Megalkuvó kortársak

Látogatók száma: 57

Csütörtök

Kálóné Patkós Babusa magas, inas, vékony asszony, akiről első látásra senki sem mondaná, hogy ötgyermekes édesanya. Éppen fizet a boltban, két tucat tojást, három liter tejet, két kétkilós kenyeret és élesztőt vesz. Összesúgnak mögötte a sorban álló asszonyok, hogy most sem költ többet, mint amikor munkanélküli volt az ura, aki az óta már Szolnokon dolgozik és havonta százhúszezer forintot küld a családnak, legalább is ezt terjeszti a postás, ehhez még hozzájön a családi pótlék, és az már együtt szép kis summa.

Hallja a szóbeszédet, de nem reagál, egymás után teszi kosarába a kifizetett árukat és hangos viszontlátással elköszön. Tudja, hogy irigykednek rá, pedig mindenki tudja a faluban, hogy Joka jó ács, csak itt nincs munka, még hatvan kilométeres körzetben sem találni olyan vállalkozót, aki új embert venne fel, de az biztos, hogy cigányt akkor sem alkalmazna, ha más szakmunkást nem találna.

Babusa valóban csak arra költ, amire nagyon muszáj, mert amit lehet, megtermel a kertben, babot, krumplit, paprikát, paradicsomot, káposztát, zöldségeket, hagymát, és a négy nagy gyümölcsfáról leszedeti a gyerekekkel a termést, így kerül télire a spájzba befőtt, lekvár, birsalmasajt. Cukkolják is a szomszédok, meg a rokon asszonyok, hogy felveszi a magyarok tempóját, de nem kell Babusát félteni, visszavág nekik, aztán ne gyertek télen kuncsorogni hozzám, hogy adjak egy kis krumplit meg hagymát. Mit szólnának, ha tudnák a nagy terveit! Jövőre, ha ilyen jól keres Joka, akkor vesz vagy harminc csirkét, abból kerül majd az asztalra hús is, meg tojás is. Már spórol rá, minden hónapban bevisz a takarékba húszezer forintot, meg itthon is van egy kis tartalékja, de erről nem szól az urának, nehogy kevesebbet adjon haza.

Joka minden héten telefonál, beszélget a gyerekekkel is, és azért nem jön haza, hogy megspórolja a vonatköltséget, meg hétvégén ügyeletet vállaljon az építkezésen, plusz pénzért, hogy minél többet küldhessen nekik.

Babusának nincs esélye, hogy munkát vállaljon, de időnként elmegy a jegyző asszonyhoz takarítani, aki meg van vele elégedve és elárulta neki, hogy lehetne főhivatású anya, azért is kapna pénzt, csak adja be a kérvényt. Hát, a jövő héten megírja, és reménykedik, hogy megkapja, mert nyugodtan kijöhetnek környezettanulmányra, tiszta, rendes a ház, már fürdőszobájuk is van, két éve építette Joka az öccsével, azóta könnyebb a gyerekeket fürdetni, meg mosni is, nem kell a vizet hordani a kútról és melegíteni a gáztűzhelyen.

Szeretné, ha gyerekei szakmát tanulnának, a lányok is, és nem mennének férjhez tizenhat éves korukban, nem lennének kiszolgáltatva a párjuknak, és gyerekfejjel nem szülnének egymás után gyerekeket, hogy a családi pótlék legyen a megélhetésük biztos alapja, meg azokkal láncolják magukhoz a férjüket.

Jó lenne innen mielőbb elköltözni, olyan városba, ahol otthonról járnának iskolába a nagyobb gyerekek is, mert Zoltika szakács akar lenni, Aranka meg fodrász, Lacus hentesnek tanulna, mert az sok húst ehet, a kicsik pedig, az ikrek, még óvodások.
Este főz egy nagy fazék bablevest, sok zöldséggel, meg szilvás gombócot egy vájlinggal, és reggel elutazik Szolnokra, felkeresi Jokit, beszélnek egy órácskát és estére biztosan hazaér. Zoltika már nyolcadikos lesz, tud vigyázni a kisebbekre. A jegyző asszonytól nemrég kapott egy mikrót, abban könnyen meg tudják melegíteni az ételt.
A szilvás gombóc Joka kedvence, majd visz neki belőle egy tucatot. Befogja a főzésbe Arankát, elvégre már tizenkét éves nagylány.

Péntek

Az augusztusi nyár oly szeszélyes, mint egy negyvenfelé járó egyedülálló nő, aki bepánikol a tudattól, hogy a biológiai órája egyre hangosabban ketyeg, jelezvén, hamarosan elérkezik az idő, amikor már nem tud családot alapítani, mert lemarad a gyerekszülésről, és egyre kevesebb az esély arra, hogy egészséges lelkületű férfivel hozza össze a jó sorsa.

Anna, a szép arcú, középmagas, kissé telt alakú lány, munkahelyén szépen halad előre a ranglétrán, s anyagilag sem panaszkodhat, mert a fizetését illetően alig öt százalékkal marad el a vele azonos beosztásban dolgozó férfi kollégáitól, de ez megszokott és hallgatólagosan elfogadott a mai magyarországi állapotokat tekintve. Szülei nagyon büszkék rá, terjesztik is a faluban lányuk szerencséjét, csak akkor hallgatnak nagyokat, amikor a családi viszonyokra terelődik a szó, mert Anna egyetlen szóval sem említi, hogy lenne valakije. Bizony, kár volt Danival szakítania, annyira rendes, csendes gyerek volt az a fiú, akiről az hírlik, hogy már jegyző a megyei önkormányzatnál.

A multinacionális cégnél a magas fizetéseken túl, személyre szóló kocsi használatot is kapnak, amely nagy előny, mert nem kell saját autót venni, és Anna ügyesen gazdálkodik, már vett egy kétszobás lakást és harmincéves korára sikerült annyi pénzt félre tennie, amennyiből gond nélkül élhetne akár három éven át, ha nem lenne munkahelye. Legtöbbet a ruházkodására költ, hiszen a cégtől kapott ruhapénzen felül is tekintélyes summát fordít arra, hogy márkás ruhákban, cipőkben járjon és táskája is minimum Gucci legyen. A parfümje is többe kerül, mint amennyi a családban rajta kívül legtöbbet kereső öccsének a havi fizetése.

Most is fehér paszpólos, sötétkék, kétrészes ruhájában úgy néz ki, mint akit skatulyából húztak elő. Egy hete selejtezett és bőröndnyi ruhát összekészített a sógornőjének, aki elfogadja ugyan, de egy köszönömöt sem tud magából kipréselni, pedig nem egy akad közöttük, amelyik csak akkor volt rajta, amikor az üzletben felpróbálta. Egyszer el is szólta magát, hogy a legtöbbjét eladja a piacon, mert jól jön az a plusz bevétel. Megérti Anna, hogyne értené meg, mégis rosszul esik neki. Azt azonban nem érti, hogy miért nincs még gyerekük a bátyjáéknak, amikor szép családi házban élnek, mindketten dolgoznak és a környezetükhöz képest az átlagnál jobbak az anyagi körülményeik.

Az irodaház teremgarázsából egymás után indulnak el az egyforma céges autók. Anna bekapcsolja a klímát és nekiindul a délutáni csúcsforgalomnak.

Milyen az élet! Magában megrója az öccsééket, hogy még nincs gyermekük, miközben neki még párja nincs! Kerülgeti Mr. Edgár Wallas, a konkurens cégnél vezér helyettesként tevékenykedő angol, erre a keresztanyja biztosan azt mondaná, hogy teszi neki a szépet, és nem is tévedne, mert valóban nagyon finoman, virágnyelven, többször is a tudomására hozta, várna egy kis biztatást Annától ahhoz, hogy teljes gőzzel udvarolhasson neki, de úgy látja, foglalt a lány szíve. Így mondta, a szíve!

Nem, nem foglalt a szíve, inkább téli álmát alussza Danival történt szakítása óta. Légy őszinte magadhoz, korholja magát, hiszen nem szakítottak, egyszerűn elmaradtak egymástól. Amikor Dani két évvel ezelőtt felvetette, hogy költözzenek össze, éljenek együtt, Anna azonnal közös lakást keresett, két nap múlva már le is előlegezte a bérletét, ám kedvese felvonta a szemöldökét és csak annyit mondott, ez nem a te dolgod lenne, mondd le, kérlek, és a fiú égszínkék szemében hideg fény csillant. Nem értette, mi rosszat tett, számára az összeköltözéshez megfelelő lakás keresése csak megoldandó feladat volt, melyet a tőle megszokott alapossággal gyorsan abszolvált. Eszébe sem jutott, hogy ezzel belegyalogolt Dani szívébe, egyben megsértette férfi mivoltában.

Araszol a pesti csúcsforgalomban. Mi lenne, ha leugrana Szolnokra? Meglátogatná Danit, utána az öccsééknél aludna, és másnap délelőtt kilenckor már itthon lenne, mert délben Edgarral ebédel a Gellért szálló éttermében. Hirtelen lekanyarodik az első mellékutcánál és a kertek alatt gyorsan hazaér. Éppen csak felkapja a ruhákkal teli bőröndöt, összepakol néhány személyes holmit és útnak indul.

Szombat

Pirkad és Babusa még egy szemhunyásnyit sem aludt. Férje kollégájának a szavai kavarodnak a fejében, aki azt hitte róla, hogy a férje húga: tudja, szépasszony, a bátyja fél órája ment haza a feleségével, aki az új kocsival jött érte. Magunk között szólva, legalább tíz évvel idősebb Jokánál az asszony, de nem számít, mert jól tartja magát, tele a zsebe pénzzel és állítólag az ágyban is a kedvében jár. És ez a legfontosabb. Én már csak tudom! – teszi hozzá nagy sóhajjal, és elköszön, majd felpattan a motorjára és elszáguld.

Hát ezért nem jár haza Joga, mert megcsalja a gazdag öregasszonnyal! Bezzeg Babusának ott az öt gyerek, akiket nevelni kell, iskolába, óvodába járatni, etetni, itatni, mosni rájuk, s közben szó nélkül hallgatni a megjegyzéseket arról, amiről az egész telep beszél, hogy Joka már biztosan elhagyta, mert két hónapja feléjük sem nézett. A legnehezebb mégis az, amikor a gyerekek nyösztetik, mikor jön haza az apjuk.
Nem szerzi meg azt az örömet Jokának, hogy beadja a válópert, ha pedig a férje kezdeményezné a válást, olyan asszonytartást kér tőle, hogy belegebed!

Muszáj valamit tenni, felkel, mert úgysem tud aludni és megnézi, mi lehet abban a bőröndben, amit egy csinos asszony kivett a kocsijából és a kezébe nyomta, hogy maga biztosan hasznát veszi, majd olyan gyorsan beült a kocsijába, és elhajtott, hogy sem tiltakozni, sem megköszönni nem tudta.

Anna is forgolódik a szállodai szoba dupla ágyában. Dani sohasem szerette igazán, ha szakításuk után három hónappal megnősült és immár egy tündéri másfél éves kisfiú édesapja. Hiszen akkor már útban volt a gyerek, amikor még együtt voltak!
Szóval akkor egyáltalán nem gondolta komolyan az összeköltözésüket! Ó, milyen bolond, még magát hibáztatta, hogy szakításuknak az volt az oka, hogy Dani helyett akart gondoskodni a közös lakhelyükről!

Az öccsével sem volt szerencséje, Horvátországban nyaralnak, mondta a szomszédjuk és mérgében kiment az állomásra és az első asszonynak, aki kijött a pályaudvarról, kezébe nyomta a bőrönd ruhát, amit a sógornőjének szánt. Szüksége volt egy pohár italra, bement a város egyetlen szállodájába, megivott három konyakot, és kivett egy szobát, mert ittasan mégsem vezethet.

Jobb, ha most felkel, tusol, összekapja magát és elindul haza. Ha jobban belegondol, Edgár nem is olyan rossz parti!

Végül is terv szerint kilencre hazaér. Két és fél órája van arra, hogy formába hozza magát, mert Edgár egy csinos, magabiztos, okos és mosolygós nőt vár a randevúra.