Nosztalgia!
Látogatók száma: 57
Nosztalgia!
Tanyasi gyerek voltam, és mint olyan szabadon nőttem fel.
A mi családunk nem volt egy szokványos család! Anyukám gyalogmunkás volt az állami gazdaságban, apukám volt velünk otthon. Ha éppen otthon volt, mert sok időt töltött kórházban. Meg is szólták, hogy elnézi, azt, hogy az asszony dolgozik. Szegénykém pedig olyan gyenge volt, a legkisseb szellő is feldöntötte volna.
Mi a nővéremmel, megpróbáltunk segíteni, amiben tudtunk.
Szegények voltunk, mert apukám csak méltányosságból kapott pár száz forintot, a gazdaságban sem lehetett sokat keresni.
Tanyán mást jelent a szegénység, mint városban. Azt hiszem, azt mindenki tudja, a tanyavilág, a várostól szinte évszázados elmaradásban volt.
Éhesek, mi sosem voltunk. Mindig volt a kertben valami, a tyúkok, csirkék elvoltak a határban. Egy-két malacka is felnőtt a fejadagként kapott korpán, meg nekünk volt a dolgunk párét szedni nekik.
Anyukám művelte a kertet hétvégén. Mi is sokat segítettünk. Nem kellett nógatás, bár azért volt némi furfang a dologban. Apukám isteni káposztás lepényt sütött, meg palacsintát. Jó vastagot, kecsketúróval töltöttük. Kettő elég is volt, azzal mi degeszre voltunk! Nekünk ez volt a jutalom. A mi munkánk volt az is, amíg nem volt kecskénk el kellet menni korán reggel a tejért. A Fejszés néni mindig úgy várt minket, hogy egy. egy bögre tej, ki volt töltve nekünk. Ezt csak úgy kaptuk.
A nővérem lába nem volt egészséges, sokat volt vele kórházba, műtötték is többször, mégis megpróbált segíteni.
Nagyon rossz gyerek voltam! Tudtam mi a kötelességem, de azon túl…!
Ahol laktunk, a ház mögött volt egy tocsogó. Csak nagy eső után vagy télen volt benne víz, mi gyerekek legnagyobb örömére. Csúszkálhattunk kedvünkre.
A tesóm akkor is műtét után volt, már szépen ment a mankóval. Persze, hogy szeretett volna ő is csúszkálni! Mi meg rá csaltuk a jégre! Szegény az első lépésnél elesett, szétcsapta a száját. Nem mert be menni, én szóltam anyukámnak, „RÁMENT a jégre”.
A mostani gyerekek el sem tudják képzelni, hogy nekünk, akiknek megvolt a munkánk a családban, volt időnk játszani is!
Ahogy az idő engedte, és már volt a határban a jószágnak alkalmas gaz, paré, már mentünk. Iskola után a környék gyerekei összeverődtünk, gyorsan megszedte mindenki a maga nyaláb gazát, és játszhattunk.
A fiuk hoztak labdát, vagy egy-egy nagyobb paré szárából készítettek „puskát”.
Mi lányok babaházat „építettünk”! Ha nem volt szerszám a lábunkkal húztuk meg a ház körvonalait, Bútort is rajzoltunk bele. Volt ajtaja, ablak, és mehetett a móka. Őt- hat évesen már jártuk a határt. Este petróleumlámpát gyújtottunk. Az óvodás éveimről nem sok emlékem van. Igen, nekünk, tanyasi gyerekeknek is megvolt a lehetőségünk, a hatvanas években, hogy óvodába járjunk. Az állami gazdaság tartotta fenn. Igaz minket nem vittek a szüleink kocsival, nem is kísértek el, csak az útig, ahol az erre a célra kialakított lovas kocsi felvett minket.
Padok voltak szerelve rá. Könnyű ponyvával. Hogy a naptól és az esőtől védve legyünk, télen, fabódét tettek rá, még egy kis kályha is volt benne.
Két kocsis volt, a Jani bácsi, akinél lehetett hangoskodni, sokszor hátra szólt, „Nóta, gyerekek!” És mi énekeltük „Jaj Jani bácsi maga csúnya bácsi éjjel nappal, holdvilágnál Ica nénit akar látni!” Ica néni volt a dadus az oviba.
A másik kocsist Pim bajusznak hívták! És itt kérek elnézést, a leszármazottaitól, mert nem emlékszem a rendes nevére. Miért hívták így, nem tudom.
Nekünk természetes volt, hogy fát kell hozni a tűzre, hogy hideg a lakás reggel.
Ha nagyon befogott a tél, anyukám téglát melegített a lerben, azt csavarta rongyba és tette a lábunkhoz. Még reggel is meleg volt.
Villanyunk nem volt, rádióhoz a boltból kellet vinni a fűtőt, néha a telepet kellet kicserélni.
Televíziót, az iskolában láttunk először. Úgy jártunk hétvégén tévézni, mintha moziba mennénk. ’68-ban, ott néztük a táncdalfesztivált!
Rég volt! Szép volt!
A cikket írta: Kathy Godhy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm, hogy olvastok!
Igen Éva, elég rég volt, sajnos!
Anyu! Köszönöm a meghívást! Tehát ma estig lehet feltenni ilyen mondatos cikket?
Igen Éva, elég rég volt, sajnos!
Anyu! Köszönöm a meghívást! Tehát ma estig lehet feltenni ilyen mondatos cikket?
Ez a kedves cikked akár a mondatos játékunk része is lehetne.Nincs kedved beszállni?
Egy adott mondattal kell cikket írni és azt csütörtök 00 órától péntek 24 óráig lehet feltenni.Az új mondat a naplóknál találhatók,általában mindig más adja meg.A mostani mondatunk:...ez visszarepít a régmúlt időkbe.
Ugye hogy passzol a cikked?Csak benne kellene lenni ennek a mondatnak.Ha van kedved,legközelebb játssz velünk!
Puszi
Köszi,
Éva