újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szent Péter és Louis csekkje

Látogatók száma: 39

Mennyire érdekes történeteket tud produkálni az élet.

Történt egyszer, hogy egy Louis nevű földi halandó feldobta a pacskert, azaz bocsánat, befejezte a porban való lépkedését, a másik ember kizsigerelését, a hazug életét, és még sorolhatnám, de nem tisztem mindezt felsorolni, mert akkor elsiklanánk a lényeg felett.
Nos, teste lent maradt a Földön, míg lelke egy alagúton keresztül kezdett haladni. Csakhogy ez az alagút egyszer kettévált. Az egyik balra, a másik jobbra.
- Ismét választás elé akarsz állítani? – nézett fel Louis. – Olcsó János vagy! – folytatta tovább.
Ahogy befejezte, hatalmas mennydörgést hallott, majd egy nagy villámlás vakította el.
- Azt a nem jóját! Itt is hallasz? – remegett meg a hangja. – Jobb lesz sietni – nyugtatta magát. – Ez is egy feladvány, hisz a bal mindig a rosszat, a jobb pedig a jót jelenti. Akkor… - s Louis elindult jobbra, de hirtelen megállt. – Persze, mindenki így gondolkodik, de szerintem ez egy csapda.
Ezzel irány váltott, s elindult balra.
Már majdnem elhagyta a kereszteződést, mikor újból megállt.
- Hohó!!! Mi van, ha tényleg úgy van ez kitalálva, hogy kétségbe ejtse a szegény földi halandót, mint engem! Engem semmi és senki nem tud elbizonytalanítani! – húzta ki magát büszkén Louis. – Magam voltam a megtestesült erős jellem, a magabiztosság mintaképe.
S így elindult az ellenkező irányba. Azután ismét a másik irány felé vette rövid útját. A végén annyira kétségbe esett, hogy három éjszaka és három nappal jobbra-balra rohangált, hisz csak egy célja volt, hogy eljusson a Mennyországba. Mivel egész életében arról volt híres, hogy önmagát dicsérte a lehető legtöbb hírcsatornán keresztül, sőt nem átallott magáról verset írni és azt kiadatni. Odáig fajult a dolog, hogy ezt a város himnuszává fogadta. Utólag az is kiderült, hogy mindezt zsarolással érte el. Azonban sohasem került napvilágra, így azóta minden újszülöttnek is meg kell tanulnia ezt a dicshimnuszt.
Louis csak rohangált, rohangált és csak rohangált fel és alá, jobbra meg balra.
Amikor egy kevés időre megállt, valaki megkopogtatta a hátát. Louis szeme elkerekedett, vissza sem fordult, rákiáltott:
- Gyere elő, ne akard, hogy megforduljak!
- Pedig jobban tennéd – szólt egy kis vörös ördög, aki a kezében egy kis vasvillát tartott.
- Nem érek rá, el kell jutnom még ma a Mennyországba.
- Dejszen már három napja itt rohangálsz előttem! – csodálkozott a kis ördög.
- Te, kis ördög – szólt Louis -, ha megmutatod az utat a Mennyország felé, megjutalmazlak. Sőt Szent Péternél elintézem azt, hogy te is bejuthass oda – folytatta Louis. – Amúgy meg te tartozol nekem! Elfelejtetted, hogy mennyiszer téged, csak is téged szolgáltalak a Földön? S hány embert sikerült együtt tönkre tennünk!
- Hohó! Álljon meg a menet! Azokban a tettekben egyedül döntöttél. Különben sincs szükségem az ajánlásodra, hisz olyan jól érzem itt magam a Pokolban. Azonban azt máris megígérem neked, hogy birodalmam kapuja mindörökre zárva áll előtted – fejezte be mondanivalóját a kis ördög, aki megveregette búcsúzóul Louis vállát, s a bal kezében lévő villájával jobbra mutatott.
Louis el sem köszönt, rohant a Mennyország felé.
Ahogy közeledett, egyre világosabb és világosabb lett. Azonban a ruhája egyre szürkébb, s mire a kapuhoz ért teljesen befeketedett. Megpróbálta leporolni magát. Nem sikerült.
A Mennyország kapuja gyönyörű volt, hófehér. Nagyot sóhajtott, majd bekopogott.
Várt.
Várt.
Várt, de még mindig nem nyitották ki előtte a Paradicsomot.
Körbenézett, csengőt keresett. Meg is találta. Háromszor meg is rántotta, amolyan férfiasan, hogy az összes harsona megszólalt.
- Biztos, a fogadóbizottságot terelték össze, azért várattak itt – gondolta magában Louis.
A Mennyország kapuja azonban még mindig nem tárult ki. Épp meg akarta rángatni a csengőt, mikor egy kiskapun kijött egy szárnyas angyal.
Louis bal mutatóujjával intett felé, hogy gyorsabban.
Az angyal ekkor megállt, jobb mutatóujjával most ő intett a fekete ruhájú földi halandónak. Louis is hátra tekintett, majd elindult a fehér szárnyú angyal felé. Ahogy közeledett hozzá, úgy lett egyre magasabb és magasabb. Louis már-már eltörpült. A szó is bennragadt a torkán, lába remegett.
- Te, törpe földi halandó, ezen a kapun soha sem nyersz bebocsátást, azt ígérem. Csak nézz magadra! Tiszta szenny vagy, kívül-belül.
Louis szólni akart, de néma maradt. Ránézett a ruhájára, mely az előbb még tiszta fekete volt, azonban most piros csekkek borították egész testét.
Louis le akarta rázni magáról, azonban a csekkek mintha a testéhez ragadtak volna.
- Mi ez, fehér angyal? – kérdezte Louis.
- Szent Péter. A nevem Szent Péter – mutatkozott be a főangyal. – S mivel a Pokolban sem látnak téged szívesen, úgy döntöttem, hogy most visszamész a Földre, és addig ne lássalak, míg mindent rendbe nem hozol.
- Honnan fogom tudni, hogy mindent helyre hoztam? – kérdezte Louis.
- Minden csekk el fog rólad tűnni – válaszolta Szent Péter.
- Ilyen egyszerű? – szólalt meg végre Louis. – Akkor mindent befizetek, és jövök vissza.
Ezzel Louis megfordult, de Szent Péter megállította.
- Louis, ezek a legfontosabbak! – nyújtott át Szent Péter egy köteg húszezer forintról szóló piros csekket, melyeket az apja töltött ki a halála előtt.

A cikket írta: kiki64

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Igen, az adósságainkat rendezni kell, de miből? Ezt maga Szent Péter se tudja megmondani. Kinek kell döntést hoznia már megint?
azonban adósság és adósság között is van sokfajta!
az általam leírt, nem is adósság, hanem egy át nem adott apai gesztus története, melyet vagy lenyúlt az a gyerek, akit megkértek rá, vagy pedig nem, ki tudhatja ezt?

:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: