újabb események régebbi események további események
13:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:25
Tündér módosította a naplóbejegyzését
09:25
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
20:49
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:57
Zsüsztin új cikket töltött fel
14:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:46
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:32
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:02
Tündér módosította a naplóbejegyzését
10:01
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:53
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:40
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:28
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Magányosok karácsonya, avagy a szeretet ünnepe

2014. december 5. - Látogatók száma: 56

Ötszavas játék

Terka ténfereg a belvárosban, tulajdonképpen maga sem tudja, hogy miért ment oda, mert nincs semmi dolga, ám az a baj, hogy otthon sincs.

Szállingózik a hó. A hömpölygő tömegben egy négy év körüli kisfiú hirtelen megáll, kinyújtja a kezét, hagyja, hogy landoljanak rajta a hópelyhek, s egy másodperc törekéke alatt elolvadjanak teste melegétől. Tetszik neki ez a móka, fülig ér a szája, másik tenyerét is kinyitja, jó móka látni, mint lesz vízcsepp a hópihékből. Észre sem veszi, mint sietnek el mellette a kései vásárlók, az sem érdekli, hogy időnként csomagjaikkal véletlenül meglökik, csak a hópelyhek fontosak, amint fehérségüket vesztve apró vízcseppekké válnak a tenyerén.

Az asszony megáll az útszéli reklámtábla előtt, a kisfiút figyeli, nehogy baja essék. Itt lehet közelben valamelyik szülője, aki valószínűleg csomagjait cipelve navigál a tömegben és jól lehet, még észre sem vette, hogy gyermeke elengedte a szatyor fülét, mert lenyűgözte a hóesés.

Magas fiatalember csörtet visszafelé a forgatagban, mindkét keze tele csomagokkal:
- Marci, hol vagy kisfiam?!
A kétségbeeséstől már-már sírósra vékonyodik hangja, amikor Terka integetni kezd neki és hangosan kiabál:
- Ide jöjjön, fiatalember, itt van a kisfia!
Marci teljes nyugalommal, vigyorogva néz az apjára:
- Nézd, apa, elolvadnak a tenyeremen a hópelyhek! Egyet sem tudok hazavinni anyának!

Terka szeme, kívülálló figyelőként is elhomályosodik, helyes gyerek Marci, neki is lehetne már unokája, de gyereke sincs. Párját elveszítette, egyedül maradt, elődök és utódok nélkül, egyáltalán nem hiányzik neki sem a karácsony, sem az újév, mégis úgy bevásárolt az ünnepekre, mintha szenteste még mind a négyen ott ülnének az ünnepi asztalnál. A diós és a mákos bejglik somolyognak a konyhaszekrényen, ezüsttálcán, fóliába takartan, s mit sem sejtenek arról, hogy nem lesz módjuk hivatásuk betöltésére, mert Terka nem ehet cukrosat, vendég meg nem jön. Sorsukban részben osztoznak a többi ételek is, a töltött káposzta, a sült hús, az orjaleves, mert képtelen annyit főzni belőlük, amennyit két nap alatt elfogyaszt, azt meg végképp nem szeretné, ha szilveszterkor is a karácsonyi menüt kellene a tányérján tologatnia.

Erősödik a hóesés, és a nagy hópelyhek egyre szaporábban hullnak, s neki is kedve támad kinyújtani kezét, ahogyan Marci tette, de nem meri, mert mit is szólnának a járókelők. Fél óra az út hazáig, a tízemeletes panel hatodik emeleti másfél szobás lakásig, melyben tisztaság, csend és fenyőillat fogadja. A nagyszobában, az ablak előtt állította fel a karácsonyfát, melynek ezüstszínű gömbjein visszatükröződik a kinti hóesés.

Átöltözik, de nem a szokásos, agyonmosott otthoni ruháját veszi fel, hanem azt a csinos kétrészes szabadidő ruhát, amelyet férjétől kapott öt évvel ezelőtt. Kimegy az előszobába, megnézi magát a lakás egyetlen másfél méteres tükrében és arra gondol, hogy igenis egyedül is ünnep az ünnep, még Sanyi sem várná el tőle, hogy másként tegyen, mint az a szokása. Megfésülködik, kezet mos a fürdőszobában és elindul a konyhába, ünnepi vacsorát főzni.

Mások is egyedül ünnepelnek, Lakner doktor a másodikon, Hajagos Erzsi az elsőn, Bartus Béla a nyolcadikon. Mindhárman özvegyek, egyedül élnek, és ha jól sejti, akkor egyikük sem ment el sehová. Elhívhatná őket, csakhogy nincs elég ital itthon, mindössze egy üveg pezsgő árválkodik a hűtőszekrényben.

Hűtsd le magad Terka, már délután fél öt van, néptelenek az utcák, az emberek szívébe békesség költözik, körül ülik az ünnepi asztalt, családi körben elköltik a vacsorát, utána jön az ajándékozás, melynek legjobban a gyerekek örülnek, mi a csudát akarsz, az egyedülállók is felkészülnek a magányosan töltendő ünnepre, nem igazán comme il faut bárkit megzavarni.

Ugyan, mit lehet megzavarni, vitatkozik magával, legfeljebb nem jönnek át hozzá. maradnak maguknak, magukban. Egy próbát azért megér az egész! Tett halála az okoskodás! Gyorsan tusol, átöltözik, felveszi a tyúklábmintás kétrészes ruháját, még parfümöt is szór magára, úgy megy át Hajagos Erzsihez, a nyugdíjas tanárnőhöz.
Erzsi magas, szikár asszony, akinek egy szem fia - válása után - kiment Németországba dolgozni, ennek már három éve, de az óta sem adott hírt magáról, sem a volt feleségének, sem az anyjának, csak most kapott két napja egy karácsonyi képeslapot Ausztráliából, melyet ismeretlen kézírással, angolul írtak. Nem meri megmutatni senkinek, mert attól tart, hogy rossz hírt közölnek benne.
- Szervusz, drága Erzsikém! Te is egyedül ünnepelsz, úgy látom. Gyere át hozzám, töltsük együtt a szentestét.
- Szervusz, Terkám, nagyon köszönöm, de nem akarlak zavarni.
- Nem zavarsz, sőt, úgy gondolom, hogy elhívhatnánk Lakner Pistát és Batus Bélát is, mert szerintem ők is egyedül vannak.
- Hát, nem bánom, de akkor én is viszek magammal harapnivalót. Hány órára menjek?
- Hat óra megfelel?

Fellélegzik Terka, megy ez, csak az öregurak is így reagáljanak!
A második emeleten Lakner Pista éppen csak leteszi a telefont. Hiába kapacitálja lánya, hogy menjen át hozzájuk vacsorára, nem áll kötélnek. Nem tehet róla, hogy nem szíveli a vezérigazgató helyettesnek frissen kinevezett vejét, aki iker lányait mindenképpen bécsi középiskolába akarja járatni, s ezzel egyszer és mindenkorra meghatározza további sorsukat, mert nagy valószínűséggel később sem járnak majd magyar egyetemre, ha mehetnek németre vagy svájcira is. Terka csengetésére morcosan nyit ajtót, el sem tudja képzelni, ki meri zavarni. Az ünneplőbe öltözött asszony elhadarja mondandóját, s Lakner doktor homlokán magasra szöknek a ráncok:
- Mit akar maga, Terka? Mi ez az ugratás? Lehet, hogy egyedül, magányosan töltöm a karácsonyt, de ez nem az űr, melyet magának kóbor üstökösként be kellene töltenie!
Becsapja a bejárati ajtót és mérgében ököllel nagyot csap az ajtófélfába. Miért anyáskodnak felette a nők? Az még érthető, ha a lánya nem akarja magára hagyni, no, de mit képzel Terka? Felhívás keringőre? A táncban is a férfi dolga vezetni a nőt és nem fordítva!

Terka utolsóként Bartus Bélához csenget be, a jó kedélyű villanyszerelő mesterhez, aki azért költözött fel a városba, hogy a gyerekeihez közelebb lakjon, hátha többször találkozhat velük és az unokákkal. Felesége halála után nem fogta otthon a hely, mert minden szeretett Piroskájára emlékeztette, meg az is zavarta, hogy tehetős ember lévén, a gyászév letelte után, valósággal ragadtak rá az asszonyok, negyvenévestől a hetvenévesig. Eleinte tetszett neki a dolog, legyezte a hiúságát, még csak azt sem mondhatná, hogy nem volt közöttük olyan, aki megdobogtatta a szívét, csakhogy elindult a pletyka, hogy melyik fehérnéppel mikor és hol beszélt, amely betette nála a kiskaput. Főleg amiatt, hogy nyugodtan egy kisfröccsöt sem tudott a nélkül meginni kocsmában, hogy ne ugratták volna a barátai, mely szerint, ha összekapja magát, akkor akár az unokájával közel egykorú gyermeke is lehet a szép szemű gyógyszerész kisasszonytól, aki éppen csak betöltötte a negyvenet és szemrevaló fehérnép.

Terka invitálására kissé szabódik, ám ezt nem kell komolyan venni, mert huncut fény csillan a szemében, lám, a pesti asszonyok is buknak rá, a hatvanöt éves, erős testalkatú, csupa erő férfire, ráadásul tetszik neki ez az asszony.
- Hát, ha maga mondja, kedves Terka asszony, hogy nem zavarom, akkor üsse kő, hatra ott leszek!
- Örülök neki, jön Hajagos Erzsi is, és hívtam Lakner doktort is, de nem hiszem, hogy ő eljön, mert egyenesen sértésnek vette a meghívásomat.

Bélánál azonnal leesik a tantusz, csak akkor lesz esélye udvarolni a szép özvegyasszonynak, ha Lakner Pista is ott lesz a vacsorán és lefoglalja Erzsit. Hallgatózik az ajtónál, hogy biztos legyen benne, Terka beszáll a liftbe, utána megkeresi a bárszekrényben a hazai pálinkát rejtő üveget, hóna alá veszi és átmegy Lakner Pistához, hogy meggyőzze, jobb négyesben tölteni a karácsony, mintsem egyedül.

Hazaérvén Terka kinyitja a nagy ebédlőasztalt, beállítja a szoba közepére, úgy, hogy a mellette ülők láthassák, ha akarják, mind a karácsonyfát, mind a televíziót, bár titkon abban reménykedik, hogy inkább a beszélgetést választják, amelybe belefér némi kétértelmű ugratás is, mert sejtése szerint Erzsinek tetszik Pista, aki pedig rá sem néz a nőkre, mintha özvegysége kiégette volna belőle a női nem iránti vágyat.

Nagyot sóhajt, egyre megy, a szerelem elkerüli az öregeket, mert olyanok már, mint a gyerekek, a lényeg az, hogy tele legyen a has, ebéd után szunyókálhassanak és utána sétáljanak a parkban, megmozgatandó elgémberedett végtagjaikat, s este, a könnyű vacsora elköltése után, kedvenc puha foteljük melegében szunyókálhassanak a televízió előtt.

Jól van, Terka, ne ábrándozz, főleg ne általánosíts, inti le magát, inkább terítsd meg az asztalt, mert ismét négyesben vacsoráztok. Előveszi az ünnepi terítőt, meg a Herendi étkészletet, az ezüst eszcájgot, a két háromágú gyertyatartót, keres hozzá gyertyákat is, meg a szalvétagyűrűk is előkerülnek, mert a damaszt terítőhöz damaszt slingelt szalvéták is tartoznak. Kristálypoharakkal lesz teljes a teríték.

Egy percig gyönyörködik a megterített asztalban, amely valóban szép látvány. Meggyújtja a gyertyákat. Jöhetnek a vendégek.

Kinyitja az ablakokat, hogy az ételek szagát kivigye a huzat. Odakinn sűrűn hull a hó, hízik a parkon a fehér hótakaró, a parkolóban is az autók hókupacnak látszanak. Senki sem jár az utcán, karácsony a szeretet, a béke és a család ünnepe, amely felülír minden más elfoglaltságot. Kicsit izgul Terka, mert végre nem kell egyedül töltenie a karácsony estét, s a televíziót bámulva vacsora után meginni fél pohár pezsgőt ahhoz, hogy el tudjon aludni.

Háromnegyed hatkor megérkezik Lakner Pista, felpakolva, mintha utazna valahová, még az orvosi táskáját is magával hozza.
- Kezeit csókolom, Terka asszony! Megtisztelne, ha elfogadná ezt a mikulás virágot! Bocsásson meg, átvenné? Hoztam az orvosi táskámat is, mert lehet, hogy Marci barátom segítségül hív az ügyeletre, ha már nem bírják a rohamot. Engedje meg, hogy a magam szerény módján hozzájáruljak a vacsorához!

Amit a lánya vacsorára küldött neki, azt hozta magával, otthon ki sem bontotta, így most látja az ételeket, a maceszgombóc levest, sóletet és flódnit, melyekhez odatett még egy üveg kóser szilvapálinkát, valamint két doboz gyümölcslevet is, mert biztos, ami biztos, neki is kell valamit innia, ami nem alkoholos.

Zavarban van a háziasszony, nem számított arra, hogy a vendégek ételt is hoznak, pedig Hajagos Erzsi is felpakolva érkezik, halászlét, rántott halat, krumplisalátát és töltött mézest pakol ki a táskájából, melyet pár perc múlva Bartus Béla megfejel egy tepsi sült kolbásszal és hurkával, meg egy tálca pogácsával, s hogy jobban csússzon az étel, öt liter sötétvörös félédes borral egészíti ki a konyhai csendéletet. Meglátja a doki orvosi táskáját és megnyúlik az arca, mert ezek szerint igazat mondott Lakner, amikor átment hozzá a pálinkával, hogy meggyőzze, töltsék a hölgyekkel az estét, hogy nem ihat alkoholt, mert bármikor behívhatják a kórházba. Márpedig egyedül nem bír el két nővel, halálra eszi magát, ha hármasban maradnak.

Erzsi átveszi a kezdeményezést, és betereli a férfiakat a szobába, üljenek asztalhoz, felkapja a pálinkás üveget, megfogja Terka karját, nehogy kinn maradjon a konyhában és kitölt három kupica pálinkát, a negyedikbe meg, Lakner bosszantására, alkoholmentes sört tölt, hogy azzal koccintson a doki.
- Kihűl a lakás, becsukom az ablakokat! – szorgoskodik Terka, és nem mer Erzsinek szólni, hogy igazán segíthetne kitalálni, hogyan tálalja ezt a sokféle, nem egészen egymáshoz illő ételt.
Erzsi nem azért tanított harminckilenc évig a gimnáziumban, hogy ez ne jutna eszébe. Tölt még egy kupicával a két férfinek és Terkával tart a konyhába.
- Nem lesz így jó, Terka! Nem adhatunk mindent az asztalra, mert annak gyomorrontás lesz a vége! Hozz egy tollat és papírt, írunk egy étlapot, és mindenki kiválasztja, hogy mit szeretne enni, azt megmelegítjük, a többit meg betesszük a hűtőszekrénybe, egy hónapig is eheted!
- Csak nem gondolod, hogy itt hagyjátok?
- Hát, nem is visszük haza!
- Jó, majd megbeszéljük, de az étlap nagy ötlet! Hozom a papírt és a tollat!

Béla egészen izgalomba jön a lehetőségtől, hogy kettesben marad dokival, és végre megkérdezheti tőle prosztata problémáinak orvoslási lehetőségét, mert ez irányú gondjairól férfiember nem szívesen beszél, ahogyan most csak a pálinka hozza ki belőle a szót. Pista sebész létére inkább urológus kollégáját ajánlja, akinek nevét és telefonszámát felfirkantja a telefon melletti jegyzettömbről letépett lapra, és kéri, hogy reá hivatkozzon a szomszéd.
- Hanem, barátom, ha nem használ a gyógyszer, akkor műtét lesz a vége, mindjárt lerajzolom, hogyan is néz ki a dolog.
Akad még a jegyzettömbben jó néhány lap, kiélheti rajzolási tudományát Lakner doki, aki azonnal a zsebébe rejti a cetlit, amint megjelenik Erzsi az étlappal.
- Nagy ötlet, szomszédasszony! – lelkesedik Béla, és ezzel megkezdődik a nagy szerepjáték, melyben a két férfi a vendég, a felszolgáló Erzsi és a séf szerepét Terka kapja.

Játékos emberek lévén, mindenki más ételéből rendel, akár össze nem illő párosításban, de ez jottányit sem számít. Így követi a halászlét a disznótoros, vagy húslevest a sólet, a maceszgombóc levest a sertéssült, egyedül Lakner doki következetes, mert első és második fogásként egyaránt töltött káposztát kér, desszertnek meg lemond az édességről, helyette beéri némi majonézzel bolondított rántott hallal. Csúszik a vörösbor, Lakner Pista szorgalmasan töltögeti a poharakba, magának azonban kizárólag kristályvízzel szolgál, az nem árt meg.

A flódni, a pogácsa és a bejgli már újabb terítékkel kerül az asztalra. A desszerthez pezsgőt isznak,. Béla lassan spicces lesz, Erzsi is jókedvű a két pohár vörösbortól, szerencsére Terka is ellazul a vacsora végére, hiszen sikeres az este. Lakner Pista mialatt a többiek koccintgatnak, kiszalad a konyhába, hogy hozzon magának egy újabb üveg szúrós vizet, s meglepetten látja, hogy az ételek mennyiségén nem látni a fogyasztásuk, pedig pukkadásig ette magát a társaság.

Hirtelen eszébe jut az a késő őszi reggel, amikor kiugrasztották az ágyából, azonnal menjen be a kórházba, meg kell műteni egy perforált vakbelet. Mire a műtőbe ért, a beteg már aludt. Egy órás késedelem akár a beteg elvesztésével is járhatott volna. Sikerült a műtét és a beteg két óra múlva haza akart menni, a Cséri telepre, mert otthon hat gyerek várta, meg az asszony, akiket etetnie kell, ahhoz meg dolgoznia kell, nem lebzselhet a kórházban. Ha jól emlékszik Lakatos Kovács Lajosnak hívták a beteget és a cséripusztai csárdában dolgozott prímásként.

Mi lenne, ha bedobozolnák az ételeket és elvinnék a Lakatos családnak? Otthon talál még vagy négy doboz bonbont is, legfeljebb azzal helyettesítik a csokoládé mikulást, ráadásul az jó minőségű, svájci, nem kommersz, mint az itthoni.

Nem kell sokáig győzködni a társaságot, az asszonyok húsz perc alatt összecsomagolják az ételeket, Béla pedig elővarázsol újabb ötliteres teli boros kannát.
Lakner doktor percekig kaparja a négy kerék meghajtásos Suzukijáról a ráfagyott havat, mire végre elindulnak a szűz hóval fedett úttesten. Meg kell kerülni szinte az egész várost, mire úti céljukhoz érnek. Este kilenc körül jár az idő. A Cséritelep apró házai körbe ölelik az érintetlen hótól láthatatlanná vált rossz minőségű főutat, kéményeikből dől a füst, ablakaikból kivillannak a karácsonyfák fényei. Rajtuk kívül senki sincs az utcán, csak a kutyák csaholása jelzi érkezésüket. A közterületi lámpák közül csak minden második ég, melynek okán gyalogosan nehéz lenne a sötétebb részeken lábbal kitapodni a gyalogutat, még szerencse, hogy kocsival jöttek.

Megállnak az úttest közepén és Lakner doktor keserű szájízzel elneveti magát.
- Megérkeztünk, csakhogy nem tudom a prímás címét!
Az asszonyok megszeppenve nézelődnek a kocsiból, Lakner Pista sem biztos abban, hogy jó ötlet volt kijönni a telepre. Jobbnak látja, ha kiteszi az orvosi jelzést a kocsi szélvédőjére, talán így megússzák a dolgot. Három házból is kijönnek az emberek. Köpcös, zsíros hajú fiatalember integet, ide jöjjenek, itt a beteg.
- Hölgyeim, maradjanak a kocsiban! Béla, ha tíz perc múlva nem jövök, gyere utánam!

Magához veszi az orvosi táskáját és követi a fiatalembert a házba, melyben felkapcsolják az udvari világítást is. Szerencsére belgyógyász szakvizsgája is van, miután a városi kórházban sokszor kellett ügyelnie, mert állandó orvoshiánnyal küzdenek, s nem utolsó sorban, ha anyagilag megszorult, kimehetett hétvégeken vidéki körzeti ügyeletre, amelyet igencsak jól megfizettek. Talpa alatt ropog a hó. Fázik a lába, elfelejtette lecserélni a félcipőjét, hiába, olyan meggondolatlan, mint egy gyerek.

Bartus Béla megrázza a fejét, mintha attól elszállna az alkohol okozta enyhe mámora. Nem kellett volna beleegyezniük a cséritelepi látogatásba, főleg úgy nem, hogy Lakner doki a pontos címet sem tudja annak a fickónak, akihez jönnének. Inkább üldögélne Terkával kettesben a karácsonyfa mellett, végre udvarolhatna az asszonynak, vagy, ha minden kötél szakad és végre a doki is rászánja magát, hogy tegye a szépet Erzsinek, akkor akár kártyázhatnának is, utána elmennének négyesben az éjféli misére, visszafelé pedig már párosával, összebújva tapodnák a havat.

Kiszáll a kocsiból és odamegy az egyik kíváncsiskodóhoz. A két asszony csak azt látja, hogy elővesz a belső zsebéből egy lapos üveget, megkínálja vele a beszélgető partnerét, akivel nevetgélve nagy csevegésbe kezdenek, bár ő maga már nem iszik egy kortyot sem. Előkerül két tíz év kerüli gyerek, akiknek lovári nyelven, hadarva mond valamit az apjuk, majd megkérdezi Bélától, hogy beülhetnének-e néhány percre a kocsiba, mert ilyen szép autót még nem láttak itt a telepen.
- Hát persze, nézzenek csak körül, de ne nyúljanak semmihez!
Meglepődnek a fiúk, amikor meglátják Terkáékat a hátsó ülésen, ám a nagyobbik feltalálja magát, illedelmesen köszön, és szóval tartja az asszonyokat.

A két férfi egyszerre ér a kocsihoz.
- Elköltözött családostul a beteged! – vigyorog Béla és kinyitja a csomagtartót.
- Tudom, nekem is mondták.
- Hanem, Pistám, nem visszük haza, amit hoztunk. Újdonsült barátunk vállalja, hogy megosztja azokat a legszegényebb családdal, mindjárt hívja a feleségét és egyszerre be tudják vinni az összeset. No, fiúk, kiszállás, csokoládét is hoztunk, gyertek, keressük meg a csomagtartóban.

Nem akarják meghallgatni a hosszú hálálkodást, inkább mielőbb elindulnak, hogy megtegyék immár hazafelé tartó magányos útjukat.

Terka lakásába megy az egész társaság. Az asszonyok azonnal kávét és teát főznek.
Megcsörren Lakner doktor mobilja:
- Szervusz, Doktor úr! Csak azért kereslek, hogy nyugodtan igyál meg egy pohár bort, már biztosan nem hívlak be a kórházba! Szabó Jani bejött levezetni egy szülést és itt is marad! Jó szórakozást!
Béla azonnal tölt Pistának egy pohár bort.
- Köszönöm, barátom, elébb lemegyek, beállok a kocsival a helyemre és felhozom a táskámat.
- Nem bánom, de ne maradj sokáig, mert mit kezdjek egymagam ezzel a két szépasszonnyal? – ugratja barátja és máris iszkol ki az asszonyokhoz a konyhába.
Tizenegy óra is elmúlt, azaz éppen öt órája vacsoráztak, számolja ki sebtében Erzsi, ám ennyi idő éppen elég ahhoz, hogy egyen néhány falatot, de mit mondjon Terkának, ha nincs már egyetlen falat étel sem a konyhában, sőt, elmosogattak és helyükre tették az edényeket és a tányérokat, s akkora rend lett, mintha hétköznap este lenne.
- Hogy vannak a szépasszonyok? – lép be a konyhába Béla – ugye, akad még némi nassolnivaló a konyhaszekrényben?

Elpirul Terka, mint egy csínytevésen kapott gyerek, zavartan elmosolyodik, és két lépéssel eléri a hűtőszekrényt, mert csak elő kell venni a mélyhűtőből a nagy zacskó szalma krumplit, meg a hat szelet a sonkával, sajttal töltött sertésbordát, azonnal nekikezdhet kisütni és éjfélre elkészülhet az újabb lakomával.

Erzsi felajánlja a segítségét, majd ugratja Bélát, hogy képes vagyonából kienni szegény özvegy szomszédasszonyát, ahelyett, hogy utána nézne, mit csinál Pista az éjszakában, mert rég vissza kellett volna érnie, még megfázik az utcán. Úgy tűnik, hogy csak ő egyedül aggódik a dokiért. Kinyitja az ablakot, kihajol, mégsem látja sem az öreget, sem a kocsiját.
- Megszökött Lakner Pista! – szakad ki belőle a csodálkozás. – Hová mehetett ebben a zimankóban? Megint esik a hó, ráadásul kavarja a szél.
- Jól van, Erzsike, csukjuk be az ablakot, inkább lemegyek, s megnézem, mi a csuda történt!

Nem vesz kabátot a férfi, minek az, amikor belső tűz melegíti, melyet elsősorban Terka iránti érzelmei táplálnak, másodsorban pedig dolgozik benne az elfogyasztott alkohol is.
A lépcsőházban még melege van, ám amint kinyitja a földszinti főbejáratot, arcába csap egy maroknyi havat a szél, olyan váratlanul, hogy egy pillanatra a lélegzete is eláll. Sehol sem látja Lakner Pistát, az autója sincs a helyén, és minden nyomot belepett a hó, nem látni, hogy merre mehetett az öreg barátja.

Visszamegy a lépcsőházba, egy pillanatig hezitál, majd beszáll a liftbe, azzal megy fel Pistához a másodikra. Résnyire nyitva Lakner Pista lakásának ajtaja. Bajt jelez, állapítja meg és határozott léptekkel bemegy a lakásba.
A doktor magába roskadva ül a kanapén, kezében a telefonja, és csak néz maga elé, a semmibe.
- Mi történt, Pista?
- Ellopták a kocsimat. Holnap reggel be kell mennem a rendőrségre, bejelentést tenni.
- Van cascód?
- Van.
- Tudom, hogy kellemetlen, de legalább megtérítik a károdat. Gyere, menjünk vissza az asszonyokhoz.
- Ne haragudj, ezek után semmi kedvem ünnepelni.
- Nem is kell, de nem maradhatsz egyedül. Gyere csak, semmi értelme, hogy reggelig itt rágd magad!
- Azt mondta az ügyeletes rendőr, hogy még megkerülhet.
- Persze, az is lehet, hogy reggel itt áll a bejárati ajtó előtt! Gyere, várnak Terkáék.

Az ünnepi hangulat, mint cigaretta füst a levegőben, egy pillanat alatt elillan. Erzsi töri a fejét, mivel lehetne kibillenteni Pistát a rossz hangulatából, mielőtt megissza az összes pálinkát. Eszébe jut, hogy otthon, a beépített szekrény aljában ott van a ki nevet végén című társasjáték, melyet még az unokájának vettek és talán, ha kétszer játszottak vele. Hazamegy érte és kissé félve javasolja a társaságnak, hogy társasjátékozzanak.

Béla kap az alkalmon, Terkának sincs ellenére, Pista meg enged az unszolásnak. Egy liter borból és ugyanannyi vízből, fahéjjal, szegfűborssal ízesített forralt bor készítenek, és reggel négyig játszanak. Közben elkopnak a sajttal, sonkával töltött sertésbordák és kiderül, hogy a sült krumpli hidegen is kiváló.

Fél ötkor hazamennek a vendégek. Terka körülnéz a csatatérre emlékeztető lakásban, nem ég egyetlen gyertya sem, akkor megy fürödni, utána alszik egyet, ráér utána rendet tenni. Azért kiszellőztet, biztos, ami biztos, kell a friss levegő, és idebenn kevés az oxigén.

Elállt a hóesés, bár a szél még makacsul dagasztja a függönyöket, nincs nagyon hideg.
A szemben lévő tízemeletes épületben sötétek az ablakok. Az épület sarkán bekanyarodik egy autó, amely éppen olyan sárga Suzuki, mint a Lakner Pistáé, ráadásul beáll a doki parkolóhelyére. Ugyan Terka, nincs is másutt szabad parkolóhely, ahol megállhatna, korholja magát. Nem ezzel kellene foglalkoznia, hanem azzal, hogy Bartus Béla egész éjjel csapta neki a szelet, miközben sziporkázott, és viccekkel szórakoztatta a társaságot. Erzsi végre észrevetette magát Lakner Pistánál, úgy anyáskodott vele, ahogyan azt negyvenévnyi házasság után teszik férjeikkel az asszonyok. Hajnal táján feloldódott Pista is, és velük, fehérnépekkel is megitta a pertut, majd lazán levetette a morcos öregúr álarcát és kiderült, hogy szellemes riposztokkal képes válaszolni Béla sziporkázására.

Becsukja az ablakokat és elmegy fürödni.

Lakner Pista is éppen a zuhany alatt áll, és nem hallja, hogy valaki felcsengeti a kapucsengőn, pedig fontos lenne meghallania, mert éppen arról akarja értesíteni, hogy sértetlen a kocsija és ott áll a ház előtt. Igaz, az orvosi táskából hiányoznak a receptek, azokat lenyúlta a haverja.
Kellemes a meleg víz, ahogyan végigcsorog a doki testén, és arra gondol, szilveszterre meghívja magához az egész társaságot. Főzni ugyan nem tud, de kiváló hidegtálakat lehet rendelni.

Odakinn már pirkad az ég alja.

A cikket írta: Yolla

0 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. december 5. 15:29

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2014. december 5. 07:40

Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.

Kedves Éva!

Nem csak beszélek erről, de megvalósítom, két barátomat meghívtam karácsonyra, ne legyünk egyedül az ünnepen.


Puszi: Yolla
2014. december 5. 07:40
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: