újabb események régebbi események további események
11:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:59
Pinokkió módosította a cikkét
09:58
Pinokkió módosította a cikkét
09:51
Pinokkió módosította a cikkét
20:36
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:23
Zsüsztin válaszolt egy szavazásra
12:54
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:53
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
15:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:25
Tündér módosította a naplóbejegyzését
09:25
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
20:49
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:57
Zsüsztin új cikket töltött fel
14:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:46
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Manzepünz, a borsóvédő

2014. január 8. - Látogatók száma: 52

Manzepünz teleültette a kertet borsóval. A bort nagyon szerette, a só is nagyon jó dolog lehet, ha az állam annyira ragaszkodik hozzá, hogy monopólium legyen. A bort megisszuk, a sót eladjuk, és még egy kis zöldségünk is lesz idehaza. A borsó szépen kihajtott, zöldült és növögetett, Manzepünz meg csak leste, mikor jelennek már meg az első hordók. Nem baj, ha nem lesznek akkorák, mint az a bizonyos heidelbergi, csak jó sok legyen!

A bor sajnos váratott magára, szintúgy a só; más se termett a zsenge szárakon, mint zöld hüvely. Manzepünz még emlékezett rá fiatal korából, hogy a hüvely is jó valamire, bár zöldben csak egyszer próbálta. Nem volt jó ötlet, megtámadta egy egész raj bögöly. Mindegy, ha zöld a hüvely, ha nem, ez van, ezt kell szeretni. Már éppen megbarátkozott a gondolattal, amikor észrevette, hogy megelőzték: egy egész sorról hiányzott az, ami egy borsókertben a legfontosabb. Valaki itt járt az éjjel, és leharapdálta, borostól, sóstól, hogy vinné el a markoláb akárhová.

Hajdanában még annyi volt a markoláb, mint a fű a réten; örültek, ha valakit elvihettek. Régi, szép idők! Lenézett szakma lett a markolábság, nem is fizetik meg. Amikor kitalálták, hogy mindenkivel alá kell íratni egy szerződést, elnéptelenedett a markoláb-egyetem, be is kellett zárni – ugye tudják, melyik volt az? Szép nagy, sárga ház a budai hegyekben, valamilyen mező, talán Lipóti? Ugyan már, az a pékség, ahol akkora kenyereket sütnek, hogy elég egy hétig egy szelet. Lényeg, hogy a markolábra nem lehet számítani. Eljött az este, Manzepünz jól elbújt a tornácon, a leanderek mögött. Ha valaki nem nézett oda, könnyen azt hihette, ő is csak leander.

Nem kellett sokáig várnia. Egy kövér, fekete macska könnyedén átugrott a kerítésen, és rávetette magát a zöldborsóra. Ne te ne, háborodott fel Manzepünz, olyat se hallottam még, hogy egy macska borsót egyen! – Most se hallod, figyelmeztette Manzepünzné, hiszen síri csendben falatozik, még csak nem is csámcsog. – Na, még csak az hiányzik, hogy csámcsogjon az én zöldborsómon, háborgott tovább Manzepünz. – Miért nem lövöd le? – kérdezte most az asszony.

Eltartott egy ideig, mire Manzepünznek eljutott az agyáig, mi volt a kapcsolat a hüvely meg a lövés között. Szent igaz, így volt, a hüvelyt meg kellett tölteni, azért is hívták töltényhüvelynek. No, asszony, hozd azt a puskát!

Malvin már hozta is, mint valami klenódiumot. Derék egy fegyver volt, utoljára Isonzónál lőttek vele mellé. Manzepünz hosszasan célzott, aztán pukk, és mindjárt elsőre eltalálta a macskát. A sátánfajzat megperdült a saját tengelye körül, aztán ahelyett, hogy holtan esett volna össze, mint egyéb cirmosok, torkosborzok vagy pulykakeselyűk, egyszerűen eltűnt, felszívódott, egy tappancsnyom nem sok, annyi se maradt utána.

Boszorkány volt, jegyezte meg Malvin, és ha valaki, hát ő aztán pontosan tudta, hogy milyenek a boszorkányok. Manzepünz töprengve ült vissza a leanderek közé. Most már biztonságban van a borsóm, és ez nagyon jó. A sóműsor is megvolt, a halottat se nekem kell eltakarítanom. De ha ezt megtudják a szomszédok, és különösen Nyávogi Nyaffancsné! – A szépnevű hölgy a Macskamenta Egyesület elnöknője volt, fő- és mellékállásban macskamentő macskanemtő, és az volt az életcélja, hogy elmacskásítsa az egész világot. Jaj volt annak, aki meggondolatlanul felriasztott egy alvó dögöt, dorombolás utánzásával bosszantotta Básztet istennő utódait, vagy hasonló macskakínzáson kapták rajta. Nem elég, hogy a delikvenst azonnal kivégezték, utána még közmunkát is kellett végeznie, a bírságokról nem is beszélve. Nyávogi Nyaffancsnét nem hatják meg az olyan üres kifogások, hogy kérem szépen, ez az illető boszorkány volt, előre megfontolt szándékkal, aljas módon és életvitelszerűen borsót lopott! Nem segít az sem, ha arra hivatkozik, hogy Malvin volt a felbujtó, ő adta a kezébe a végzetes fegyvert – el sem hiszik, mert Manzepünzné is oszlopos tagja a Macskamenta Egyesületnek.

Engem most megölnek, gondolta Manzepünz. Elméletben nem volt semmi kifogása, elég sokat élt már, megvolt minden, amire egy nyugdíjas bádogos büszke lehet – csak a gyakorlati rész aggasztotta egy kicsit. Valamennyi ismerőse azt állította, hogy a kötél általi tarkónlövés határozottan nem kellemes – annyira nem, hogy ismétlésért még senki sem jelentkezett. Három napig sajnálta magát Manzepünz, akkor az asszony jó hírt hozott: Nyávogi Nyaffancsné meghalt, kész, el lehet temetni. Most jövök az egyesületi közgyűlésről, végleg feloszlattuk magunkat. Képzeld, éjszaka lőtték le, egy özönvíz előtti puskával, biztosan az egyik haragosa.

Manzepünz előmerészkedett a leanderek mögül. Ez komoly?

De még mennyire, felelte Malvin, csakis haragosai voltak. Akárki leütötte volna, ha van benne három vodka, tiszta véletlen, hogy lelőtték, de így se rossz.

Én is lelőttem volna, hősködött most Manzepünz, különösen ha lopja a zöldborsómat.

Az asszony szánakozva mérte végig. Te, akit be se vettek a seregbe? Puskád se volt, és egy kapanyél a legveszélyesebb fegyvered.

Néha egy kapanyél is elsülhet, felelte diplomatikusan Manzepünz.

A cikket írta: Müszélia

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. január 14. 12:35

megtekintés Válasz erre: wadbikaiy - 2014. január 14. 04:17

drágaszág

köszi.
2014. január 14. 04:17

megtekintés Válasz erre: Kőnig - 2014. január 8. 21:53

na, de mijaza "klenódium"??

drágaszág
2014. január 14. 04:15

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2014. január 9. 07:32

szia S.
már megijedtem, hogy a hümér sorsára jutok. :)

Az a pisszog csak engem macerál.
Már vagy 6-7 éve.
-(((
2014. január 9. 08:26
Hát ez sem semmi!

Jobb ma egy kapanyél, mint holnap kettő...főleg éjszaka!:))

Na de viccet félretéve nagyon tetszik, ahogy írsz!!

Szia!
M.
:))
2014. január 9. 07:32

megtekintés Válasz erre: spagocha - 2014. január 8. 17:32

Pompás írás. Grat.

szia S.
már megijedtem, hogy a hümér sorsára jutok. :)
2014. január 8. 21:53
na, de mijaza "klenódium"??
2014. január 8. 17:32
Pompás írás. Grat.
2014. január 8. 15:41
Mi ebből a tanulság? Éjszaka nem szabad zöldborsót legelni, továbbá-mint írod-néha egy kapanyél is elsülhet.. Nagyon jó!! :)
2014. január 8. 14:26

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2014. január 8. 13:44

rengeteg baj van az üres hüvelyekkel

dehogy...
én kifejezetten szeretem, hisz abba tölteni lehet.
Aki nem tölt az,hogy lőjjön?
Nem jó, ha berozsdál a fegyver!!
2014. január 8. 13:44

megtekintés Válasz erre: kalozlány - 2014. január 8. 10:31

"Szent igaz, így volt, a hüvelyt meg kellett tölteni, azért is hívták töltényhüvelynek."

:D

rengeteg baj van az üres hüvelyekkel
2014. január 8. 10:31
"Szent igaz, így volt, a hüvelyt meg kellett tölteni, azért is hívták töltényhüvelynek."

:D
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: