Négyes ikrek

Látogatók száma: 57

Az üzlet kicsi volt, és kétségbeejtően zsúfolt. A polcokat a ládáktól nem lehetett megközelíteni, a ládákat attól a néhány embertől, akikre nem hatottak a multik varázsigéi. Maurois, ismételgette magában Marni, miközben nagy nehezen kikerülte az egymásra tornyozott, és jóárasított konzerveket. Ez a legostobább szó, amit az életemben valaha – Maurois az üzletről is mondott valamit, egészen pontosan azt, hogy az üzlet a háború és a sport sajátos keveréke. Milyen igaz! A sport már megvolt az előbb, amikor átugrottam a keskeny sikátort eltorlaszoló kartondobozt – na jó, nem annyira ugrás volt, mint inkább ügyetlenkedés. Ezek itt komolyan azt hiszik, különben elfelejtem, hogy tojást kell venni, vagy ami végzetes hiba lenne, másutt raknám be a kosaramba. Marni megállás nélkül mondta a magáét, persze csak gondolatban, nehogy azt higgye ez a sok vadbarom, hogy megbolondultam. Ha mindenképpen tudni akarjátok, öreg vagyok, és nem bolond. Még egyszer sem találkoztam Alzheimer úrral – és az is nagy igazság, hogy a sarki kisboltban örökké háború folyik. Ezek itt mind azt hiszik, a bőröm alatt is pénz van, nemcsak mindent megvehetek, ami a szemem elé kerül, de boldogan fizetnék kétszer annyit.

Marni álmaiban olyan boltok szerepeltek, ahol nincs is kassza; az emberek egyszerűen kisétálnak a mindennapi zsákmányukkal, és a leggyakoribb látogatók értékes ajándékokat kapnak. Kizárólag azért ragaszkodott a sarki kisbolthoz, mert itt 15 forint volt a zsemlye, és nem 19; mindig volt leértékelt felvágott; és a virslit sem tízesével csomagolták. Tíz virsli, mit gondolnak ezek rólam, anyagbeszerző vagyok egy étteremben? Ezek még sohasem hallottak arról, hogy élnek ebben a városban szinglik is? Mert igenis szingli vagyok, és nem magányos öregasszony, ez sokkal jobban hangzik, van benne egy kis nevjork. Pontosabban, Nyehó. Bár nem vagyok olyan öreg, hogy a Nyehóban ittam volna a feketémet.

Az én fiatalkoromban Hungária volt a Nyehó, és nekem nagyon nem tetszett. Minek ide ez a sok aranyozás, ciráda meg szobor? A zongorista, akinek annyi hangja se volt, mint Jimmy fia Krisztiánnak, a Csinibaba, szeress belém című örökbecsűt adta elő, és közben többször is rám mosolygott – valószínűleg másokra is, de én azt képzeltem, nekem szól a nyálas vallomás, és majd’ elszálltam a büszkeségtől.

Sajnos ez valamilyen sportrendezvény volt, amelyen részt vett az anyám is, így szó sem lehetett arról, hogy a zongorista letörölje az ártatlanságom egyébként már régóta nem létező hamvasságát.

Ami kevésbé költői nyelven azt jelenti, hogy a 16 éves Marni már nem – vagy már igen, és mindenki gondoljon azt, amit akar. Régen volt, igaz se volt, és Marnit már a vak zongorista se nevezné csinibabának. Nehezére esik a járás, néha meg is szédül, de attól még be kell vásárolni. Két kifli, tíz deka ez vagy az, jó lenne sajt is, de az drága. Akkor már inkább egy kis csokoládé. Meggyes, mogyorós, joghurtos, mazsolás, mindegyik kellene, de milyen az már, telerakni a kosarat csokoládéval, Etiópiában meg éheznek az emberek.

Elég lesz egy Sport szelet.

A kasszás kislány szórakozottan húzogatta le a vonalkódokat, és közben élénk társalgást folytatott a barátnőjével. Hallottad, most mondták be a rádióban, hogy négyes ikrek születtek. Szegények, ezt alaposan benézték! – Szörnyű, jelentette ki a barátnő, képzeld el, úgy vagy vele, hogy egyet még valahogy, de egyszerre négyet, az maga a pokol. – Marni úgy érezte, feltétlenül meg kell szólalnia, és bölcs, rezignált fölénnyel jegyezte meg: Biztosan cigányok…

Egy pillanatra megfagyott a levegő, és egyszerre mindenki a kasszás kislányra nézett, akin – nincs mit szépíteni a helyzeten – minden stimmelt: kreol bőr, fekete haj, fekete szemek – sőt még az orra is –

Valószínűleg a neve is olyan, Eszmeralda vagy Luszeszita.

A bomba nem robbant fel, a kasszás kislány alig észrevehetően elhúzta a száját, és közölte a végösszeget. A Marni mögött várakozó vevők idegesen topogtak, felnéztek a plafonra, vagy sürgősen újra kellett kötözni a cipőfűzőjüket. Kínos, sőt, több, mint kínos. Az a legjobb, ha úgy teszünk, mintha nem hallottunk volna semmit. Nagy itt a zaj. Meg odakint a forgalom.

Marni ellenséges pillantások kereszttüzében lépett ki az ajtón. Hát igen, a cigányokkal mindig baj van. Nem akarnak dolgozni, aztán még gyerekeik is születnek. Négyes ikrek.

És még a rádió is bemondja. Skandalum.

Kép: net.