újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Lenke néni

Látogatók száma: 66

Megint reggel van, alig aludtam valamit. Igaz napközben is szoktam szundítani, és ha összeadjuk, akkor kijön a napi nyolc, kilenc óra alvás, vagy még több is. Óvatosan tapogatok az éjjeliszekrényen, nehogy leverjem a szemüvegem, mert akkor megint le kell térdelnem, hogy megtaláljam. Kicsit kitisztul a világ előttem, ahogy az orromra biggyesztem az okulárét.
Az oldalamra fordulok, majd előbb a könyökömmel, majd tenyérrel ülő helyzetbe nyomom magam. Az ízületeim is feljajdulnak velem. Talpam a hűvös padlót érinti, oldalt csúztatom kicsit, és már meg is van a papucs.
A fürdőszobába csoszogok, a mosdó fölött opálos a tükör. A fiam, amikor itt járt azt mondta ki kellene cserélni. Ugyan minek, már régen nem szeretek tükörbe nézni. – Mikor is volt az? Karácsonykor? Nem. Nem karácsonykor, mert akkor nem volt fám, mert nem tudtam volna felcipelni a harmadikra. De karácsony volt! Hogy is van? Tavaly sem volt fám.
Megrázom a fejem, minek jár az eszem olyan dolgokon, amik úgysem jutnak eszembe.
Teát főzök. Hiába próbálom, nem gyullad meg a gáz, pedig két rózsát is próbáltam. Na, végre! Ez a belső még működik. A Géza ígérte megcsinálja nekem. Jaj, hát miért nem emlékszem mikor volt itt utoljára? Legutóbb azt ígérte sűrűbben jön.
Kilöttyen a forró tea, mert reszket a kezem, szerencsére nem magamra döntöttem. Megvajazok egy kiflit, amit még délután hoztam az alagsori kis pékségből. Mindenki azt mondja, miért nem megyek, a nagyáruházba ott van választék, meg mindent megvehetek egyszerre. De minek? Az alagsori pékségbe az kis eladó, hogy is hívják? Emike? Azaz! Emike, minden nap, megkérdezi – Hogy van Lenke néni? – a nagyáruházba a pénztáros fel sem nézett csak rám kiáltott – Igyekezzen már mama, más is vár a sorára. – pedig csak a pénzt számoltam ki, amit fizetni kellett.
Ha a Géza megint jön, majd elvisz, mert azért jó ám ott nézelődni, ha nem is vásárol az ember. Göcsörtös ujjaimmal megütögetem a homlokom. Mikor volt már itt? Emlékezz már te vénasszony, korholom magam.
– Csókolom Lenke néni!
Nem is hallottam mikor megjött a Böbe. Ezt legalább elintézte a Géza, hogy heti egy nap eljön ez a nagyszájú lány, segít beülni a kádba, amíg én ászkolódom, kitakarít, közbe be nem áll a szája, mintha engem érdekelne miket művelnek a neveletlen kölykei.
– Te Böbe! – kezdem, amikor felsegít állnom, segít a törölközésben is, – Mikor volt itt a Géza utoljára?
– Nem tudom Lenke néni, az biztos amióta én ide járok magához nem volt itt.
– Hát mióta jársz te ide?
– Már öt éve Lenke néni.
– Akkor hogy fizet ki téged?
– Ahhoz nem kell ide jönnie, mi ezt lerendeztük a Gézával..
Hangosan szuszog, amíg tisztára törli a kádat, én már mondtam neki nem kéne annyit ennie, úgy el van hízva.
– Na, kész is vagyok, majd jövök Lenke néni.
Ilyenkor fürdés után jót lehet aludni, ledőlök az ágyra, az jár az eszembe, nem lehet, hogy a fiam öt éve nem járt itt. Hát most volt, amikor megígérte rendbe teszi nekem a lakást.
Érzem, ahogy az álom egyre jobban magával ragad. Könnyű vagyok, szinte lebegek a fényes országút felett….
xxxxxxxxxx
– Szegény Lenke néni, folyton a fiáról kérdezgetett, hogy mikor járt nála utoljára, mert nem emlékezett. Engem már meg sem ismert. Meg ígértem Gézának a halálos ágyán, hogy nem hagyom magára az édesanyját. Az unokáit már be sem engedte a lakásba, azt mondta, ki akarják rabolni. Élhetett volna még, bár ez a nyolcvanhat év is szép kor

A cikket írta: Kathy Godhy

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Betartotta a szavát, hiszen megígérte. Már csak az a kérdés maradt, hogy meddig élet az élet, meddig bírta Lenke néni, hogy hiába várja a fiát...
Szép kilátások!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: