Erotikus

Nyugdíjasok

Látogatók száma: 49

Az „Édes Alkony” nyugdíjas otthon három férfi lakója sutyorogva dugta össze fejét az otthon parkjának egyik kerti pihenőjében. A kíváncsiságukat az okozta, hogy egyikük érdekes hírrel hívta össze hármójuk baráti klikkjét.

- Hé, urak! Most olvastam, hogy Németországban az ottani Zöld Párt egyik tagja olyan javaslatot tett a parlamentben, hogy Holland mintára náluk is lehessen a nyugdíjasoknak és az egyéb testi hibás rászorulóknak hivatásos prostikat igénybe venni orvosi igazolásra, akiknek a munkadíját az állam fizetné, pontosabban a társadalombiztosítás! Állítólag ez jót tesz az öregek testi és lelki egyensúlyának!

- Hát ez nálunk is nagyon elkelne!- vágta rá önkéntelenül Gáláns Géza nyugdíjas taxis, akit itt az otthonban mindenki csak Galibának hívott, mert állandóan belekeveredett valami izgalmas és pikáns történetbe.

- Ugyan már Galiba úr, mit gondol, lenne a magyar képviselők között olyan kompetens személy, akinek van elegendő vér a pucájában ahhoz, hogy egy ilyen nagyszerű dolgot megszavaztasson a parlamentben?- kérdezte kíváncsian Dr. Nagy Sándor nyugalmazott főügyész, akit mindenki nagy tisztelettel magázott, és Ő szintén magázott mindenkit.
- Pedig nagyon jó lenne, - mert akkor nem kellene minden zsebpénzemet a lányokra fordítanom! Még szerencse, hogy nem piázom, és nem pipázom! Így csak a harmadik „P” betűsre kell költenem! Aztán ha már nincs pénzem, magamnak kell tutujgatnom az Atyaúristent! Tegnap például próbáltam elcsábítani az új kisegítő lányt, akivel este egészen kifulladásig kergetőztünk!

- Ne legyél már ennyire nagyképű Galiba! Mi az, hogy Atyaúristen? Te így hívod a pimpilidet?- kérdezte a társaság harmadik tagja, a volt Trojka étterem fizetőpincére, Bak Kálmán.

- Nem értesz Te ehhez Kálmán! Eddig nem hívtam sehogy sem, de akkor most nektek elmesélem a névadása igaz történetét! Mint mondottam, el szerettem volna kapni az új lányt! Amikor behozta a vacsorámat a szobámba, hirtelen, - mintha csak véletlen lenne, kitártam a köpenyemet. Ő rámeredt a hímtagomra, és felkiáltott: - Atyaúristen! Azután megfordult, és kimenekült a szobámból! Én meg utána, - aztán kergetőztünk kifulladásig!

- És mi lett a vége? Elkaptad?- érdeklődött csillogó szemmel a pincér.

- Sajnos nem! Mint mondtam, kifulladásig kergetőztünk, - mert én nagyon kifulladtam! Már egyikünknek sem való a lányok utáni futkosás! Azt meg, hogy Ők fussanak utánunk, csak úgy érhetnénk el, hogyha lekapnánk a vállukról a táskájukat, és elszaladnánk!

- Ez sajnos így igaz! Már nincs divatban az arcunk!- mondta halkan elmélázva az ügyvéd. Önökkel együtt megöregedtem! Mondják meg őszintén, - maguk azt hiszik, hogy hozzám minden szerdán délután az unokám jön látogatóba? Nagyon tévednek!

- Én azt hiszem ügyvéd úr, hogy a gyógytornásza látogatja szerdánként, mert amikor itt van, akkor rendszeresen kihallatszik a szobájából, ahogyan gyötri magát! Aztán amikor kikíséri a kapuig, látom, hogy milyen nehezen közlekedik a botja segítségével!- mondta óvatosan a pincér, hogy meg ne bántsa öreg barátját.
A nyugalmazott főügyész erre elmosolyodott.

- Hát, - akár így is nevezhetnénk! Gyógytorna! Nagyon jó! Csak kicsit drága, - de megéri!