Tóni bácsi visszavonul
Látogatók száma: 48
5. rész
Karácsony első napjára húszcentisre hízott a kertben a hótakaró, és a hőmérséklet mínusz öt fokra csökkent, ám legalább kétszer olyan hidegnek érzi Tóni bácsi, amikor felkel a meleg ágyból, hogy kiengedje hálótársát az udvarra, kiszellőztesse a lakást és elkészítse mindkettőjük reggelijét.
Szél dagasztja a függönyöket, és a beáramló hideg levegő gyorsan kiszorítja a benti meleget, ezért az öreg kénytelen belebújni vastag fürdőköpenyébe, melytől kissé nehezebben mozog, mert kicsit szűknek érzi, s arra gondol, hogy összement a mosásban. Az eszébe sem jut, hogy felszedett néhány kilót, nem sokat, úgy négyet vagy ötöt, de majd rájön, amikor valamelyik ünnepi öltönyét felveszi, ám úgy tűnik, a közeljövőben erre nem kerül sor.
Idén Dani családostul elutazott egy vidéki exkluzív szállodába, ott töltik a karácsonyi ünnepeket három baráti házaspárral együtt, de megígérte, hogy pótszilveszterre, január második szombatján eljönnek hozzá és két napig együtt mulatnak. Hogy ez visszavágás a tavalyi utazása miatt, vagy előrejelzése annak, hogy többé nem számíthatnak a havi apanázsára és már nem kötelezettségük a karácsonyt vele tölteni, azt maga sem tudja és nem is akarja tudni. Úgy készült, hogy ketten ünnepelnek Cirmossal, ezért cserepes fenyőfát vett, melyet az ünnepek után majd kiültet a kertbe. Legalább háromféle égősor és mintegy száz darab karácsonyfadísz vár sorsára, gondosan becsomagolva a hatalmas tévés dobozba, jobb lett volna elajándékozni belőlük, csak az a baj, hogy későn jutott eszébe. Jövőre is lesz karácsony, nem késik le semmiről.
Ebédre megsüti a hurkát, kolbászt, megmelegít egy adagot a toros káposztából, amiket kóstolóba kapott Dezsőéktől, és Piroskának még arra is volt gondja, hogy a frissen sült tepertőből is csomagoljon neki fél kilónyit, amit úgy igyekszik beosztani, hogy minél tovább kitartson. Süteményeket is vett a cukrászdában, de a bejgliket Ulmann úr kocsmájában vette, mert ők kelt tésztából készítették, mint annak idején a nagyanyja tette.
Persze, nem maradt adósa Dezsőéknek sem, két üveg whiskyt és két nagy bonbont vitt a disznótorba, melyet Piroska azonnal eltett a jobb időkre, mielőtt férje azokat a drága italokat megitatta volna az amúgy is kissé kapatos társasággal. Kardos asszony Piroska, határozott utasításokkal cereblálta a hízóvágást, mindenkinek adott munkát és olyan ügyesen csinálta, hogy délután kettőre, ebéd utánra, csupán a zsírsütés és füstülésre szánt szalonnák, meg húsok besózása maradt hátra.
Ideje beengedni Cirmost, ne cidrizzen kinn a hidegben. tálkájában várja kedvenc macskaeledele, Tóni bácsi magának is elkészítette a reggelijét, s ha igyekszik, egyszerre végeznek étkeikkel, s tizenegyig rendet tesznek, feldíszítik a karácsonyfát, majd beteszi a sütőbe a sütnivalókat, délben megebédelnek, és szusszannak egyet a vendégek érkezéséig.
A disznótoros vacsorán tizenhatan ültek a két nagy összetolt asztal körül, és micsoda véletlen, Tóni bácsi mellé nyolcéves kisfiával együtt Piroska keresztlányát ültették, aki történetesen nem más, mint a szépséges ügyvédnő. Boglárka nem dicsekedett a köztük lévő munkakapcsolattal, de nem is tagadta, ha rákérdeztek.
Boglárkának önkéntelenül is sikerült úgy elbűvölnie Tóni bácsit, hogy elég neki visszaemlékeznie a disznótoros vacsora eseményeire és azonnal megáll a bicska a kezében, pedig olyan szépen szeleteli vele a tepertőt, a kenyeret és karikázza hozzá a zöldpaprikát. Cirmosnak is feltűnik a gazdája lelkében végbement változás, gyakran elréved, mint most is, elfelejti lekapcsolni a kávéfőzőt, pedig percek óra kifolyt belőle a kávé. Mi másként is tudná jelezni, hogy ebből bizony nagy gond lehet, mintsem a finom reggelije utáni mosakodást későbbre halasztva, a konyhaszekrény elé ül, szemét a kávéfőzőre függeszti és magas fejhangon nyávogni kezd, ahogyan azt a vészhelyzet megköveteli.
- Mi baj, Cirmos? – kérdi az öreg, és jószága felé fordul, s akkor veszi észre a kávéfőző bekapcsolt állapotát jelző piros lámpácskát. – Mi lenne velem nélküled! – pattan fel a helyéről kikapcsolni a készüléket. – Megérdemelnél egy kortyot belőle, de nem szereted a kávét! – dörmögi. – Ma karácsony van, Cirmos – néz a macska szemébe, - nem lustálkodhatunk, feldíszítjük a karácsonyfát, ajándékokat keresünk a vendégeinknek, megsütjük az ebédet és kivételesen ugyanaz lesz az ebédünk.
