Plázanagyik
Látogatók száma: 65
Légy nyitott a változásokra, tanulj meg mindent, amit csak tudsz, próbáld ki az újdonságokat és boldog, változatos lesz az életed, mondotta nénikém, csakhogy akkor tizennégy éves voltam és hittem neki.
Tele voltam bizakodással, reménykedtem abban, hogy sok érdekes történik velem, elsőként ott hagyom fatornyos falunkat, mert elkerülök egy városi gimnáziumba, kollégium lesz a lakhelyem és innen indul a nagybetűs életem.
Későbbiekben kiderült, hogy a felhőtlen diákéveknek is egyszer csak vége lesz, ráadásul mi nem folytathattuk tanulmányainkat hosszú évekig, mint a mai fiatalok, mert limitált volt az utóvizsgák száma, és aki túlteljesítette, attól simán és véglegesen megvált a főiskola és az egyetem. Kénytelenek voltunk időben befejezni iskoláinkat és ifjú diplomásként csak annyit tudtunk, hogy lesz munkahelyünk, és ha rendesen dolgozunk, megélünk.
A következő harminchat év elillant, mint egy pillanat, ez idő alatt fő tevékenységünk a munka volt, nem csupán a munkahelyen, hanem a magánéletben is.
Ránk köszöntött a világrengető szerelem, majd követte a házasság, amely azonnal a közös célok megvalósításával kezdődött, azaz felépítettük az otthonunkat, berendezkedtünk és mire fellélegezhettünk volna, jöttek egymás után a gyerekek.
A három gyerek gondozására biztosított gyesből kihasználtunk nyolc évet, mely idő alatt szépen gyarapodtak utódjaink. A legidősebbnek elmagyaráztad, hogy ő már nagyfiú, egyedül is meg tudja enni a spenótot, a középsőt felvilágosítottad, mely szerint a lányok inkább babáznak, mintsem fociznak, meg is értette, mert a gyerek nem hülye, csak kicsi, s mire észrevetted, a legkisebbet, aki még imbolyogva álldogált a járókában, a homokozóban készült süteménnyel próbálta megetetni.
A gyerekek és a háztartás huszonnégy órás elfoglaltságot jelentett, s mire észbe kaptunk, a korábban szolgálatkész, a háztartási munkába egyenrangú félként besegítő férjeink, egykettőre munkában megfáradt, végkimerülésig dolgozó családfenntartókká váltak, akik képesek lettek volna pizsamában a munkahelyükre menni, ha nem készítjük ki számukra a reggeli mellé a ruházatukat, zoknitól a zakóig. Este vacsoraidőre értek haza, túlóráztak, vagy kikapcsolódtak kollégáikkal egy pohár sör mellett.
Kerestük önmagunkat, nőként, anyaként, feleségként, és időnként kétszer annyit kellett teljesítenünk, mint a férfiaknak, ahhoz, hogy előbbre jussunk, hogy észrevegyék létezésünket, számoljanak velünk a munkahelyünkön a szakértelmünk és a munkánk kapcsán, s otthon is számottevő legyen a családi kasszához való hozzájárulásunk.
Egyszer csak nagy lett a ház, kiröppentek a gyerekek, nyugdíjba mentünk és azt hittük, hogy végre lesz időnk magunkkal foglalkozni.
Nem, nem marad időnk most sem, mert férjünk otthon unatkozna, dolgozik hát továbbra is, ami nem lenne nagy baj, mert ha otthon vagyunk, kettesben, mindig kitalál nekünk valami új feladatot, mert a háztartási munka az semmi. Egyébként is, most sem elég a szekrényben vállfán lévő húsz vasalt ing, a huszonegyediket keresi, ami vagy a mosásban van, vagy még nincs kivasalva, és hol van a kedvenc zoknija, az a kék csíkos, azt úgy szereti, nem tud választani a fiókban lapuló harminc párból. Természetesen minden nap meleg vacsora kell, és ugye, szívem, sütsz süteményt is, mert úgyis ráérsz, címszó alatt, reggeli kávézás közben közli a párunk, éppen mire lenne gusztusa. Rántott csirke, sült krumplival, tejfeles uborkasalátával, meggyes-mákos rétes, meg túrós-almás is, ha már sütsz, szívem, az már nem igazán fáradtság.
A gyerekek is hiába felnőttek, mindegyiknek segíteni kell valamiben, vagy az unokákra vigyázni, vagy anyagilag besegíteni a lakásvásárlásba, no és persze, a külföldi tanulmányaiba, mert tudjátok, azért a másoddiploma a Harvardon, az azért már jelent valamit. És a hétvégi családi összejövetelekkor minimum négyféle főétel kell főzni, mert mindenki mást szeret, mégsem lehet, hogy valaki ne a kedvencét kapja.
Nyugdíjasként már nem mondhatjuk, hogy benn kell maradni túlórázni, ezért eleinte bevásárlás címén igyekszünk magunknak szabadidőt biztosítani.
Barátnőmmel egy ideig az egyik plázában találkoztunk, és valóban összekötöttük a kellemeset a hasznossal, kávézgattunk, beszélgettünk, és reményeink szerint vásárolgattunk volna, ha kényes ízlésünknek megfelelő árut kínálnának a milliom egy üzletben, s egy kávé mellett órákig lehetne beszélgetni. De nem lehet, mert kinéznek bennünket, menjünk már, ma megittuk a feketét, ne foglaljuk el a helyet az új fizető vendégek elől.
Bármit akartunk venni, be kellett látnunk, hogy a plázák üzleteit nem számunkra nyitották, még akkor sem, ha meg tudnánk fizetni a minőségi árut. Csakhogy itt a minőség és az árköszönő viszonyban sincs egymással, a fiataloknak gyártott, egyszer használatos ruhaneműk, méregdrága divatcikkek, és semmire sem jó bóvlik arra jók, hogy megnézzük, s tudjuk, éppen mi a trend. És nosztalgiázzunk, mert visszajön a fiatal korunk divatja, cipőben is, hiszen anno mi is hegyes orrú, vékony, magas sarkú körömcipőben lejtettünk a miniszoknyánkban, csak úgy forogtak utánunk a fiúk.
Így azután a plázát arra használjuk, amire való.
Télen fűtött, nyáron hűtött, kiváló találkahely.
A pláza a kályhánk, ahol találkozunk, és ahonnan elindulunk vásárolgatni a hagyományos üzletekbe, sétálgatni a városban, és ha már elfáradunk, keresünk egy régimódi éttermet, amelynek az étlapján még érthető az ételek neve, s nem okoz meglepetést a megrendelt étel, nem kell kitalálnunk, hogy miből is készülhetett, mert egyértelműen felismerhető, hogy miből készült.
Ebéd után sétálunk egy nagyot, kiülünk egy presszó teraszára és órákig beszélgetünk egy kávé és egy üdítő mellett, anélkül, hogy kinéznének onnan bennünket.
Már nem mondjuk, hogy együtt megyünk vásárolni, bevalljuk, hogy ez a nap mi kvaterkázós napunk.
Ha a felhív a barátnőm, a férjem azonnal kérdi:
- Mikor találkoztok, plázanagyik?
Ezek után már nem mondhatja senki, hogy nem haladunk a korral!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hali!
de jó lenne egy ilyen "nagyi"
Pusszancs anyus
Fel a fejjel, vagyunk néhányan ilyen nagyik!
Pussz: Yolla
de jó lenne egy ilyen "nagyi"
Pusszancs anyus
Szia!
Hát igen, időtöltésnek kiváló, sajnos teljesen igazad van. A mai Plázákat, nem nekünk találták ki.
Maresz
Miután barátnőm vidéken lakik és a Nyugatiba érkezik a vonata, adott volt, hogy a plázában találkozzunk. Azóta már leszoktunk erről, a megírt okok miatt.
Inkább a PU előtt van a randevúnk, onnan indulunk beszélgetés, kvaterkázós utunkra.
Üdv: Yolla
Hát igen, időtöltésnek kiváló, sajnos teljesen igazad van. A mai Plázákat, nem nekünk találták ki.
Maresz