Sárga rózsa
Látogatók száma: 55
Amikor Niki lányom úgy döntött, hogy jelentkezik egy angliai egyetemre, és fel is vették, nem a nagy semmibe indult el, mert egyik gyerekkori barátnőm,Viola már húsz éve kint él. Ha itthon van, ha másra nem is de egy kávéra össze futunk valahol. Őt kértem meg, hogy segítsen Nikinek a beilleszkedésben. Félév múlva már különlakott Niki, összeköltözött a sráccal, aki később a férje lett.
Akkor, a férjemmel, csak néztünk magunk elé, mert egymásra már régen nem tekintettünk úgy, mint házastársakra. Sokszor hallom, hogy a szerelem szereteté alakul, ez a hosszú házasság titka. A szeretet meg egy idő után közönnyé válik. Egy szavam sem lehet Pistára, hisz semmibe sem szenvedtünk hiányt. Szeretett, és én is szerettem őt, mégis valahogy kihűlt a kapcsolatunk. Amíg Niki itthon volt ez nem is tűnt fel, mert mindketten azon dolgoztunk, a lányunknak megadhassunk mindent. Most csak ketten voltunk. Nem érdekelt, ha munka után elment sörözni a haverokkal, ha későn jött haza. Azt se bántam volna, ha van valakije, ahogy ő sem tette szóvá, ha nélküle mentem el a barátnőkkel valahova, akár egy-két napra is.
Egy ilyen kiruccanás után vetettem fel a válást. Pista nem is lepődött meg. Minden vita nélkül megegyeztünk, hogy eladjuk a házat. A férjem viszi a kocsit, cserébe én kapok pluszba egy kis pénz. Vettem egy kétszobás lakást, és még maradt is közel ötmillióm.
Negyven éves voltam, csinos dekoratív nő. A férfiak megfordultak utánam. Zoli is. Bár ne tette volna. Magas volt, széles vállú, sötét hajú, olyan fekete szemekkel, hogy elvesztem bennük. Úgy tudott bókolni, hogy egész elgyengültem tőle. Egész életemben nem kaptam annyi virágot, mint tőle. Nem kellett alkalom. Volt amikor csak sétáltunk, belépett az utunkba eső virágboltba,és mindig sárga rózsát vett, mert tudta az a kedvencem. Vállalkozó volt egyik közeli városban, legalábbis ezt mondta. Két hónap múlva megkért költözzem hozzá, és én rohantam, mert alig vártam, hogy hívjon. Olyan szerető volt, akivel még nem találkoztam, szinte az eszméletvesztésig fokozta a gyönyört. Olyan voltam, mint egy tini, nem láttam, nem hallottam a szerelemtől.
Zoli egyik este panaszkodni kezdett, hogy nem megy jól a vállalkozás, hitelt fog felvenni, mert az új gépekkel, hatékonyan tud dolgozni. És én elkövettem életem legnagyobb hibáját. Felajánlottam, hogy adok neki pénz, ne keljen elkötelezni magát a bankkal. Szabadkozott, mégse fogadhatja el, mert nem azért van velem. Addig erősködtem, hogy elfogadta. Adott is vissza a másfél millióból háromszor százezret. úgy beszéltük meg a törlesztést, havi részletben.
Nikivel levélben tudattuk, hogy az apjával elválunk egymástól. Ő tudomásul vette. Amikor haza jött látogatóba, már Zolival voltam. A lányom azt mondta, örül, hogy mindketten megtaláltuk a boldogságunkat. Pista is együtt élt egy nővel. Zoli pedig egy perc alatt levette a lábáról Nikit is.
Nem hagyott el egészen a józan eszem, legalábbis tiszta pillanataimban tudtam reálisan gondolkodni, csak kevés volt az ilyen pillanat, többnyire rózsaszín ködön át láttam a világot. Egy ilyen tiszta pillanatban vetette fel Zoli, adjuk el a két lakást és vegyünk egyet közösen. Akkor azt mondtam, nem tudom eladni, mert a lakás nem az enyém, hanem a lányomnak vettük még a válás előtt.
Pár hónap múlva láttam Zolin valami baj van. Sokáig faggattam amíg bevallotta a vállalkozással van megint gond, és én megint adtam neki. Kérdeztem merre, hol van az a vállalkozás, kitérő válaszokat adott.
A Következő alkalommal sem gyanakodtam. Piri az egyik munkatársam mondta, amikor kiléptünk a gyár kapuján, hogy mintha Zoli kocsiját látta volna már többször is, de mivel nem mentem oda biztos tévedett. Attól kezdve figyeltem én is, és valóban megláttam a metálzöld audit amint elhajt. Otthon kinevetett, amikor kérdőre voltam. Sose tennék ilyet, mondta, ha nem bíznék, benned nem lennék veled. És én hülye, még akkor is hittem neki, hisz olyan kedves volt, olyan odaadó. Színházba vitt, nyaralni olyan helyekre, ahova csak álmaimban jutottam el.
Egyszerű gyári munkás voltam, a férjem az építőiparban dolgozott. Amikor csak lehetőség volt pluszmunkát vállaltunk, szépen gyarapodtunk, felépült a ház is, volt kevés tartalékunk. Én egyke vagyok, a szüleimtől örökölt házat eladtuk abból volt a bankban pénzünk, amit a váláskor megfeleztünk. És amit én balga, szépen oda adtam Zolinak, és még örültem is hogy segíthetem a vállalkozását.
Amikor megint pénzzavarba jött, elkezdtem utána nézni a nem létező vállalkozásnak. Sehol nem találtam a nevére bejegyzett céget. Amikor szóvá tettem, rám nézett, és azok a fekete szemek most égették a bőröm, arra késztettek, hogy hátra lépjek. Azt üvöltötte, hogy ő mindent megad nekem, és én, visszaélek a bizalmával. Azt mondta akár el is költözhetek, ha nekem nem jó vele. Akkor már tudta belőlem több pénz nem tud kicsalni. Akkor kellet volna elmennem, de nem tettem. Helyette a szemére vetettem, hogy amit adtam pénzt nem fizette vissza. Csalónak neveztem. Akkor ütött meg először. Ököllel vágott az arcomba.
Nagyon szégyelltem a fekete foltot, azt mondtam elcsúsztam a fürdőszobába. Persze senki sem hitt nekem. Mindenki arra biztatott, hogy hagyjam el. Nem hallgattam senkire, mert még mindig nem szállt fel a szemem elöl a rózsaszín köd. Pedig Zoli mindent megtett, hogy megalázzon. Semmi nem volt neki elég jó. Ami étel addig a kedvence volt most azt mondta tudnom kellene, mennyire nem szereti. Ha a tőlem kicsalt pénzt említettem az neki olyan volt, mint a vörös posztó. Előbb pofon vágott, de vissza szóltam megint ököllel ütött arcon megszédültem és beestem a konyhaszekrény elé. Alig bírtam felállni, a konyhapultba kapaszkodva próbáltam felhúzni magam. Tésztát nyújtottam éppen, a kezem a nyújtófára kulcsoltam s azzal a lendülettel minden erőt beleadva megütöttem. A vállához kapott, annyira meglepte az ütés, hogy nem nyúlt utánam amikor elfutottam előtte. Az előszoba fogason tartottam a táskám mindig, lekaptam és kirohantam az ajtón. Hallottam, ahogy utánam trappol. Valószínűleg a szomszéd mentette meg az életem, mert éppen akkor lépett ki a lakásból, így Zoli nem jött utánam.
Késő ősz volt már, mindenki kabátba volt, rajtam meg csak egy vékony pulóver. Nem tudtam hova merre menjek. Szerencsére régi szokásom szerint minden iratom a pénztárcám a táskámban tartom.A bankkártyákat is, azt amire a fizetésem kapom, meg azt is amiről Zoli elcsalta a pénzem. Felszálltam egy buszra azt sem tudtam merre megy. A bevásárlóközpont neon fényeire eszméltem. Kértem egy egyenleget. Száznegyvenötezer forint volt rajta. Ennyi maradt a majd ötmillióból. Szerencsére a fizetésemből még alig költöttem, pedig nálam voltak a számlalevelek, hogy befizessem azokat. Vettem egy kabátot, meg egy cipőt, mégse szaladgálhatok közel nulla fokban házi papucsban.
Nem tudtam merre tovább. A saját lakásomba nem mehettem azt kiadtam albérletbe. A Tesco előterébe egy padon töltöttem az éjszakát. Egyszer jött oda biztonságőr megkérdezni mire várok, az arcom láttán, békén hagyott.
Aludni nem tudtam, féltem is. Reggel majd összeestem a fáradtságtól a munkahelyen. A főnököm, haza küldött. Az öltözőbe toltam össze két padot, ott aludtam, műszakváltáskor keltettek fel. Piri azt mondta mennyek el vele nála lakhatok, amíg találok valamit. Az egyik szerelő felajánlotta haza kísér minket. Piri amolyan tenyeres talpas menyecske. Volt neki két fia, akik az anyjuk alkatát örökölték. Ők kísértek el, hogy elhozhassam a holmim Zolitól, aki, nem mert ellenkezni akkor sem, amikor egyikük,a pénztárcájából egy köteg húszezrest vett ki. Ötszázezer forint. Ennyit tudtam vissza szerezni tőle.
Azóta eltelt pár év. Talpra álltam, a lakásom eladtam, az árából vettem egy kisebbet. Zoliról többet nem hallottam.
A cikket írta: Kathy Godhy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves KŐNIG, ajánlom figyelmedbe, a Vállalom, avagy, házisárkány keresi megszelídítőjét, című írásom.
Írj!!!
Azt hiszem mindannyian ismerünk, vagy hallottunk hasonló történeteket. A legsebezhetőbbek a frissen elvált negyven fölötti nők, akik életéből hosszú ideje hiányoznak az érzelmek. Az ilyen férfiak, mint a történetbeli Zoli, pontosan kitudják választani a potenciális áldozatot.
Kapcsolatainkban mindíg legyünk körültekintőek.!
Sajna ez. ma már egyre több ffira is érvényes:-(