Cirmos, mintha értené az öreg monológját, pislant egy nagyot, mert unja a szöveget, és mosakodni kezd, amit eddig elmulasztott a bekapcsolva hagyott kávéfőző miatt.
Takaros lett a karácsonyfa, hogyne lenne az, amikor minden ágacskájára jutott egy dísz, tetején húszcentis csúcsdísz pompázik, és körbefonja a fehér égősor. Szaloncukor és csokoládé nincs rajta egy szál sem, ahogyan a csillagszóró is hiányzik a gyertyával együtt, nem is férne rá.
Tóni bácsit annyira lefoglalják teendői, hogy elfeledkezik lakótársáról, aki egész délelőtt a füles fotelben aludt, szépen összegömbölyödve, elvégre az unalomnál még az alvás is jobb.
Cseng a mobilja, de nem tudja, ki a hívó fél, mert alig tartott meg néhány számot, minek, ha úgyse akarja őket felhívni, elvégre lezárta a múltat, a mára koncentrál és igazán a messzi jövő sem érdekli, Tóni bácsi ugyanúgy a mának él, mint a macskája, kiélvezi az örömteli pillanatokat, mert a boldog percek gyorsan pillanatokká redukálódtak, ez bizonyára a korral jár, vagy a változó körülményekkel, de mindegy, ideje betenni a sütőbe a hurkát és a kolbászt, kiválasztani a könyvei körül azokat, amelyeket Boglárkának és a fiának ajándékoz, és nem várhatja vendégeit szabadidő ruhában, rendesen, öltönyben, nyakkendőben illik megülni a karácsonyt.
Ellenben Dani igazán jelentkezhetne, hogy szerencsésen megérkeztek a szállodába, mert bár kicsi a hó, attól még csúszik, ha megfagy a teteje, és valószínűleg a menye vezet, akit vétek a kormánykerékhez engedni, de ebbe nem szól bele, ez az ő ügyük, csak aggódik.
Felébredt Cirmos, míg elkészül az ebéd, addig leül a fotelbe és hagyja, hogy ölébe ugorjon, és doromboljon.
Jól esik Boglárkára gondolnia, aki ügyvédként penge eszű, nőként elegáns és titokzatos, éppen olyan, amelyet magának képzelne Tóni bácsi. A negyedszázados korkülönbség pusztán egy adat, melynek nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani, mert úgy ver a szíve, mint amikor szerelmes az ember, s legszívesebben számolná a perceket, mennyit kell várnia a szeretett nő megjelenéséig. Patrik is elnyerte tetszését, komoly, intelligens gyerek, mint mindegyik, akit egyedül nevel a gondos édesanya. Szívesen nevelné Boglárkával együtt a kisfiút, akinek jobb apja lenne, mint a sajátjának volt, mert nem kell dolgoznia, rohanni az ügyek után. Ami azt illeti, meglepetést okozott neki az ügyvédnő azzal, hogy más feladatokat adott neki, mint amire számított, piszlicsáré beadványok írogatása helyett, évek óta húzódó, komoly peres ügyek dagadtra hízott aktáit nyomta a kezébe, olvassa át és várja a véleményét. Az öt aktából hármat átlapozott, s a jelen állás szerint, mindegyiknél ötven százalékos az esély arra, hogy megnyerjék, vagy elveszítsék, ezért kell hozzá egy tiszta fejű kívülálló, aki képes elfogulatlanul átnézni a több száz oldalas anyagot, és meglelni benne a győzelemhez vezető ajtó kulcsát.
Ismét cseng a mobilja, régi, kicsi jószág, aprók rajta a hívó felet jelző számok, melyek ismerősök számára, de már nem emlékszik, kihez köthetők. Nem is lényeges, valószínűleg csak kellemes ünnepeket akar neki kívánni valaki, arra pedig nincs szüksége.
A konyhából bekúszik a sülő kolbász illata, felpattan az öreg, még a végén elégeti az ebédet, de szerencsére, csak meg kell fordítani a tepsiben lévőket. Összefut szájában a nyál, amint megérzi a fűszeres véres hurka illatát. Mennyei lesz! Visszateszi a sütőbe a tepsit és kimegy a spájzba egy üveg borért, s ha már ott van, hoz egy üveg savanyúságot is.
- Cirmoskám, negyedóra múlva ebédelünk! Addig kiengedlek, intézd el a dolgodat.
Izgatott a macska, gyorsan kiugrik a nyitott ajtón, de egy tapodtat sem megy tovább, meredten nézi a bejárati kaput, utána Tóni bácsira néz és nyávog.
Megérkeztek volna Boglárkáék? Nagyon dobban az öreg szíve, széles mosollyal kilép a házból és pár lépés után megtorpan.
Régi szeretője, Pollák Bea áll a kapuja előtt.
Hogyan talált ide? – dohog magában. Mindhiába, muszáj beengednie, ha már a kedvéért ilyen hosszú utat megtett.
Ugrásra készen követi a macska.
- Nyugodj meg, Cirmos, ő is vendég.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
ez aztán a fantasztikus történet. karácsonykor soha nem esik a hó, ez alap.
de nagyon várom a folytatást. remélem, a rivális nőstények kikaparják egymás szemét.
de nagyon várom a folytatást. remélem, a rivális nőstények kikaparják egymás szemét.
Mi van a 6. résszel? Nagyon várjuk már mi! (A Yolla
olvasótábor tagjai!) (:-D)
Pusszantom a kacsódat! emillio