Szédelgők

Látogatók száma: 47

PAPUS

Reggel óta hasogat a magas, szikár öregember dereka, olyankor kissé meggörnyed, de teszi a dolgát, legfeljebb mozdulatai lassulnak kissé, s csak egy véka eledelt visz egyszerre a jószágoknak, meg aztán hajolni sem jó, ám muszáj összeszedni a zöldet, amit a felesége a konyhakertben kikapált, mert szeretik a malacok is, a tyúkok is, csak tudjon kiegyenesedni, mert azt végképp nem szeretné, ha veje, Csaba doktor, a kórházba kapacitálná, azzal, hogy az ő korában időnként illő lenne befeküdni egy kivizsgálásra. No, ebben aztán Mária is támogatná, talán jobban is, mintsem az elvárható lenne az ember saját lányától, aki ápolónő létére azt hiszi, többet tud az orvosoknál is.
Lefelé ballag a nap, hunyorog kissé, mintha álmos lenne, vetve már az ágya, csak nem találja felhő paplanját, mert valahányszor érte nyúl, a szél arrébb tolja, nehogy elérje.
A tyúkok tele beggyel ülnek az ólban, számukra véget ért a nap, és egyébként is, reggelente korán ébreszti őket a kakasszó. Bezzeg a malacok felpattannak helyükről, hallván a gazda lépteit, mert csak hozzájuk tarthat, ha már elhaladt a tyúkól előtt. Megkapják az összes zöldet, elégedetten falják, s röfögnek mellé, hiába a gazdára nem lehet panaszuk. Rátámaszkodik az öreg a malacól előtti karámra, nevet a szeme, szépen gömbölyödnek a hízónak valók, érdemes fáradozni velük. A dereka sem fáj, ha jól kinyújtózik. Még bezárja a tyúkólat és maga is mehet vacsorázni.
Dús, ősz haját megfésüli a fürdőszobában, utána gondosan kezet mos, és mehet a konyhába, ahol az asztal közepén párállik a vacsora, a délről maradt bableves, benne főtt csülökkel, melyből, ha egy karéj kenyérrel megeszik egy tányérral, akkor bizony nem marad éhes. Piroska nem mozdul, pedig már üres Papus tányérja, igazán hozhatna két szelet rétest, de nem teszi az asszony, csak kanalazza a levesét. Mit tehet mást az öreg, szed még egy adagot, legfeljebb szelesebb lesz az éjszaka, nem érdekes, majd nyitva hagyja az ablakot. Biztosan megüli gyomrát a leves, ám pontosan tudja, hogy a reggeli féldeci pálinka helyre teszi. Egyet iszik suttyomban a spájzban, a másodikra meg hagyja magát az asszonnyal rábeszélni, azt reggeli előtt kapja, hogy jól induljon a napja.
- Aztán mondd csak, Piroska, mikor jönnek a gyerekek? Szombaton vagy vasárnap?
- Etusék péntek reggel jönnek, Marikáék pedig szombat délelőtt.
- Remélem, az unokáink is tiszteletüket teszik.
- Ugyan, Palikám, aztán hol altatnád őket? Majd jönnek vasárnap ebédre!
- Jól van, ahogyan akarod.
Nagyot néz Piroska, ritkán ad neki igazat az öreg, legszívesebben megérintené a homlokát, talán lázas is lehet. Nehéz természetű ember Papus, mindig is az volt, de arany a szíve. Kicsit gyávul, ahogyan öregszik és megy el az ereje, így van ezzel más is, sóhajt egy nagyot, feláll és elkezdi leszedni az asztalt. Látja rajta, hogy fáj a dereka, majd bekeni kenőccsel, ahogyan szokta, úgyis morogni fog, minek az a büdös kence, aztán fél óra múlva megnyugszik és elalszik. Még egy fél óra, míg elmosogat, rendet rak a konyhában, utána kimegy az udvarra, szétnéz, ellenőrzi, zárva vannak-e a kapuk, és ad egy kis nassolnivalót Bodrinak.
Ragyognak az égen a csillagok, a tó felől békabrekegés hallatszik, melyhez aláfestést ad a harmadik szomszéd kutyájának ugatása. Bezzeg Bodri ritkán ugat, öreg pára szegény, őszül a pofája, a szeme azonban ragyog, és a fogai is épek, s ha nincs fontos dolga, egész éjszaka a bejárati ajtó előtti taposón hasal, fejét mellső két lábára hajtva szemléli birtokát, a gazdasági udvart.
Papus születésnapja sátoros ünnep a családban, arra összegyűlik az egész família, nem, mintha nagyon ünnepeltetni akarná magát az öreg, inkább azon kevés alkalmak egyikének tekinti, amikor időt adnak a családtagok találkozásának és közös dolgaik kibeszélésének. Szereti tudni lányai gondjait, vejei viselkedésében bekövetkező változásokat, és amióta felnőttek az unokák, ők sem olyan beszédesek, mint gyerekként voltak és jól van ez így, nem kell mindent az orrukra kötni, főleg nem Papuséra, aki a fél évszázaddal korábbi erkölcsi normák alapján ítéli meg lemenői tetteit, ami önmagában nem lenne nagy baj, csakhogy véleményének markáns summázatban hangot is ad. Vejeivel még mindig nem barátkozott meg, Etus lányuk autószerelő férjét Huba szakinak, Marikáét meg Csaba dokinak szólítja. Rosszul indítottak Papusnál, mivel a maguk módján megismerkedésük után rögvest megpróbáltak bevágódni jövendőbeli apósuknál, s ezzel éppen az ellenkező hatást érték el nála, melyet az elmúlt három évtized alatt sem sikerült felülírniuk. Az sem segített megítélésük pozitívra fordulásában, hogy egymással is rivalizáltak, ki a tehetősebb, a jól menő maszek autószerelő, vagy az egyre ismertebbé váló nőgyógyász. Semmilyen módon nem tudtak az após kedvében járni, semmi sem hatott az öregre, következetesen visszautasította a kisebb-nagyobb ajándékokat, gesztusokat, mondván, hogy foglalkozzanak inkább a saját családjukkal, nem pedig vele, mert neki megvan az esze és ereje ahhoz, hogy amíg él, megteremtse a betevő falatját, többre meg nincs is szüksége.
- Hol vagy Mamka, meddig szöszmötölsz még a konyhában? - kiált élete párja után.
Legidősebb unokájuk, Etus fia, a most harmincöt éves Dani, Papusnak és Mamkának nevezte őket és azóta rajtuk maradt az elvezés, mint szamáron a fül. A többi unoka, sőt, még a gyerekeik és a vejeik is átvették ezt a megszólítást, amely annak idején zavarta őket, hiszen Papus 47 éves, Mamka pedig 43 volt Dani születésekor, vagyis életük delén voltak, azóta hozzáöregedtek elnevezésükhöz, valóban idős emberek lettek, akiknek bőrét ezernyi ránc szabdalja, hajuk immár hófehér korona, ahogyan szájukban is virít a vakítóan fehér porcelán korona.
- Megyek már, Papus, viszem a kenőcsöt és bekenem a derekadat.
Hiába, ebben a korban már a hajnali merevedés a derékban jelentkezik, nem úgy, mint akár még tíz évvel ezelőtt is történt a dolog, de ez már nosztalgia.
Nagyokat nyög az öreg, amikor Mamka göcsörtös keze belemasszírozza, bőrébe a gyógyít kenőcsöt, melynek szaga percek alatt betölti a szobát, mert a nyitott ablak előtt elhúzott sötétítő függöny hermetikusan elzárja a kinti kíváncsi szemek elől a belátást, s ezzel együtt sikeresen akadályozza a friss levegő bejutását is.
Cinkelak zsákfalu, alig ezer lakossal, itt mindenki ismer mindenkit, betörés sincs, mert egyforma kenyeret juttat nekik a mezőgazdaság, az öregek pedig nyugdíjukat a kertben megtermelt gyümölccsel, zöldséggel, meg a nevelt jószágokkal egészítik ki. Idegen még véletlenül sem téved ide, ahhoz messze van a főút. Nem kell tartani a betöréstől, azért valamennyi háznál tartanak kutyát, mert ember ugyan nem téved ide, de a határból becsámboroghatnak a vadak, főleg télen, ha kevés az élelmük, bár a rókák egész évben képesek könnyű zsákmányként kezelni a tyúkokat, kacsákat, azaz általában a kétlábú jószágokat.
A kenőcs hatására elbujdosott Papus derékfájása, beszédesebb is lett az öreg.
- Mondd, Mamka, mi van unokáinkkal? Akárhányszor felhívnak bennünket telefonon, mindig veled suskusoznak, mintha én a világon se lennék!
- Ugyan, Papus, imádnak téged, csak neked nincs türelmed végighallgatni őket.
- Nincs türelmem? Annyi feleslegeset beszélnek, amit nekem nincs kedvem végig hallgatni!
- Csillapodj, öreg! Nagyon jól tudod, hogy mindig elmondom neked, mit mondtak a gyerekek, de akkor sem figyelsz rám.
- Most figyelek.
- Jól van, akkor mondom.
Pontosan emlékszik minden szóra Papus, amit Mamka mondott az unokákkal való beszélgetést követően, csakhogy Piroska, így, utólag, olyan kereken tudja megfogalmazni az egészet, amely letisztulva már egészen más megvilágításba helyezi a történteket.
Etus gyerekei, Dani és Lilike, örökölték apjuk talpraesettségét, életszeretetét és ravaszságát, amelynek sohasem volt híján Huba szaki, amikor ügyfeleit kellett megvágni, vagy az adóhatóság elől eltitkolni a bevételét, esetleg a hatósági emberek lekenyerezésére került sor. Szerencsére Etus más képet rajzolt eléjük, első a család anyagi és érzelmi biztonsága és nem hagyta férjének teljesen elrontani a gyereket azzal, hogy mindent a seggük alá tesz, mert kell, hogy maguk is teremtsenek, élvezzék a jól végzett munkából eredő sikerélményt, akkor is, ha az nem jár nagy anyagi sikerrel, mert lépésről lépésre is lehet építkezni, illetve csak úgy lehet és érdemes, mert a könnyen jött pénz könnyen is megy, melyre azért akadt példa Huba szaki életében is.
Dani szakács, kiváló szakember, két gyerek édesapjaként is megállta a helyét, házat épített, két autót tartottak és a saját étterem nyitásán munkálkodott, amikor feleségét rajtakapta a legjobb barátjával. Akkor azonnal elvált és Londonban vállalt munkát, két ok miatt. Egyrészt attól tartott, hogy megbosszulja megcsaltatását, mind a feleségén, mind a barátján, s végül a börtönben köt ki, másrészt anyagilag újra kell kezdenie az életét, mert válásakor minden vagyonát a gyerekeire íratta, és életének újjáépítésére itthon nem látott megfelelő megoldást. Sem lopni, sem kölcsönt felvenni nem akart, hiába mondta neki Huba szaki, hogy nyit neki egy új éttermet.
- Danika ma érkezik haza Londonból, itthon lesz egy hónapig, utána Párizsba megy, egy évre oda szerződött, az egyik ötcsillagos szálloda éttermének séfje lesz. Hazahozza a barátnőjét, Lucát is, aki cukrász és vele megy Párizsba is. Úgy látom, komoly a kapcsolatuk, mert meg akarja kérni a lány kezét és amint letelik az egy év, és hazajönnek, feleségül is veszi. Jó lenne, ha elhozná a kislányt, legalább megismernénk. A legfontosabbat nem is mondtam, együtt akarnak indulni a nemzetközi szakács- és cukrászversenyen, melynek nyertese automatikusan megkapja a nemzetközi mester címet is, és akkor valóban válogathatnak a jobbnál jobb állásajánlatokban.
Büszke az öreg Danira, nem hiába foglalkozott a gyerekkel a nyári szünidőkben, Huba szakinak nem sikerült végképp elrontania, holott próbálkozása fia lelkében eleinte termékeny talajra lelt. Általános iskolás volt a gyerek, elsős, vagy másodikos, arra már nem emlékszik pontosan Papus, amikor adott Dani tíz forintot, hogy menjen inkább a kertbe, Mamkának segíteni, aki szintén beígért a gyereknek egy összeget, ha a Papusnak segít. Dani természetesen bezsebelte a pénzeket, majd behúzódott a ház mögötti diófa alá, ahonnan ebédig elő sem került. Persze, csalafintasága azonnal kiderült, melynek eredményeként attól kezdve egyik nap Mamkával, másik nap Papussal dolgozgatott, ráadásul ellenszolgáltatás nélkül.
- Bezzeg a húga, Lilike, hanyagolja a postamesteri hivatását, amióta az önkormányzati képviselőtestület tagja lett, politikai pályáról álmodozik, mellyel szegény férjét a kétségbeesésbe kergeti. Munkával nem lehet sok pénzt keresni, mondogatja neki, bezzeg politikusként jobban boldogulhatnak, még annak árán is, hogy egy ideig Bélusnak kell, a tanári munkája mellett nevelgeti kisfiukat is, mert neki erre nem lesz ideje.
Istenem, mi lett abból a szőke, göndör hajú, örökké vidám kislányból, aki vásottságban megelőzi kortársait, és kiváló érzékkel tudja, kinél meddig feszítheti a húrt. Ragyogó, ártatlan kék szemével, bájos mosolyával még Papust is levette a lábáról. Nyomában járt, kérdezgette, szivacsként szívta magába szavait, retináján rögzült az öreg minden mozdulata, s mint a kígyó, amely kiöklendezi áldozata megemészthetetlen részeit, úgy mesélte el Mamkának Papus tetteit, amiken kevés kivétellel jót mulatott Piroska, de azt már szóvá tette, amikor kiderült, hogy az öreg tikokban elszív egy-egy szivart Petyus barátjánál.
- Cilikével régen beszéltem, Marikától tudom, hogy Helsinkiben volt egy orvos kongresszuson, ahol megismerkedett egy francia fiatalemberrel és azóta minden szabad idejében vele csetel a számítógépen. Papuskám, már nem bánnám, ha férjhez menne, és hamarosan gyereket szülne, elvégre harmincéves, benne van a korban.
Fátyolos Mamka hangja, amint Cilikéről beszél, kihallani belőle az aggodalmát, hogy egyedül marad az unokája, márpedig az élet teljességéhez hozzátartozik a családalapítás is, az annak a rendje, a maga buktatóival és szépségeivel együtt.
- Jól van, kedvesem, nehogy ríjjál nekem! Okos lány Cilike, tudja, hogy mit csinál!
Asszonya kezéért nyúl, hogy megszorítsa, mert neki is szüksége van kapaszkodóra. Cilike a legokosabb az unokák közül, kellően komoly is és az orvosi hivatásra készült apró korától kezdve. A gyámolításra szorulók bizton számíthattak rá. Semmit sem bízott a véletlenre, kitartó volt a tanulásban és a munkájában egyaránt, mert nem egyszerűen gyermekorvos akart lenni, hanem a legjobb gyermekorvos. Nagy léptekkel halad afelé, hogy bármit feláldozzon a cél érdekében, akár a magánéletét is.
Bezzeg az öt évvel fiatalabb húga, Esztike, a négy unoka közül a legfiatalabb, képes bármit eldobni és abbahagyni, ha érdeklődése másfelé irányul. Magyar-ének szakos tanárként még egy napot sem tanított, mert rájött, hogy színésznő akar lenni.
- Tudod, Papus, Esztike hetente kétszer is felhív. Már kapott szerepet egy zenés darabban és nagyon szerelmes a drágám, még az is lehet, hogy elhozza a lovagját. Legyél vele kedves, mert nem biztos, hogy ő lesz az unoka vejed.
- Csak azt ne mondd, Mamka, hogy bántom a vejeimet?! – csattan fel az öreg, még szerencse, hogy sötét van, mert kajánul vigyorog, persze, hogy bántja őket, miheztartás végett.
- Ne bolondozz, Pali, inkább azt mondd meg, hogy Osvát Pista mikor hozza át az üstházat, meg hol vágjátok le a birkát? Nem bánnám, ha Józsiéknál nyúznátok meg, mert a dédunokáidnak nem való ez a látvány.
- Nem való, miért nem való? Ne legyenek már olyan kényes városi gyerekek, akik azt hiszik, gyárban készül a rántott csirke! Holnap áthozzuk az üstházat, a birkát is levágjuk, késő délután. Jut eszembe, Mancika ajánlkozott, hogy átjön segíteni neked tyúkot vágni, meg süteményt sütni, csak reggel mond meg neki, hány órára jöjjön.
- Rendes asszony Mancika, majd megszolgálom neki a segítségét.
- Ugyan, aranyom, azt hiszed, nem tudom, hogy annyi ételt, italt, süteményt felpakolsz neki, hogy egy hétig azt eszi!
- Jól van, aludjunk! Jó éjszakát!
- Álmodj szépeket! – fordul másik oldalára az öreg és pár perc múlva egyenletes szuszogása jelzi, hogy elaludt.
Piroska is álmos, mégsem tud aludni, forgolódik és fohászkodik, jaj, Istenem, add, hogy minden rendben legyen!
Nem akarja, hogy tizenhárman legyenek, inkább meghívja vasárnapra Mancikát és Pistát, majd segítenek is a főzésben, meg együtt ebédelnek a családdal.
Rést talál a szúnyog a függönyön, átbújik rajta és zümmögve köröz a szobában.
Kikászálódik az öregasszony az ágyból, felkapcsolja az éjjeli lámpát. Muszáj megkeresni és leütni a szúnyogot, nehogy megcsípje Papust.

Etus

Egyenletesen, halkan zümmög a légkondicionáló a trafikban, a nélkül megsülne Etus, miután a helyiség az utca felől a lefóliázott üvegportállal hermetikusan lezárt, a bejárati ajtót meg nem hagyhatja nyitva, mert kívülről nem szabad látszani a dohányárunak.
Trafikját a Tarnamocsolád felső központjában, a családi házuk földszintjén alakították ki, mert ide sok ember jár, lévén, hogy a telek felét leválasztották, az lett Huba, azaz a férje vállalkozásának telephelye, azon működik két nagy hangárban az autószerviz, és tartozik hozzá egy könnyűszerkezetes épület is, mely irodaként funkcionál. A környező öt faluból minden autós idehozza az autóját szervizelni, javíttatni, vagy éppen vizsgáztatni, és várakozás közben a trafikban trafikálnak, kávézgatnak, és ott veszik meg a dohányárut is, többen az egész hónapra valót. Beszédes asszony Etus, éppen ezért képben van immár a környező falvak lakosságának viselt dolgait illetően is, melyeket a családi vállalkozásaikban kiválóan tudnak hasznosítani, így nyerte el a férje a hat falu önkormányzatának közös autó beszerzési tenderét.
Főzi a kávékat, négyen is várják, hogy hozzájussanak a feketéhez, ketten közülük kapucsínót kértek, tejszínhabbal. Mindannyian a kocsijukra várnak, ismerik is egymást, ezért jól elbeszélgetnek várakozás közben.
Etus mobilján gyülekeznek az sms üzenetek, bizonyos Karalábé küldözget, hol könyörög, hol meg szitkozódik, azonban lényegét tekintve hiányzik neki az asszony, aki nem mer válaszolni, még valaki kiszúrja, és akkor bizony elszabadul a pokol. Nem figyel a beszélgetőkre, még a haját sem igazítja meg, pedig egy tincs kiszabadult a kontyából, a szemébe lóg, rendezetlen külsőt kölcsönözve neki, de ez nem számít, mert van itt baj, éppen elég.
Lám, itt az első és immár permanenssé vált probléma, a férje helyzete. Addig rendben is lenne, hogy Hubának jó az orra az üzlethez és sokat is keres, csakhogy amióta betöltötte a hatvanat, a naptárból jóformán csak a csütörtököt ismeri. Mára a valaha volt lepedő virtuózból hangosan horkoló öregember lett, akinek az ágyról kizárólag az alvási funkció jut az eszébe. Elapadt férfiasságát külsőségekkel ellensúlyozza, hétköznapokon is drága férfi dezodorokat és kölniket használ, egyre fiatalosabb és trendibb öltözékeket visel, ráadásul őszülő haját a megyeszékhelyen lévő egyik fodrászatban gesztenyebarnára festeti, ami egyáltalán nem illik az arcához, nem beszélve arról, hogy kortól függetlenül valamennyi útjába akadó nővel flörtöl. Legalább megcsalná, de nem teszi, nem is tudná, pedig akkor megkönnyebbülne Etus, nem lenne lelkiismeret furdalása a szeretője, a nála sokkal fiatalabb Karalábé miatt, akivel szombatonként találkozik a megyeszékhelyen, ahová hivatalosan bevásárlási céllal utazik. Fél éve tart a viszonyuk, és öt hónapja Etus elhagyta a hitvesi ágyat, férje horkolására való hivatkozással, s átköltözött a ház másik felében lévő vendégszobába. Meghökkent Huba, erre nem számított, ám csak annyit mondott, hogy sajnálja, amiért egészségügyi problémáit nem érti meg a felesége, akit ő még mindig szeret.
A másik tényező, amely pillanatnyi gondot okoz, Daninak és Lucának a szorgalma, akik tegnap érkeztek Londonból, ma pedig a vacsorafőzésen túl, elvállalták Papus szombaton esedékes születésnapjára a háromemeletes torta elkészítését, melyhez a hozzávalókat is ők maguk akarják megvenni, s azzal együtt megejtik a családi heti bevásárlást is. No, ez a harmadik probléma, hogy emiatt nem tudta szombatról csütörtökre előbbre hozni Karalábéval való légyottját, így kénytelen azt kihagyni, mert péntek reggel Hubával kocsiba ülnek és mennek az öregekhez, a háromnapos születésnapi bulira, melyhez a fiatalok majd csak vasárnap délelőtt csatlakoznak.
- Szépasszony, sohasem készül el a kávénk? – kérdi az egyik türelmetlen vendég.
- Máris adom! – válaszolja Etus udvariasan, pedig legszívesebben a fenébe küldené az egész társaságot, de nem teheti, mert a kávén több a haszon, mint a cigarettán. - Ne türelmetlenkedjen, kedves Kovács úr, úgysincs készen még a kocsija!
Pikírt megjegyzésébe mérgében belepirul a vendég, nincs ehhez hozzászokva, kivörösödik az arca és foga között szitokszót sziszeg. Akármilyen felkapott a jó munkát végző szerviz, legközelebb a falujában kontárkodó szerelőhöz viszi a kocsiját.
Elkészülnek a kávék, gőzüktől otthonossá válik a helyiség, a kávéillat bekúszik az újonnan érkező cigarettát vásárló orrába, aki azonnal rendel egyet magának, mellyel meglepetést okoz Etusnak, miután Cibere úrra nem jellemző, hogy szórja a pénzt, kizárólag a legolcsóbb dohányt vásárolja és maga tölti a cigarettáját. Nagy konkoly az öreg, szeme kékje hidegen villan, s meglát mindent, ami nem tartozik rá, könyvként olvas mások tekintetétből, mert rest a füle, nem is kicsit.
Gyorsan jár Etus keze, hogy mielőbb kiszolgálja Cibere urat, aki félrehúzódva figyeli a többi vendéget, vitorlát bont a füle, csak így képes minden egyes zajt meghallani, azt, hogy a szőke, magas férfi erélyesebben teszi le a kávéscsészét, a barna kabátos meg zsebébe csúsztatja a kávéhoz kapott előrecsomagolt cukrot, a kopasz fejű telefonál, igyekszik halkan magyarázkodni, hogy nem a szeretőjénél van, hanem a szervizben, az egyetlen nő pedig elmélyülten tanulmányozza az újonnan vásárolt arckrémet.
Elkészül Cibere úr kávéja, visszamegy érte a pulthoz és int Etusnak, hajoljon közelebb:
- Szépasszony, mondja csak, valóban cukrász Danika barátnője? Tudja, nekem kellene holnap estére egy különösen szép nagy torta, tízéves lesz a dédunokám. Nekem minden pénzt megérne. Hívjanak fel, ha meg tudják csinálni! – csúsztatja át Etusnak a papír fecnire felírt telefonszámát.
Tarnamocsoládon vírusként terjednek a hírek, az igazak is, a kitaláltak is. Lám, Cibere úr azonnal kihasználja az alkalmat, hogy igazi cukrásszal készíttethet tortát, mert abban bizonyos, hogy megsütik neki, mert a pénz mindenkinek kell, a gazdagnak ezért, a szegénynek meg amazért, ha meg csoda folytán előfordul, hogy valaki egyik kategóriához sem tartozik, annak a hiúságára kell apellálni.
- Etuskám, drága, ha jól sikerül a torta, garantálom magának, hogy a fiatalok meggazdagodnak, amíg itthon lesznek, annyi kuncsaftot küldök nekik.
Mosolyog az öreg Cibere, mert nem szokott a világba beszélni, de azt nem teszi hozzá, amennyiben nem kap számlát a tortától, a NAV kirendeltségnek is eljuttat néhány gondolatot a számla nélkül dolgozó cukrászról. Nem ez lenne, sem az első, sem az utolsó bejelentése, elvégre valakinek rendet kell tartani a községben, őt pedig, mint közérdekű bejelentőt, védi a törvény, talán jobban is, mint azt, akit bepanaszol. Cibere úr kétségtelenül elhivatott, rendszer független, mint a fülbemászó bogár, egész pontosan ötvenhárom éve kártékonykodik, ám ez ideig a Jóisten vigyázott rá, nem buktatta le, s ezután vajh’ miért tenné. Kihörpinti kávéját, köszön és közismert pingvin járásával elcsoszog.
Hamarosan delet harangoznak, és végre bezárhat Etus egy fél órára, mert kell az ebédszünet, főleg most, hogy Danika főzte az ebédet.
Szépen terített asztal várja az ebédlőben, melynél már ott ülnek a férfiak, Luca pedig ugrásra készen várakozik a konyhában, amint megérkezik Etus, azonnal tálalhassa az előételt.
- Jaj, kislányom, híre ment a faluban, hogy itthon vagytok, és az egyik öregúr holnap estére rendelt egy tortát az unokájának. Szégyellem magam, de nem mertem visszautasítani. Nagy baj?
- Dehogy baj, Etus néni, úgyis sok piskótát sütöttem.
- Itt van Cibere úr telefonszáma.
- Rendben van, elintézem. Még számlát is adok neki, nehogy szó érje a ház elejét.
- Hogyan tudnál számlát adni?
- Ó, hát a nővéremmel van egy közös cukrász üzemünk, azon keresztül számlázhatok.
A kinyitott konyhaasztalon tíz tepsi piskóta hűl, abból valóban több torta kitelik.
- Danival jól tudunk együtt dolgozni! – jegyzi meg Luca és tereli Etust az ebédlőbe, mert idő kell a négyfogásos ebéd elfogyasztásához, márpedig Dani azt mondta, hogy maximum fél óra az ebédidő.
Nagyon ízletes az ebéd, melyet Luca szépen, gusztusosan tálal. Huba előveszi jó modorát, nem flörtöl fia barátnőjével, inkább vicces sztorikat mesél, melyeken jót derülnek a fiatalok. Etus nem is figyel rájuk, automatikusan eszi az ételeket, mintha percre pontosan betartandó ebédideje lenne, közben azon izgul, nehogy megszólaljon zsebében a mobilja. Micsoda paradoxon, hogy a nagy családi ebéd közepette attól fél, nehogy közben felhívja a szeretője! Majdnem elneveti magát, s az igyekezettől, hogy visszafogja kuncogását, cigányútra megy a falat, majdnem megfullad a köhögéstől.
- Anya, tudom, hogy jól főzök, de ne habzsold annyira, jut belőle elég! – ugratja Dani.
- Jól van, csak viccelődj, kisfiam, nekem már két perc múlva a trafikban kell lennem. Luca, drágám, megtennéd, hogy a desszertet lehozod nekem egy fél óra múlva?
Nem is várja meg a választ, felpattan és siet vissza a saját terepére, a trafikba, ahol még nyitásig felhívhatja Karalábét. Nevetséges ez az egész, hiszen úgy viselkedik, mint egy éretlen kamasz, beleszerelmesedett az első fiúba, aki az útjába esett.
Karalábé magas, nagydarab, negyvenéves férfi, lapos hassal és dagadó izmokkal, aki Hubához hasonlóan flörttől a nőkkel, csak ő továbbmegy a megkezdett úton, s egyáltalán nincs ellenére az egyéjszakás kaland sem. Becsületes neve Nagy Nándor, akit nagyanyja nevezte el Karalábénak, mert óvodás korában kiszedte a kertben az alig öklömnyi karalábékat és csak úgy nyersen, megette. Azóta túlesett két váláson, mire végre rájött, hogy a házasság intézményét nem neki találták ki. Imádja mind a négy gyermekét, de megfogadta, hogy kizárólag férjezett asszonyokra hajt, akik nem akarják örökre lekötni, ellenkezőleg, pontosan tudják, mit akarnak egymástól és abból abszolút hiányzik a házasság és az együttélés fogalma. Balga emberként azt nem vette számításba, hogy szerelem ellen nincs orvosság, s mire észbe kapott, végzetesen beleszeretett Etusba, a nála tizenhat évvel idősebb asszonyba.
Alighogy kinyitotta Etus a trafik ajtaját, azonnal meglátta a parkolóba beállt szállító autót, amely az árut hozta. Mire végzett, szusszanásnyi ideje sem maradt, mert egymásnak adták a kilincset a vevők, ráadásul Luca is megjelent a desszerttel.
- Etus néni, segítek kiszolgálni, maga csak a pénztárgépet kezelje – készségeskedik a lány, - úgysem dolgozhatunk addig, amíg Dani nem ér haza.
- Miért, hová ment az a gyerek?
- Huba bácsival mentek a nagykerbe, alkatrészt vesznek, ha jól értettem.
Etus gyorsan kiszolgálja a vevőket és magára hagyja Lucát, tartsa szóval a vevőket, mert neki el kell mennie a mosdóba.
Hirtelen kialszanak a lámpák, összeomlik a pénztárgép, akkumulátorra kapcsol a riasztó, a szervizben sem lehet dolgozni áram nélkül, így a teljes személyzet uzsonna szünetet tart.
Nincs mese, be kell zárni a trafikot, kitenni a „Technikai okok miatt zárva” táblát, és megérdeklődni az áramszünet okát. A szolgáltató telefonszáma természetesen foglalt, végül az önkormányzattól kap tájékoztatást az asszony, mely szerint az áramelosztóban keletkezett meghibásodás miatt bizonytalan ideig szünetel a szolgáltatás. Jobb híján hazaengedi a szervizben dolgozókat is, úgyis lejárna a munkaidejük egy óra múlva.
Gyöngyözik homlokán a verejték, majd apró kis patatokba gyűlve végigfolyik az arcán. Hiába, ha baj van, soha sincs kéznél a férje!
Hét ágra süt a nap, szinte ragyog a konyha a két nagy ablakán bezúduló napfénytől.
- Luca, lehűtöm magam, megmosakszom és nekiláthatunk a tortáknak. Kézzel kissé nehezebb lesz a krémek elkészítése, de megoldjuk.
Könnyű azt mondani, de éjfélig is kitart, mire elkészülnek vele. Luca hiányolja Danit, nem érti, miért kellett elmennie Huba bácsival, amikor nagyon jól tudta, hogy mennyi munka vár rájuk.
A fürdőszobából vízcsobogás hallatszik, ezek szerint Etus néni alaposan lehűti magát. Mégiscsak nagyon furcsa, hogy először van Daniéknál, és azonnal családtagnak tekintik, olyannak, aki ezer éve idetartozik, és az udvariasságból felvállalt tortakészítésben is magára hagyják, pedig egy új krémkészítési módszert akart kipróbálni, mellyel egyedül nem boldogul, mert annak az a lényege, hogy a különböző módon főzött, pirított, felhevített összetevőket bizonyos sorrendet követve kell egybekeverni, egészen addig, míg egynemű nem lesz a massza.
Csengetnek, kimegy ajtót nyitni és legnagyobb meglepetésére Dani érkezik a húgával, Lilivel, ám Huba bácsinak se híre, se hamva.
- Szervusz, édesem, bemutatom a húgomat!
Csinos, tűzről pattant asszony Lili, akiről messziről lerí, hogy pontosan tudja, mit akar. Hevesen átöleli Lucát:
- Örülök, hogy megismerhetlek. Gondoltam, átjövök, segítek nektek, mert nincs áram és egyhamar nem is lesz. Tudod, hogy Dani ódákat zengedezett rólad? Most, hogy látlak, már minden szavát elhiszem!
Mire a fürdőszobából előkeveredik Etus, a három gyereket nagy munkában találja.
- Hol hagytátok apátokat? – kérdezi szórakozottan, csupán a létszámellenőrzés okán.
- Kapott egy telefont és el kellett mennie, engem meg letett Liliéknél, azt mondta, hogy vacsorára hazaér – érkezik azonnal Dani válasza.
- Miért nem hoztátok el Bélát és Marcit is? – érdeklődik tovább, hiányolva vejét és az unokáját.
- Fiús programjuk van, Anya, horgászni mentek a tóra.
Megszólal Etus telefonja, kimegy az udvarra, nem tartozik gyerekeire a Karalábéval folytatandó beszélgetése.
- Csókollak, édesem! Sejtettem, hogy a családod miatt nem tudsz visszahívni! Csináltam egy jó kis áramszünetet, ülj kocsiba és várlak a megszokott helyünkön!
Repes az asszony szíve, megszólalni sem tud a meghatottságtól. Szereti Karalábé, ha ekkora rizikót felvállal, csakhogy találkozhassanak!
- Gyerekek – siet vissza a konyhába -, el kell mennem, ne várjatok meg a vacsorával, legkésőbb kilenc órára hazaérek. Luca, ne feledkezzetek meg Cibere úr tortájáról sem!
Öt perc alatt átöltözik, újabb öt perc kell a sminkeléshez és máris indulásra kész. Ezüstszürke kis Toyotája már magától is képes lenne elvinni az úti céljáig, csakhogy közben úgy dönt, a harmadik községben megáll Bohács Julinál, a tenyeres talpas zöldséges kofánál, aki pult alól árulja az ötvenfokos gyümölcspálinkákat. Megérdemli Karalábé, hogy vigyen neki a kedvencéből, a sárgabarackosból.
Mellékutcában van Bohács Juli takaros, kétszintes háza, melynek melléképületében működik a zöldségbolt, ahová az állandóan nyitott nagykapun át lehet bejutni. Csakhogy most zárva a nagykapu, pedig itthon van Juli, mert az emeleten nyitva az ablak. Becsenget, hátha mégis kiszolgálja. Lenyomja a kiskapu kilincsét, kiderül, hogy azon bemehet. Elmegy a főépület mellett, és az udvaron ott találja a férje kocsiját.
Mit keres itt Huba? Egyértelmű! Bohács Juli a férje szeretője!
Mint akit a kígyó csípett meg, rohan ki az utcára, beugrik a kocsijába, padlógázzal indít. Szeme sarkából még látja, ahogyan Bohács Juli egy szál pólóban integet neki, hogy ne menjen el.
Dühében kitör belőle a sírás. Mit képzel, Huba? Hogyan meri megcsalni? Főleg ezzel a trampli Bohács Julival!
- Ezt nem úszod meg szárazon, Huba szaki! – motyogja maga elé, miközben jobb kézzel papírzsebkendő után kutat a ridiküljében.

Mária

Hanák professzor úr négyórás műtét után, immár kimosakodva, tiszta köpenyben, fáradtan leült az orvosi irodában kizárólag a számára fenntartott kényelmes bőrfotelbe. Perceken belül hozzák neki az éltető kávét, addig is kristályvizet iszogat, mert nagyon megszomjazott. Az utóbbi időben eléggé fáradékony, ráadásul túl száraz a bőre, s legutóbb, amikor két hete a kertben lenyírta a füvet, megbotlott, megsértette lábát a virágos kertet övező apró kőhalom egyik kiálló alkotórésze, és bizony, ez a seb nem nagyon akar begyógyulni.
Laborvizsgálatra lenne szüksége, de nem akarja nagydobra verni, így is van neki elég ellendrukkere, hogy menjen már nyugdíjba, de neki a munka az élete, megőrülne otthon kettesben a feleségével.
Megkéri a nővérkét, hogy küldje be hozzá a főnővért, aki egy perc múlva kopogtat az ajtaján, és felderül a professzor arca, megkéri, hogy foglaljon helyet.
Csodálatos, hogy Mária ötvenes éveiben is fáradhatatlannak tűnik, alakját megirigyelhetnék a harmincévesek is. Három évtized nem kevés idő, annyi ideje kollégák, és azt csodálja a mutatós asszonyban, hogy sohasem várt kivételezést a miatt, mert a férje a kórház legnépszerűbb szülész-nőgyógyásza.
- Mária, szeretném megköszönni a mai asszisztálását. Tudja, nekem megnyugtató, ha maga van ott mellettem a műtőben.
- Zavarba hoz, professzor úr.
- Nem áll szándékomban! Mindössze egy kis szívességet és diszkréciót kérnék magától.
Az asszony arcán árnyék fut át, most nem szívesen túlórázna, mert másnap reggel az édesapja születésnapjára utazik a családjával és előtte még sok teendője lenne. Megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy mindössze egy laborvizsgálatot kér az öreg. Megoldható, nem kerül semmibe.
Ügyesen leveszi a vért, és húsz perc múlva visszatér a vizeletért. A vizsgálatot igénylő lapon, ambuláns betegként, a nagybátyja nevét és tb számát tünteti fel, így sokkal egyszerűbb és nem tűnik fel senkinek, csak az ambulancián is fel kell vezetni szegény Lajos bácsi adatait, akinek már igencsak mindegy, mert évek óta egy öregotthon lakója. A laborvezető Olívia, akivel jó barátságban állnak, megérti Mária kérését, hogy a nagybátyja vizsgálati eredményeit személyesen neki adja át, hétfőn, ha lehet. A laborban nincs paraszolvencia, ott a szívesség szolgál valutaként.
A sebészeti osztály főnővérének lenni nem könnyű feladat. Felelősségteljes a munka, kevés az osztály költségvetése, és mint mindenütt, itt is alacsony a nővérek és a betegszállítók fizetése. Mária az egyetlen, aki a betegektől legfeljebb virágot és édességet fogad el, könnyű neki, mondják a többiek, sokat keres a férje.
Már elmúlt három óra, még nem is ebédelt és valósággal korog a gyomra. Az ebédidejét Hanák professzor úrral töltötte, még ellenőriznie kellett az intenzíven fekvő, frissen műtött beteget is, utána tudott leszaladni a földszinti büfébe, ahol meleg szendvicset kért, amit kinn fogyaszt el, a kórház parkjában.
Valósággal éget a nap, még a hatalmas hársfák alatt is megszorul a meleg, de még mindig jobb kint lenni pár percig, mintsem a benti zsúfolt büfében falatozni.
Enyhe szél rebbenti a fák ágait, s felerősíti a hársfavirág egyébként is erős, édes illatát. Mária jól lakottnak érzi magát, pedig alig ette meg szendvicse felét. Iszik néhány kortyot a hideg ásványvízből, majd ismét beleharap a szendvicsbe, muszáj megenni a másik felét is, mert a késői vacsoráig nem lesz ideje további falatozásra.
Érzi, hogy a kimerülés határán áll, szerencsére Huba szabaddá tudja tenni magát, és Papusékkal együtt elmennek egy hétre egy vidéki négycsillagos wellness szállodába pihenni. El ne felejtsen Osvát Pista bácsival beszélni, hogy vállalja el a jószágok etetését, nehogy azért ódzkodjanak szülei a nem várt pihenés ellen, mert nincs aki, távollétükben ellássa azokat.
Kedvezményes áron jutottak a két lakosztályhoz, a szállodaigazgató jóvoltából, aki nem tud elég hálás lenni Csabának, amiért soron kívül elvégezte az érettségi előtt álló lánya abortuszát. Most milyen jól jön a segítség, pedig annak idején nagyon összeveszett a férjével, hogy miért vállal el ilyen műtétet, amikor a szülésekből is összejön neki minimum havi egymillió forintja, nincsenek rászorulva a szállodás nyomorult ötvenezrére.
Nem is érti, miért hajt ennyire Csaba, amikor lányaiknak diplomát adtak a kezükbe, lakást és kocsit vettek nekik, maguknak meg ott horgonyoz az Adrián a tengerjáró luxus hajójuk. Kell ennél több? Kétévente hosszabb külföldi nyaralást iktatnak be családi programjaik közé, valamennyi kontinensen jártak, akkor mit akarhat még elérni a férje?
Erősödik a szél, már susog a fák lombja, és az égen dunnává dagadtak a felhők.
Az osztályon azzal fogadják, hogy Hanák professzor úr ismét kereste, s elég zehernyés az öreg. Mária hiába keresi az orvosi szobában, nem leli, utána végigjárja a kórtermeket, bekukkant az intenzívre is, kétségbe esetten keresi a csipogóján, de azon sem éri el.
Nekilát a havi statisztika összeállításának, észre sem veszi az idő múlását. Jóval hat óra után néz az órájára, már mindegy, mikor ér haza, mert bevásárolni úgysem lenne ideje. Odakinn zivatar van, zuhog az eső. Jobb, ha befejezi a statisztikát. Felhívja Csabát, hogy később ér haza.
- Szervusz, Marcsikám! Éppen én is hívni akartalak! Később megyek haza, találkozom Robival, beszélni akar velem. Ha véletlenül vissza kell jönnöm a kórházba egy szülés miatt, akkor még kereslek! Puszillak!
Csaba öccse, Robi, igazi életművész! Amihez csak hozzáér, minden pénzzé válik a kezében, s ez nem tetszik Máriának, mert gyanítja, hogy sógora ismét beleviszi a férjét valamely drága ügyletbe, amely már egyáltalán nem hiányzik nekik. Azon még derült, amikor fiatal házasként, nővérének férjével, az autószerelőként befutott Hubával, elkezdett Csaba, mint kezdő orvos rivalizálni, és az egyenlőtlen küzdelemben egy évtizedig bizony alaposan alulmaradt az anyagi versengésben. Később, immár sikeres orvosként rájött, hogy jobb meghúzódni az árnyékban, mintsem a napra menni és felhívni magára az adóhatóság figyelmét.
Egészen besötétedett. Az éjszakai műszakra beosztott nővérek még egyszer körbe járják a kórtermeket.
Elfáradt Mária szeme, mire végre elkészült a statisztikával. Fél tízkor hajt ki kocsijával a kórház parkolójából.
Fényárban úszik a rákospalotai családi házuk, és három autó parkol a telken. Nem is szóltak a lányok, hogy hazajönnek, nem is kell, hogy szóljanak, mert mindig itthon vannak, kulcsuk van a házhoz, most mégis nagyot dobban Mária szíve, olyan rossz előérzete támadt. Csaba vacsorát főz Cilikével a konyhában, az étkezőben Esztike az asztalt teríti, a nappaliban szól a televízió, bár senki sem nézi. Hétköznap esti családi idill, ennek ellenére zsigereiben érzi, hogy valami nem gömbölyű, ez egy vihar előtti csendélet.
Amíg itthon laktak a lányok, péntek esténként együtt vacsorázott a család, ráérősen, utána éjszakába nyúlóan beszélgettek, mindannyian előadhatták az őket foglalkoztató problémákat, melyeket aztán a döntés jogát meghagyva az illetékesnek, közösen kiveséztek.
Megnyugszik kissé Mária, mert érkezését kitörő örömmel fogadják.
- Mire átöltözöl, Marcsikám, addigra elkészül a vacsora! Tarját és csirkemellet sütöttünk, rósejbnit, salátát készítettünk hozzá és már felbontottam egy üveg bort, hadd szellőzzön, míg rá kerül a sor! – öleli át feleségét Huba.
Ízletes a vacsora, jó szakács Huba, bár repertoárján összesen legfeljebb tíz étel elkészítése szerepel. A lányok úgy falatoznak, mintha egész nap éheztek volna, és maga Mária sincs másként, azt az egy szendvicset, amit délután evett, már el is felejtette.
Cilike nádszál vékony, vigyáz az alakjára, csak csirkemellet eszik salátával. Bezzeg Esztike a vastag szelet sült tarját részesíti előnyben, melyhez sült krumplit és salátát is falatozik. Huba számára a saláta csak díszlet, szíve szerint elélne sült húson és kenyéren. Mária igyekszik előnyben részesíteni a salátát, kenyeret nem eszik, de a sült krumpliból is muszáj ennie ahhoz, hogy jól lakjon a két szelet csirkemellel.
- Gyerekek, mi apátokkal holnap kora reggel elindulunk Papusékhoz, és ti vasárnap utánunk jöttök, ahogyan megbeszéltük. Jó lenne, ha ti is korán elindulnátok, nagy összejövetel lesz, tudjátok, Mamka nagyon készül, meg ott lesz Dani is az új barátnőjével.
- Nem együtt megyünk, Anya! – rögzíti az alaphelyzetet Cilike.
- Miért jönnétek külön?
Pár másodpercig levegőben lóg Mária kérdése, végül Esztike válaszol:
- Mi holnap reggel Kálmánnal elmegyünk a szüleihez, és onnan megyünk vasárnap reggel Papusékhoz.
Huba iszik egy korty bort, komótosan leteszi poharát, vesz egy mély levegőt, mielőtt megszólal:
- Nézd, kislányom, eddig abban a tudatban éltem, hogy anyátokkal együtt úgy neveltünk benneteket, hogy felkészüljetek a felnőtt életre, hogy önálló, felelős döntéseket hozzatok, s mi mindenben támogatunk benneteket. Nem szóltam egy szót sem, amikor elvégezted az egyemet és közölted, hogy mégsem akarod magyar-ének szakos tanárként leélni az életed, inkább színésznő leszel és beiratkoztál arra a rettenetesen drága színiiskolába. Azt is megértem, hogy érzékeny művész lelkeddel csodálod, sőt, az a jobb kifejezés, hogy rajongsz mesteredért, Répás Kálmánért, aki kiváló tanár és rendező, de szomorúsággal tölt el, hogy szakmai rajongásodat összetéveszted a szerelemmel.
Elpirul Esztike, dühében megrándul a szája széle:
- Ugyan, Apa, bárkit bemutattam neked, még egyetlen fiúról sem volt jó véleményed! Végre megtaláltam azt, akivel egy az érdeklődési körünk, szeretjük egymást, mi a baj ezzel?
- Az kislányom – szólal meg Mária -, hogy egyoldalú ez a szerelem. Kálmán nálad húsz évvel idősebb, két kamasz gyereke és felesége várja otthon. Tudom, erre azt mondod, hogy tíz éve külön élnek. Nem látok bele a családi viszonyaiba, de úgy érzem, hogy csupán kihasznál téged.
- Szó sincs erről, Anya! Játékfilmet rendez, nyáron lesznek a forgatások és felajánlotta az egyik főszerepet! Nekem adja, a kezdő, ismeretlen színésznőnek azt a szerepet, melynek a szereplő válogatására neves, befutott színésznők is eljöttek!
- A helyzeteden, kislányom, ez mit sem változtat! Részéről ez csupán egy ígéret! – sóhajt Huba.
- Mindenkit megillet a tévedés lehetősége! – áll húga pártjára Cilike. - Nem tudtok bennünket mindentől megvédeni! Ha már itt tartunk, tudnotok kell, hogy én is beleugrok a mélyvízbe. Gilbert-rel együtt az Orvosok Határok Nélkül mozgalom keretén belül jelentkeztünk a Kongói Demokratikus Köztársaságba, egyéves kiküldetésre. Éppen egy szülész-nőgyógyászra és gyerekorvosra lenne szükségük, melyre alkalmasnak találtattunk és szeptember elsején kell elfoglalnunk az állomáshelyünket.
Felpattan Huba a székéről, sétál egy kört a nappaliban, hátha addig lenyugszik. Visszaül a helyére, ismét iszik egy korty bort, ám ettől még karcos marad a hangja:
- Neked is kihívás kell, Cilikém? Nincs munkája Gilbertnek, azért vágyik Kongóba? Megszédített a szerelem? Nem gond, csak előtte nézz körül itthon, itt is van kihívás, nem is kevés! Talán éppen Gilbertnek mi, magyarok is kihívást jelentenénk, itthon könnyebben vennétek az akadályt, s nem tennétek ki magatokat ismeretlen veszélyeknek, betegségeknek. Nézd csak meg, mennyi állást hirdetnek Szabolcsban, Nógrádban, vagy a Nyírségben!
Esztike sajnálkozva figyeli nővérét, kellett neki megszólalnia. Tudott Cilike tervéről, bár nem árulta el a szülőknek, mert úgy gondolta, hogy büszkék lesznek orvos lányukra, hiszen mindig is a nővére volt a libling, mint elsőszülött, neki a surranó pálya jutott, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Elpárolgott a dühe, már nem téma Kálmánnal való kapcsolata, amelyet valóban át kell gondolnia. Jó szerető, kiváló művész, és tény, ha kettesben vannak, csak rá figyel, de sohasem ígér semmit, a főszerepet is csak lebegteti. Ad magának két napot, lemegy vele a szüleihez, utána elviszi Papusékhoz és igyekszik kideríteni, hogy valójában mit is akar tőle Kálmán, vagy egyáltalán, akar-e tőle bármit is.
Cilike a szalvétáját babrálja, fel sem néz, úgy beszél, halkan, mintha magával vitatkozna:
- Kell a kihívás, a nélkül semmit sem ér az élet. Eddig úgy haladtam előre, mint forró kés a vajban. Akadálytalanul, a lehető leggyorsabban elértem, amit akartam. Ehhez megkaptam minden támogatást, gyermekorvos vagyok, három nyelven beszélek, lakásom, kocsim van, melyeket a puszta létem miatt, tőletek kaptam. Miért olyan nagy baj, ha át akarom venni a sorsom irányítását, ha kihívásokat keresek, ha el akarom követni a magam tévedéseit? Egyszer elengedik a szülők gyerekeik kezét. Ideje lenne az enyémet is elengedni, hiszen már harmincéves vagyok.
Mária torkát sírás szorongatja, alig bírja legyűrni:
- Nézzétek, lányok! Elengedtük a kezeteket, amikor lakást kaptatok, hogy éljétek a magatok életét. Felnőttek vagytok. Igazatok van, hagynunk kell benneteket hibákat elkövetni, az is a sajátotok lesz, s azokból többet tanultok, mintsem gondolnátok. De ne feledjétek, a gyerek szülőjének mindig a gyereke marad, legyen bármennyi idős. Nekem, amit Papus mond, az ma is szentírás, pedig ötvenkét éves vagyok. Ma is úgy aggódik értem, mintha kisgyerek lennék. Mit sem adnék érte, ha Mamkával együtt, életem végig ellátnának kéretlen tanácsaikkal. Gyere, Esztikém, szedjük le az asztalt és mosogassunk el.
Tizenegy órakor mentek el a lányok. Mialatt Huba a fürdőszobában szöszmötöl, Mária összekészíti a másnap reggeli induláshoz szükséges csomagokat. Megcsörren Huba telefonja, felveszi:
- Jó estét, Mária, Bollókné vagyok a szülészetről. Most hozta be a mentő a főorvos úr betegét, és érdeklődnék, be tudna-e jönni a főorvos úr, vagy az ügyeletes orvos vezesse le a szülést?
Taxit hív, azzal menjen be Huba a kórházba, majd reggel érte megy kocsival és onnan indulnak a Papusékhoz, Cinkelakra, pedig milyen jó lett volna az ágyban, elalvás előtt, megbeszélni a lányaik dolgát!

Osvát Pista

A magas, szikár férfi számára ünnepnapnak számít a gyerekkori szerelmével való találkozás, és ebből a szempontból mit sem számít, hogy a lány érettségi után, éppen harmincnégy évvel ezelőtt, felköltözött a fővárosba, férjhez ment, gyerekeket szült és boldog családi életet él.
Ma reggel is úgy kelt fel, hogy délelőtt megérkeznek Marikáék, és végre találkozhat vele.
Bolond vagy, Osvát Pista, korholja magát, de mit sem változtat a lényegen, mely szerint viszontlátja a szerelmét.
Már megetette a jószágokat, ideje letusolni és rendesen megborotválkozni, ahogyan az ünnepnapoknak dukál, nem csak úgy átabotában, mint a szürke hétköznapokon. Rendes ruhát vesz fel, nem ünneplőt ugyan, de sportosat, mert úgy illik, ha lányos házhoz megy az ember.
Tegnap délután átvitték az üstházat Pali bácsiékhoz, mind a kettőt, mert azokban készül a vasárnapi ebéd, amire Piroska néni teljes gőzzel készül, még Mancikát is megkérte, hogy segítsen neki. Ahogyan elsorolta, bizony sokan lesznek Pali bácsi születésnapján, mind a két gyerek ott lesz, az unokákkal együtt, sőt, még a párjaikat is hozzák, meg a dédunokákat is. Hivatalos a vasárnapi ebédre is, Mancikával együtt, mintha ők ketten, emelnék a társaság színvonalát, a megkeseredett öreglány, meg a húsz éve elvált, asszonykerülő férfiember, akiket nagyon becsül Pali bácsi, meg Piroska néni is, pedig az öreg nem szíveli a saját vejeit sem, Csaba dokinak és Huba szakinak nevezi őket, de nem ám csak a hátuk mögött, de a szemükbe is mondja.
Tudod, Pistám, mondogatta neki az öreg, ez azért van, hogy tudják a helyüket, mert én ugyan csak egy szegény parasztember vagyok, azért nem esek hasra előttük, sem az iskoláik, sem a vagyonuk miatt. Te tegezhetsz fiam, ők meg had magázzanak engem. Ez a világ rendje!
A birkát is levágták már tegnap, megnyúzták, feldarabolták, ott színyel a hűtőszekrényben, abból készül holnap a vörösboros birkapörkölt az egyik üstben, a másikban meg a tyúkhúsleves. Mancikával Piroska néni többféle süteményt is sütött, besegített Etus is, és annyit sikeredett, mintha egyenesen lakodalomba készülnének.
Egy pillanatig hezitál, hogy gyalog menjen, vagy biciklivel, ám jobb a békesség, Pali bácsi délután ki akar menni a vejekkel a szőlőbe, egy kis borozgatásra, márpedig nem illik pityókásan biciklizni.
Harapni is kell valamit, még indulás előtt, mert régen volt már hajnali négy óra, amikor felkelt. Locsolással kezdte a napot, mert mit ér a sok palánta, ha nem kap vizet, akkor feleslegesen nevelgette. őket, nem lesz belőlünk paprika, paradicsom, káposzta, karalábé, melyekből majd jól pénzel a városi piacon. Itt, Cinkelakon, nincs keletje a zöldségnek, meg a gyümölcsnek, azt megtermeli mindenki magának, ha meg nem, akkor pár forintért ad neki a szomszédja.
Szalonnát reggelizik, piros retekkel, meg egy pille kenyérrel, melyet abból a cipóból szelt, amit a saját sütéséből adott neki Mancika. Hófehér bélű, ruganyos, ízes a kenyér, az édesanyja sütött ilyet gyerekkorában. Nem is érti, hogy nem ment férjhez Mancika, talán nem is akart, mert az aranykezű asszony mindenkor elkél.
Melegen süt a nap, egy óra múlva már harmincöt fokra ugrik a hőmérő higanyszála és fehér ember a hűvösre húzódik, ha nem muszáj kinn dolgozni a napon.
Majd napközben még hazaugrik, megitatni a jószágokat, mert megmelegszik előttük a víz, meg ki is isszák, mi tagadás. Estefelé etetni is kell, de lehet, hogy addigra végeznek a munkával.
Osvát Pista szaporázza lépteit, nem kell messze menni, kétutcányit csupán, mégis siet, vérében van az iparkodás, mert egyedül élni kényelmes ugyan, ellenben nem számíthat, csak magára.
Pali bácsiék portáján egy autó árválkodik, nem is érhettek ide Marikáék, biztosan nem kora reggel indultak, majd úgy dél körülire várhatók.
Piroska néni szemet szór a tyúkoknak, köszönésben megelőzi a férfit:
- Jó reggelt, Pista! Gyere gyorsan, készen a reggeli!
- Jó reggelt, néném! Köszönöm, de már reggeliztem.
- Ugyan, fiam, nincs az a rakott szekér, amire ne férne még egy villával!
Valóban terített asztallal várják, ott ülnek sorban, Pali bácsi, Etus, Mancika, Huba szaki, csak két terítéknél üres a szék, a háziasszonyé és az övé.
- Szép jó reggelt a ház népének! – köszönti vidáman a társaságot és a házigazda azonnal tölti is neki a pálinkát!
- Neked is fiam! Egészségedre!
Sebtében kezet mos a háziasszony, és végre teljes a létszám.
- Jó étvágyat!
Tojásos lecsó, sült kolbász, sonka és szalonna a választék, hozzá vastag szelet kenyerek, citromos tea és sütemény, mert aki dolgozik, annak ennie kell, nem is keveset, mert ma favágás lesz a porondon, mert holnap fahasábbak kell etetni az üstházakat és bizony Pali bácsinak már nehezebben megy az ilyetén munka. Mancika jóízűen falatozik, ám étkezés közben is meséli, mi történt a faluban. Ízes a szava, jót derülnek a szófordulatain, mégis az a Pista benyomása, hogy szórakozott Etus, csak tologatja tányérján a lecsót, és Huba szaki sem fal annyira, mint régen tette. Hiába, elszoktak már a zsíros ételektől, csak nekik finom falat a koleszterin bomba, ezt ették világ életükben, mert nem nagyon volt más. Jól élhetnek Etusék is, mert egészen kigömbölyödtek, nem kövérek, de megsülnének a maguk zsírján, az már biztos. Ettől jó kedvre derül Pista, vesz még egy arasznyi sült kolbászt, az övé már két hónapja elfogyott, a bolti pedig egészen más, abból nem lehet jót falatozni, ráadásul néha még koccan az ember foga alatt a beledarált porcogó.
Reggeli után felkerekednek a férfiak, irány a favágás. Két tőkét és két baltát is odakészített Pali bácsi, egyikkel a hasáboknak, a másikat a gyújtósnak. Megmutatta, mennyi fát kell összevágni, minek láttán felnevetett Pista, úgy megvolt az vagy tizenöt mázsa, mint tíz deka. Fineszes Pali bátyja, elvégre itt vannak az ingyen munkások, ki kell használni az alkalmat, a fának meg mindegy, felhasogatva is eláll.
Megadja az öreg az instrukciókat, melyik fát hová rakják a kamrában, majd visszaballag a házba, nem bírja ezt a kutya meleget, inkább trécsel az asszonynéppel.
Huba nagy ravaszul a gyújtóst választja, azt hiszi, abból kevesebb kell, meg könnyebb is hasogatni, de olyan rosszul áll kezében a balta, hogy Pista jobbnak látja kivenni kezéből a baltát, mielőtt kárt tenne magában:
- Ide figyelj, egy komám, osszuk meg a munkát! Te csak hord a fát, én meg hasogatom! Rendben?
- Ha gondolod, nekem jó lesz!
- No, akkor kapd el a talicskát!
Fél óra múlva Huba szakiról dől a verejték, leveti a pólóját, mégis melege van. Foga között szitkozódik, kétszer is meg kell mozgatni a fát, ez sem könnyebb, mint hasogatni! Egyébként is, Pistán nem is látszik a fáradtság, még csak nem is izzad.
Kilenc óra után pár perccel megérkeznek Marikáék. Látszik Csaba dokin, hogy nem sokat alhatott az éjjel, mégis a háziak üdvözlését követően, átöltözve, egy szál sortban beáll fát vágni, és úgy tűnik, hogy idomul kezéhez a munka, felveszi a versenyt Pistával.
Közben hullanak a kétlábú jószágok, egymás után levágnak három kacsát, meg négy tyúkot, kell az a mai és a holnapi ebédhez.
Ki tudja, milyen okból, Pista félóránkét bemegy az asszonyokhoz, iszik egy pohár vizet és vált néhány szót Marikával, aki még mindig megdobogtatja a szívét. Egyik ilyen alkalommal, Huba leül a földre és pihenésre biztatja Csabát is:
- Most mondd, sógor, apósunk jól megdolgoztat bennünket! Mi vagyunk az ingyen munkások!
- Ne ücsörögj ott, mint a tojó galamb, már kevés van hátra, végezzünk a munkával délig! Ne legyél már anyámasszony katonája, nagyon elpuhultál, és ahogyan látom, felszedtél néhány kilót az utóbbi időben! Ha neked is annyira fájna a derekad, mint neki, akkor hangosan jajgatnál! Ami meg az ingyenmunkást illeti, neked se tellene fizetségre, ha nyolcvanezer forint lenne a nyugdíjad!
Erre nem tud mit válaszolni Huba szaki, inkább nagy nehezen feltápászkodik:
- Bemegyek, iszom egy fröccsöt! Hozzak neked is?
- Nem, köszönöm, majd délután kimegyünk a szőlős kertbe, és ott megkóstolom az öreg borát.
Delelőn a nap, mire végeznek a favágással. Az asszonyok a nagy, nyitott verandára terítenek, ott valamennyien kényelmesen elférnek. Hideg gyümölcsleves, rakott krumpli, kacsasült párolt káposztával az ebéd, melyhez desszertként négyféle rétest, mézes bélest és mákos gubát kínálnak az asztalnál ülőknek.
Ebéd után Papus a férfiakkal kvaterkázik, az asszonyok pedig végzik a munkájukat, még sütnek kétféle süteményt, megpucolják a másnapi leveshez a zöldségeket, miközben meg a traccsparti.
Fél óra múlva Csaba elnézést kért Papustól, muszáj egy órát aludnia, mert egész éjjel a kórházban volt.
Mamka irányítja a konyhai teendőket és megrémül, mert az utolsó kiló lisztet is felhasználták, meg tej is kellene, csakhogy a helyi bolt már bezárt.
- Mi a baj, Mamka? – öleli át Mária és cuppanós puszit ad az arcára.
- Jaj, gyerekem, elfogyott a muníció, liszt kellene, meg tej, de szégyellem, hogy keveset vettem! A bolt meg bezárt!
- Semmi baj, csak mondd, hogy mi kell, beülök a kocsiba, egy óra alatt megjárom a Tescót.
- Jajaj, kislányom, hát nem ittál bort?
- Tudod, ha vezetek, nem iszom és ebéd után is csak szörpöt ittam. Kell, hogy legyen egy vezetni képes a csapatban, úgy hallottam fél füllel, hogy Papus kimegy a fiúkkal borozgatni a szőlőbe, és gyanítom, hogy értük kell mennem. Szóval, mit hozzak?
- Restellem, kislányom.
- Sose restelld! Már indulok is.
Osvát Pista figyeli Máriát, amióta megérkeztek és nem tud betelni a látványával. Észreveszi Piroska nénivel való sugdolózását és érzi, hogy eljött az idő, amikor kettesben lehet szívszerelmével. Motyog valamit az orra alatt, hogy meg kell itatni a jószágokat és nagy léptekkel az asszony után siet.
- Elszöksz, Marika? – kérdi évődve, mélyen a szemébe nézve, melytől Mária zavarba jön. – Szöktess meg engem is!
Huba szaki kettesben maradt apósával, aki elszunnyadt a fonott foteljében, a bor meg elfogyott, pedig nagyon szívesen inna még egy-két pohárral. Hol van az Osvát Pista? Neki biztosan adna még a borból Mamka. Feláll, körülnéz és meglátja, amint sógornőjével kocsiba ülnek és elhajtanak! Nocsak, miből lesz a cserebogár? A tisztességes húgocska megcsalja a férjét? Akkor nekik sem tökéletes a házasságuk! Felszarvazták Csaba dokit! Megérdemli! Náluk legalább ő csalja az asszonyt, az meg bocsánatos bűn!
Osvát Pistának nehezére esik, hogy ne bámulja állandóan Marikát, beéri azzal, hogy egy légtérben lehet vele és magába szívhatja az asszony parfüm illatát. Megkéri, hogy tegyenek egy kitérőt, vigye haza, hogy megitassa a jószágokat, azt már nem teszi hozzá, hogy pénzt is akar magához venni, mert a nélkül mégsem mehet bevásárolni, ha már ezt találta ki ahhoz, hogy Marikával mehessen.
A szomszédai már lesik, kivel érkezik haza, azzal a puccos BMW-vel, s mikor kiszállnak a kocsiból, csak legyintenek egyet, ja, ez csak a Pali bácsi lánya, akinek, annak idején csapta volna a szelet.
Az itatók alján alig csillog némi víz, szomjasak a jószágok, rávetik magukat a friss, hideg vízre. Átöltözik Pista, ez alatt Marika megcsodálja a virágos kertjét, és elismerően mosolyog, hogy férfi létére rendben tartja a portáját, és a haszonnövények mellett a ház előtti kétméteres sávra csinos virágoskertet varázsolt.
A kocsiban, a klímának köszönhetően, kellemes az idő, és végre elered Pista nyelve, beszámol a falu ügyes-bajos dolgairól, mindezt olyan humorral, hogy megnevetteti az asszonyt.
- Hanem, Pista, lenne hozzád egy kérésem.
Meglepődik a férfi, erre nem számított.
- Elvinnénk Papuséket egy hétre, befizettünk egy wellness szállodába, mert Papusnak fáj a dereka, jót tesz neki a gyógyvíz, és igazság szerint mi is meglehetősen elfáradtunk. Látod, Hubát az éjjel is behívták, úgy mentem érte reggel a kórházba és onnan jöttünk haza.
- Semmi akadálya, hogy ellássam Pali bácsi jószágait, kitelik az időmből.
- Nagyon köszönöm, tudtam, hogy rád mindig számíthatok.
- A lányok nem jönnek haza?
- Dehogynem, Etus gyerekei is holnap érkeznek, nem is férnénk el annyian a házban, Papus pedig irtózik attól, hogy az unokái a kertben sátorozzanak.
- Nálam is férnének vagy hatan, ha legközelebb jöttök.
- Köszönöm, még az is lehet, hogy élünk a lehetőséggel. Persze, ha asszonyt hozol a házhoz, akkor nem élünk a meghívásoddal.
Hallgat Pista, mert erre mit mondjon? Nem szeretne belebonyolódni magánéletének taglalásába, miért kellene magyarázkodnia, hogy két faluval arrébb lakik a szeretője, egy harmincas évei végén járó, csinos, gyermektelen özvegyasszony, akivel jól megértik egymást, hiszen mindketten csak a szexet keresik a másikban. Inkább elengedi füle mellett Marika megjegyzését és más vizekre evez.
- Mondd, Marikám, mi van Etussal? Olyan gondterheltnek látom, mintha tragédia történt volna vele.
- Bevallom, Pista, még nem volt alkalmam négyszemközt beszélni a nővéremmel, ám remélem, hogy lesz rá lehetőségünk, míg ti kinn kvaterkáztok a szőlős kertben, mert holnap már kora reggel megkezdődik a főzés.
- Sokan leszünk, de készült ám Piroska néném, még Mancikát is áthívta segíteni.
- Szépasszony Mancika, nem vetted észre?
- Észrevettem – vágja rá azonnal és belegondol, hogy ez eddig eszébe sem jutott.
A Tescóban nagy a forgalom, sok a vásárló, mert idejárnak a környező falvakból mindazok, akik megengedhetik maguknak, hogy egy-két hétre előre egyszerre bevásároljanak.
Mária úgy gondolja, megvesz mindent, amire Mamkának szüksége lehet, Pista is a háztartása feltöltésére törekszik, amikor megtölti a vásárló kocsiját. Kevés idő kell ahhoz, alig több mint húsz perc és máris indulnak hazafelé, mert lassan elérkezik az idő, amikor ideje kimenni a szőlőbe.
Pista éppen csak beviszi a házba a megvásároltakat, el sem pakolja azokat, hiszen nincs olyan, amit a hűtőbe kellene tenni, s igyekszenek vissza Pali bácsikékhoz, mert Papus már izgul, hol járnak ilyen sokáig.
Csaba siet eléjük, kipakolni a kocsiból, és odakacsint Pistának:
- Remélem, öregem, kihasználtad az alkalmat és te is rendesen bevásároltál?
- Úgy bizony, kihasználtam a feleséged!
- Jól tetted! Hanem beszéld rá Papust, hogy ne biciklivel meg gyalogosan menjünk a szőlőbe, hanem kivisz bennünket Mária, meg értünk is jön!
- Megbeszéltük! – bólint rá Pista, mert Huba szaki eléggé felöntött már a garatra.
A férfiak párbeszéde hallatán megnyugszik Mária, érzi Csaba hangján, hogy nincs semmi baja, kipihente magát.

Mamka

Megjöttek végre Marikáék, és annyi mindent bevásároltak neki, hogy az elég lesz két hónapig is, ráadásul a lánya nem fogadott el érte egyetlen fillért sem. Jól tette, több pénzük van nekik, mint amennyit el tudnak költeni, majd tyúkkal, kacsával, tojással, száraztésztával kompenzálja neki, mert nem akar adósa maradni.
Hanem Palit nem tudta lebeszélni a szőlőskerti tivornyáról, erre készült hetek óta, és ki nem hagyná semmi pénzért. A kunyhó alatti pincében még ott van két százliteres bontatlan hordóban a harmadévi bor, amit nem akar az öreg eladni, meginni sem tudja, de pálinkát sem akar belőle főzetni, akkor pedig hadd fogyjon. Előkészített két húszliteres fonott üveget, annyi bort elvihetnének a gyerekek, majd elkortyolgatják. Jobb, ha azt Marikára bízza, mert a férfiak becsípnek és eszükbe sem jut megtölteni az üvegeket.
Valószínűleg a kunyhó előtti hatalmas eperfa alatt iszogatnak, a kerti asztalnál, de nehogy nagyon elázzanak, kaskába pakol nekik elemózsiát, a délről maradt kacsasültből, tesz hozzá egy szál száraz kolbászt, kétujjnyi szalonnát, egy vekni kenyeret, késeket, sót, a mellé való zöldhagymát meg szedjék fel a kertből. A másik kaskába be lesz két üveg szódát, de lehet, hogy az felesleges, mert a borisszák tisztán isszák a vörös nedűt.
- Jöjjön ide, Pista, kérem! – szól Osvát Pista után. – Pakoltam egy kis elemózsiát a kvaterkázáshoz, betenné a kocsiba? Meg lenne egy kérésem. Ne engedje, hogy Papus lopóval szívja a hordóból bort, mert mindig iszik is belőle, és akkor nagyon elázik.
- Piroska néném, hagyja csak rám a dolgot, majd kisegítem Pali bátyámat, tudja, én sosem iszom bort a lopóból.
Amint elment a férfinép, Mancikát is hazaindítja, aki hiába ódzkodik, mennie kell. Piroska szeretne a lányaival beszélni, ahhoz pedig nem hiányzik az idegen jelenléte. Nem tetszik neki Etus viselkedése, hol túlzottan vidám, hol pedig úgy elgondolkodik, hogy kétszer kell neki szólni, mire eszmél, s megérti, hogy ideje visszatérnie a valóságba.
Most, hogy ketten maradtak, kiülhetnek a verandára, csitul már a hőség, és egy pohár hideg meggylé mellett elbeszélgethetnek.
Tudta a vejéről, hogy nem fűlik foga a munkához, és ha jól látta, már legalább két évtizede olyan autószerelő, akinek kezén nem hagy foltot a motorolaj, ennek ellenére egyre csak hízik, testben és vagyonban egyaránt. Akkor pedig miért kell Etusnak veszkődni azzal a trafikkal, ha nincs szükségük pénzre? Pótcselekvés szaga van ennek az egésznek, ráadásul Hubának lelkiismeret furdalása lehet, mert favágás közben gyakran bejött a házba azzal, hogy szomjas és mindannyiszor kereste Etus tekintetét, aki inkább igyekezett neki háttal állni.
- Gyere, Etuskám, ülj ide mellém, pihenjünk. Sokat dolgoztunk ma is, de a java még előttünk áll. Mondd, kislányom, mi van veletek?
Mamka szeme mindent lát, eljött hát a pillanat, amikor tetemre hívja, ugyan mit mondjon neki? Azt, hogy Huba megcsalja, és ő is viszontcsalja az urát? Nem jó ötlet! Inkább a gyerekekről beszél, Dani sikereiről, Luca ügyességéről, Cibere úr tortarendeléséről, Lili munkájáról, a trafikról, ami a vártnál is jobb nyereséggel üzemel, hála a kávéfőzésnek. Belejön a mesélésbe, s ahogyan látja édesanyja mozdulatlan arcát, arra gondol, hogy sikeresen elaltatni Mamka kétségeit.
Csend telepszik közéjük, melyet egy nagy sóhajjal Piroska tör meg, majd megszólal, és hangjában ott rezeg a bánat:
- Sajnálom, kislányom, hogy nem vagy velem őszinte. Nem tudsz becsapni. Még mindig nem tudsz félrevezetni a meséiddel. Szomorú vagyok, hogy nem bízol bennem, pedig nem adtam okot rá, hogy kételkedj bennem. Azt hiszed, nem látom Hubán a lelkiismeret furdalást? Megcsal, ugye? Sérti a büszkeséged. Így van? A trafiknyitással is csak jó pontot akartál szerezni a férjednél. Bezárod magadba a fájdalmakat, mert a büszkeséged nem engedi, hogy beszélj róluk. Ez pedig nem jó dolog.
Megérkezett Marika, s jó öt perce hallgatja édesanyja és nővére beszélgetését. Szegény, büszke Etus! Tettetett jókedvvel hirtelen a beszélgetőkhöz lép:
- Tudjátok, hogy a férfiak szökésben vannak? Osvát Pista előhúzott egy laposüveget, benne hatvanfokos kisüstivel, és percek alatt megitták. Utána megterítettek a diófa alá és úgy ettek, mint a vett malacok!
Tölt magának a meggyszörpből, felengedi szódával és egy hajtásra megissza.
- Megkívántam a rétest, hozzak nektek is?
Nem vár választ, költői a kérdése, mert tálcányi süteményt hoz, három kistányérral, szalvétával, ahogyan az illik. Kínos lenne a csend, ezért könnyedén fecsegni kezd a kórházról, Hanák professzor úrról, Cilike tervezett kongói útjáról, Esztike színésznői álmairól, és arról, hogy Csaba képes éjjel-nappal dolgozni, csak nem tudni, hogy miért.
Elhallgat, majd bekapja a kezében lévő rétes másik felét is, komótosan megrágja, iszik rá egy kortyot, csak utána folytatja:
- Látod, Mamka, mindenről fecsegünk, csak magunkról nem beszélünk, mert kímélni akarunk téged, s lehet, hogy magunkat is. Egyrészt nem szeretnénk, ha miattunk idegeskednél, másrészt szégyelljük magunkat amiatt, hogy ötvenévesen is képesek vagyunk elszúrni a dolgainkat, és képtelenek vagyunk megoldani a problémáinkat, pedig már nekünk is felnőttek a gyerekeink, akik a mi bölcs tanácsainkra számítanának. Hidd el, drága Mamka, nem kell aggódnod miattunk, hiszen egészségesek vagyunk, megvan a megélhetésünk, és minden más lényegtelen. Utazunk a lendkeréken, hol fenn vagyunk, hol meg lenn, de ez az élet rendje. Hidd el, jól neveltetek bennünket, jó példát mutattatok nekünk, és már igazán megengedhetitek nekünk, hogy mi kényeztessünk benneteket.
Törölgeti szemét Piroska, igaza van Marikának, minek kellene neki mindent tudnia a lányokról, felnőttek, ahogyan az unokák is élik a maguk életét. Előveszi köténye zsebéből a hófehér zsebkendőt, belefújja az orrát, majd elteszi, csak utána szól:
- Jól van, lányok, megértettem. Megyek, bezárom a jószágokat.
- Maradj csak, anya, majd mi elintézzük! – pattan fel Etus, és ránéz a húgára, hogy kövesse.
Lopakodik az éjszaka, itt jár a kertek alatt. A két nővér elvégzi a jószágok körül az esti teendőket, Mária sietne vissza a házba, ám nővére visszatartja.
- Figyelj, hugi, honnan tudta anya, hogy valami bajom van?
- Ugyan, Etus, mikor nincs bajunk?
- Ez most komoly. Megcsal Huba, azzal a trampli Bohács Julival!
- Mióta tudod?
- Egy napja.
- Akkor ezen rágódtál egész nap?
- Ezen.
- Jobb, hogy nem mondtad el Mamkának. Kikészülne tőle, főleg akkor, ha a váláson töröd a fejed.
- Nem akarok elválni. Szó se lehet róla! Nem adom meg neki a szabadságot! Szenvedjen csak! De megkeserítem az életét!
- Gondold meg, a saját életed is elrontod! Inkább keress magadnak egy barátot!
- Már megtaláltam!
- Akkor meg mi a gond? Miért nem beszéled meg Hubával, hogyan éljetek tovább?
- Minek erről beszélni?
- Nézd, a szőnyeg alá seperheted, de annak semmi értelme! Majd holnap még beszélünk erről, de mennem kell a szőlőbe, hazahozni a férfinépet.
- Veled megyek!
- Nem férünk hatan a kocsiban! És jobb lenne, ha anyát sem hagynánk egyedül!
Pislákolnak az égen a csillagok. A falu utolsó házánál véget ér a közvilágítás, az aszfaltozott út sem visz tovább, ezért onnantól süppedő homokban, országúti fényszóróval lehet továbbmenni a szőlőskertbe.
Fáradtnak érzi magát Mária, hiszen korán kelt, sokat vezetett, a gyerekeivel sem tudott beszélni, mert lemerült a mobilja, a vonalason meg nem akarta őket felhívni, mert mindig voltak a közelében és nem akarta előadni az aggódó anyát. Érti, hogyne értené édesanyja értük való aggódását, hiszen az anyai szív a gyerekeiért dobog, amíg csak él, ám komolyan gondolta, hogy nővérének valóban nem kellene Mamkát terhelni roskadozó házasságának problémáival.
Óvatosan vezet a szőlőskert girbe-görbe útjain. A lehúzott ablakon át behallatszanak az éjszaka neszei, s ahogyan közeledik Papus kertjéhez, úgy lesz egyre hangosabb az onnan hallatszó danászás. Úgy tűnik, megtette hatását az óbor, nem is baj, legalább a férfiak kiengedték fejükből a gőzt.
A diófa alatt ülnek, mind a négyen. Előttük az asztalon, félig égtek a vastag gyertyák, lágy fényüket megtöri a sötétvörös borral teli üvegkancsó. Nem úgy néznek ki a borozgatók, mint akik hazafelé készülődnének. A két húszliteres fonott üveget, a kiérkezésük után azonnal teletöltötték borral, nehogy elfeledjék, mert az kell a másnapi ünnepi ebédhez, és kitették a kunyhó elé, hogy szem előtt legyen.
Az autó hangjára felpattan Csaba, felesége elé siet, elkéri a slusszkulcsot és a csomagtartóba pakolja a kaskákat és az üvegeket, nehogy kinn maradjanak a szőlőskertben. Osvát Pista is követi, bezárja a kunyhót, majd megkéri Pali bátyját, hogy jöjjön, üljön be a kocsiba, az anyósülésre, az a legkényelmesebb hely, mert hátul hárman lesznek, bár ott sem szűkös a hely, csak kicsit kényelmetlen.
Huba alaposan felöntött a garatra, alig áll a lábán, úgy kell betuszkolni a kocsiba.
- Pista, vidd haza kacsóstul a bort! – súgja Osvátnak Csaba, miközben elfújja a gyertyákat és a poharakkal együtt a kocsi csomagtartójába teszi.
Utolsóként Mária ül be a kocsiba, és a visszapillantóból látja, hogy Huba bal szeme körül éktelen nagy lila folt virít, de nem szól semmit.
Hazaviszik Osvát Pistát, aki útközben kezében tartja a borral teli kancsót, melyből nem lötyög ki egyetlen csepp sem.
- Jó éjszakát, Pista! Holnap reggel találkozunk! – búcsúzik tőle karcos hangon Papus.
- Jó éjszakát, Pali bátyám! Szervusz, Marika!
Csaba is kiszáll, hogy megfogja a kancsó bort, míg Pista kinyitja a kaput, mert az két kezes feladat, szorul kicsit a zárja.
Bóbiskolásából feleszmél Huba, kábán körülnéz és elordítja magát:
- Mi van sógor! Felszarvazott ez a paraszt…te meg nyalod a seggét?
- Elhallgass Huba szaki, vagy én tömöm be a szádat! – fordul hátra Papus.
- Hagyja csak, Papus, nem látja, hogy részeg? – veszi védelmébe sógorát Csaba.
Mária alig várja, hogy hazaérjenek, és megkérdezze Csabát, miről beszél a részeg sógor. Erre várnia kell, mert Hubát be kell támogatni a házig, mert rogyadozik a lába, mint a rongybabáé. A verandán lévő fotelbe ültetik, józanodni, ha meg hánynia kell, onnan könnyebb feltakarítani.
Etus felkapja a vizet, rátámad Csabára, miért hagyta, hogy berúgjon a férje, és amikor közelebb megy Hubához és meglátja a monokliját, elsírja magát.
- Mit tettél, te szerencsétlen!? – rázza meg a részeg vállát.
Csaba kézen fogja feleségét és húzza maga után, hogy bezárják a kaput és a kocsit. A sötétben, ahová már nem ér el a veranda sápadt égőjének fénye, átöleli Máriát, magához szorítja, belecsókol a nyakába, majd a fülébe suttogja:
- Drágám, üljünk le a kert végében lévő tuskóra.
Annak idején, amikor először járt Papuséknál, oda jártak ki csókolózni, hogy elbújjanak a kíváncsi szemek elől. Papus azóta is megtartotta a tuskót, mementónak. Követi őket Bodri, hátha meg kell őket védeni egy ismeretlen betolakodótól. megvárja, míg leülnek, majd kétméternyire tőlük maga is lehasal a fűbe, és onnan pásztázza a környéket.
Átöleli feléségét Csaba, és mesélni kezdi a történéseket.
- Huba szaki sokat ivott, aztán egyszer csak felállt, odajött hozzám, vállamra tette a kezét és megkérdezte, hogyan tudok borozgatni a feleségem szeretőjével, mert ő bizony látta, hogy Pistával kettesben mentetek el vásárolni, és soká értetek vissza. Bízom a feleségemben, válaszoltam, és kinevettem. Nem úgy Pista, aki lassan felemelkedett, egyik kezével megragadta a grabancát, félrehúzta, a másikkal meg bemosott neki, kétszer is. Összecsuklott sógor, mint a colostok, Pista otthagyta, visszaült a helyére, teletöltötte mindkettőnk poharát, koccintottunk, kiitta a borát, majd azt mondta, hogy az elsőt azért adta, mert nem engedi meg, hogy bárki így beszéljen rólad, a gyerekkori szerelméről, a másikat meg helyettem adta, elvégre orvosként szükségem van a kezemre. Tudod, komám, mindig az kiabál, akinek a háza ég, sommázta a történteket és megnyugtatta a vizelésből visszatérő Papust, hogy Huba szaki részegen leesett a székről, hagyjuk kicsit pihenni.
Mária férje vállára hajtja fejét:
- Együtt gyerekeskedtünk Pistával, és észre sem vettem, hogy szerelmes belém. Akkor mondta meg nekem, amikor megszületett Cilike és jót nevettünk titkolt plátói szerelmén. Ennyi az egész.
- Tudom, szívem, ismerlek.
Mamka beterelte Papust a fürdőszobába, utána segített Etusnak pléddel betakargatni Hubát, hagyni kell, hadd aludja ki magát. Marika és Csaba biztosan a tuskójukon ülve nosztalgiáznak. Jól van ez így, nyugtázza, és maga is megy eltenni magát másnapra.
Hosszan nézi ezerráncú arcát a fürdőszoba tükrében. Megöregedtél, Piroska és meggyávultál! – szidja magát. – Miért nem tudtad kiszedni Etusból, hogy mi baj a házasságával?
Kibontja kontyát és kifésüli majdnem derékig érő, vékony haját. Mit is mondott Marika? Hidd el, drága Mamka, nem kell aggódnod miattunk, hiszen egészségesek vagyunk, megvan a megélhetésünk, és minden más lényegtelen.
Igaza van.

Csaba

Arra ébredt Csaba, hogy rettenetesen szomjas, ráadásul a nyitott ablakon át a virágok illatával keveredő pörkölt szagával telt meg a szoba. Hát persze, Papus születésnapjára készül a mennyei étek. Kinyitja szemét és a plafont bámulja. Végre kialudta magát, mert nyolc órát alhatott egyhuzamban, köszönhetően annak, hogy kikapcsolta telefonját, melyet előre bejelentett az osztályán, hogy semmiképpen se keressék.
Az éjjeliszekrényen ott van tálcán a reggelije, mely kihűlt már, de nem zavarja. Hiába, Marcsi gondoskodó feleség, tudta, hogy férje sokáig alszik, s emiatt lekési a reggelit, később pedig felfordul a ház rendje a vendégvárás miatt. Vajas kenyér kolbásszal, zöldpaprika karikákkal, citromos tea szunnyad a tálcán, melyet végül az ágyban fogyaszt el, mint egy igazi király. Jól lakottan, kipihenten kel fel, s mire megmosdik, borotválkozik és fogat mos, felöltözködik, addigra már fél kilenc is elmúlik. Reflexből megnézi a rezgőre állított mobilját, melyen természetesen üzenetek várják, köztük a legfontosabb Cilike üzenete, mely szerint váratlanul beállított Gilbert, akit elhoz magával. Elmosolyodik, ez a jellemző a lányokra, hogy szinte minden apró dolgot az édesanyjukkal beszélnek meg, de az igazán fontos eseményeket elsőként vele tudatják.
Mamka felügyeli a főzést, kinn is, meg a konyhában is, mert a kacsákat a gázsütőben sütik. Mindent lát, és már hiányolta Csabát, de nem engedte Marikának felkölteni a vejét, hadd aludjon, végre kipiheni magát. Amikor meghallotta, hogy a fürdőszobában zubog a víz, azonnal bekészítette a kávét, mert az csak frissen, forrón jó, s amint lecsöpögött a fekete nedű, tálcára tett belőle egy csészével, kockacukorral, tejszínnel, majd Marika kezébe nyomta, hogy vigye be Csabának, és mondja meg neki, hogy jó lenne, ha megnézné Hubát, mert rettenetesen néz ki.
Máriának nincs ellenére a dolog, mert reggel öt óta talpon van, addig is pihen egy kicsit.
Csaba nem engedi megszólalni, átöleli, megcsókolja, majd a fülébe súgja Gilbert váratlan érkezését és kilátásba helyezi, hogy hamarosan akár nagyszülők is lehetnek.
- Ne bolondozz, hogy lehetnénk nagyszülők! Gondolod, hogy Cilike Kongóban akarja megszülni az unokánkat?
Nem válaszol férje, csak sejtelmesen mosolyog.
- Azt kéri Mamka, hogy légy szíves nézd meg Hubát, mert szerinte nincs rendben a sógorod.
- Jól van, szívem – ad egy puszit neje homlokára -, lássuk, mire megyek Huba szakival – mondja, majd zsebre teszi telefonját, és Marcsi vállát átölelve elhagyják a szobát.
A konyhában legalább harmincfokos a hőség, abban serénykedik Mamka és Etus. Kinn, a verandán, Papus üldögél az árnyékban, ugrásra készen, hogy menjen segíteni, ha megakadna a fogaskerék a kinti főzésnél. Mancika a húsleves felelőse, Pista meg a birkapörköltet felügyeli, s közben folyamatosan fecsegnek, melyik üstházban fővő ételhez milyen fűszereket adjanak, közben azért elhangzik közöttük egy-két évődő szó is, főleg akkor, amikor Huba elmegy újabb tűzrevalóért a kamrába.
Etus kocsiján megérkeznek Daniék, Huba szalad eléjük, szót váltanak, majd siet visszafelé, hogy megkérje Csabát, valamilyen ürüggyel csalják el messzire Papust, hogy a gyerekek a háromemeletes tortát becsempészhessék a házba.
- Papuskám, jöjjön már ki velem a kertbe és mutassa meg nekem azt a különleges tököt, amit mondott, hogy szebb lesz, mint amire gondolt.
- Megyek, fiam, bár soká keltél, akkor kellett volna megnézned, amikor reggel meglocsoltam.
- Sajnálom, de olyan jót aludtam.
- Mondta Marika, hogy mielőtt lejöttetek, egész éjjel dolgoztál, ezért nem keltettelek fel.
Fejére teszi az öreg kissé foszlott szalmakalapját és elindul, bár nem nagyon érti, hogy miért érdeklődik Csaba doki a tökei iránt. Mármint a török dísztökök után.
Nagyon szép a három különböző színű marcipánnal bevont, rózsákkal, zöld indákkal díszített torta, melynek láttám Mamka összecsapja két tenyerét, ha ezt meglátja Papus, még a végén elsírja magát. Jaj, az a Luca lány is olyan helyes, éppen Danikához való. Biztosan nem reggeliztek, gyorsan készít nekik harapnivalót. Milyen szép pár és külföldre mennek dolgozni, ahelyett, hogy itthon maradnának, összeházasodnának és szeretné még megérni, hogy újabb dédunokát szüljön neki ez a kislány.
Etus melle dagad a büszkeségtől, hiába, jó gyerek Dani, és méltó párt választott magának, mert Lucát ő is a szívébe zárta rögtön, amint megismerte.
Huba odakészített egy halom fát az üstházakhoz, és iszkol a kertbe, az apósa után, mert nem állja Dani átható tekintetét, mintha tudná a fia, hogy évek óta csalja Etust, de hogyan magyarázza meg a fiának a rendszeres szexuális kudarcát, amit az váltott ki, hogy Etus kinevette, amikor először csődöt mondott az ágyban, ezért kellett férfiasságát másutt is kipróbálnia. Az sem tett jót a kapcsolatuknak, hogy Etus a vendégszobába költözött. Jó lenne ezt valakivel megbeszélni, például a sógorával, mert Csaba nem pletykás, orvosként nem is lehet az, de valami történt a szőlőskerti borozgatásnál, amire nem emlékszik, mert egyszerűen minden kiesett memóriájából az elfogyasztott bor mennyisége miatt, s senki sincs, aki emlékeztetné az ottani eseményekre. Valahol a lelke mélyén azt érzi, hogy megsértett valakit valamivel, de hogy kit és mivel, arról fogalma sincs, ahogyan arról sem, miért éktelenkedik bal szeme körül a lilából lassan zöldessárga színre váltó monokli.
Észreveszi Csaba egyenletes léptekkel közeledő sógorát, és azonnal kapcsol, hogy Papust vissza kell küldeni a többiekhez, hogy kettesben maradhasson Hubával.
- Papuskám, ideje lenne köszönteni a vendégeket, itt van Danika a menyasszonyával. Mi még maradunk Hubával, megpróbáljuk leszedni a fa tetejétől a cseresznyét, ami szinte már megfeketedett.
- Leestek, fiam.
- Dehogy esünk, majd vigyázunk magunkra.
A kert végében ott látja a vesszőből fonott nagy kosarat, amit ha kibélelnek a marharépa levelével, nyugodtan beleszedhetik a cseresznyét.
Bólint az öreg, és megindul a ház felé, kerül kissé, nehogy találkozzon Hubával.
- Miattam ment el Papus? – kérdi Huba sógorát.
- Á, dehogy, én küldtem el, hogy üdvözölje Daniékat, s közben felvállaltam, hogy leszedjük a fa tetejéről a cseresznyét. Úgyis beszélni akartam veled, s végre kettesben maradtunk. No, felmászunk a fára?
- Nem mondod komolyan? Letörik az ág alattam.
Megegyeznek, hogy amit kézzel elérnek, azt leszedik, a többit meg az ifjúságra bízzák. Könnyű úgy beszélgetni, hogy a gyümölcsszedésre koncentrálnak, és nem kell egymás szemébe nézniük. Azért biztos, ami biztos, a munka megkezdése előtt Csaba megnézte közelebbről Huba szemét, megszámolta a pulzusát és kikérdezte az egészségi állapotáról.
- Akkor lássunk neki a munkának! – vet véget Huba az orvos vizsgálódásának.
Gyűlik a kosárban a cseresznye, és Huba elérkezettnek érzi az időt ahhoz, hogy előhozakodjon sógorának a gondjaival. Nem szól közbe Csaba, mintha nem is hallaná a másik monológját, rezzenéstelen arccal szedi a cseresznyét, egy marokkal a kosárba tesz, egyet megeszik.
- Szerinted, mit tegyek? – szegezi neki sógora a kérdést.
- Fogalmam sincs, nem voltam és remélem, nem is leszek ilyen helyzetben. Számunkra Marcsival az a természetes, hogy kettesben megbeszélünk mindent, legyen az kellemes, vagy kellemetlen dolog, érintsen minket, vagy a gyerekeket, egyre megy. Az őszinteség és a másik iránti szeretet bármely gondot áthidalhat. Hanem gyere fel Pestre szerdán, délelőtt benn lesz a kórházban az urológus kollégáim, s megbeszélem vele, hogy szánjon rád egy félórát. Ideje visszamennünk, nehogy utánunk jöjjenek az asszonyok.
Ha az asszonyok nem is, de az öreg kutya utánuk jött, őket ismeri, s itt nem szól rá senki, hogy ne ugassa az ismeretlen személyeket, mert van már belőlük három is. Lám, már a két férfi is otthagyja, mennek vissza a házhoz, akkor pedig azért sem megy velük, inkább leül a cseresznyefa alá, sőt, lefekszik és alszik egyet. Mozgalmas éjszakája lesz.
Egy kocsival érkeztek Csaba lányai, párjaikkal együtt. Gilbert elébük megy, pergő francia nyelven üdvözli és megöleli jövendőbeli apósát, amely egy franciától már nagy szó, majd kezet nyújt Hubának és annak rendje, s módja szerint bemutatkozik neki. Kiderül, hogy Huba nem beszél franciául, erre átvált angolra, de azt sem érti, akkor pedig nincs más hátra, kénytelen lesz németül beszélni Cilike keresztapjával, csakhogy a férfi azt a nyelvet sem beszéli.
- Fantasztikus emberek Cilike nagyszülei! – lelkendezik Csabának. – Harmadszor járok Magyarországon, mégis meglep a magyaros vendégszeretet! Nagymama azonnal asztalhoz ültetett bennünket és végig kellett kóstolnom az étlapot, pedig hamarosan dél lesz, és szeretném megkóstolni az ebédet is. Remélem, nem gond, hogy váratlan vendégként eljöttem Cilivel, de nem volt maradásom a szállodában, és nehezen bírnám ki a szerelmem nélkül.
Gilbert gyorsan beszél, és Csaba legszívesebben rászólna, hogy vagy beszéljen lassabban, vagy váltsanak angolra. Mit mondott ez a fiú? Nehezen bírná ki a szerelme nélkül?
- Mondd csak, Gilbert, azért vagy ilyen lelkes, mert most akarod megkérni a lányom kezét?!
- Pontosan, azért is igyekeztem Önnel szót váltani, hogy megkérdezzem, ugye nincs ellenére a leánykérés? Még Cili sem tudja, lesz nagy meglepetés. Mária asszony látta, amikor a jegygyűrűt dobozostól elrejtettem, de nem szólt semmit.
- Én csak annyit mondok, hogy Cili dönt, nem én, de nem szeretném, ha Kongóba vinnéd, sőt azt sem, ha Franciaországban élnétek.
Lehervad Gilbert arcáról a mosoly.
- Miért, uram?
- Egyrészt szeretném, ha az unokáim magyarok maradnának, másrészt, ha ragaszkodsz a kalandos élethez, itt is találsz kihívást, nem kevésbé kisebbet, mint Kongóban. Ám erről majd később beszélünk.
Megnyugszik Gilbert, ha ez a feltétele, hogy feleségül vegye a szerelmét, ám legyen.
A verandán lévő asztalt megint körül ülik a vendégek, közöttük a középmagas, vaskos, őszülő halántékú férfi viszi a prímet, mondandója nyomán kétpercenként felharsan a kacagás. Úgy tűnik, kicsit gyakrabban emelgeti a borral teli poharát, mintsem az ildomos lenne, ám Esztike mindannyiszor teletölti, nehogy akár egy percig is üres legyen a Kálmán előtti pohár.
Meglátja apját, felpattan és a férfi kezéért nyúl, jöjjön, bemutatja az édesapjának. Gilbert meglepődik, hogy Csaba még nem ismeri Esztike párját, aki szerinte nem illik a lányhoz, jóval idősebb is nála, ami önmagában nem lenne nagy baj, de tekintetében sunyiság lapul, amely nem tisztességes emberre vall.
Csaba barátságos Kálmánnal, arcáról nem lehet leolvasni semmit, hiába, orvosként megtanulta, hogyan kell nyugalmat árasztani magából a legképtelenebb helyzetekben is. Néhány udvarias mondat után az egész társaság figyelme az újonnan érkezőkre terelődik.
Cili ott terem Gilbert mellett és máris tudatja vele, hogy megérkezett Lili, az unokanővére, a családjával együtt.
Őket is Papus és Mamka fogadja, ahogyan a többiekkel is tette, utána a Liliék, üdvözlésképpen a többi családtaghoz is odamentek. Lili határozott, kicsit harsány asszony, a férje bezzeg annál csendesebb, és szemében mérhetetlen szomorúság bujkál. Kisfiuk hagyja, hogy csókolgassák, s amikor egy pillanatra nem figyelnek rá, elszalad, és a kutya nevét kiabálva keresi az öreg jószágot.
Miután Csabáék is átestek az üdvözésen, Mária szólt Cilinek, hogy menjen vele ebédhez megteríteni a két nagy ünnepi asztalt. Gilbert megkérdezi jövendőbeli apósát, hová mennek a hölgyek, s kaján vigyorral az arcán, javasolja, hogy menjenek ők is segíteni nekik, elvégre van benne gyakorlata, miután fiatal korában szüleinek Bretagne-ban lévő két szállodájában és éttermében dolgozott.
Még Cili is meglepődik Gilbert ügyességén, és mire Mamka megkéri a többi nőszemélyt a segédkezéshez, már rég elkésett a dologgal, mert a verandán díszelegnek a szépen megterített asztalok, és Mancika vezényletével már a levest szedik tálaláshoz a porcelán tálakba, kínálókra rakják a főtt húsokat és zöldségeket, melyekhez különféle szószokat is adnak.
Mária a ceremónia mester, Papusékat ülteti a főhelyre, körülöttük ülnek a gyerekeik, meg Osvát Pista Mancikával, a másik asztalnál pedig az unokák és a dédunoka kapnak helyet. Hiába tiltakozik Mamka, elvégre háziasszonyként neki lenne dolga a vendégek kiszolgálása, Mária gyengéd erőszakkal visszaülteti a helyére, szó sem lehet róla.
Etus mérges, hogy nem neki jutott eszébe a dolog, ráadásul mellette ül a férje, aki egyre csak azt lesi, hogy mikor tesznek bort az asztalra. Meglátja Danit és Lucát, akik szintén segédkeznek az ételek és italok felszolgálásában és megnyugszik, hogy az ő családja is kiveszi részét a munkából.
Amikor végre az asztalra kerül az első fogás, Osvát Pista még megfogja Csaba vállát:
- Hallod-e komám, a birkapörkölt tálalását ne engedjük át az asszonynépnek, mert ahhoz érteni kell. Segítesz nekem?
- Természetesen, kedves barátom, a férfimunkában számíthatsz rám!
- Akkor jó! Vihetjük a boros kancsókat meg az üdítőket és már csak jó étvágyat kell kívánnunk.
Lili annyira elmélyül a Kálmánnal való beszélgetésben, hogy csak most eszmél, sem a férje, sem a kisfia nincs a helyén. Megrémül, talán hazamentek? Megnyugszik, amikor meglátja a kert felől érkezőket, Béla fogja kisfia kezét, aki mellett ott ballag az öreg kutya. A csudába, most mehet a gyerekkel kezet mosni, addigra elhűl a leves.
Gilbert megkérdezi Cilit, mi az a levesben lévő érdekes tészta?
- Csigatészta, amelyet általában az ünnepi alkalmakkor használnak, leggyakrabban a lakodalmakban.
Nevet a fiatalember, jó nagy adagot szed a levesből, bizonyára nagyon finom lehet, s nem csalódik.
Csaba meghallja, amint Mamka odasúgja Papusnak:
- Elfelejtettük megkínálni a vendégeket pálinkával!
- Meleg van ahhoz, Piroska! – súgja vissza az öreg, és ki tudja miért, de Huba szakira néz, aki kevesebb levest fogyaszt, mint amennyi bort iszik.
Majdnem elneveti magát a doki, egyetért apósával, ekkora melegben nem kell tömény italt inni. Jobbján ülő felesége elmélyülten beszélget Osvát Pistával, így meg kell várnia a második fogás előtti szünetet, amikor az asszonyok és lányok leszedik a leveses tányérokat és hozzák a fő fogásokat, hogy szót válthasson vele. Természetesen segédkezik Pistának a birkapörkölt elosztásában, hogy mind a négy asztalra kerülőtálban egyformán legyen a pörköltben színhús, csontos hús, és ami a lényeg, belsőség is, mint a máj, tüdő, vese, mert azok adják az igazi bukéját. Igen, a hozzáadott vörösboron kívül, mert az is került bele, nem is olyan kevés, mégis sűrű a szaftja.
Mancika felügyeletével Etus és Mária hordja ki a sült kacsákat, a hozzávaló párolt káposztával együtt, és az egyik fordulóban elkapja feleségét, és félrehívja:
- Szívem, kérlek, ne lepődj meg, de lehet, hogy Gilbertnek lesz egy magánszáma.
- Milyen magánszáma?
- Majd meglátod, én sem tudok többet. Nézd, milyen jól néznek ki Cilivel! De ez a Kálmán nem tetszik nekem.
Erre már nem tud reagálni Mária, mert Osvát Pista elcibálja mellőle Csabát:
- Édes jó komám, otthon szeretgesd a feleséged, még dolgunk van, gyere csak velem!
Hát persze, fel kell tölteni a boros kancsókat és az absztinenseknek pedig újabb üdítőket kell felszolgálni.
- Hanem, úgy gondolom, hogy a mi asztalunkhoz csak egy kancsó bort teszünk, mert Huba szaki nagyon elázott. Azon megosztozunk Pali bátyámmal, a többiek meg úgyis üdítőt isznak. Jól gondolom, Csaba doki?
Rábólint, persze, hogy jól gondolja, majd elnézést kér és átmegy a másik asztalnál ülő ifjúsághoz, és egyenesen Gilbert és Cili páros mögött áll meg:
- Kedveseim, hogy ízlik az ebéd?
- Nagyon finom, Csaba bácsi! Igaz, hogy torta is lesz? – csap le kérdésére Lili kisfia.
- Lesz, gyerekem, de előtte megesszük a második fogást!
- Most melyik a második, a birka vagy a kacsa?
Jót derülnek a gyerek kérdésén, Gilbert is megfordul, ránéz Csabára és kaján vigyorral megjegyzi:
- Milyen sorrendben kell ezeket fogyasztani?
- Mindegy, mert egy helyre megy, ezt neked tudnod kellene! –ugratja Cili a franciát.
Nevet Csaba is, közben végignéz a társaságon.
A veranda előtti szőlőlugas ad némi árnyékot, mégsem a nap melegétől forró a hangulat. Dani, Luca, Béla, Cili és Gilbert állandóan ugratják egymást, folyamatosan angolul beszélnek, amelyet értenek ugyan a többiek is, mégsem kapcsolódnak a beszélgetéshez. Lili folyamatosan a fiát egrecíroztatja, aminek semmi helye és értelme, Esztike pedig Kálmán kívánságát lesi, hogy eltalálja, mielőtt a férfi kimondaná azt. Hogy lehet ekkora liba a lányom? – kérdi magában, majd legyint egyet, ezt nem ebben a helyzetben kell megoldani, inkább kimenekíti a gyereket az anyja mellől.
- Gyere velem, Béluska, átmegyünk a mi asztalunkhoz, és megnézzük, hogy Papus melyik ételből szedett és mi is abból eszünk. Tudod, ebben a családban Papus a legidősebb és ő mindent tud.
Örül a gyerek, máris csúszik le a székről, hiszen jó fej Csaba bácsi, pedig doktor bácsi, de neki még sohasem adott injekciót, és jókat lehet vele mulatni és sok mesét tud.
Szerét ejti Csaba, hogy Daniékkal megbeszélje, a tortájukkal ők kezdjék majd a Papus felköszöntését.
Béluskát ölbe veszi, úgy mennek át a másik asztalhoz, majd Papus és maga közé ülteti a gyereket, aki feszít is a megtiszteltetéstől, mint egy cső kukorica a zsákban és mindketten kacsasültet esznek, mint a nagypapa.

Luca

Végre vendégnek érzi magát, nagyon kedvesek Dani nagyszülei, ráadásul Etus néni húga, Mária néni, a férjével és Cilivel együtt, rendkívül közvetlenek, és úgy bánnak vele, mintha régóta ismernék. Még Gilbert-el, a francia fiatalemberrel is hamarabb megtalálta a hangot, mint Lilivel, vagy Esztikével, nem beszélve Kálmánról, akivel pedig egyetlen szót sem váltott a bemutatkozáson kívül. Láthatóan Béla is jól érzi magát, miután kedvére beszélgethet Gilbert-el, s ha azt szeretné, hogy Cilin kívül senki se értse, miről van szó, akkor franciára vált, mert a többiek csak angolul beszélnek.
Degeszre ette magát, nem is bírja párjával kettesben kicipelni a tortát, majd megkéri Bélát, hogy segítsen helyette Daninak, persze, az lenne a legjobb, ha lenne egy guruló asztal és azon tolnák az ünnepelt elé az közel egyméteres tortát, amely összhatásában mutatósra sikeredett a marcipánborítás és a pontosan nyolcvankét darab rózsadíszítés miatt.
Az alsó és egyben a legnagyobb tortát a kísérleti krémmel töltötte, amelyből kóstolgatás címen több kanállal megevett Dani, s ha előtte hagyta volna, készíthetett volna másik krémet e helyett. Szerencsére rábízta Cibere úr tortájához a piskóta alap kivágását, és azzal elfoglalta a krém kihűléséig, majd azonnal rákente az öt lap piskótára, s onnan, már nem mert Dani egy morzsányit sem lecsípni.
Apropó Cibere úr nem az a szelíd öregember, mint amilyennek látszik, ravaszul csillogott a szeme, amikor a tortáért ment és is nem rebbent, amikor közölte vele, hogy hatezer-ötszáz forint lesz, ám szabályosan leesett az álla, amikor a visszajáró pénzzel együtt az áfás számlát is a kezébe nyomta.
- Luca, maradj nyugodtan, elmegyünk Gilbert-el a tortáért – ad puszit az arcára Dani és ragyog a szeme. – Semmiképpen ne engedd Cilit elmenni az asztaltól - súgja a fülébe, majd felpattan és heves gesztikulációval kísért beszélgetés közepette, a francia sráccal együtt távozott.
Átül Cili mellé, és a fiúkra tereli a szót. Elmeséli, hogyan ismerkedett meg Danival a londoni ételbemutatón, ahol összevitatkoztak, lehet-e helyettesíteni a magyar Kalocsai paprikát a chilivel, a vitát a verseny után a pubban folytatták, de nem jutottak dűlőre, ezért elnapolták, másnap is találkoztak, harmadnap is, és ki tudja miért, de azóta sem került közöttük napirendre a kérdés.
Jót derül Cili a történeten, hiszen Gilbertet ő is egy konferencián ismerte meg, mégpedig úgy, hogy mindketten majdnem lekésték az ebédet és már csak egy desszert árválkodott a pulton, azon kellett volna megosztozniuk, de Gilbert úgy gondolta, hogy helyette meghívja Cilit a közeli cukrászdába, ahol ennél sokkal finomabb édességek közül választhatnak. Csakhogy a választás nem könnyű, két édesség között hezitált Cili, nem úgy a fiatalember, aki mindkettőt megrendelte és megosztoznak azokon. Azóta máson is osztozkodnak, de erről a lány nem beszél.
Közben megjelent Béla és Dani Papus születésnapi tortájával, ám ezt akkor veszik észre a lányok, amikor a családtagok meglepetésüknek adnak hangot.
Dani a család nevében felköszönti a nagyapját, utána Mária és Csaba átadják Papusnak a wellness beutalót, mindannyian odamennek a megilletődött öreghez és köszöntik. Hárman maradnak utoljára, Luca, Kálmán és Gilbert, a francia, aki maga elé engedi őket, hogy utoljára maradjon. Odaszól Csaba dokinak, hogy legyen a segítségére és fordítsa Papusnak a szavait:
- Szívből gratulálok a születésnapjához, jó egészséget, hosszú életet kívánjak Önnek, és fogadja el szerény ajándékomat, amely ránk, franciákra jellemzően mi más lehet, mint egy üveg Dom Perignon pezsgő!
A pezsgő ötliteres, szépen becsomagolva, színes kék-piros szalagokkal díszítve. Meghatódik Papus a francia fiatalember kedvességétől, átöleli őt és kipottyan szeméből egy könnycsepp.
- Pali bácsi, engedélyt kérek, hogy kihasználva a családi összejövetelt, a saját céljaim érdekében is tegyek egy lépést.
Nem érti igazán Papus, mit akar a francia, de bólint, hogy rendben van, mire Gilbert odamegy Cilihez, letérdel elé, kihúzza zsebéből az aprócska ékszeres dobozt, kinyitja és pergő francia szavakkal megkéri a lány kezét. A nyolc brillkővel körülvett zafírköves gyűrű ragyog a napfényben.
Úgy látja Luca, hogy a leánykérés meglepi az egész társaságot, még Cilit is, egyedül Csaba doki marad nyugodt, mint aki pontosan tudta, hogy ez a jelenet forgatókönyv szerint következett a családi filmsorozatban. Az igent nem hallja, mert Dani valahonnan ott terem mellette és a fülébe súgja: ha tudta volna, hogy így is lehet kézfogót tartani, akkor máris megkérné Luca kezét, mire azonnal rávágja, hogy gyűrű nélkül is érvényes lehet a leánykérés, amelyen mindketten jót nevetnek, és egymást átölelve figyelik, mint zsebeli be az ifjú jegyespár a gratulációkat.
Meghatódik Mária néni, az örömanya, Csaba doki láthatóan büszke a lányára, a nagyszülők is roppant örülnek unokájuk boldogságának, ám Etus néni bosszús, mert Huba bácsi ismét a megivott bor mennyiségének hatására vigyorog, bezzeg Lili élvezi a helyzetet, ahogyan Béla és a kisfiuk is, ám Esztike a nem várt történés hatására kissé összezavarodott, nem beszélve Kálmánról, aki ha tehetné, legszívesebben elmenekülne.
Ostvát Pista bácsi maga előtt tereli Mancikát, hogy beálljanak a gratulálók sorába, aki szabódik kissé, mire valamit a fülébe súg, amitől széles mosollyal iparkodik mielőbb az ifjú pár elébe járulni.
- Gyere, Luca, hozzunk ki tányérokat a tortának és keressünk poharakat a pezsgőnek. – súgja neki Dani és bemennek a házba, ahová követ őket Mamka, s kisvártatva Mancika és Pista bácsi, akik közben leszedték az asztalokat.
Luca lubickol ebben a nagy családi vircsaftban, mert neki ebben sohasem volt része. Szülei elváltak, s mindkettőjüknek teher volt a gyerek, ezért ötéves korától özvegy nagyapja nevelte fel, aki egy évvel élte túl, hogy Luca végzett a cukrász iskolában. Ott állt egyedül, tizenhét évesen, naiv lelkesedéssel, hogy mindenre megtanította öregapja, s vele már nem történhet semmi rossz, ám az élet bebizonyította az ellenkezőjét. Összeszorított foggal, csak azért is leérettségizett, megtanult angolul és a legjobb úton halad afelé, hogy mestercukrász legyen. Egyedül is elboldogult, pedig öregapja tanítását követte, mely szerint az ember tisztessége és az érzelmei soha, semmilyen körülmények miatt nem eladhatók.
Pali bácsi a harmadik szelet torta elfogyasztása után odajött hozzá, adott neki egy nagy puszit, majd tósztot mondott a tiszteletére, mert aki ilyen szép és finom tortát képes elkészíteni, az nem csupán a hozzávalókat, de a szívét is beleadta, s megérdemli, hogy az egészségére emeljék poharaikat!
Köszöntésének legalább akkora sikere van, mint az ifjú párnak, ám Lili és Esztike fanyalog, hogy bezzeg nekik nem jut a figyelemből. Etus néni sem felhőtlen, megpróbálja részeg férjét kordában tartani, több-kevesebb sikerrel. Kálmán arca savanyú, mint aki citromba harapott, s amikor egy percre nem figyel rá Esztike, nyomban feláll és elindul a kert felé, sétálni egyet. Nyomában ott kullog az öreg kutya, hogy szemmel tartsa, ha véletlenül kárt akarna okozni.
Mamka, Mária néni és Csaba doki az ifjú párral beszélgetnek, s bár Cili pontosan fordítja vőlegénye minden szavát, azért a nagymama le sem veszi a szemét Gilbertről, mert a száj hazudhat, de a test mindig elárulja. De emiatt nem nyugtalankodik Mamka, ezer ránc mosolyog az arcán, s úgy tűnik, hogy elégedett unokája vőlegényével.
Pali bácsi lopva körülnéz, mikor tudna elinalni, meg kell itatni a jószágokat, mert nagy a hőség. Dani megszorítja Luca kezét:
- Szívem, azt hiszem, nagyapa meg akar lógni. Kérlek, foglald csak le, majd én öntök friss vizet a jószágoknak.
Ezért is szereti Danit, mert érzékeny, jó lelkű, segítőkész fiatalember.
Igaz, hogy Pali bácsi nyolcvankét éves, mégsem tud ellenállni Luca kérésének, hogy adjon neki a kertből két szál fekete sárgarépát, melyről sokat hallott ugyan, de még nem is látta, pláne nem kóstolta.
- Szívesen adok neked, kislányom, akár egy kosárral is. Sötétbíbor héjszínű, narancsvörös szívrészű, friss fogyasztásra alkalmas 95 napos tenyészidejű újdonság. Gyökere hosszú, hengeres, enyhén keskenyedő. Megmutatom neked, de csak akkor húzom fel a földből, mielőtt hazaindulsz. Növénytermesztő barátomtól kaptam a magokat, s mondhatom, nem csalódtam benne. Tudod, hogy…
Átöleli a lány vállát, úgy ballagnak a kertbe és Papus csak mondja, mondja, mintha a világ egyik kuriózuma lenne a fekete sárgarépa, melynek létezéséről Luca életében először, idejövet, a kocsiban hallott Danitól, aki ezzel akarta bizonyítani, hogy nagyapja még ma is érdeklődik a világ dolgai iránt.
A kert közepén, nekik háttal áll Kálmán és telefonál:
- Ugyan, édesem, nehogy már ne találj Cinkelak környékén egy taxi társaságot! Értsd meg, véletlenül keveredtem ide, az isten háta mögötti zsákfaluba! Küldj értem egy taxit, mindegy mennyibe kerül! …Ugyan, ismerhetnél már, elvégre húszéves házasok vagyunk!
Papus megszorítja Luca vállát, majd elengedi és odalép Kálmánhoz, s megérinti a vállát:
- Tudja, uram, mi szívesen láttuk magát, de nem erőszak a disznótor! Most szépen visszamegyünk a társasághoz, valaki kiviszi magát az állomásra, az tizenöt perc, fél óra múlva indul a vonat, amivel eléri az egy óra múlva induló intercityt, s két óta múlva Pesten lesz. Olcsóbb, mint a taxi.
Piros az arca Kálmánnak, de nem szól semmit, mert látja, hogy a házigazda nem viccel.
- Kislányom, amott, a harmadik sorban vannak a fekete répák, húzz fel egyet kóstolóképpen! Elvégre mi ezért jöttünk a kertbe!
Mire visszaérnek, Dani már végzett a jószágok itatásával, Mancika és Osvát Pista mosogatnak a konyhában, Esztike Kálmánt keresve bolyong a házban és a ház körül, Piroska pedig Mária segítségével ételeket és süteményeket pakol a családtagoknak.
- Gyere csak, Dani fiam! Kocsival jöttél?
- Természetesen, Papus!
- Kérlek, vidd ki ezt a fiatalembert az állomásra. Igyekezz, hogy elérje a vonatot.
- De, előbb szeretnék elköszönni…-szól közbe Kálmán.
- Senkitől sem kell elbúcsúznod. – villantja rá szikrázó szemét az öreg. – Igyekezz Dani, feltűnés nélkül kikísérni innen a vendéget. Viszontlátásra!
Dühös Kálmán, még az elmúlt harminc évben egyszer sem fordult elő, hogy bárki kidobja, pláne nem egy öregember! Türtőzteti magát és megy Dani után. Úgy tűnik Lucának, mintha kicsit megroggyant volna Kálmán válla, ám ezen nem mélázhat tovább, mert felcsattan Huba bácsi borgőzös hangja:
- Megcsaltalak, na és? Kell a változatosság…
- Hallgass, ne beszélj zöldségeket, nem tartozik senkire, még Karalábéra sem…
- Csak nem! De éppen vele?
Papus int az ujjával Etusnak:
- Gyere ide, lányom! Szedjétek össze magatokat Huba szakival és szépen ballagjatok haza, otthon vitassátok meg a dolgaitokat! Értve vagyok?!
Elsápad Etus, ha édesapja mond valamit, azt tiszteletben kell tartania, az ellen nincs apelláta, még édesanyja sem mer ellentmondani neki.
- No, Lucácska, eredj, keresd meg Esztikét és vigasztald meg, az olyan női dolog, ahhoz nem értek! Én meg megkeresem a doktorokat, hátha okosodok mellettük!
- Papuska, én csodálom magát! – néz fel Luca az öregre, s addig pipiskedik, míg eléri az öreg arcát, ad rá egy puszit és elrohan, megkeresni Esztikét.
Lanyhul a nap melege. Nemsokára esteledik.
Mamka kilép az ajtón, körülnéz, nem látja Etusékat, a Dani gyerek is hiányzik, élete párja pedig vidáman pezsgőzik a vejével és a francia fiatalemberrel, akinek a nevét képtelen megjegyezni.
- Pillanat, doktorok! Piroskám, drága, ígértem Lucának fekete sárgarépát, szednél neki a kertben egy fél kosárral?
Nagyot sóhajt Mamka, Papus már megint rendezgette a családot. Biztosan igaza van. De mit akarhat azzal a rusnya fekete sárgarépával? Éppen indulna, amikor meglátja a síró Esztikét, amint Luca próbálja jobb belátásra bírni. Odamegy hozzájuk:
- Kislányok, gyertek, szedünk egy kis fekete sárgarépát. Közben elmondhatjátok öreganyátoknak, mire ez a nagy sírás-rívás! Csak nem a Kálmánt siratod? Láttam, amit láttam, Esztikém, nem neked való se az a fiatalember, se az a nagy színészet.
Lili is csatlakozik hozzájuk, főleg azért, nehogy kimaradjon valamiből.
- Gyere, Lilikém, szívesen adok én neked is a fekete répából! Nehogy kimaradj a jóból!
Akkora grimaszt vég Lili, melynek láttán Luca képtelen visszafojtani a kibuggyanó nevetését.
- Pfuj, kinek kell a fekete répa?
- Jaj, gyerekem, mindenkinek életében legalább egyszer kijut a fekete levesből! Akkor már nem jobb, ha te magad főzöd?
Ezen még Esztike is nevet, hiszen neki fekete répa nélkül is sikerült kanalaznia a nem kívánt levesből, azért megkóstolná maga is ezt a különleges zöldséget:
- Mamka, nekem is adsz belőle?
- Adok én gyerekem! De tudd meg, nem attól lesz fekete a levesed!
Lucának azon jár az esze, vajon mit szólna Piroska néni, ha itt maradnának egy-két napot, ahogyan magában hangtalanul feltesz a kérdést, azonnal kihallatszik, vagy gondolatolvasó Mamka, mert rávágja a választ:
- Maradhatnátok néhány napot, úgy tudom, nincs sok dolgotok, Dani is szabadságon van, legalább közösen főzhetnénk egy jó kis fekete répa levest!
- Nekem nincs szabadságom! – vágja rá Lili sértődötten.
- Sajnálom, kislányom, de legalább a dédunokámat itt hagyhatnád! Daniék majd hazaviszik!
Szalad a kisfiú, hogy mielőbb a répaszedőkhöz érjen:
- Mamka, Zsilber bácsi meghívott Brötányba, együtt megyünk Cili nénivel és megtanít franciául! Apa már el is engedett!
Hát, szó ami szó, ezzel még a dédi mama sem konkurálhat!

A cikket írta: Yolla

támogatóink