Recept
Látogatók száma: 48
Kockás lapú noteszt vesz elő és az asztalra teszi a vendége elé. – Hát akkor tessék írni! Kell hozzá négy személyre másfél kiló krumpli. – Igen, írom. Megvan. – A krumplit alaposan le kell sikálni, aztán...
Csorog a víz a tányérra, az utolsóra, aztán kész a mosogatás. Beteszi a tányért a többi mellé a csöpögtetőbe és megtörli a kezét, aztán a homlokát is. Résnyire nyitja az ablakot, kitölti a reggelről maradt kávé felét egy kis csészébe. Pihen. Közben azon töpreng, mit adjon a gyereknek vacsorára, ha hazajön. Hagyma, zsír és krumpli van itthon, majd leszalajtja a fiát és hozat vele két pár virslit. Paprikás krumpli. Nem rossz az, ha rá tudja venni a gyereket, hogy kenyérrel egye, marad egy adag holnapra is. Feláll, bemegy a szobába és előveszi a pénztárcáját, amikor hallja a kulcs csörgését a zárban. Trappolás, beszélgetés. Megdermed. Ez a gyerek nem egyedül jött, ez hozott magával valakit! Kilép az előszobába és meggyújtja a villanyt. Ne vakoskodjatok – mondja a két fiúnak, akik lihegve húzkodják magukról a kabátot, sapkát és dobálják a fogasra, kilépnek az átázott cipőkből, azokat persze otthagyják egymás hegyén hátán és rohannak a konyhába.
Tamás átöleli az anyját.
– Nem baj, ha itt marad a Zoli, amíg hazajönnek a szülei?
– Nem hát. Éhesek vagytok?
Azok. Akkor is, ha alszanak, csak akkor nem mondják. Szereti ezt a vigyorgó gyereket, a fia barátját. Az apja valami üzletkötő, a felesége segít neki, néha későn érnek haza. Jól élnek, kocsijuk is van. Náluk biztos nem gond a vacsora. Kicsit irigykedik. Náluk se volt gond, amíg a férje élt.
Mit adjon nekik? A krumplipaprikás most már nem jöhet szóba, négy szál virsli kevés lenne, a kenyér se elég hármuknak. Kimegy az előszobába, kinyitja a hűtő ajtaját és töpreng. Tétova mozdulattal nyúl a zsírért, félúton megáll a keze. Fogalma sincs, mit csináljon. Visszamegy a konyhába, kínjában az edényeket kezdi visszapakolni a helyükre. Végez, fogja a kis műanyag vödröt, amiben a súrolókendőt meg a nyeles kefét tartja, beteszi a csöpögtetőbe. Nézi a nyeles kefét és elmosolyodik.
Végez a krumplisikálással, minden szemet alaposan megtöröl, tálcára rakja az összeset, végül a tálcát ráteszi a radiátorra. Bekapcsolja a sütőt és előveszi a nagy, zománcos tepsit. A két gyerek ül az asztalnál és őt nézi. Aztán a fia felkiált:
– Anyu! Suszterfánk?
Ő csak bólint: az.
Halomban áll a héjában sült krumpli a nagy porcelántálon, kendővel letakarva, a fiúk előtt tányér, annak a szélén zsír, pirospaprika meg só, és vékonyra karikázott hagyma. Nézi a két gyereket, ahogy egyik krumplit tüntetik el a másik után, álluk, ujjuk fénylik az olvadt, paprikás zsírtól.
Húsz perc múlva elcsomagolja a kihűlt krumpli maradékát. A két fiú arcán kövér, jóllakott mosoly.
Csengetnek. Az órára néz, kilenc lesz tíz perc múlva. Ki a fene lehet az ilyenkor? Papucsba lép, ajtót nyit. Zoli anyja áll a küszöbön, kabátja a vállára terítve, a haja kócos.
– Jó estét, ne haragudjon, amiért ilyen későn, de nemrég értünk haza…
Bizonytalanul elharapja a mondatot, mert nem tudja, milyen fogadtatásra számíthat.
– Dehogy haragszom, jöjjön be.
– Nem akarom zavarni.
– Nem zavar. Na, jöjjön már, ne álljunk itt az ajtóban.
Bevezeti a vendéget, hellyel kínálja.
– Tényleg csak egy pillanatra… A gyerek mondta, hogy itt vacsorázott. Suszterfánkot. Nem győzi dicsérni, nekem meg fogalmam sincs mi az. Szóval, köszönöm szépen, hogy befogadta a fiamat, és ha lesz egy kis ideje, leírná nekem annak a fánknak a receptjét?
Érzi, ahogy belebújik az ördög. Tudja, nem kellene, de nem bír ellenállni a kísértésnek.
– Ne köszönje, a két gyerek nagyon ragaszkodik egymáshoz és Zoli tényleg jó fiú. A recept pedig nem nagy ügy, várjon egy pillanatig!
Kockás lapú noteszt vesz elő és az asztalra teszi a vendége elé.
– Hát akkor tessék írni! Kell hozzá négy személyre másfél kiló krumpli.
– Igen, írom. Megvan.
– A krumplit alaposan le kell sikálni aztán megszárítani, mert fontos, hogy a héja száraz legyen, másképp nem sül meg rendesen, szép ropogósra.
– Felírtam.
– Ha a krumpli megszáradt, tepsibe teszem és a forró sütőben addig sütöm, amíg szép hólyagos és barna lesz a héja.
– Megvan.
– Akkor ki kell szedni egy tálra és letakarni, nehogy túl hamar kihűljön. Tányérra szedjük, a tányér szélére teszünk pirospaprikát, sót, zsírt és karikára vágott hagymát.
Zoli anyja kezében megáll a toll, elkerekedett szemekkel néz maga elé. Tamás áll, félig az ajtófélfának dőlve, arca egyre vörösebb. Nem bírja tovább, kitör belőle a kacagás. A két nő nézi a gyereket, aztán egymást. A gyerek lassan a sarkára ereszkedik, végül leül a küszöbre és csak nevet, teli szájjal. Épp amikor abbahagyná végre, Zoli anyjából is kipukkad a nevetés. Tamás feltápászkodik, beleül az anyja ölébe, fejét a vállára hajtja és nevetnek, nevetnek…
A cikket írta: Molnár Péter
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez nagyon jó, találó írás!
Gratulálok: Yolla
Ez igazán tetszett. Tőlem sem idegen ez a finom étek. Egy picit azért változtattam az idők során a régin. Imádom nem csak zsírral, hanem vajjal, lila hagymával és ha túl jól megy sorom, egy kis érett szalonnával. Isteni! :-)
Pussz,
Éva
Kedves, és megható írás!
Gratulálok hozzá!
Szeretettel üdvözöllek: emillio
Nem tudom, hol jártál az elmúlt években, de ismét nagy szeretettel köszöntelek és gratulálok remek írásodhoz!
Pussz,
Tündér
Gratulálok írásodhoz, nagyon jó, szívmelengető, emberi! :) Akárki akármit mond, ez az egyik legjobb kaja! Téli estéken, ha "rámjön" gyakran csnálok, sokszor nem a sütőben, hanem a kandalló tetején, és az üvegajtón keresztűl árgus szemekkel lesem és szívom a sültkrumpli illatát. Mert az is van nneki, utánozhatatlan! :)
Üdv. Ilona
valaki elkészíthetné nekem...
nekem ez tetszik a legjobban, ebből a sorozatból.
valaki elkészíthetné nekem...
Bármikor vállalom. Amúgy is ideje lenne egy nagy beszélgetésnek.
Bármikor vállalom. Amúgy is ideje lenne egy nagy beszélgetésnek.