újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Maga az Ördög - 1. rész

Látogatók száma: 24

Ez egy sci-fi a jövő Budapestjének alvilágáról, elég brutális sztori, és ami azt illeti a szereplői nem épp a lányregények stílusában beszélnek, és viselkednek, azt hiszem, ez is 18+ os...

Tegnap éjjel valami furcsát álmodtam: nyertem a lottón, aztán hasba lőttem magam. Zombit persze mindez hidegen hagyta. Szokás szerint nem bírt magával; reggel fél kilencet mutatott az óra, de máris a legdurvább jégnanókat injektáltatta velem a karjába, amiket a feketepiacon kapni lehetett. Szerette, ha én adtam be az adagját, szerinte bensőségesebbé tette a viszonyunkat. Az apró gépezetek az agyban található szabad gyökökkel csináltak valamit, amitől a fogyasztó három napon át boldogságban úszott.
Időnként persze balesetek is előfordultak.
Akadt felhasználó, akinek személyisége mindörökre meghasadt, tudatában alternatív egók vették át az irányítást, miután kiszolgáltatott idegrendszerét hamis emlékekkel töltötték meg. Ilyesmi, akkor adódott, ha a mikrorobotok lefagytak, ezért nevezték őket jégnanóknak. Az sem volt kellemesebb, amikor a megvilágosodást követően újra indultak, mert a memóriát saját farkába harapó kígyóvá változtatták.
Az alvilág laborjaiban persze már dolgoztak a fejlettebb változaton. Voltak, akik jóslásba bocsátkoztak: eljön az idő, amikor egyetlen belövés elég lesz mindhalálig. A nanók képessé válnak új gépek építésére, mielőtt elhasználódnának, a kuncsaftok pedig havidíjat fizetnek majd dílerüknek a folyamatos mámorért.
Amikor fedett ügynökként azt a megbízást kaptam, épüljek be Budapest legveszélyesebb alvilági hálózatába, a Szervezetbe, nem tudtam, hogyan oldom meg.
A szindikátus feje, Kollár Bálint az utcán kezdte pályafutását, de kegyetlensége a csúcsig juttatta. Rengeteg mendemonda keringett vadságáról és kegyetlenségéről; egyesek magával az Ördöggel azonosították. Némelyek azt rebesgették, rejtélyes képességekkel bíró mutáns, aki a paksi reaktorbaleset során született.
Azt is mesélték, a tulajdonában lévő bunkerek egyikében fejlesztették ki a jégnanókat, és ő próbálta ki őket elsőként. Mások úgy folytatták, megőrült; személyisége az első belövéskor meghasadt. Nem tudja magáról, kicsoda, átlagos maffiózó alteregóját öltötte fel, és elvegyült az emberei között, mintha maga is a Szervezet katonáinak egyike lenne.
Hiába merültem le az alvilág mélyébe, fáradozásaimat éveken át kudarc kísérte. Sokáig kerestem az alkalmat, míg végre a szerencse a kezemre játszott. Egy napon sikerült kimentenem Zombit a körülötte sűrűn bekövetkező zűrös helyzetek egyikéből, és ő cserében bevitt Kollár bűnbandájába, amelyben garanciát vállalt értem.
Mentorom gyerekkori barátaitól kapta gúnynevét, amivel arra céloztak, bármely horror járkáló halottját eljátszhatná, anélkül, hogy a sminkeseknek erőlködniük kéne. Vállig érő, valaha sötétbarna haja itt-ott már őszült, bár inkább piszkosfehérnek látszott. Arca a legalaposabb tisztálkodás után is mocskosnak tűnt, mintha az utca szennye a pórusaiba ette volna magát. A szó klasszikus értelmében nem látszott rútnak, de aki szürke szemébe nézett, látta a tekintetében honoló ürességet. Nem tudtam eldönteni mennyi idős – negyven és a halál közt bármennyi lehetett –, ahhoz pedig nem volt elég bátorságom, hogy rákérdezzek.
– Áááá – mondta jelentőségteljesen, ahogy a gépek megtelepedtek a szinapszisain.
Ilyenkor egy darabig nem talált szavakat, de nem zavart, mivel olyan orrhangon beszélt, mintha aki eladta a nyálkahártyáját a Sátánnak. Ifjúkorában kokainnal kezdte a droghasználatot, ami tönkretette a szaglószervét, mire a jégnanók ideje beköszöntött.
– Minden oké? – tudakoltam.
Akkorát nyelt, mint szárnyas varangy a paksi sivatagban.
– Persze – válaszolta rekedten. – Remekül vagyok.
Aztán kimutatott a gravo szélvédőjén:
– Te, az ott nem a Szörényi?
A jelzett irányba néztem, és megállapítottam, hogy de, az bizony a Szörényi.
A vézna kis tolvaj megérezte a bajt; ösztönösen felénk pillantott, majd falfehéren menekülni próbált.
– Már vagy fél éve nem fizetett sápot, a tetű – szögezte le Zombi. – Muszáj a körmére néznünk, különben az összes pitiáner elszemtelenedik!
– De az átadáson kell lennünk kilencre, a Szabadkikötőnél – tiltakoztam.
– Jaj, ne parázz már! – hurrogott le. – Öt perc alatt kidekorálom, aztán mehetünk tovább. Meg kell tanulnia a senkiházinak, hogy nem maradhat el a leadóval. Ha fél tucat ilyen gyökeret kéne lerendeznem, akkor se késnénk el sehonnan.
– Kollár szétrúgja a seggünket – sóhajtottam, miközben a tolvajt elnyelő sikátor felé navigáltam a gravót.
– A góré csak örülni fog.
Erre nem tudtam mit felelni, a turbóhajtómű forró légáramlatot okádva felbőgött, ahogy rárepültem a zsebesre. Szörényi felüvöltött, és a betonra hasalt, mintha a magáévá akarná tenni. Nem maradt választása, a fúvókákból előtörő lángcsóvák szénné égették volna.
Zombi fellökte az ajtófedelet, majd könnyed ugrással mellette termett. Nem vesztegette az időt szavakra. A tolvaj tisztában volt vele, találkozásukat nem ússza meg következmények nélkül.
A kézimunkás hangosabban üvöltött, mint az imént, amin csöppet se lepődtem meg, mert társam akcióba lendült. Világéletében imádta az erőszakot, amit a testéből előbukkanó beültetések is alátámasztottak. Matt fekete ólomgolyóvá változó ökle első ütésével félig leszakította Szörényi alsó állkapcsát. Homlokából króm ördögszarv bukkant elő. Az egyik mélyen a zsebes bal szemébe fúródott. Amikor visszarántotta a kivájt látószerv úgy fityegett rajta, mint valami morbid szőlődarab. Emlékezetem hasonló jelenetet halászott elő kapcsolatunk kezdetéről, mialatt a tolvaj gyorsan elvesztette emberi formáját.

A cikket írta: Maggoth

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Zsolt! Van igazság abban, amit mondasz, sajnos. Viszont a jónak győzedelmeskednie kell, igaz háborút nem nyer, de csatát igen a rossz fölött és ez jó! Pusszancs Orsolya
Igen, Orsolya vakmerő és bátor, ezért minden tiszteletem az övé :)
Ez a sztori nem valóság, de valóság is lehetne, bízom benne, hogy sosem fogunk ilyen világban élni, habár nagyon arrafelé haladunk. Amúgy meg fel a fejjel, a végén a gonosz megbűnhődik ;)
Hát valóságpontot nem adtam a tény, mert azért figyelek, de jól összeraktad és "majdnem" valóságnak is hatot és Orsolya nem riadós fajta, kivéve ha az álláról van szó nem igaz? Szép napot kívánok neked! Pusszancs Orsolya
Az biztos, kedves Orsolya, igyekszem úgy átverni az olvasóimat, hogy mindent a szemük előtt csinálok :) Örülök, hogy ettől a sci-fitől sem riadtál vissza :D
Kedves Zsolt! Ez tényleg 18 karikás, szövevényes igencsak oda kell majd figyelnem a következő részekre is! De az írás maga nagyon jó, témája nem semmi! pusszancs Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: