Periférián

Látogatók száma: 37

4. rész: Szenvedélyek hálójában

Jánoska kétszer is ellenőrizte a számításait és úgy döntött, hogy ideje lenne megvacsorázni. A laptop szerint tíz perccel múlt éjfél, ebben az időben alszik a család. Kikapcsolja a gépet, legalább addig pihenteti, míg megvacsorázik és iszik egy bögre kávét. Nagy ívben elkerüli az álom, mint mindannyiszor, amikor az aktuális kutatás a végpontjához közeledik. Sötétben is magabiztosan közlekedik a házban, csak akkor kapcsolja fel a konyhában a villanyt, miután óvatosan behúzta maga után az ajtót, mert nem szeretné felébreszteni a gyerekeket.
Tele a hűtőszekrény élelmiszerekkel, sokféle finom falat körül választhat, mégis inkább meleg ételre vágyik. Az alsó polcon észrevesz egy kis zománcozott lábasát, a hozzátartozó fedővel a tetején, nyilvánvalóban ebben tette el édesanyja az ő vacsoráját, mert bízott abban, hogy előbb-utóbb megéhezik. Nem téved, mélytányérnyi adag kolbászos lecsót talál benne, amit gyorsan megmelegít, és ráüt két tojást, hogy elég tartalmas legyen. Elővesz hozzá két szelet kenyeret, és nem csörömpöl a tányérral, jó lesz azt megenni abból is, amiben megmelegíti, egyszerűen ott állva a tűzhely mellett.
- Én is kérek, keresztapa! – szólal meg a háta mögött Ria.
- Rendben van, hozz gyorsan két tányért, megfelezzük.
Sokat nőtt a kislány, amióta nem látta, és olyan vékony, mint a gyertyaszál. Kamaszodik, persze, hogy állandóan éhes. A lecsó háromnegyedét a keresztlánya tányérjába kanalazza, egyen a gyerek, neki jó lesz pótlásnak néhány szelet vaj puha szalonna, eszik hozzá zöldhagymát, Enikőn kívül úgysem zavar senkit a hagymaszag. Tényleg, vajon mit csinál a két asszony Szicíliában? Apósának a harmadik felesége alig néhány évvel idősebb a férje lányánál, nem csoda, ha a két asszony megérti egymást.
- Ne törődj velük, Jánoskám, míg együtt utazgatnak, addig nincs semmi baj! – nyugtatgatta apósa, amikor először indultak útnak asszonyaik. – Ellátom őket elegendő zsebpénzzel ahhoz, hogy tudják, azonnal elzárom a pénzcsapot, amint helytelenül viselkednek. Én mondom neked, fiam, a pénz a legnagyobb úr a világon.
Érdekes, eddig ez eszébe sem jutott. Számára a pénz nem több egy darab papírnál, amellyel átutalják az intézetnek a kutatásokhoz szükséges összeget, melyből Hatvani professzor rendszerint lecsippent valamennyit, tartalékolunk, uraim, jöhetnek még rosszabb idők, indokolja tettét, ám amint rászorulnának a tartalékra, az ismeretlen módon időközben eltűnik.
- Keresztapa, már harmadszor kérdezem, készítsek neked is egy pohár meggyszörpöt?
Elszégyelli magát Kállay János, mert igazi falusi tahóként viselkedik, ahelyett, hogy egy időre kikapcsolná az agyát és a gyerekekkel foglalkozna.
Ria ügyesen önti a szörpöt a két pohárba, az egyikbe kétszer annyit tölt, mint a másikba, rányomja a szódavizet, így mindkét pohár üdítő készen van, csakhogy az egyik tömörebb a másiknál. Az lenne az ideális, ha a kettőt összeöntenék és megfeleznék. Ez az! De jó, hogy megéhezett, jó ötletet adott neki Ria.
- Nézd csak, kislányom, mindkét pohárban ugyanazok az összetevők vannak. Az egyik nagyon édes, a másik nagyon híg. Hozz egy harmadik poharat és mindkettőből öntsd bele a felét, utána kóstold meg mind a hármat! Melyik ízlik a legjobban?
Egy órácskát szépen elpancsolgatnak, már a konyha kövezetén is tócsákban áll az üdítő, sőt, felborul a szörpös üveg és az aljáról néhány csepp tömény mennyszörp is a padozaton landol. Odakinn lassan világosodik az ég alja, amikor kapcsol Jánoska, hogy a keresztlányának még aludnia kell és véget vet a partinak.
Villog a képernyőn a levél ikonja. Megérkezett Apple levele, melyben a lány panaszkodik, hogy napok óta nem jelentkezett nála, ami képtelenség, hiszen három levelet is küldött, melyben kérte egy bizonyos kémiai kötés ellenőrzését.
Apple Ricci egy gyönyörű szép amerikai leányzó, kiváló tudós, akivel két éve ismerkedett meg Jánoska a koppenhágai konferencián. Fiatal tudós létére elvesztette az eszét, elfeledte, hogy nős és két gyermek édesapja, semmi másra nem tudott koncentrálni, csak arra, hogyan tudná meghódítani a lányt. Mit meghódítani, először magára kellett valamely módon felhívnia Apple figyelmét, amely kemény diónak bizonyult, hiszen úgy dongtak a lány körül a férfiak, mint darazsak a méz körül. A konferencia második napján, a közös szekciójukban, a tájékoztató anyag szerint, az első előadást fiatal magyar tudósként éppen ő tartotta, abban a témakörben, amely kapcsolódott Apple kutatási területéhez. A következő előadás előtti szünetben odament hozzá a lány, kérdéseket tett fel neki, nem is akármilyeneket. Mire észbe kapott, már koktél mellett egy presszó teraszán beszélgettek, szó szót követett és a következő három napot a szállodai szobában töltötték. Attól kezdve naponta leveleznek, és Jánoska kutatásához Apple szívesen elvégez néhány számítást, sőt, kisebb kísérletet is, mert intézetüknél rendelkezésükre állnak a világ legmodernebb készülékei, s nem igazán kell garasoskodniuk. Azonnal megnyomja a válasz ikont, s küldi a lánynak mindazt az anyagot, amit Gábor kollégájának korábban eljuttatott. Ráklikkel a küldés ikonra és sóhajt egy nagyot. Lelki szemei előtt lebeg Apple meztelen teste, és szinte fizikai fájdalmat érez a lány hiánya miatt. Képtelen a munkájára koncentrálni, felpattan a laptopja elől, odamegy az ablakhoz, és bambán bámulja a pirkadó égboltot.
Ez az éjszaka a nyugtalanságé, mely nem kíméli a Kállay család tagjait, mert valamennyien az égboltot tanulmányozzák, mintha a csillagok állásából kiolvashatnák problémáik megoldását.
A szegedi szállodai szoba erkélyén Klári álldogál, kissé hűvös a levegő, ám szerencsére felvette a fürdőköpenyét. Képtelen elaludni, csak forgolódik az ágyban, bezzeg a férje alszik, mint a bunda. Szép volt a színházi előadás, utána elmentek vacsorázni, az étteremben összeismerkedtek egy másik házaspárral, és négyesben lementek sétálni a Tisza partra. Beszélgettek, nevetgéltek és Epres Robi szerelmes ifjú férjként viselkedett, egy pillanatig sem engedte el felesége kezét, sőt, gyakran átölelte, csókot lehelt az arcára, homlokára vagy a nyakára, éppen, ahol érte. Szította a parazsat, mígnem előbújtak lángok, s a férfi addig rakta rájuk a fahasábokat, míg az égig értek a lángok. Rég szeretkeztek ekkora szenvedéllyel, talán utoljára a nászútjukon. Honnan e szenvedély, a szerelem izzott köztük vagy más oka volt e vehemenciának? Itt kinn, az erkélyről, látni a folyót, melynek vizén egyre halványabban tükröződnek a csillagok. Távozóban a hold, már hajtogatja sötét palástját, hogy átadja helyét a kelő napnak. A Tisza felől aprócska szellő gyerekek érkeznek, vízszagot terelnek maguk előtt, majd bújócskáznak a szálloda előtti nyárfák ágai között, melyeken sejtelmes susogásba kezdenek a falevelek: négyszázezer… négyszázezer. Megborzong az asszony, majd sietős léptekkel visszamegy a szobába. Gondosan behúzza maga után az erkély ajtaját.
Jázmin elképzelni sem tudta, hogy a huszonegyedik század elején élnek és léteznek igazi nemes emberek, mindaddig, mígnem megismerkedett az egyikükkel és magának sem merte bevallani, hogy valósággal elkápráztatta Signor Ignazio Signor Ignazio Chiaramante, az udvariasságával, a műveltségével és a figyelmes viselkedésével. Elvitte a szállodájába és megkérte, vacsorázzon vele a jachtján, és tartson vele egy éjszakai tengeri hajózáson, majd reggelre visszatérnek Palermóba. A bejelentkezést követően átvette a szobakulcsot, és a londiner kíséretében a liftre várakozott, amikor magyar szót hallott. Óvatosan hátra nézett és meglátta a sógornőjét egy másik nő és két férfi társaságában. Nem, az nem lehet, hogy itt van Enikő, elhessegette a gondolatot. Vajon jól tette, hogy nem utasította vissza Signor Chiaramante ajánlatát? Ugyan, mi baja eshetne, nem rabolják el, mert senki sem fizetne érte váltságdíjat. Signor Chiaramante este kilencre jött érte, szmokingban, még szerencse, hogy Jázmin is kellőképpen elegánsan öltözött. A jacht egy tizenkét apartmanos kétszintes hajó volt, négyfős személyzettel. Egymással szemben ültek az alsó fedélzeten porcelánnal, kristállyal és ezüsttel terített étkező asztalnál, s a pincér két órán keresztül hordta az ételeket és az italokat. Signor Chiaramante szellemes társalgónak bizonyult, és a humor sem állt távol tőle, így Jázmin élvezettel hallgatta a családja történetét, amely egybeforrt Szicília történelmével, de szóba kerültek a művészetek, az itt élő népek hagyományai, ételei és szokásai.
- Kisasszony, ön nagyon bátor hölgy! Reméltem, hogy nem utasítja vissza a meghívásomat. A Chiaramante család rendkívül konzervatív, számunkra természetes a noblesse oblige, melyet az anyatejjel szívtunk magunkba. Engedje meg, hogy tolmácsoljam családom üdvözletét és átadjam édesapám meghívását, mely szerint szívesen látja Önt holnap este vacsorára, a belvárosi palotánkban. Este hétre kocsit küld Önért. Holnap délelőtt tizenegy órára vár bennünket a bátyám, vele kell tárgyalnia az üzleti egyekben, bizonyára tudja, hogy ehhez ragaszkodott az ön főnöke, Signor Dániel Karajos. Belátom, minden szava igaz, amit önről mondott.
Vacsora után a házigazda hozatott a pincérrel Jázmin számára egy hosszú, fehér gyapjú fonalból kötött kabátot, és felmentek a felső fedélzetre, ahol megmutatta és elmagyarázta vendégének az égen látható csillagjegyeket. Közben elfogyasztottak egy üveg pezsgőt.
- Kérem, ne értse félre, de átfogom a vállát, nehogy a tengerbe essen.
Jázmin nem érti félre, mégis nagyon zavarban van. Signor Chiaramante az a férfi, aki tetszik neki. Ez eléggé kellemetlen, de képes megtartani vele a három lépés távolságot. Az a tény azonban, hogy a Földközi tengeri hajókázáson tudja meg, hogy áttételesen ki a kenyéradó gazdája, aki nem más, mint az EU-s pályázati pénzből kivitelezett, túlárazott állami beruházásokat elnyert cégcsoport tulajdonosaként az érinthetetlenek közé tartozó milliárdos Karajos Dániel, akit nem éppen a korrekt üzletember példaképeként vett szárnyaira a média, az enyhén szólva is kellemetlen. Ráadásul egyre nagyobbak a hullámok, liftezik a gyomra, vagy beleszédül a tengerbe, vagy beledobja ez az úriember, a végeredményét tekintve, teljesen mindegy. Lehunyja a szemét, mélyeket lélegzik, hogy csillapodjon a gyomra háborgása. Jól esik az erős férfikar szorítása. Signor Ignazio Chiaramante vigyáz rá, elvégre felelősséggel tartozik érte, amire egyébként a nemessége is kötelezi.
- Nézze, kedves, milyen szép a háborgó tenger feletti pirkadó égbolt! Bízom benne, hogy még számtalan alkalmunk lesz, amikor együtt nézhetjük a napfelkeltét!
Folyt.köv.