újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szeretethiány 3. rész

Látogatók száma: 49

Lotár

Reggel arra ébredt, hogy az ágyban kihűlt mellette Ildikó helye, mert az asszony most is dolgozik, s ilyenkor hármasban reggeliznek a két fiával, akikkel meglehetősen jó a viszonya, olyan pajtásias, mégis hallgatnak rá, mintha valóban a rokonuk lenne.
Szereti Ildikót, mert puha, meleg ölelésében biztonságban érzi magát, mert nem kér, és nem követel tőle semmit, csak azt adják egymásnak, amiben mindketten hiányt éreznek. Pontosan tudják, hogy kapcsolatuk tiszavirág életű, amilyen gyorsan jött, úgy is múlik el, ám amíg tart, addig élvezik.

Az utóbbi időben azonban felgyorsultak az események, Ildikó igyekszik egyre jobban magához láncolni, hol úgy, hogy a gyerekeivel csináljon programot, hol meg úgy, hogy kettesben töltsék a szabadidejüket, így alig marad annyi ideje, hogy az apjával kötött megállapodásban foglaltakat betartsa.

Most, hogy betölti a harmincadik életévét, ideje lenne elköltözni otthonról, nem szeret az apjával lakni és Ildikóhoz sincs kedve költözni, sőt, az utóbbi időben egyre terhesebb számára mindkét kapcsolat. Barátai egymás után megnősültek, gyerekeik születtek, egyedül maradt facér pasi az egész társaságból, ezért gyakran ugratják, hogy nőgyűlölő, mert egyetlen lányt sem láttak mellette, Ildikót meg mégsem viheti közéjük, mert az nem vezetne jóra.

Ma, amikor bementek Ildikóhoz a fodrászatba, meglátott ott egy lányt, csodás tengerkék szemében csillogott az értelem, hiába volt egyszerű sortban és agyonmosott pólóban, érezte, hogy nem ez a valódi viselete.

Micsoda véletlen, hogy idejött a parkba, elkölteni süteményből álló ebédjét és éppen itt talált szabad padot, ahová leülhet.

Otthagyta a fiúkat a pályán, hadd rugdossák a labdát, és odament a lányhoz, hátha sikerül vele megismerkedni.

Megcsillan a napfény a lány frizuráján, hiába, Ildikónak aranykeze van. Nem tudja, milyen volt a korábbi hajviselete, de ez nagyon jól áll neki, legszívesebben beletúrna, érezné haja selymét, és belecsókolna a nyakába, beszippantaná bőrének illatát.
Kalapál a szíve, nem is figyel a fiúkra, egyre csak beszél a lányhoz, nem is érdekes, mit mond, csak nevessen a lány, mert szép mosolya melengeti lelkét, s úgy érzi, eddig a Csipkerózsika álmát aludta volna. Furcsa, hogy férfi létére ilyen gondolatok száguldoznak a fejében, de egyszer fel kell ébrednie, és ehhez éppen jó az időpont. Már nem tudja lemondani az esti programot, hiszen az apja és Ildikó is nagyon készül az esti ünnepi vacsorára, de szerét ejti, hogy ezzel a lánnyal megismerkedjen, nem csak itt a parkban, gyermekfelügyelői szerepben, hanem független fiatalemberként.

Dea jókat nevet a történetein, melyek jobb híján Ildikó tizenhárom és tízéves fiainak viselt dolgairól szólnak, majd áttér más témákra, a munkahelyi visszásságokra, melyeken jókat kacarásznak.
Fél négykor elbúcsúzik a lánytól, ám előtte bemutatkozik neki:
- Látod, még be sem mutatkoztam: Kovács L. Kelemen vagyok.
- Szivák Dea – nyújtja kezét a lány és meglepődik, milyen határozott a kézfogása, ritka ez a nőknél.
- Megadnád a telefonszámodat? Ha megengeded, felhívnálak a napokban.
- Szívesen, de a jövő héten három napig Londonban leszek.

Három nap elég ahhoz, hogy rendezze sorait, lezárja az eddigi életét, és új fejezetet nyisson.

Úgy néz a távolodó lány után, mint aki angyalt látott. Legszívesebben utána futna, talán még utolérné, mielőtt elvesztené szem elől a panelrengetegben, s eltűnne egy ismeretlen kapualjban. Nem teheti, itt vannak a gyerekek, igazán kibír még egy hetet, mire végre felhívhatja és randevút kérhet tőle. A lényeg, hogy megtalálta, alvó lelke életre kelt, benne ezernyi kolibri repes, örömtáncot járva, és szárnysuhogásuk egyre csak azt mantrázza, megtaláltad, Lotár, megtaláltad végre szíved hölgyét! A felismerés soha nem érzett tettvágyat szabadít fel benne, és mélyen, a zsigereiben érzi, hogy sorsfordulóhoz érkezett, hiszen egy boldogabb, szebb jövő küszöbén toporog, csak be kell csengetnie és bebocsájtást nyer. Villámcsapásként érte a szerelem, amint Ildikó üzletében meglátta a lányt a fodrász székben, s tekintetük a tükörben egy pillanatra találkozott.

Úgy érzi, eddig sohasem volt szerelmes, be kell látnia, hogy amit Ildikó iránt érez, az teljesen más, a szeretet és a tisztelet keveréke, melyet azok iránt a tanítóink iránt érzünk, akik kézen fognak, hogy kellő türelemmel és nagy-nagy megértéssel bevezessenek bennünket valamely tudományba, s csak akkor engedjenek el mellőlük, ha már legalább annyit tudunk, amennyit tudnunk illik. Csakhogy Ildikó hiába bizonyult kiváló tanárnak, hiába tudja, hogy egyszer muszáj elengednie tanítványa kezét, nem akar ezzel szembenézni, inkább hagyja, hogy eluralkodjon rajta az asszonyi féltékenység, és kézzel, lábbal hadakozzon démonaival, amelyek rendre eszébe juttatják, hogy Lotár nem a tulajdona, nem egy tárgy, melyet kisajátíthat, eldughat a világ elől, s örökké megtarthat, birtokolhat, szexuális játékszerként kényeztethet, ahogyan csak kedve tartja.

Öt éve Ildikó puha, vánkos teste jelenti Lotárnak a biztonságot, biztosít számára nyugodt hátteret, hogy átvészelje az apjával közös háztartás nehézségeit, még azon áron is, hogy struccként homokba dugva a fejét elzárkózzon élete valós problémái elől, vagy feldolgozza azt a hiányt, melyet édesanyja halála után egyfolytában érez. Azóta nincs része anyai kéz simogatásában, egy-két szavas gyengéd biztatásban, amely oly sokszor átsegítette a nehézségeken, mert édesanyja szavak nélkül is pontosan tudta, mikor van fiának szüksége az anyai gyengédségre. Gyere, kisfiam, elmegyünk sétálni! – invitálta Lotárt, ilyenkor körbe-körbe járták a lakótelepet, ettek közben egy fagyit, vagy ittak egy üdítőt, sohasem kérdezgette, egyszerűen megvárta, míg gyermeke kibökte, mi foglalkoztatja. Korholás nélkül, a legnagyobb természetességgel hallgatta a történeteket, melyekre más, korábbi saját történetekkel válaszolt, azokat elemezve okította fiát, és hagyta, hogy Lotár maga keresse meg problémáinak optimális megoldását.
- Menjünk haza, Lotár, haragudni fog anya, ha nem leszünk otthon időben.

A nagyobbik gyerek futott oda hozzá és figyelte vagy harminc másodpercig a mozdulatlanul ülő fiatalembert, akinek arcán sohasem látott derűt látott.
- Rendben, menjünk, szólj Öcsinek, igyekezzünk, mert valóban későn érünk haza.

Haza? Neki nem otthona Ildikó lakása, csak egy átmeneti pihenőhely, amelyben ellátják megfáradt testét, de a lelke valahol útközben elveszett, míg meg nem találta Deát, és legszívesebben hajtaná az időt, rohanjon, siessen, teljen el gyorsan egy hét, hogy újra láthassa.

Visszarántja a valóságba a két fiú, fagylaltot ennének, végül kiegyezik velük, hogy jégkrémet vesznek a legközelebbi közértben, mert nincs idő visszamenni az üzletközpontban lévő cukrászdába.

Egyszerre érnek a házhoz Ildikóval, ezért Lotár gyorsan elköszön, már nem is megy fel a lakásba, mert ünnepeltként még készülődnie kell.

Trappol a buszhoz, mintha máris késében lenne, pedig dehogyis, elég lenne háromnegyed hatra hazaérni Ildikóval együtt, akkor is elkészülne a tusolással és az átöltözéssel, de nem akart Ildikóval beszélgetni, sőt, ha lenne benne kurázsi, akkor lebeszélte volna arról, hogy eljöjjön a vacsorára. Már csak abban bízhat, hogy Dezső, az elvált férje, ismét felönt a garatra és nem hagyja nála az asszony a gyerekeket, s ezért nem tud eljönni a nagy ünnepi eseményre.

Milyen nagy ünnepi esemény, a fenét, nyilvánvalóan apjának valami miatt fontos ez a nap, vagy azzá akarja tenni, azért ez a nagy felhajtás. Ha lúd, akkor legyen kövér, ma mindenképpen bejelenti, hogy elköltözik otthonról, keres egy garzont, kibéreli, arra talán még futja a fizetéséből és megkezdi az önálló életét. Mérges lesz az apja, elvégre anyja után megörökölte a fél lakást, de ettől még nem kell két megfásult agglegényként egymás mellett élniük.

Harmincévesnek lenni már nem kis dolog, meglett férfiként tekint a világba és éppen ideje a saját lábára állni. Még nem késő rendezni a magánéletét, hiszen az nem egészen normális dolog, hogy öt éve háromszögezik az otthona, a munkahelye és Ildikó lakása között, és egyik helyen sem maradéktalanul felszabadult.

Lotárnak jól esett a futás, tulajdonképpen minden nap kijöhetne a parkba egy –két körre, jót tenne a testének a nyolcórás munkahelyi üldögélés után.
A csudába is, nincs otthon az apja, pedig már négy óra is elmúlt, ráadásul csak a négy személyre terített asztal jelzi a lakásban, hogy itt hamarosan vacsoráznak, ám a konyhában tisztaság és rend uralkodik. Lehet, hogy az apja meggondolta a főzést, ami nem lenne nagy baj, és elment egy étterembe vacsorát rendelni.

Dea, Dea, hol járhatsz? Mit csinálsz?
Igazán felhívhatná a lány, s akkor itt hagyna mindent, máris rohanna hozzá. Sajnos, Dea nem tudja az ő telefonszámát.
Még nem tudja.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Egyre jobban várom a folytatást!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: