Mama megnősülne

Látogatók száma: 34

X

Mama megnősülne

A fiú 27 éves volt, de még mindig csak így egyszerűen, fiú. Farmer, kockás ing, homlokba hulló hajfürt, de semmi különös, ötször is rá kellett nézni, hogy egyszer észrevegyék. Láthatatlan vagyok, gondolta a fiú, és ez nem is olyan rossz, bármit megtehetek büntetlenül. Például besétálhatok egy boltba, elvehetem a pultról a szendvicseket, kifoszthatom a raktárt; semmi gond, nem látja senki. Persze a fiú egyetlen szendvicset sem vett el, ha jól megnézzük, egy morzsát sem; ha valamire szüksége volt, a mamáját küldte vásárolni. A mama fejből tudta a méreteket, gallér, derék, csípő; kissé régimódi volt az ízlése, de megbízható. Ennyit igazán megtehetek a gyerekemért, gondolta a mama, bár ahogy teltek az évek, úgy lett egyre nehezebb a vásárolgatás. Lassan találhatna magának egy rendes lányt ez a fiú.

Egy igazán rendes lányt, aki farmert és kockás inget visel, a haja a homlokába hullik. Jól keres, szenvedélye a háztartás, nagyszerű gyerekeket nevel, nem beszél vissza, legföljebb igent mond, meg se szólal, nem szép, mert akkor elszeretik a fiú barátai, nem csúnya, mert akkor megszólják a fiút a barátai, nincsenek rokonai, mert a rokonokkal csak a baj érkezik, minden héten karácsony van, annyi a születésnap, névnap, akármilyen évforduló. Viszont legyen szegény: se lakás, se autó, semmi bankbetét, az sem gond, ha csak a rajta levő ruhát hozza magával. Elég nagy a mama háza, a kert szép, az udvar tágas, elfér itt akár tíz gyerek. A szegény lány hálás, ha jó módba került, minden nap kezet csókol a mamának, mindenben kikéri a véleményét, és, és… Mivel ilyen lány nincs, a fiú már betöltötte a 27. évét, és még nem volt senkije.

Annak idején könnyű dolga volt a legkisebb királyfinak. Megetette a táltoslovát friss, vitamindús parázzsal, átugratott az üveghegyen, lefejezte az útjába kerülő sárkányokat, és a karjaiba hullt a legszebb tündér. Ma már tudjuk, hogy a tündérek furcsa népség; például nem is voltak igazán szépek, csak elbolondították a népmesék gyanútlan hőseit, kiszárították a teheneket, csecsemőket raboltak a bölcsőből, nagy, fekete kutyákká változtak, és nem lett belőlük szalonna. Aztán a legokosabb dolgot tették, amit csak tehettek, és szépen kihaltak. Mama az utolsó tündér, aki főz, mos, takarít, bevásárol, fogkrémet adagol a fogkefére; unokákat azonban nem szülhet magának. Ezen a ponton bedől a projekt.

Annyi baj legyen, gondolta a fiú, hát akarok én pelenkázni? Akarok én felébredni minden éjjel, amikor bömböl a poronty? Akarok én gügyögni egy buta kétévessel? Na ugye, hogy nem akarok. Legalább csend van otthon, és nyugodtan olvashatnék. Persze nem olvasott semmit, mert a könyvekre oda kell figyelni, és az újságcikk unalmas vagy kamu.

Mit csinált egész nap a fiú? Nem sokat, de valahogy eltelt az idő. Serénynek, lustának egyaránt 24 órából áll a nap. Meg aztán volt a fiúnak egy-két barátja is, nem igazán barát, csak bari, haver, pontosabban kolléga, még pontosabban, az ördög vinné el őket. Néha azért beültek sörözni, mert mások is söröznek, és százmilliárd légy nem tévedhet. Egy férfi életében ez a harmadik legjobb dolog. A fiú bólogatott, de nem merte megkérdezni, hogy mi az első kettő.

Nemoszi csak a hirdetéseket olvasta el a napilapokban; semmin sem lehet annyit bosszankodni, mint egy hirdetésen. Nemoszi gyűlölte a felszólító módot. Fogd ki a 9 milliós családi kalandot! Játssz velünk mindennap! De miért mindennap, és miért éppen én? Játsszon veletek a halál. Látogass el a honlapunkra! Sokra mész vele, ha meglátogatlak. Minek? Ja, hogy akkor nyerhetek egy jegyet vagy egy belépőt… Nyerhetek, persze, még sohasem nyertem semmit, csak egyszer, a kötelező vállalati tombolán, egy fakanalat. De a legtöbb reklám nem ismer se köntört, se falat. Vedd meg! Most! Húszat!

Nemoszi dühösen eldobta az újságot, a fiú pedig fölszedte, és lapozgatni kezdett. Ugyan hova? A társkereső rovatra. Úr keres hölgyet – de ez nem jó, mert én csak egy fiú vagyok, és mama biztosan nem örülne annak, ha egy hölgyet vinnék haza. Egyszer már megpróbáltam: házvezetőnőt keresek, elvárások, feltételek… Bőven volt jelentkező, de egy sem akart elválni, így pedig nem vállalják a Bazilikában.

Szerezzünk már egy rendes lányt a fiúnak, mondta Jocó, jobb, ha mi szerezzük be, nehogy már magát kelljen szidni, ha mégse jött össze a dolog. Nemoszi felélénkült: Volna egy javaslatom! Az enyém majdnem olyan, mint az új, alig használtam. – Házias? – kérdezte a fiú. – Nem mondhatnám, de istenien tud… - és Nemoszi részletesen elmondta, mit tud a maca, miben marad el Linda Lovelace mögött. – Több, mint nyolc éve meghalt. – Na és? – Nyugodjon békében. A P-filmek első ikonja. – Jól van, mondta Nemoszi sértődötten, ez csak egy hasonlat volt, egy metafora, egy…

Nehogy már felsorold, vágott közbe Viktor, nézzétek, ez éppen jó lenne a fiúnak: Vékony testalkatú, független, hűséges, ápolt, érzelmeit kimutatni képes, minden káros szenvedélytől mentes férfit keres. – Muszáj, hogy ápolt legyen? – kérdezte Jocó. Mert most, hogy bezárták az OPNI-t… - Oké, keressetek neki egy olyat, aki nem ápolni akar. – Ápol és eltakar, szavalta a fiú. – Figyelj, szeretnék egy igazi társat, akivel őszintén lehet beszélni, megért, és gyengédséget is tud adni.

A fiú elmélázott. A gyengédség nem az erős oldala. – Kinek? – A mamámnak.

Ez jobb, ez nagyon fiatal. Nem iszik, nem dohányzik, és családcentrikus. Alkoholmentes férfiak jelentkezését várja. – A fiú elgondolkodva nézte a sörét, amelyről már szinte teljesen eltűnt a hab. Ez nem lehet akadály, ez sör, és nem alkohol. – Jocónak nem tetszett a megfogalmazás. Jó, hogy családcentrikus, de melyik család? A pasié vagy az övé? Mert nagyon nem mindegy, higgyétek el.

A mama árva lányt szeretne, bökte ki a fiú, lehetőleg olyat, aki intézetben nevelkedett.

Most mi van, a mamának keresünk feleséget, vagy neked?

A fiú közömbösen vállat vont. Ő él vele. Én csak aludni járok haza.

Ez a legfontosabb szempont, csapott le Nemoszi, vagy neked mindegy, kivel alszol?

Amennyiben nem horkol, felelte kitérően a fiú.

De mégis, milyet szeretnél, mi a preferenciád? Linda Lovelace nem jó, te tudod. Megan Fox, Angelina Jolie? – A mamám csak magyarul beszél. – Oké. fiú, mindent a mamáért! Három pici unokám van – ez nem játszik. Szeretek táncolni, utazni, kirándulni – ez sokba kerül. Tudod te, mibe kerül mostanság egy thaiföldi társasutazás?

Miért éppen Thaiföld?

Na hallod? Mindenki Thaiföldre akar menni, Bulis hely. Itt van egy hirdetés – és Nemoszi fellapozta az újságot. Tessék, tíz nap, 350.000 Ft. Ebben nincs benne a repülőjegy, a reptéri illeték, vízum, biztosítás, belépők, étkezés, borravaló.

Akkor mi van benne?

Mentés magashegységekből és különleges helyszínekről, valamint sporteszköz-használat. Szerintem nem éri meg.

Nemoszi, most utazunk vagy házasodunk?

Nászutazunk. De ha elég lesz nektek két nap Ausztria, Rax-fennsík…

Mama nem akar hegyet mászni, jegyezte meg szerényen a fiú.

Te megőrültél? Magaddal viszed a nászútra a mamát?

Nem viszem. Jön magától. Különben nem rossz, ha ott van, mert nagyszerűen tárgyal a szállodásokkal és a pincérekkel, azonkívül ismeri a szokásaimat.

Te fiú, te egy ökör vagy, te fiú!

Ugyan miért? Csak mert szeretem a kényelmet, és a mama nagyon szépen gondoskodik rólam. Talán én tartsam fejben az étel-allergiáimat?

Jocó, Viktor és Nemoszi elgondolkodva hallgattak. Sörözés közben ez nem feltűnő. Ételallergiák, így, többes számban, ez komoly dolog. Mit értenek ehhez a kissé zárkózott, de magányosságukból kitörni vágyó hölgyek? A szöszi, aki kedveli a természetet és a zenét? A 170 cm magas, barna szemű molett, akinek az a legfontosabb tulajdonsága, hogy ő a Krisztina? Krisztina vagyok, telefonszám… Bár, ha meggondoljuk, ebben nem lehet csalódni, arra a félórára biztosan nem. A legrosszabb az, ha kiderül róla, hogy nem is Krisztina.

Te fiú, neked még sosem volt az életedben egy ilyen… Krisztina?

A fiú elgondolkodott. Nem igazán. Egyszer már majdnem, de a lány másodéves fazekastanuló volt, és a mama szerint ez nem komoly szakma. Vásárokra, kiállításokra járnak, korongoznak és festenek. Micsoda háziasszony válik abból, aki művészlélek? Virágokat mázolnak, babákat töltenek meg levendulával, kövér mackóknak horgolnak ruhát. Te tudod, fiam, mondta a mama, én aztán nem szólok bele a dolgaidba, fazekastanuló vagy tehenészlány, nekem mindegy, csak rendes lány legyen. A fiú szorzott és osztott, aztán nem hívta vissza a fazekastanulót. Gyávaság? Nem, de minek pazaroljuk a drága időt? Meg fogja érteni, az is válasz, ha nem válaszol neki, és mégsem annyira durva, mint megmondani egyenesen: Hát, nem is tudom… Talán mégsem olyan jó ötlet… Mert megbeszéltem a mamámmal, és a mama azt mondja, hogy a piacozás… Izé, a hogyishívják… A vásározás… Krisztinának biztosan fájna az egyenes beszéd. ugyanakkor hallgatni János, illetve nem, hallgatni arany. Krisztina eltűnt a fazekaskemencében, és így utólag sem mondhatok mást: Jobb ez így. Nincs jobb, mint amikor otthon mindig csend és nyugalom van.

Nem hiányzott az életedből egy Krisztina? Vagy egy Zsanett?

Nem hiányzott, felelte a fiú, és belekóstolt a poshadt sörbe. Most is csak azért gondoltam rá, mert a mama… Nekem mindent megér az, hogy a mama boldog legyen.

A cikket írta: Müszélia

támogatóink