Szalmaszálba kapaszkodva

Látogatók száma: 46

3. rész: Nyugtalan napok

A forró napokat egyes fővárosi kerületekben zivatar és jégeső követte, másokban pedig a viharos szelet bőséges eső esett, és az is előfordult, hogy néhány terület mindkét csapadék zónából kiesett, azokban azonban a borult ég és a nyomott, párás levegő megdobogtatta a betegségben szenvedők szívét.
G. Kovácsné Vígh Liza hálát adhat a sorsnak, hogy egészségesek a szülei és az anyósa is, így a gyerekei mindkettőjüknél eltölthetik a szokásos kéthetes vakációjukat, és végre neki is lesz módja a pihenésre, mert Kerekes Karcsival, a barátjával kettesben, tíz napra lemennek a horvát tengerpartra. Ideje lenne felhívni Paulát, hogy szombaton leviszi hozzá a gyerekeket. Halogatja a dolgot, mert Paula képes telefonon is átlátni rajta, nem is érti, honnan van az anyósának ez a hetedik érzéke. Bíborka magyarázott neki valami olyasmit, hogy az apjuk beíratja őket egy nyári tenisz tanfolyamra, amit elengedett a füle mellett, hiszen nem is lesznek a fővárosban, hogyan járhatnának teniszezni. Nem akart a kislányával vitatkozni, így is eléggé felvágták a kiskamasz leányzó nyelvét. Majd délután rákérdez Zolira.
Lassan elkezdheti összecsomagolni a ruhaneműket, a két gyerekét és a sajátját. Vasalni is kell, és csomagolás közben biztosan kiderül, melyek azok a ruhaneműk, amiket kinőttek a gyerekek. Az nem kérdés, hogy a saját ruhatára teljes cserére szorul, amit anyagi helyzete nem tesz lehetővé, ám egy-két kiegészítővel feldobhatja.
Csengetnek és a két gyerek egymás sarkára taposva rohan ajtót nyitni, hiszen ki más jöhetne, mint Saci néni, a harmadik szomszéd, aki főszakács, igaz, csak egy kórházban, de kitűnő süteményeket süt és megígérte a gyerekeknek, hogy ebéd után értük jön, és egész délután segíthetnek neki süteményeket sütni.
- Anyucika, hozunk neked is! – fut hozzá Bazsi és átöleli a derekát.
- Jól van, kisfiam, legyetek jók, és fogadjatok szót Saci néninek!
- Nem lesz baj, Lizácska, mi hárman, már nagyon összeszoktunk! Ugye, gyerekek? Végezze a dolgát, fél ötre hazahozom őket!
- Gyere értünk, Anyuci, ha hamarabb jön Apuci! – köti lelkére Bíborka, aki az utóbbi időben nagyon apás lett.
Hiányzik nekik az apjuk, Bazsi focizni szeretne vele, Bíborka pedig büszkén fagyizna az apjával, hadd lássák az osztálytársai, hogy milyen jó fej, és jókat lehet vele nevetni, kár, hogy csak kéthetente találkoznak.
Liza óvónőként megtapasztalta, mennyire sérülnek a gyerekek szüleik válása miatt, és elképzelni sem tudta, hogyan lehet néhány éves házasság után elválni, egészen addig, míg Zoli munkamániájával leplezni tudta a nőügyeit.
A vasalás nem tartozik a legkedvesebb házimunkái közé, mégis szinte háromnaponként munkába állítja a vasalót, mert nem szereti a műszálas ruhaneműket, a többit meg vasalni kell ahhoz, hogy ne úgy nézzenek ki, mint amit a kutya szájából rángattak ki. Szárítós a mosógépe, amely nagyon jó, mert nem kell napokig várni a vizes ruhák megszáradására, s egyben rossz is, mert szárítás közben meggyűri az anyagot.
Így van ez az életben mindennel, karöltve együtt jár a jó és a rossz, a fény és az árnyék, és pusztán döntés kérdése, mennyire tudjuk elviselni a kettő állandóan változó arányát, vagy meddig akarjuk tolerálni a negatív jelenségeket.
A pólók vasalásával kezd, ahhoz elég a langyos vasaló. Bíborkának legalább három új pólót kell venni, mert úgy elkezdett nőni, hogy ezekből már kivan a hasa. Nadrág is kell, meg legalább egy szoknya. Bazsinál ez nem kérdés, mert egyetlen ruhája sincs, amin ne lenne szakadás, vagy felfeslés a varrás mentén. Kisfia maga a perpeetum mobile, egy percig sem tud nyugton ülni. Abban igaza lehet Zolinak, ha elkezd a gyerek sportolni, azzal leköti a mozgásigényét.
Liza élete legnagyobb kudarcaként élte meg a válást, holott maga volt a kezdeményező fél.
Zoli akkoriban a legnagyobb magyar szállodalánc rendvény szervezőjeként dolgozott, kötetlen munkaidőben, ami azt jelentette, hogy reggeltől akár hajnalig ott kellett lennie. Kétségtelenül jól keresett és kedvelték a kollégái, mert soha nem emelte fel a hangját, udvarias volt és mindenkihez volt egy jó szava. Hatalmas munkabírása miatt tisztelték a kollégái, a főnökének pedig imponált a szervezőkészsége és a nyelvtudása. Szenvedélyes szerelem, házasság, gyerekvállalás, úgy fejlődött a kapcsolatuk, ahogyan azt bárki megálmodhatta volna magának. Anyagilag is gyarapodtak, lakás, kocsi, utazások, ha visszagondol Liza az együtt töltött éveikre, baráti körükben ők voltak az ideális házaspár. Megszületett Balázs, és a két gyerek annyi munkát adott Lizának, hogy fel sem tűnt neki, hogy férje egyre kevesebb időt tölt otthon. Amikor szóvá tette, hogy a gyerekek lassan meg sem ismerik az apjukat, azt a választ kapta, hogy most muszáj hajtani, mert kiszervezték ezt a tevékenységet egy önálló kft.-be, és ügyvezető igazgatóként felelős a cég beindításáért, és ha több pénzt akarnak keresni, akkor a külső piacon is muszáj megvetni a lábukat. Bizonyára e lábvetéshez kellettek Zoli méregdrága öltönyei, ingei, a kézzel varrott olasz cipői, nem szólva a tízmilliós céges autóról. Ennek még Liza is örült, mert övé lett a tízéves Opeljük, amellyel azért könnyebb lett az élete, ha mindkét gyerekkel ment bevásárolni, vagy a nagyszülőkhöz.
A korsó és a kút esete következett, amikor a vezérigazgató este tízkor telefonon kereste Zolit, aki kétnapos vidéki kiküldetésben volt, hogy mégis, miért nem veszi fel a mobilját, és hogyan felejthette el, hogy megjelenjen a török követség rendezvényén. A telefoncsörgésre felébredt Bazsika, és ordított, amire felébredt Bíborka is, aki szintén elpityeredett, és Lizának sem ereje, sem ideje nem volt a töprengésre, vajon hol is lehet az ő férjeura. Zoli másnap este bevallotta, hogy a szeretőjével múlatta az időt, de ez nem komoly, nem fordul elő többé. Előfordult. Többször is.
Végzett a gyerekek ruháinak vasalásával, nekikezdhet a sajátjaihoz. Hajaj, ezeket nem viheti magával a tengerpartra! Legalább egy szoknyát és egy nadrágot muszáj venni, meg vagy két pólót, szerencsére ott a szekrényben az ünnepi nyári ruhája, talán egyszer viselte, az jó lesz gálára. Felpróbálja. Felpróbálná, ha bele tudni bújni. Nincs mese, gála ruhája álltában összement a szekrényben! Szóval, egy ruhát is venni kell!
Nyugi, Liza, megoldod! Biztatja magát, mint annyiszor tette az utóbbi években és valóban előbb-utóbb megoldódtak a dolgok!
Tervei szerint az ülőgarnitúrán már három kupac vasalt ruhának kellene lenni, amit csak el kellene csomagolni, de csak kettő van. A saját ruhái közül egyik sem méltó arra, hogy a tengerpartra utaztassa.
Egy kávé az sokat segítene. Kimegy a konyhába, kávét főz és igyekszik kiverni fejéből a negatív gondolatokat. Saci néni már javában dolgoztatja a gyerekeit, Bazsikának általában az a feladata, hogy a tepsiben lévő süteményt sütés előtt megkenje a felvert tojással, Bíborka pedig előszeretettel szereti a kakaós és vaníliás linzer karikákat baracklekvárral összeragasztgatni, melyre aztán folyékony csokoládét csorgat Saci néni, de csak módjával, hogy maradjon belőle a két kis kuktának nyalakodni való. Csak nehogy elrontsák a gyomrukat!
Odamegy a nyitott ablakhoz, és szomorúan nyugtázza, hogy elbujdokolt a nap, átadva helyét a dunna nagyságú sötét felhőknek, melyek kéjesen úsznak az égen, mintha azt keresnék, hol engedjék ki eső terhüket. A párás levegő nyomasztóan hat Lizára, bár nem okoz neki semmiféle egészségügyi problémát, egyszerűen csak lehangolja a kedélyét. Napok óta azon tépelődik, vajon jól tette-e, hogy elfogadta Karcsi tíznapos tengerparti nyaralásra vonatkozó ajánlatát, s ezzel megcsalja gyerekeit, akik apjuk édesanyjánál nyaralnak, és ha bármi történne velük, akkor onnan nem tud egy óra alatt hozzájuk sietni, sőt, meglehet, egyáltalán útnak sem indulhat. Magával Karakas Karcsi személyével kapcsolatban is vannak fenntartásai, mert fél éves ismeretségük és szeretői státusuk is kevésnek bizonyult a férfi kiismeréséhez. Annyit tud róla, hogy mérnökember és vállalkozó, agglegény, aki szereti magát minőségi dolgokkal kényeztetni, mondhatni piperkőc, és számára a drága autók, öltönyök, ingek, pólók, lábbelik, karórák és piperecikkek pusztán mindennapos használati eszközök. Képes lenne Lizára és a gyerekekre egy kisebb vagyont költeni, ha engedné, de Liza ragaszkodik ahhoz, hogy Karcsi ne borítsa fel a mindennapjaikat. A gyerekei úgy tudják, hogy Karcsi bácsi anyjuk barátja, akivel lehet focizni a parkban, vagy éppen társasjátékozni, amíg anya megfőzi a vacsorát, és akivel hármasban elmehetnek moziba, míg anyjuk a fodrásznál vagy a kozmetikusnál szépül. Sok időt töltenek négyesben, és vigyáznak arra, hogy ilyenkor a kettőjük közötti kapcsolat baráti évődésen kívül ne látsszon többnek. Bíborka egyszer rákérdezett:
- Anya, Karcsi bácsi lesz az új apukánk?
- Dehogy, kicsim, szó sincs erről. Nektek egy édesapátok van, G. Kovács Péter és ez örökre így marad.
Ami önmagában igaz, hiszen esze ágában sincs hazudni a gyerekeinek. Elég baj, hogy maga sem tudja, merre menjen, hagyja ezen a szinten a kapcsolatukat, vagy engedje haladni a végleges elköteleződés felé, amely előbb-utóbb együttélésbe torkoll, sőt, ha Karcsin múlik, akkor házassággal végződik.
A sötét felhők megszabadulnak terhüktől, zuhogni kezd az eső, mintha dézsából öntenék, villámok cikáznak és dörög az ég. Nagy sóhajjal folytatja munkáját, elpakolja a ruhaneműket és előkészíti a vacsorafőzéshez szükséges nyersanyagokat. Amint az apjuk elviszi a gyerekeket, azonnal nyakába veszi a várost és megvásárolja azokat, amelyekre szükségük van, legfeljebb elkölti a kocsi vizsgáztatásra félretett pénzét is. Július elején elkezdődött a nyári kiárusítás, ezért lehet, hogy sokkal kevesebbet költ, mintsem azt előre gondolná.
Végre ismét rend uralkodik a lakásban. Valamennyi ablakot kinyit, mert az eső semmiképpen sem tud beesni a lakásban, ám az eső mosta friss levegő átszellőzteti a helyiségeket.
Megszólal a kapucsengő, automatikusan megnyomja az ajtónyitó gombot, biztosan Zoli az, korábban jött a gyerekekért. Kitárja az előszoba ajtaját, s a huzat csak úgy dagasztja a függönyöket. Leskelődik a körfolyosó túloldalán lakó Savanya néni, nincs ezzel semmi baj, szegénykének úgysincs más dolga. Elhúzza a függönyt és résnyire megnyitja az ablakát, hátha az az esőcseppek szapora kopogása ellenére elcsíp néhány szót Liza beszélgetéséből, mert megy valaki a fiatalasszonyhoz, ha ennyire kitárta az ajtaját. Hű, erre nem gondolt volna! Egyenes tartású hatvanas asszony száll ki a liftből, karjában két év körüli kisfiúval, és egyenesen Zita lakához tart. Visszazárja az ablakot, ez nem érdekli, biztosan a nagymama és legfeljebb a szokásos párbeszédet hallaná. Hajaj, bezzeg, ha tudná, hogy nem egy szokványos beszélgetésnek lehetne fültanúja, akkor még seprűvel a kezében, takarítás címszó alatt még a függőfolyosóra is kimenne!
Paula asszony kezébe vette a szervezést, mert Lilla felhívta, hogy túlórázik és későn ér haza, Zoli pedig perceken belül ideér, hogy elvigye a gyerekeket beíratni a tenisz táborba. Liza meglepődik volt anyósa megjelenésén, de nincs ideje latolgatni vendége látogatásának célját, mert sírásra görbül Danika szája, hiszen ismeretlen a hely, és még Liza nénit sem látta soha, pedig egész úton azt magyarázta a nagyanyja, majd meglátja, mennyire kedves néni.
- Csókolom, anyuka, tessenek bejönni! A gyerekek a szomszédban vannak, süteményt sütnek Saci nénivel.
- Köszönöm, Liza, pihenünk egy keveset, nem maradunk sokáig. Kicsit megáztunk, nem hoztam ernyőt, mert csak két kezem van, azokat meg lefoglalja Danika.
Hazaérnek a gyerekek, Bazsi nagyon örül Danikának, Bíborka azonban gyanúsan méregeti a féltestvérét, mert él a gyanúperrel, hogy neki kell vigyázni rá, nem elég az öccsét kordában tartani. Saci néni csak az ajtóig kísérte őket és a kislány kezében nyomta a tálca süteményt, hogy adjanak az anyukájuknak is.
Danika azokkal lemászik a nagyi öléből és Bazsival nagy egyetértésben eszi egyik süteményt a másik után. Bíborka szomjas, mert ő evett többet a maradék csokoládémázból és a kicsiknek is tölt a narancsléből, majd látszólag lefoglalja magát, ám radarozik a fülével, hogy a nagyi és az anyja beszélgetéséből lehetőleg minden szót halljon. Elrontják a kedvét az elkapott mondatok. Szóval, nem mennek le Balástyára a nagyihoz, hanem itt lesznek Cinkotán, és velük lesz apja új kisfia is. Könnybe lábad a szeme, nem akar Pesten maradni! Pláne nem két kisgyerekkel!
Lelombozódik Liza is, így teljesen átértékelendő a horvátországi utazása! Neki ugyan nem lesz könnyes a szeme, csak villódzónak benne a fények, mint mindig, ha méregbe gurul.
- Anyuka, én nem tudtam, hogy itt vagy Pesten! Felhívhattál volna, hiszen közöttünk sohasem volt semmi gond!
- Nem akartalak zavarni benneteket, nyilvánvalóan megvan a megszokott életritmusotok, kár lett volna belerondítani. Gondoltam, Zoli úgyis elmondja neked, és ha akarsz, akkor elérhetsz.
- Semmit sem mondott Zoli. Felcsenget, amikor ideér, és lemennek hozzá a gyerekek.
- Megértelek, Lizácskám.
Élesen szól a bejárati ajtó csengője. Bíborka rohan ajtót nyitni, de apja helyett Karcsi bácsi toporog az ajtó előtt.
- Szervusz, Csiripiszli! Nézd, miket hoztam nektek! Hol van Bazsika?
Karcsi egészen otthonosan mozog a lakásban, odaköszön Lizának, de nem is néz rá, a gyerekekkel foglalkozik, mert nekik hozott két nagy szatyor ajándékot.
Paula azonnal ártézi a szituáció fonákságát, mosolyogva feláll, odalép a jóképű, magas férfihez:
- Jó napot, fiatalember. Engedje meg, hogy bemutatkozzak: Bognár Paula vagyok, a gyerekek apai nagyanyja.
- Kezeit csókolom! Kerekes Károly vagyok, Liza barátja. Bocsásson meg, hogy nem vettem észre!
Kezet fog Paulával, közben az asszony szemébe néz és tetszik neki a nagymama tiszta tekintete.
- Elnézést kérek, hogy ilyen váratlanul beállítottam, csak erre jártam és gondoltam, hogy felugrok néhány percre!
Persze, véletlenül erre járt, miután vagy két órán keresztül bóklászott, és vásárolgatott a gyerekeknek a plázában!
Odakinn elállt az eső. A nap előmerészkedett a búvóhelyéről, s jókedvűen ontja melegét.
Berreg a kaputelefon, megérkezett Zoli.
- Akkor mi is búcsúzunk. Lizácska! Lejönnek velem a gyerekek, ti csak maradjatok nyugodtan!
Bazsi odafut a férfihez:
- Karcsi apu, köszönöm a pólókat!
Felkapja Kerekes a gyereket, cuppanós puszit ad az arcára:
- Holnap meg kimegyünk a parkba focizni. Jó lesz?
Zavarában elpirul Liza, de Paula úgy tesz, mintha észre sem venné, inkább Danikát egrecíroztatja:
- Köszönj el szépen, kisfiam, megyünk, mert apád vár bennünket a kapuban! Bíborka, ne tömd tele a zsebed süteménnyel, éppen eleget ettél!
Elköszönnek és Liza a liftig kíséri a kis csapatot.
Visszatérve Karcsi átöleli, és a fülébe súgja:
- Két perced van, hogy átöltözz! Megyünk plázázni!
Hallgatag Paula asszony, hagyja, hogy fia örvendezzen a gyerekeinek és még a kérdést sem hallja:
- Anyu, miért jöttél el Lizához?
A három unokáját egyformán szereti, és éppen itt az ideje, hogy a gyerekek egymáshoz szokjanak. Az meg, hogy Lizának van egy gavallérja, nem az ő dolga!
- Nagyikám, - húzza meg a szoknyáját Bazsi, - eljössz velünk a tenisz iskolába?
- Móma – ragadja meg a kezét Danika, - pisilnem kell!

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

támogatóink