újabb események régebbi események további események
08:15
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
21:23
Virág módosította a cikkét
16:05
Virág új cikket töltött fel
08:35
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:07
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:56
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:40
D Klári módosította a naplóbejegyzését
20:37
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
20:30
D Klári új cikket töltött fel
15:33
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
14:44
Virág módosította a naplóbejegyzését
14:43
Virág új bejegyzést írt a naplójába
00:53
emillio új cikket töltött fel
22:59
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:53
Új cikk került fel a weboldalra
20:27
Új cikk került fel a weboldalra
00:05
Új cikk került fel a weboldalra
23:46
Új cikk került fel a weboldalra
23:22
Új cikk került fel a weboldalra
20:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába

Odettke Szilveszterkor

2012. január 3. - Látogatók száma: 57

... apu azt mondta, hogy elege van a sok lehúzós szórakozóhelyből, itthon fogunk partizni, az sokkal olcsóbb lesz, hangulatos, trendi, meg még egy csomó dolog...

Odettke a Szilveszterről

Idén apu azt mondta, hogy elege van a sok lehúzós szórakozóhelyből, itthon fognak partizni, az sokkal olcsóbb lesz, hangulatos, trendi, meg még egy csomó dolog, amit azóta elfelejtettem, és tényleg az lett. Elosztottuk magunk között a feladatokat. Én a bevásárlást vállaltam, anyu takarított ezerrel, a legnehezebb feladat apura maradt, mert egyszerre két nőt kellett elviselnie. Mondjuk, nem értem, miért csak kettőt, ha már itt van a nyakunkon a Szilv Eszter is, de nekem sose ment jól a matek.

Én szeretek vásárolni, csak hazafelé akadtam ki, mert elég nehéz volt a huszonöt pár birslé. Sajnos még nem sikerült megnevelni a szüleimet; dicséret helyett most is lecsesztek, mert állítólag virslit kellett volna hoznom. Jókor mondjátok! Különben mindegy, se a birslében, se a virsliben nincs egy gramm pulyka se.

Erre apu maga ment le a boltba. A pulyka-utánzatokat már szétkapkodták, csak valódi bécsi ló volt, darabja ezer forint, ami szerintem nem is olyan sok egy paripáért. A lóhoz kellett még egy kis torma, mustár, bőrös malacsült, kocsonya, tengeri rák, olajbogyó, és apu kiszámította, hogy olcsóbb lett volna az étteremben. Még szerencse, hogy a sör, a pezsgő meg a pálinka nem került semmibe, mert apu több helyen is igazgatótanácsi tag.

Közben anyu alaposan kitakarított, még a spájzban is megmosta az ablakot, mert a vendégektől kitelik, hogy oda is bekukkantanak. Én csak a fürdőszobai tükörből láttam egy kukkantást, de a spájzban is lehetett valami, mert eltűnt tíz üveg befőtt.

A vendégek nagyon aranyosak voltak, különösen a bácsik; mindegyik azt kérdezte, hogy én már konstruálok-e. Gondolom, összetévesztették a konspirációval, amihez nagyon értek, amióta a szomszéd Kohn Pistike megmutatta, hogyan működik a spirál. Felajánlotta, hogy ad nekem egyet, de aztán nem kellett, mert rengeteg kockás spirálfüzetem van, és azokkal is nagyon jól lehet doktorost játszani.

A mi vendégeink is játékos kedvükben voltak, és én nagyon szeretem a vendégséget; olyankor senkinek nincs ideje arra, hogy engem neveljen, és nyugodtan átnézhetem a levelezésemet a Facebook-on. Érdekes, amióta megváltoztattam a státuszomat, sokkal több levelet kapok. Én meg nem akartam elhinni, hogy újabban ez a varázsszó: „kapcsolatban.”

Az egyik vendég bácsi többször is utánam jött, megígérte, csinál nekem egy új avatárt. Én persze megmondtam neki, hogy a barátaim ehhez jobban értenek, és sokkal fiatalabbak. Szomorúan ment vissza a nagyszobába, ahol nagyban ment a vetkőzős póker. Aztán pánikszerűen éjfél lett, leoltották a villanyt, és mindenki elénekelte a Guantanamerát. Ez olyan a kubaiaknak, mint nekünk volt az Internacionálé, csak valamivel hangosabb. Apu előszedte a rakétákat, a vendégek szorgalmasan piróztak és pukkantgattak, csak az udvarra nem akartak kimenni, mert ott hideg van. Miután eloltottuk a tüzet, anyu összesöpörte a csillár, az állólámpa, meg egy pár egyéb tárgy darabjait, ami nem volt könnyű, mert itt-ott még lángolt a padlószőnyeg. Nagyon sokat nevettünk, de sajnos sikerült eloltani.

A nagy tűzre átjöttek a szomszédok is, hozták a sütni való malacokat, és nagyon helytelenítették, amikor apu az utolsó rakétákat a malacok fenekébe dugta. Egy nagy durranás, és mindenütt malac volt, de különösen a mennyezeten, és anyu azt mondta, hogy már csak a kéményseprő hiányzik. Apu nagyon ideges lett, és kiabálni kezdett: A postást és a gázórást még elnéztem neked, nem volt elég? – Nem értem, miért húzta fel magát, amikor a kéményseprő nem is jön gyakran, évente legföljebb egyszer,

Lényeg, hogy a vendégeink nagyon jól érezték magukat, és mi is megspóroltuk a bébiszittert.

A cikket írta: Müszélia

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 9. 09:51
mikor hogy sikerül.
2012. január 7. 22:39
Tisztelt Müszélia!
Ma ismét jól szórakoztatott. Nekem ezek a hely- és korhű írások jobban tetszenek Öntől. Gratulálok!
Bokor
2012. január 3. 16:19

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. január 3. 12:48

Szia Müszélia!

Nagyon faramuci és kimondottan üdítő Odettke meséje. Jót mosolyogtam! Köszi.

Üdv:A

köszi. odettke már csak ilyen.
2012. január 3. 12:48
Szia Müszélia!

Nagyon faramuci és kimondottan üdítő Odettke meséje. Jót mosolyogtam! Köszi.

Üdv:A
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: