Szerecsenmosdatás
Látogatók száma: 54
Stanci néni elkapott a boltban, megvárom, aranyoskám…
Tehetetlenségemben, hogy elkerüljem a beszédes öregasszonyt, sokáig húztam a bevásárlást, a falu egyetlen boltjában, mindent megvettem előre egy hónapra, azt is, amire semmi szükségem. A portálon át láttam, amint Stanci néni bevásárló szatyrát leteszi a földre és erősen gesztikulálva magyaráz a postásnak, aki menne már, de az udvariasság ott tartja.
Muszáj megmentenem a postást, mert estig sem kézbesíti a leveleket, ha Stanci néni feltartja.
- ..én mondom magának, Gyula úr, ez nem más, mint szerecsenmosdatás! No, megyek már utamra, itt jön a szomszédasszony és beszédem van vele.
Veszek egy mély levegőt, jöjjön, aminek jönnie kell.
- Jaj, aranyoskám, végre kijött. Látom, jól bevásárolt, hiába, akinek telik két tucat gyufára, az már a falunkban gazdag embernek számít. Meg vett felvágottat is, meg kalácsot, csirkét is, hiába, sokáig lakott Pesten, biztosan tudott spórolni, hogy ennyire jól megy magának. Nem irigylem, dehogy, csak tudja, kíváncsi vagyok, hogy lehet tízmilliót kapni az alagsorban. Mert ott van a parkoló, ugye?
Szúrósan néz rám, azzal a savó kék szemével. Kényelmetlenül érzem magam, mi közöm nekem ehhez az egészhez? Még jó, hogy csak hatásszünetet tart, nem vár választ.
- Hadd tegyem csak a biciklijére a csomagomat, nekem már az a kis kenyér és szalonna is nehéz a szatyrom alján, öreg vagyok már. Látja, máris könnyebben megyek.
Enyhén kacsázó járásával úgy beindul, alig tudom követni.
- Ha lemarad, aranyoskám, akkor nem tudunk beszélgetni. Tudja, meg akarom kérdezni magától, melyik az a parkoló Pesten, ahol én is kaphatnék tízmilliót? Jól jönne nekünk is. Az unokám egyetemre jár, a fiam munkanélküli, a menyem takarítónői fizetése meg semmire sem elég. Hiába mondtam neki, menjen vissza tanítani, mert tanárnő a lelkem, de csak nevetett, így többet keresek, mama.
Sikkesen szökken egyet, kikerülendő egy tócsát a járda mellett.
- Látja, innen is kilopták az anyagot, de az nem volt tízmillió. Csak amolyan tűpénz. Szóval, aranyoskám, nem kérem én ingyen a segítségét! Megmondja, hol osztogatják a pénzt és én felfogadom magát, hogy elvigyen kocsival, mert gyalog mégsem mehetek annyi pénzért. Mennyiért vállalja?
Csak hümmögök, még ötletem sincs, hogyan magyarázzam meg neki, hogy ez nagyon drága mulatság.
- Annyit nem ér nekem! Hogyan is gondolná! Már látom, ahogyan kattog a fejében a számológép! Mi képzel, aranyoskám?! A becsület nem eladó! Én csak egy tisztességben megöregedett ősz hajú asszony vagyok, nem pedig egy firnyákos jogász! Csak beszélgetni akartam magával, hátha elhozza hazáig a szatyromat!
Azzal lekapja a bicikli kormányáról az ütött-kopott szatyrát és köszönés nélkül magamra hagy.
Hangosan csapódik be utána a rozoga kapu.
Kép: net
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szegény Stanci néni, olyan, mint a szomszédnőm, aki mindig megleste, mikor megyek kocsival a városba és azonnal betelepedett, ki sem lehetett húzni, rosszabb, mint a kutyám, mert őt némi jutalomfalat ellenében sikerűl kiinvitálnom. Ez évekig igy ment, a poharam akkor telt be, amikor a saját kocsimban nem engedett rágyújtani..:(
Tetszett az irásod! :)
Pussz. Ilona
A Stanci nénik márpedig ilyenek! Levakarhatatlanok.
Pussz: Yolla
Tetszett az irásod! :)
Pussz. Ilona
Jót mosolyogtam. Köszönöm!
Pussz,
Tündér