újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Orfeusz Indiában

Látogatók száma: 43

Visszahozni egy nőt az alvilágból? Soha!

Hát, hogy úgy kezdjem ezt a történetet, mint a Puránák szerzői, Brahmának volt egy fia, Bhrgu, Bhrgunak egy Csjavana nevű fia volt, Csjavana fiát Pramatinak, Pramati fiát Rurunak hívták, és ezzel a Ruruval kezdtem volna, ha nem vagyunk éppen Indiában.

Ez a Ruru annyira kerülte a munkát, hogy akár hétmérföldes kitérőket tett a dzsungelbe, és a végén még jobban elfáradt, mintha dolgozott volna. Ment, mendegélt, nézte a kirakatokat, tolt egy hambit, benézett a közismert szent ember, Szthúlakesa remetekunyhójába, és micsoda véletlen, ott talált egy szép, fiatal csajszit. Persze mindenki tudja, hogy a cicababák csupán a szentség alapelveit akarják elsajátítani, azért járnak a gurukhoz. Ruru csak helyeselni tudta ezt a törekvést, és máris udvarolni kezdett. Sajnos a szent ember leparancsolta őket az ágyról, és elmondta a leányzó, Pramadvará történetét.

Egy Visvavaszu nevű cégéres gazember összejött egy mennyei tündérlánnyal, Menakával. Annyira összejöttek, hogy kislányuk született. Menaká nem ismert se szánalmat, se szégyent, letette a bébit a küszöbömre, és meglépett. Fölneveltem ezt a kislányt, de mondhatom, szép erkölcsök vannak a mennyországban! Már szóltam is illetékes helyen, hogy nekem a Maháraurava pokolban rezerváljanak egy jó kis helyet.

Rurunak annyira tetszett a lány, hogy védelmébe vette a reménybeli anyóst: A dolog teljesen érthető. Manapság a mennyi tündérlányok akár 4,320,000 évig élnek, ha jól számolom, ez ugyanannyi bébit jelent, a cégéres gazemberekre pedig még a fürdetésnél se lehet számítani.

Mondasz valamit, ismerte el Szthúlakesa, de azt hiszem, én már csak maradok a Mahárauravánál, nem szeretem a hárfázó angyalokat.

Ha már ilyen jól megbarátkoztak, Ruru nem vesztegette az időt, megkérte Pramadvará kezét.

Csak ennyit? – kérdezte Pramadvará. Neked nincs jobb kezed?

Ezen majdnem összevesztek, aztán mégis megállapodtak a házasságban. Az asztrológus megmondta, melyik a kedvező graha, naksátra, rási, lagna, és ebből kiderült, hogy melyik napon legyen az esküvő. A két család készült ezerrel, de Pramadvará meghalt, fél nappal a tervezett cécó előtt. Szthúlakesa elment Ruru apjához, hogy visszakérje a hozományt.

Ruru feje szép lassan vörösödött. Várjunk ezzel egy kicsit! Volna egy-két szavam a halál istenéhez.

Jama emberi lábszárcsontokból készített kötényt viselt, és koponyákkal gurigázott. Először ki akarta dobni Rurut, mert ki nem állhatta, amikor fontos munkában zavarják. De aztán megenyhült, és így szólt: Pramadvarának elfogytak az évei, nagyon sajnálom, evvan. Csak akkor támaszthatom fel, ha neki adod a hátralevő életed felét.

Mindenképpen szívás, gondolta Ruru, de a csaj szép volt, a hozomány értékes, így hát elfogadta az ajánlatot.

Pramadvará visszatért az életbe, megtartották az esküvőt, és alig három hónap múlva kisfiú született, akit elneveztek Saunakának, vagyis Kiskutyának.

Ruru megint elzarándokolt Jamához, könyörgött, hogy csinálják vissza a megállapodást, de persze nem lehetett.

Örülj neki, hogy az a címeres gazember, Visvavaszu besegített, jegyezte meg gúnyosan Jama.

A cikket írta: Müszélia

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Tisztelt Müszélia!
Ez nekem itt sok volt. Az indiai kultúrkör és a modern humor azonban, stílusában jó ötvözet Önnél. Legközelebb is elolvasom.
Bokor
sok volt? hát még, ha nem fogtam volna vissza magam.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: