Mega-sznob buli
Látogatók száma: 55
Miután kitáncoltam magam a telefonom csengőhangjára, udvariasan belehallózok.
A főnökasszony. További rongyrázásra invitál. Céges party, +1 fő, kaja - pia, bajor-nóta, dinem-dánom, 50. jubileum, meg hasonlók.
Józsi-bozsi, kicsit kéreti magát, észérvekkel győzködöm, nem tudok fél kézzel husit szeletelni.
Péntek délután. Indulás előtt egy órával-mint rendesen- még nem tudom, mit vegyek fel.
A sok kipakolt ruha láttán, érzelem szilánkok szöknek a szemembe, amitől a 72 percig készült sminkem összeomlik, mint a Windows ’95. Úgy látom, hű barátom a konyhában jól feltalálja magát, már befonta az asztalterítő rojtjait, most a függönyével bajlódik picit. Kicsit felbőszítem, mikor öltözködési tanácsokat kérek tőle. Fehér felső, sötét alj. Dobja az ötletet. Nem egy Lakatos Márk, de nah… A cipő problémán csak húsz percig szenvedek, így pusztán másfél órát késünk. A dilemma, fertőző női betegség, főleg paty- k. előtt járványos méreteket ölt. Ezért semmiről nem maradunk le, még el sem kezdődött az átadó. A welcome drink mellé utó-piát is kérek. Tíztagú bizottság beszéde alatt olyat alszom, hogy kicsordul a nyálam is. A pap megáldja a golfplaccot. Kockásra karmolom magam. Originál, angol golftréner üti el az aranyozott nyitólabdát. Felháborító! Mi az, hogy csak aranyozott, gyémántra nem futja? Lepra egy hely. A vendéglőben Zulu-föld egy éves élelmiszerkészlete van feltálalva. Olyat is találok, amit még Gordon Ramsay sem ismer. Kijelölt helyünk van, névre szóló, puccos kártyácskával. Analizálom a vendégeket. Ha kifelé menet, mindenki leadná nekem az ékszereit, átírhatnám a történelmet, visszamenőleg az Ókorig. Fenébe, a sí maszkot otthon hagytam.
Velem szemben lévő asztalnál ül, a klub egyetlen, még élő alapító tagja, 93 éves.
A 60 évvel ifjabb, - láthatóan halálosan szerelmes- Thai import felesége, csillám póni ruhában feszít. Valószínű, hogy a széklete szintén csillog-villog és a szellentése meg, szivárvány illatú. A 3D-s szempillájával keltett hurrikánok, folyton lesöprik a terítéket.
Teknős nyakú barátjuk, némán pakolja vissza, miközben egy szintén elaggott milliárdossal a golfról beszélget. Időnkét meg kell igazítania barátja, kiesni készülő műfogsorát, mert az annyira mosolyog. Bennem megfordul a perisztaltika. Sürgősen orrot kell púdereznem.
Az Allensbach- i Tűzoltózenekar, teli torokból a „Sej, haj Rozi-t” trombitálja.
Józsi-bozsi, garnélával tűzdelt lazacot mártogat a kaviárba, közben a főnöknővel polkázik…ülve. A curry-s csirkét, mangó-banán szósszal, gasztronómiai kínzóeszközzé nyilvánítom. Anyu töltött káposztájáról ábrándozom. Ennek örömére, a zenekar elhallgat, az elnök bácsi beszédre vetemedik.
Jöttünk, ettünk, láttak…eljött a szökés ideje.
A hazaúton viccet mesélek:
Milyen világ az, ahol egy színes bőrű fazon, a legjobb golfozó (Tiger Woods) Egy fehér fickó a legjobb rapper (Eminem) …és a Németek sem készülnek háborúra…
Lilyth
A cikket írta: Lilyth
Hozzászólások
időrendi sorrend
Beleéltem magam, hogy micsoda megpróbáltatásoknak
néztél elébe! Nem pite ám egy ilyen svédasztalos, ékszer
mutogatós, rongyrázogatós jégszobrászatos ismerkedési est!
Én naívan estem bele egy ilyen kötelező látogatós eksönbe!
Mivel nem mondta senki, hogy mi illik- mi nem illik, a saját
káromon tanultam meg, hogy nem kell mindig a kaviár!
A dirigens a góré lánya volt, én meg segítettem neki! Előbb
jött az öntyöm-pöntyöm, aztán a gimbelem-gombolom! De itt
nem álltunk meg, mert még hiányzott az etye-petye! Én bizony
keményen kan dúrban kísértem a lány skálázását, de túl magas
fejhangon, és hangosan ment a duó la-la-la! Így aztán új munkahely
után kellett néznem, és ráadásul még ajánló levelet sem kaptam!
Szóval tökéletesen megértem, hogy szívesen sárgátlanítanád
ezeket a rongyrázogatós népeket! Persze, csak álorcába tedd,
nehogy te is az én sorsomra juss! Azért egy kis sárgaságnak én
is örülnék!
Kaviáros szép napot: Mc emillio
Puszi