Sir Henry

Látogatók száma: 43

Ovambo tudta, hogy keresem az érdekes emberek társaságát. Természetesen relatív, hogy ki mit talál érdekesnek. Igazából a nyárspolgárokat szeretem a legjobban, ők a kedvenceim. Köztük nem érhetnek meglepetések, és ha nem nyelik le az összes nyársat, még rablóhúst is tudok készíteni. Emlékszem, egyszer is – akkor a nyársak még szerettek – én meg éppen egy riportot csináltam Nyárs Rezsővel. Mert ez a lényeg. A lapom elvárja tőlem az érdekes riportokat, ezért érdekes embereket kell felhajtanom, akár a föld alól is. A spiessburger nem kell a lapnak; ez a műfaj csak a mekiben ritkaság.

Pedig milyen nagy siker lenne, mondjuk Ovambo, középen egy szelet sonka és két sajt, egy kis ledneksaláta valódi brazil jabuticabával. Nem olcsó, de legalább ehetetlen és vacak.

Ovambo a Botswanában legdivatosabb csíkos pizsamát viselte, mellén és hátán azonosító szám, az egyik lábán diszkrét nyomkövető, a másikat még tavaly elvesztette egy sajnálatos balesetben, amikor a rendőrök gyorsabbnak bizonyultak. Kicsit akadályozza a járásban, de a kerekes széket kézzel is tudja hajtani. Örökös jókedvét el sem lehet venni, mert nincs neki.

Gondoltam, jó előre beszerzem a háttérinformációt. Megtudtam, hogy az interjúalanyomat Sir Henrynek szólítják, elismeréssel vegyes tiszteletből. Az Okavango folyó deltájában élt. Igen, Okavango, ly-nal. Sok deltás él arrafelé, de Sir Henry már nagyon fiatalon kitűnt közülük. Sorra nyerte az evőversenyeket. Először csak a mennyiségre ment rá, aztán a változatosságra, és körülbelül mindent megevett, ami az Okavangóban vagy körül él és mozog. Nyolc-tíz gyereket is megevett már, amikor az odavalósi nők fellázadtak, és hatékony védelmet követeltek. Maguknak.

Szörnyű, mondtam gépiesen, mert már megfigyeltem, ha gyerekekről van szó, mindig ezt kell mondani. Nem lehetett volna megmagyarázni neki, valahogy?

Megpróbálták, sóhajtott Ovambo. Elhívatták az arakacuanga varázslót, aki nagy tüzet rakott a folyóparton, és addig ugrált meztelenül, amíg a fiatalabb nők el nem menekültek. Amikor már csak a vénecskék maradtak, a varázsló mérgesen felöltözött, és hazament. A férfiak Ukulunkuluhoz és Katondához imádkoztak, és elefánt farkából vett szőrszálakat áldoztak nekik. Sajnos Sir Henry nem fogadta el a szőrt. Lehet, hogy egy kecskét kellett volna lenyakazni, de a Greenpeace elhitette velük, hogy világszerte óriási a felháborodás.

És aztán mi lett vele? – kérdezem langy unalommal, mert a Greenpeace-ről már igazán nem lehet újat mondani.

Fogadtak egy orvlövészt, szólta el magát Ovambo, vagyis egy hivatásos vadászt fogadtak, akinek a neve véletlenül szintén Sir Henry volt. Arra számítottak, hogy véres csata lesz a két Sir között, és a bukmékerek előre dörzsölték a tenyerüket. Egész Botswanát hideg zuhanyként érte, amikor kiderült, hogy a gyerekgyilkost simán elfogták. Egyetlen puskalövés nélkül. Pedig a Greenpeace már régen elhúzott az Északi Sarkra. Tudja, fókakölyköket menteni sokkal látványosabb.

A fókakölyök rajta van a vörös listán, mondtam oktatóan.

Ez az, felelte Ovambo, mindig csak a baj van a vörösökkel. Főleg most, hogy egyre kevesebben vannak, és nem szabad őket kilőni. Hallotta, hogy Észak-Koreában direkt szaporítják őket? Mindegy, Sir Henry, az igazi, megúszta, és kapott egy szép ajándékot. Azt hiszem, életfogytnak nevezik, de mindig keverem ezeket a jogi kifejezéseket.

Megütköztem. Nem Ovambóval, nem is a vonattal, csak úgy.

Azt akarja mondani, hogy egy többszörös gyerekgyilkost látogatunk meg?

Hát igen. Így is lehet mondani. De ezek az ügyek már elévültek, Sir Henryt 1903-ban fogták el, és azóta a hatóságok oltalmát élvezi.

Ne már, mondtam erre, senki sem él ilyen sokáig.

Ovambo esküdözött, hogy Sir Henry még legalább száz évig fog élni, és nagyon jó húsban van. Boldogságáról hat feleség gondoskodik. Én azonban tudtam, hogy ez szigorúan tilos. Illetve nem, de ötöt ribancnak kell nevezni a hat közül.

A távolban feltűnt egy magas vasketrec. A ketrecet drótháló védelmezte, a dróthálót semmi. Itt él Sir Henry, jelentette ki Ovambo, mély hódolattal.

Enyhe izgalommal közeledtem a rácshoz. Végül is, még sosem találkoztam ilyen vén sorozatgyilkossal Scottsburghban. Másutt igen, de azok sokkal fiatalabbak voltak.

Sir Henry egy sáros pocsolya mellett hevert, és a jöttünkre fel sem emelte a fejét. Hat felesége mélyen aludt.

De hiszen ez egy krokodil, mondtam csalódottan.

De nem akármilyen! – csattant fel Ovambo. Öt méter hosszú, és fél tonna. Egész Afrikában nincs még egy ekkora állat.

Hogy fogok ezzel interjút készíteni? – kérdeztem panaszosan.

Ovambo vigyorgott. Azt mondják, hogy hétezer gyereke van. Meg sem lehet számlálni az unokáit és a dédunokáit. Ha ez sem elég érdekes magának, akkor én megeszem a fejem.

De aztán mégsem ette meg, mert brokkolisalátát adtak hozzá, és mindenki tudja, hogy az nagyon egészségtelen. Nincs benne elég K vitamin.