Tamáska
Látogatók száma: 61
Szegény uram, isten nyugosztalja, mindig azt mondta a fiunknak, Tamáskám, csak azt a nőt hozd haza, akit elveszel feleségül. No, nem is hozott egyet sem, mert igen élvezi az agglegény életet.
Mostanáig! Egy hete felhívott:
- Anya, vasárnap ebédkor szeretném bemutatni neked a kedvesemet!
Ugye, milyen szépen mondta! A kedvesét! Hát, nagyon szeretni azt a nőt! Nem is nagyon bánom, ha végre révbe ér! Szeretném megérni az unokáim megszületését, mert remélem, nem egy gyerekük lesz, hanem több is, nem úgy, mint nekünk, mert szegény Lajosom azt mondta, csak annyi pulya kell, amennyit tisztességgel fel tudunk nevelni.
- Hozzad csak, kisfiam, alig várom, hogy megismerhessem! – biztattam, - és mit kell róla tudnom, kisfiam?
- Semmi különöset. Egy nagyon okos közgazdász!
Egész héten suvickoltam a lakást, hogy minden csillogjon, villogjon, nehogy az én jövendőbeli menyem akár egy porszemet is lásson a házban.
Itt, Pestszentlőrinc egyik mellékutcájában nincs átmenő forgalom, nyugodtan kinyithatom az ablakot, nem száll be annyi por, mint Tamáskámnál, aki Budán lakik, a Moszkva téren, amely már Széll Kálmán tér, de nekem csak Moszkva tér marad.
Kimentem a piacra és bevásároltam. Még Szedlacseknénak is feltűnt, hogy mekkora nagy csomagokat cipelek.
- Kiket vár vendégségbe, Kovácsné asszony, hogy ennyire bevásárolt?
- A fiam jön vasárnap ebédre a kedvesével, aki közgazdász! – vágtam rá nagy büszkén, mert a fiam igaz, hogy harmincöt éves mérnök, de a felesége is tanult ember lesz, nem takarítónő, mint a szomszédasszony menye.
- Csak nehogy odaszokjanak magához, mert úgy jár, mint én! Nem győzöm már sem pénzzel, sem energiával, hogy minden vasárnap nálam ebédel az egész család! Tudja maga, mennyit eszik két felnőtt, meg három gyerek? Adja isten, hogy megtudja!
Bánnám is én, inkább éheznék hét közben, csak már ott tartanánk.
Főzök egy finom Újházi tyúkhúslevest, utána töltött dagadó lesz sült krumplival, meg uborkasalátával és süteményt is sütök, Tamáska kedvencét, rácsos lekváros-diós linzert. Bort is vettem, meg egy üveg vodkát, már mindegy, kerül, amibe kerül, nem akarok leégni a vendég előtt.
Burkus kutyám ott vár a kapuban, rá is átragad az izgalom, mintha tudná, hogy fontos nap van, reggel el sem mozdult mellőlem, s most is követ, mint az árnyék. Megáll az előszoba ajtajába, mert a házba nem léphet be, még az uram szokatta rá, hogy ott a határ. Nyitva hagyom az ajtót, úgy szoktunk beszélgetni máskor is.
- Tudod, Burkus, ma elhozza Tamáska a kedvesét, végre megismerjük. Remélem, nem ugatod meg, nem illenék, hiszen lassan családtag lesz, azokat pedig nem illik vegzálni. Érted?
Leül a küszöbre és onnan figyel, hegyezi a fülét és vakkant egyet, mintha értené, amit mondtam neki.
Még csak át sem öltözöm, sajnálom rá az időt, úgy, ahogy vagyok, hétköznapi kimenő ruhámban nekilátok zöldséget pucolni, addig a húsok ott állnak a vízben, a két tálban, legalább jól kiáznak addig, míg sorra kerülnek. Közben jár az agyam. Megvettem egy egész tyúkot, sok lesz az a levesbe, de nem baj, belefőzöm az egészet, majd a nagyobb főtt húsokat csak úgy párizsiasan átsütöm, legalább kétféle húst tálalhatok második fogásnak.
Jár a kezem, mint a motolla, de létezik egy határ, melyet nem lehet átlépni. Először süljön meg a töltött dagadó, csak utána tehetem a sütőbe a linzert. Sebaj, annak sem árt, ha letakarva vár a sorára.
Gyöngyözik a leves a tűzhelyen, sül a dagadó, mehetek tusolni és átöltözni.
A nagyszobában terítek, a nagy asztalon, herendi porcelánnal és a maradék családi ezüst eszcájggal, had’ lássa a vendég, hogy nem is akármilyen családhoz kerül.
A kertben találok még néhány őszirózsát, igaz, már jól kinyíltak, de jól mutatnak az ebédlőasztal közepén, a közepesnél alig nagyobb kristályvázában.
Meleg a vénasszonyok nyara, azért a süteményt már a kerti szaletliben fogyaszthatjuk, meg a kávét is. Odalátni a szomszédból, csak irigykedjen Szedlacsekné, úgyis tudom, hogy leskelődik majd az ablakból, hogy mielőbb megláthassa a jövendőbeli menyemet.
Felveszem a fehér térdig érő nadrágomat, hozzá az égszínkék pólómat, abban csinos is leszek, de nem öltözöm túl a jövendőbeli menyemet.
Csigatésztát főzök levesbetétnek, az olyan ünnepélyes.
A sütemény is öt perc múlva kész, amikor Burkus felpattan és rohan a kapuhoz. Szaladok magam is, hogy kinyissam a nagykaput, álljanak be kocsival az udvarra, az a biztos.
Tamáskám begurul az autóval, de nem egészen hátra, ahová állni szokott, hanem a ház mellett parkol le, ahová Szedlacsekné már nem lát át.
Nyílnak az ajtók, kiszáll Tamáska és a másik oldalról is egy jól öltözött férfi pattan ki a kocsiból, kezében hatalmas virágcsokorral, megkerüli a kocsit, és elém áll:
- Kézcsókom, Márta néni! – nyújtja nekem a csokrot.
- Szervusz, anya! Bemutatom Dávidot, a kedvesemet!
- Dr. Zalán Dávid vagyok! – mutatkozik be a fiatalember, miközben úgy érzem, a lábaimból kimegy minden erő, és egy hang nem sok, annyit sem tudok kinyögni.
Burkus, a szófogadó, szimatolgatja a vendég cipőjét, majd egy óvatlan pillanatban megnyalja a kezét. Elvégre családtag lesz.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia, Évi!
Ezt jól kitaláltam!
Pussz: Yolla
Na és hol marad a csattanó?
Szia Yolla!
Nem semmi a vége? Nem tudom merre futottam volna minden irányba a meglepetéstől, amikor Tamáska "kedvesét" végre megismerem?... :-)
Pussz,
Éva
Ezt jól kitaláltam!
Pussz: Yolla
Szia, Yolla!
Hát erre mondják, hogy "pofáraesés"! Te Yolla, miket tudsz kitalálni! ? Mert remélem, nem "igazi", bár ki tudja, ebben a nagy kavarodásban ..:D
Gratulálok a történethez! :)
Puszim, Ilona
Kell egy kis poén!
Pusz: Yolla
Nem semmi a vége? Nem tudom merre futottam volna minden irányba a meglepetéstől, amikor Tamáska "kedvesét" végre megismerem?... :-)
Pussz,
Éva
Hát erre mondják, hogy "pofáraesés"! Te Yolla, miket tudsz kitalálni! ? Mert remélem, nem "igazi", bár ki tudja, ebben a nagy kavarodásban ..:D
Gratulálok a történethez! :)
Puszim, Ilona