Otszavas mese a manorol es a buzaszemrol

Látogatók száma: 49

Hol volt hol nem volt...

Egyszer regen, amikor meg a buzaszemek is onallo egyenisegek voltak, volt valahol a meditarran csizmat formalo felsziget deli reszen egy hatalmas szoken ringatozo buzamezo. Ebben a buzamezoben lakott Pirinko a buzaszem. Eppen sutkerezett a deli napon, amikor melle tepeledett egy mano. Fura zold ruhaban volt, sot meg a cilinder is zold volt a fejen.
-Latom, te is unatkozol - szolit0tta meg Pirinkot a zold mano.
-Mar hogy is unatkoznek, amikor napozok- valaszolta Pirinko, es gyanakodva megnezte maganak a manot.
-Hat akkor nem is tudod, mi a jo! -folytatta a mano.
-Van meg ennel is jobb, mint elvezni a nap meleget? -csodalkozott Pirinko.
-Hogyne lenne! En csak tudom! Bejartam a fel vilagot!
-Fel vilagot? Nekem ez a buzamezo az egesz vilag. Szeretem ezt a vilagot.
-Mert meg nem lattal semmit ezen kivul. Na, gyere, megmutatom!
-Nem banom. -felelte Pirinko.

A zold mano zsebre tette a buzaszemet, es hipp-hopp egy kulonos helyen termett vele. Egy teren alltak meg, ami hangos volt, es igen mozgalmas. A buzamezo mellett a varosban unnepeltek az emberek, szolt a zene es mindenki jarta a tarantellat.
Pirinko kimaszott a mano zsebebol, hogy kozelebbrol is szemugyre vehesse ezt a furcsa vilagot. A zene bantotta szello suttogashoz szokott fulet, es a toppano labak elol is alig gyozott elmenekulni.
-Jaj, jaj, mano, menjunk innen, mindjart agyon taposnak! Ez a fel vilag nekem tul zajos, tul veszelyes!

-Jol van hat, keresek neked valami csendesebb, nyugalmasabb helyet! - mondta a mano, es zsebre dugta Pirinkot. Hipp-hopp egy joval csendesebb helyen termett. Pirinko ovatosan kidugta a fejet a mano zsebebol. Embereket latott amint eppen sorban alltak egy feher ruhas ember pultja elott, akitol valami fura dolgot kaptak buzaszinu tolcserben.
-Ez meg mi? - kerdezte Pirinko.
-Ez a fagylalt arus. - felelte a mano, gyere beallunk a sorba. Veszek neked is egy gomboccal.
Nem is volt semmi baj, amig oda nem ertek az arushoz, es meg nem kaptak a fagylaltjukat. A mano elvezettel belenyalt a fagylaltjaba, es szelesen elvigyorodott.
-Hu, de finom!
Pirinko a buzaszem is belenyalt a fagylaltba, de neki nagyon hideg volt, es nagyon ragados. Epp hogy o maga is bele nem ragadt ebbe a hideg furcsasagba.
-Jaj, jaj, mano! menjunk innen, megfagyok ebben a hidegben!
-O, de valogatos vagy! - morogta a mano, de azert nem hagyta cserben a baratjat. - Jol van, akkor mutatok neked olyan helyet, ahol csend es nyugalom van, es nincs hideg.

Azzal kiszedte a buzaszemet a fagylaltbol, zsebre tette, aztan hipp-hopp egy hatalmas, csendes helyen termett vele. Falak vettek korbe oket alul-felul es oldalt is, es a falakon nyilasok voltak, ahol ki-be lehetett jarni. Oldalt a falakon mindenfele furcsa dolgok voltak kiallitva.
-No,- mondta a mano- latod, ez itt a muzeum. Ez a kedvenc helyem. Ennel nyugodtabbat es erdekesebbet el sem lehet kepzelni.
Pirinko kikecmergett a mano zsebebol. Egy darabig csendben nezegettek a kiallitott dolgokat. Vegul egy fura targynal a buzaszem megallt, es megkerdezte hogy az meg mi a csoda lehet.
-Ez egy erenyov -felelte a mano vigyorogva.
-Mi a csoda az az erenyov?
-Hogy is magyarazzam - valaszolt a mano, es hirtelen zavarba jott - ezzel vedtek a noket az emberek, hogy ... hogy ne szaporodjanak tulsagosan.
-Ne szaporodjanak? Milyen vilag ez, ahol baj ha szaporodnak a lakok? Tudod mit, mano, vigyel engem haza! Hamarosan ugyis vege a nyarnak, nekem is szaporodnom kell. Bele kell bujnom a foldbe, hogy jovore meg tobb buzaszem legyen a vilagon! Ez a dolgom! Meg hogy erenyov!
Azzal visszamaszott a buzaszem a mano zsebebe, es meg sem alltak a buzamezoig. Ott aztan a mano letette Pirinkot a foldre.

-Sajnalom, hogy nem tetszett a kinti vilag! - szomorkodott a mano.
-Ne sajnald! - mondta boldog mosollyal a buzaszem. - Most legalabb tudom, hogy hol a helyem. En itt vagyok otthon. Igy mar biztosan tudom, hogy ez az en otthonom tobbet er nekem a fel vilagnal.