Remények és csalódások
Látogatók száma: 58
A bírósági tárgyalás ítélettel zárult, mellyel egyik érdekelt fél sem elégedett. Mind az ügyész, mind a védő egy hét gondolkodási időt kért. Az ügyész, dr. Honti Piroska, szikrázó szemmel figyeli a védőt, dr. Meggyes Farkast, a nála egy fejjel magasabb, őszülő halántékú, erős testalkatú férfit, akivel egy évfolyamban végeztek az egyetemen, húsz évvel ezelőtt.
A férfi érzi, hogy figyelik, hirtelen körülnéz, mintha keresne valakit, szeme egy pillanatra megpihen Piroskán, aki már azzal foglalatoskodik, hogy levetett talárját úgy hajtsa karjára, hogy az ne gyűrődjön össze, majd felkapja táskáját és elindul a kijárat felé. A középmagas, telt alakú ügyésznő, égszínkék kosztümjében, hófehér blúzában, továbbá tíz centi magas körömcipőbe bújtatott formás lábának köszönhetően, igazi elegáns jelenség, s ha hozzátesszük, hogy a frizurája is tökéletes, továbbá kellemes illatú parfümje egészséges férfiember számára maga a csábítás, akkor nincs semmi csodálkozni való azon, hogy negyvenhárom éves létére még mindig forognak utána a teremtés koronái. Arcán oly halvány a smink, hogy természetesnek hat arcszíne és ajkának pirossága.
A parkolóban szorosan egymás mellett állnak az autók. A négy kerék meghajtásos piros Suzuki kezes jószág, öt éve Piroska társa, Csomagtartójában ott lapul a szükséges ruhaneművel teli kisebb bőrönd, mert az ügyésznő kirándulni készül, bár nincs konkrét úti célja, csak menni akar, minél messzebbre. Kényeztetésre vágyik, és egyben szeretne kilépni saját kis mókuskerekéből, ha két napja van rá, akkor azzal kell beérnie.
Ügyésznek lenni embert próbáló feladat, melyre nem gondolt Piroska, amikor friss diplomával a zsebében ezt a szakterületet választotta, mely nem nyerte el sem a szülei, sem a barátai tetszését. A mosolygós, csinos lány jelentkezésén jövendőbeli főnöke is meglepődött, annyira megszokta, hogy a titkárnőn kívül kizárólag férfi kollégák dolgoztak a keze alatt, hogy felvette, azzal, hogy bármikor elmehet, ha meggondolja magát. De nem gondolta meg magát, inkább a többieknél kétszer annyit dolgozott, hogy kiváló ügyész legyen belőle. Sikerült, csakhogy a két évtized alatt kemény, határozott nő lett, igazi szakmai tekintély, ellenben a magánélete sivár sivataggá vált, melynek átszeléséhez a legvadabb beduin sem vállalkozna. A mosolygós lány kemény, céltudatos, az igazság felderítésére törekvő, szakmájába fanatikusan szerelmes ügyész lett. Mégis megcsömörlött, miután modern Don Quijote női változataként folyamatos szélmalomharcot folytat a bűnözőkkel szemben, akiknek létszáma egyre növekszik, rafináltságukkal együtt, persze ez utóbbi nem csak őket jellemzi, hanem jól megfizetett védőiket is.
Kiégett volna? Eddig tartott a muníciója, amely gyorsan elégett, mint dédi vaskályhájában a koksz, amely sohasem tartott ki tavaszig, februárban már csak fával fűtött, azzal is takarékosan, ki kellett vele húznia április közepéig. Megteheti, hogy maga is a takarékos üzemmódra vált, beosztja a munícióját, annyit használ fel belőle, hogy ne aludjon ki a tűz, és csak akkor rakja meg igazán a kályhát, ha arra érdemes ügyet szolgál. Dédinél ezt a dédunokák érkezése jelentette, akkor bezzeg duruzsolt a fa a kályhában, a gyerekek már kipirultak a melegben, ám Dédi keze továbbra is hideg maradt.
Piroska beül a kocsiba, indít, indexel és jobbra hátra ki akar állni a parkolóból, amikor megszólal egy hang:
- Hölgyem, ne olyan hevesen, meghúzza a kocsimat! – kiabál egy ismerős hang. – Te vagy az, Piroska? – kérdez rá Meggyes Farkas.
- Ezek szerint tied a mellettem parkoló terepjáró?
- Eltaláltad! Hová sietsz?
- Elmegyek egy kis vidéki levegőt szívni.
- Egy srófra jár az eszünk, én meg a nővéremhez megyek. Mi lenne, ha együtt ebédelnénk?
- Ne haragudj, minél hamarabb szeretnék kiérni az autópályára.
- Melyikre?
- A hármasra.
- Én is arra megyek. Tudod, mit? Találkozzunk Hatvan után, az első fogadónál, kiváló a konyhájuk. Csak akad egy óránk kifújni magunkat. Meg fogod ismerni, egy nagy sárga, modern épület!
Az ügyvéd fekete terepjárója mellett a piros Suzuki matchboxnak tűnik.
Piroska hagyta, hogy Farkas elhúzzon mellette, neki nem sürgős az út. Az autópályán betartja a sebesség határokat, kényelmesen vezet, miközben gondolatai másutt járnak. Vasárnap elmehetne Andornaktályára, a nyaralónak használt, üresen álló szülői házba, nosztalgiázhatna, felélesztve gyerekkori élményeit, bár, azóta megváltozott a település és ő maga is, sok öröme nem lenne benne. Tíz éve elvesztették édesanyjukat és rá három évre édesapjuk új asszonyt talált magának, és hozzá költözött Verpelétre. Öccsével együtt óvták Margittól: „nem hozzád való papa, kiforgat mindenedből”, ám hiába beszéltek, az öreget nem lehetett eltántorítani, mindössze annyit értek el, hogy nem adta el a családi házat. Utólag másként vélekedik Piroska. Lehet, hogy papának van igaza, ne éljen egyedül az ember, elvégre társas lény, és mit számítanak az anyagiak, az a fontos, hogy szeressen, és viszont szeressék.
Nagyon jól tette a papa, hogy nem a magányt és a múlton való elmélkedést választotta. Neki is lépnie kell, mielőtt véglegesen konzerválná jelenlegi helyzetét. Miért hagyta, hogy így teljen az élete, vajon miért lett számára fontos, hogy mindenképpen elismerjék a munkáját, hogy a legjobb ügyészek egyike legyen? Ezzel mit akart bizonyítani? Azt, hogy nő létére is tartanak tőle a kemény bűnözők? Mikor vesztette el nőiességének lényegét? Rövid kapcsolatai és futó kalandjai nem érintették meg a lelkét. Biztos, hogy találkozni akar Farkassal? Jókor teszi fel a kérdést, már késő ezen meditálni, hiszen beleegyezett a találkozóba, és illik tartani a szavát. Illik? Már mindegy, annál is inkább, mert gyomrába mar az éhség.
Bezzeg Meggyes Farkas nem tépelődő típus. Gazdag, ismert sztárügyvéd akart lenni és az is lett. Két házassága és három gyereke bánja felívelő karrierjét. Tanult a magánéleti botlásaiból, már nem akar komoly kapcsolatot, mindössze élvezni szeretné az élet minden pillanatát, melyhez temérdek pénz kell. Alapvető igazságérzetét olyan mélyre sikerült eltemetnie, hogy egyetemi társain kívül, annak létezéséről, senki emberfia nem tud.
A fogadó előtti parkolóban megáll a fekete dzsip. Valóban kis ékszerdoboznak tűnik a modern, sárga-fehér épület, melybe belépve íves pult előtt néhány asztal áll a kávét, üdítőt ivók, és szendvicseket fogyasztók részére, néhány lépcsővel magasabban pedig szépen terített asztalaival az étterem működik. Az emeleti szinten és a tetőtérben nyolc kétszemélyes, fürdőszobás apró lakrészeket alakítottak ki a pihenni, kikapcsolódni vágyó vendégek részére. Az ablakokban muskátlival teli virágosládák virítanak, mindenütt tisztaság, rend uralkodik, ráadásul segítőkész, halk szavú a személyzet, a konyhájuk is kiváló, ezért senki sem gondolná, hogy ez a fehérgalléros bűnözők egyik pénzmosodája. Itt biztonságban érezhetik magukat a vendégek, mert kifogástalan ellátást kapnak a pénzükért és még sohasem fordult elő, hogy akár egy gyufaszál is eltűnt volna.
A személyzet jól ismeri az ügyvéd urat, aki a Nagyfőnök barátja, akit állandó jelleggel megillet az ötvenszázalékos kedvezmény, melyet persze gyakran kihasznál Meggyes Farkas. Rendszerint ide hozza az aktuális barátnőjét.
- Üdvözletem, ügyvéd úr! – köszön rá a recepciós hölgy. – A szokásos szolgáltatást kéri?
- Jó napot, tündérem! Kitalálta a gondolatomat! Várok valakit, addig iszom egy kávét. Kérem, kivételesen kölyökpezsgőt szervírozzanak.
Finom a kávé, erős és aromás. Magas bárszéken ül a pultnál, innen jól látni az érkezőket. Tíz percen belül várhatóan megérkezik Piroska. Micsoda szép, érett nő lett abból a régi kis fruskából! Milyen érdekes, hogy csak az utóbbi három évben találkozott Piroskával, mint ügyésszel, és mindannyiszor alaposan megizzasztotta.
A recepciós hölgy miután leadta az ügyvéd úr étel rendelését a konyhára, folytatja munkáját, mert sok a vendég, de időnként odapillant a férfire és az az érzése, hogy szokatlanul izgatott a kedves VIP vendég. Feltehetően új barátnőt vár és kivételesen nem együtt indultak a hölggyel. Amint lélegzethez jut, meglátja Piroskát, furcsa érzése támad, mert nem tűnik barátnőnek a csinos nő.
Farkas hiába igyekszik lazának mutatkozni, egyre izgatottabb Piroska társaságában, és úgy viselkedik, mint egy szerelmes kamasz az első randevúján. Hasonlóképpen az ügyésznő is zavarban egy kicsit, éhes, mégis itt csevegnek, ahelyett, hogy átmennének az étterembe, ahol már nem lesz szabad hely, mert éppen az előbb érkezett egy busznyi vendég.
- Gyere, kedves, menjünk ebédelni! Ne aggódj, kivettem egy szobát, még az is lehet, hogy itt maradok, és csak reggel utazom tovább. Mégis, kettesben jobb beszélgetni, mint ebben a zajban. Mikor beszélgettünk utoljára? Van annak tíz éve is, ha jól emlékszem, az egyetemi találkozónkon.
Kézen fogja Piroskát, és vezeti, mint egy gyereket, egyenesen a megszokott lakrészébe, ahová már bekészítve a jégbe hűtött kölyökpezsgő. Koccintanak és kopogtat az ajtón a pincér, hozza a kétszemélyes tálat, melyből akár négy ember is jól lakhatna.
Rezzenéstelen arccal szervírozza az ételt, ennek ellenére Piroskának rossz érzése támad, mintha ismerné a pincért, pedig sohasem járt itt. Elhessegeti a gondolatot, kimegy a fürdőszobába kezet mosni és mire visszatér, akkorra a pincér már elment.
Farkas szellemes beszélgetőtárs, ráadásul minden pletykát tud a régi közös barátaikról, melyeket elmesél és jókat nevetnek. Piroska hálás hallgatóságnak bizonyul, annak ellenére, hogy fel sem néz a tányérjáról, míg jól nem lakik. Mennyivel jobb társaságban ebédelni, mint egyedül.
- Gondold el, a kis Kovács Pisti vezető jogtanácsos az egyik multinál, ki sem néztük volna belőle, hiszen végig bukdácsolt. Emlékszel, hányszor akarta abbahagyni az egyetemet? Emlékszel Zádori Ágira? Róla sem gondoltuk volna, hogy újságíró lesz belőle. Újabban az oknyomozó riporterek sanyarú kenyerét eszegeti, és sikereivel arányosan nő az önbizalma, hogy egyszer rátalál arra a témára, amely országosan ismertté teszi. Nem mondom, jól ír, de hiányzik belőle a vakmerőség, ami nélkül ezen a területen nem lehet nagyot alakítani. Tudtad, hogy három gyereke van?
Piroska hátradől a székén:
- Egyél Farkas, kihűl az étel. Látom, követed csoporttársaink sorsát. Azt mondtad, ki gondolta volna, hogy a kis Kovács Pisti mekkora karriert fut be. Velünk sincs ez másként. Emlékszel az első közös ügyünkre? Azt hitted, ha én vagyok az ügyész, akkor nyert ügyed van, mert úgy éltem benned, mint az a vidám fruska, aki voltam. Megkeményedtem. Minden esetben szeretném kideríteni az igazságot, hogy ne bűnhődjön a vétlen, de a bűnös megkapja méltó büntetését. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem is olyan egyszerű. Hány igazság van? Egy? Megtalálod-e a hazugságok sűrűn fonott hálójában fennakadó igazság mozaikokat, hogy összerakhasd belőlük a valós képet? Egyáltalán, rajtad kívül kit érdekel az igazság? Sokszor feltettem már magamnak a kérdést, és nem tudok rá válaszolni. Téged, mint ügyvédet, kizárólag az motivál, hogy bármely módon bebizonyítsd védenced ártatlanságát, akár úgy, hogy eljárási szabályok megsértésére hivatkozva mentesüljön az elkövetettek súlyos vádak alól, akár éppen a kisebbek elismertetésével, hogy az arra kapott enyhe büntetés elfogadásával elfedjétek azokat. A bíró a kettőnk által hozott anyagból dolgozik, ráteszi azokat Justitia mérlegére és dönt a törvény vonatkozó passzusai alapján.
- Úgy beszélsz, mintha nem is egy egyetemre jártunk volna! – néz fel a tányérjából Farkas. – Ebben az a szép, hogy mindannyian ugyanazt tanultuk, csupán az a kérdés, hogy hogyan tudjuk alkalmazni, kombinálni a jogszabályokat. Nem féltelek, Piroska, mert láttam, hogy pengeéles logikáddal szinte a nullához konvergáló esélyt adsz az ellenérdekelt félnek. Beszéljünk a magánéletről, hagyjuk a szakmát.
- Mi az a magánélet?
- Ne mondd, hogy elfelejtetted! Sokáig azt hittem, hogy hozzámentél Balázshoz és fészekaljnyi gyereket szültél. Nagy szerelem volt a tiétek.
- Á, az ügyvéd úr éppen rólunk nem tud semmit?
- Nem akarok álszent lenni, már tudom, hogy szakítottatok. Annyi Balázs szaladgál facéron! Egyiküknek sem sikerült meghódítania?
- Volt, akiknek sikerült, csak könnyűnek találtattak. Látom, hogy ez nálad sincs másként.
Meghökken Farkas, átlátna rajta Piroska?
- Nem tagadom, tönkrement két házasságom, de tanultam belőle és eszem ágában sincs többé igába hajtani a fejem!
Felpattan Farkas, két lépéssel a házi telefonhoz lép és leszól a recepcióra, hogy befejezték az étkezést. Két perc múlva megjelenik a pincér. Szótlanul nézik, amint elpakol és eltűnik a szerviz kocsival.
- Elmegyünk sétálni? Ha lemegyünk a panzió mögötti meredek földes úton, csodaszép ligetes részhez érünk. De ahhoz át kell öltöznünk, gondolom, körömcipőben nehéz lehet gyalogolni!
Fél órát töltöttek az előkészületekkel, átöltözéssel, mire végre elindultak a késői túrára. A meredek úton lemenni nem is olyan könnyű, ezért Farkasnak természetes volt, hogy Piroskát segítse, s végig fogja a kezét, ha megcsúszna, nehogy leguruljon a meredeken.
A lemenő nap fényében csodás a liget, titokzatosan susognak a fák koronái, ismeretlen zajoknak tűnnek a vadak neszei.
- Jól tetted, hogy elcsábítottál erre a sétára! – szólal meg kissé kifulladva Piroska. – Rám fér a tiszta levegő és a természet.
Farkas erre nem válaszol, csak átfogja a nő vállát és úgy sétálnak tovább. Elmondhatná, hogy ő maga is akkor jön ide, amikor szükségét érzi, hogy kiszellőztesse a fejét és megnyugtassa a lelkét.
- Nézd csak, Piroska, ott egy magasles. Menjünk fel, onnan látni a tájat.
- Inkább menjünk vissza, lassan sötétedik.
Szembefordul vele a férfi:
- Mellettem semmitől sem kell félned.
Megcsókolja. Ebben a csókban benne van minden, melyre két magányos ember vágyódik.
Indiszponált a pincér, mióta felhívta a Főnököt, és jelentette, hogy az ügyvéd úr ismét kivett egy szobát, ráadásul azzal az ügyésznővel hetyeg, aki miatt Bajusz és Herceg fejenként öt év letöltendőt kapott. Ha jól látta, elmentek a ligetbe.
- Nyugi, gondom lesz rájuk. Tüntesd el Meggyes kocsiját. És semmi hülyeség.
Kattant a telefon, s ez az apró zörej elvitte a magabiztosságát.
Elfáradt a recepciós hölgy. Még egy órát kell lehúznia és leváltják. Pemete, a pincér, már megint nyughatatlan, mi lehet ezzel a fiúval? Időnként rájön a happáré, most is kiment a parkolóba, de mi dolga lehet ott, amikor itt a sok vendég? Osztályon felüli autó tolvaj Pemete, de itt szigorúan tilos gyakorolni a szakmáját.
Sötétedik. Perceken belül leszáll az éj. Beszól a konyhára, hogy bakonyit kér vacsorára és hazavisz két adag sajttal töltött rántott bordát, az szereti a férje és Ivánka, az unokája, aki ma éjjel náluk alszik, és valószínűleg ma este ő jön érte, az öreg meg nézheti a televízióban a sportműsort.
- Szia, nagyi! – köszön rá Ivánka. – Hamarabb elindultam és képzeld, felvettem egy párt, akik stoppoltak, mert itt laknak és rájuk esteledett. A pasinak meg ellopták a kocsiját, most hívja a rendőröket. Úgy látom, már itt a járőr kocsi. Nem is egy, hanem kettő.
Négy rendőr kíséretében megérkezik az ügyvéd úr a barátnőjével és Pemete, aki immár olyan fehér, mint a fal.
A műholdas követőrendszernek köszönhetően a rendőrség Pemete szüleinek portáján megtalálta a dzsipet, melyet bizonyítékként egyelőre lefoglaltak.
A jegyzőkönyv felvétele után Farkasék felmennek a szobájukba, gyorsan összeszedik holmijaikat, kifizeti az ügyvéd a szobát.
- Gyere, menjünk hozzám! Hazaszólok, mert nálam van a fiam, hogy van egy órájuk, hogy a barátnőjével rendet tegyenek a villában.
Piroska jókedvű, gyorsan indít, hogy mielőbb elhúzzanak a parkolóból.
A rendőrök, ha már ott vannak, igazoltatják a vendégeket és a személyzetet is. Sohasem lehet tudni, még bárki fennakadhat a hálón.
Fekete Lexussal érkezik a Főnök, de a két rendőrautó láttán tovább hajt. Majd szétveti a düh. Amit ezért Pemete kapni fog, azt nem teszi zsebre!
Kajánul vigyorog a hold az égen. A sors ismét jól megkeverte a kártyákat.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
(:-D)
Pussz: emillio