Tóni bácsi visszavonul
Látogatók száma: 47
9. rész
A megyeszékhely ötcsillagos szállodájának különtermében gyülekeznek a szilveszteri bál résztvevői. Közel száz vendégre számítanak a szervezők, mert azon túl, hogy jó szórakozási lehetőség az évenként megrendezésre kerülő ügyvédek bálja, egyben a kollégák közötti személyes találkozás és eszmecsere lehetősége is. Szemrevaló és mégis elegáns a huszonöt négyszemélyes asztal terítéke, amely a terem felét foglalja el, a másik felében húsz négyzetméteres színpadot állítottak fel a műsorhoz, a kettő közötti szabad tér pedig a táncolóké lesz. Ez az egyetlen különterem, melyhez tartozik egy ötven négyzetméteres fedett terasz, asztalokkal, székekkel, hamutálakkal, amely hivatalosan dohányzásra kijelölt helyként funkcionál, de ez nem zárja ki azt sem, hogy színtere legyen a kettesben folytatott intimebb beszélgetéseknek, melyekre rendszerint a zenekar játéka alatt kerül sor, amikor már benn a saját hangjukat sem hallják, így azt sem, amiről kinn beszélgetnek.
Boglárka bordó, mélyen kivágott, bokáig érő, baloldalon combközépig felvágott, rendkívül elegáns estélyi ruhában pompázik, fedetlen vállán a ruha anyagából készült stólával, mosolyogva érkezik Tóni bácsi karján, aki fekete öltönyben, fehér ingben és partnernője ruhaszínével megegyező nyakkendőjében, egyenes tartással, büszkén lépdel a nézőközönség előtt, mert valamennyi újonnan érkezőt alaposan megfigyelnek a korábban érkezettek. Dr. Sáfár Antal ismét negyvenöt évesnek érzi magát, s tudja, hogy képes lenne meghódítani bárkit a jelenlévő hölgyek közül, erről tanúskodnak a nyílt vagy lopott pillantásaik.
Mielőtt elfoglalhatnák helyeiket, koktélokat kínálnak a pincérek, melynek szopogatása közben üdvözölhetik egymást a vendégek, hiszen szinte mindenki mindenkit ismer a megyében, ha máshonnan nem, hát hallomásból, vagy a kamarából.
Tóni bácsi élvezi a helyzetet, láthatóan sokan kedvelik Boglárkát, és végre új arcokkal találkozhat, s csak remélni tudja, hogy nem lesz ismerős a társaságban, aki a továbbképzésekről vagy a szakmai konferenciákról emlékezne rá. Miután a tízedik ismeretlennel is bemutatkoznak egymásnak, elege lesz az egészből, s diszkréten Boglárka fülébe súgja, hogy pár percre kimegy a dohányzóba, kiszellőzteti a fejét.
A teraszról látni az egész várost, melynek utcáin még égnek a karácsonyi díszkivilágítás fényfüzérei, a Tóni bácsiban úrrá lesz a nikotin éhség, mert a koktél és a látvány kellemes, régi emlékeket hoz a felszínre, s abban az időben még dohányzott, természetes, hogy kívánja a nikotint.
- Szép jó estét, Tónikám, megkínálhatlak egy cigarettával?
A kellemes női hang huszonöt év távlatából is ismerős számára, megfordul, és szembe találja magát dr. Hegyesi Margóval.
- Csókolom a kezed, Margó! Te még ma is tudod, mire lenne szükségem?
A kézcsók helyett két puszit ad az extravagáns megjelenésű, koránál jóval fiatalabbnak látszó korabeli hölgynek, és természetesen elfogadja a felkínált cigarettát.
- Hogyan kerülsz ide? Azt hittem, téged mozdonnyal sem lehetne kirángatni a fővárosból!
- Vidékre költöztem, gondoltam, ott nyugodtabb az élet.
- Á, nehogy azt hidd! Itt is megtalálják az embert a kihívások. Nekem elhiheted, már tizenhat éve élek ebben a városban, és élvezem a nagy Hegyesi Margó professzor asszonyt, a Tudományos Akadémia levelező tagját övező felhajtásokat, miközben magamban röhögök az egészen! Csiripelték a verebek, hogy nyugdíjba mentél és rögtön az jutott az eszembe, hogy végre belekezdhetsz a régóta tervezett tanulmányaid megírásához. Képzeld, még emlékszem a témáidra is: a jogrendszerrel szembeni társadalmi elvárások, az igazság és a jogrendszer viszonya.
- Kitűnő a memóriád, ám kénytelen vagyok kiábrándítani, már nem érdekelnek a tanulmányok.
- Akkor továbbképzéseket tartasz?
- Nem, még azt sem, egyszerű, hétköznapi nyugdíjasként élem az életem.
- Istenem, Tóni, te megnősültél?
- Édesem, ismered az elveimet, a jóból kevés is elég!
- Örülök, hogy a humorod a régi!
- Fogadjunk, hogy nem mentél férjhez, mert engem nem tudsz elfelejteni?
- Édesem, ha megkívánsz egy szelet húst, akkor sem veszel meg egy egész disznót! Jóképű fiatalember az asszisztensem, negyed századdal fiatalabb nálam és valóságos lepedő akrobata az ágyban! Ennek semmi köze a szerelemhez, egyszerű cserekereskedelem. Kölcsönösen kielégítjük egymás szükségleteit! Ne nézz így rám, azt is, mert nekem abban van hiányom, neki pedig a híres professzor asszony kapcsolatai kellenek. Látod, ilyen egyszerű!
Negyven körüli, jóképű fiatalember tűnik fel az teraszra vezető ajtónál, kilép, megtorpan, körülnéz, és az időközben Tóni bácsiékat követő beszélgető párok között kutat a tekintetével, majd meglátja őket és határozott léptekkel feléjük tart.
- Engedd meg, Tónikám, hogy bemutassam az asszisztensemet!
- Üdvözlöm, Balla Tamás vagyok!
- Részemről a szerencse, dr. Sáfár Antal – nyújtja kezét az öreg.
Margó asszony kedves, társasági hangon ecseteli a fiatalembernek, hogy annak idején Tónival együtt tanítottak az egyetemen, egyszerre lettek az MTA levelező tagjai, onnan a több évtizedes ismeretségük, melynek gyümölcseit, a közös tanulmányaikat, még mindig élvezheti a fiatalember, ha megkeresi a neten, mert oly időtállóak, hogy ott is közkinccsé tették.
- Nagy szerencséd van, Tónikám, - fordul az öreg felé Margó asszony, - Tamás kisfiának felügyeletét elvállalta a szomszédasszony, így sikerült eljönnünk a rendezvényre, és ezzel lehetőséget adtunk a sorsnak, hogy összehozza a találkozásunkat. Tényleg, nem is mondtad, kivel érkeztél? Mert nem egyedül jöttél, abban biztos vagyok.
A teraszon immár nyüzsgő tömeggé vált dohányzók között feltűnik bordó estélyi ruhájában Boglárka, akit azonnal kiszúr Tóni bácsi:
- Egy pillanat, Margó, egy perc múlva bemutatom a partnernőmet! – felkiáltással eltűnik a tömegben és Boglárkával a karján érkezik vissza, akinek szépségét látván Margó asszony elismerőn nyugtázza.
- Szép vagy elegáns! Örülök, hogy megismerhetlek! Hegyesi Margó vagyok kedvesem!
- Üdvözlöm, Balláné dr. Dankó Boglárka!
- Lám, még egy Balla! Nekem is van egy Ballám, no, mi a baj, Tamás? Ismerd meg ezt a csinos hölgyet!
- Már régóta ismerem, Margó drágám, Boglárka a fiam édesanyja!
Tóni bácsi komolyságot erőltet az arcára, pedig legszívesebben rondán vigyorogna, vagy még inkább hangosan röhögne, de ez úriemberhez méltatlan viselkedés lenne. Természetes mozdulattal karját nyújtja Boglárkának:
- Menjünk, kedvesem, illendő elfoglalni a helyünket. Örvendtem, Margó, még találkozunk! Viszontlátásra, fiatalember!
Boglárka kissé meglepődve hagyja Tóni bácsit kibontakozni, még el sem kezdődött a vacsora, máris számos meglepetés érte. Megismerkedni a nagy tekintélyű Hegyesi professzor asszonnyal, felér egy lottó ötössel, megtudni Tóniról, hogy egyetemi oktató korában a professzor asszonnyal egyidejűleg lett az akadémia levelező tagja, akit ingyen munkásként alkalmaz, a hab a tortán, hogy a volt férje kvázi prostituálta magát, nyilvánvalóan ez az ára annak, hogy bekerüljön olyak körökbe, ahonnan jól fizető állást remél. Azzal, hogy Patrikot idegenre bízta, hogy elkísérhesse a professzor asszonyt a szilveszteri bálra, kiverte Boglárkánál a biztosítékot, bár próbálja titkolni, hiszen a Tamással történő komoly beszélgetéshez nem ez a megfelelő helyszín és időpont. Legszívesebben elsüllyedne, de minimum felállna és hazamenne, holott tudja, hogy ez lenne a legrosszabb megoldás, amely ráadásul méltatlan is hozzá.
Tóni bácsi pontosan érzékeli partnere kedélyváltozását, és szelíd derűvel igyekszik jobb kedvre deríteni, melyben segítségre talál az ötvenes házaspárban, akikkel asztaltársak lettek, s láthatóan könnyen barátkozó, vidám, mosolygós emberek. A feleség, Nórika, tanárnő, alacsony, gömbölyded asszony, a férje Ákos, kinek haja mákos, foglalkozását tekintve bíró, s rendszeresen a másodfokú ügyeket tárgyal.
- Mondtam Ákosnak, hogy indulás előtt együnk otthon néhány falatot, mert az itteni öt fogással nem lakunk jól! – csacsogja Boglárkának. – Nagy, díszes tányérokon kapjuk a különféle fogásokat, melyekhez jóllehet nagyító is kellene, ha meg akarjuk tudni, mit is eszünk!
Valóban aprók a fogások, inkább kuriózumra törekedtek a szakácsok, mintsem arra, hogy jól lakjanak a vendégek, azt otthon is megtehetik. Ákos és Tóni bácsi nagyon egymásra találtak, amint vitriolos humorral kommentálják az ételeket, azokhoz illő borokat rendelnek, persze, egy igazi sommelier elborzadna a választásuktól, de mit sem számít, elvégre nem a borhoz, hanem a joghoz értenek.
Boglárka és Nórika poharába azonnal töltenek, amint abból kifogy az ital, és egy idő után már az ügyvédnő maga sem tudja, mennyi bort fogyasztott, bár kétségtelenül egyre jobb kedvre derül, felszabadultan nevet a poénokon, van is min, mert Ákos és Tóni valósággal sziporkáznak.
- Ákos barátom, bölcs asszony a feleséged. Éhesebbek leszünk vacsora után, mint előtte voltunk. Rendelhetnénk egy nagy pizzát, sőt, ahogyan elnézem a más asztaloknál ülőket, akár tucatnyit is, lenne gazdája mindegyiknek.
- Tóni, igazad van, ami az Nórikát illeti, valóban bölcs asszony, azért választottam, hanem, ami a vacsorát illeti, abban mindketten tévedtek. Hogyan tudnátok táncolni egy bőséges vacsora után? Medvetáncot járni nem lenne nyerő! Megnézzük a műsort, utána táncolunk egy órát és meghívom az egész társaságot a kiskocsmámba, amely reggel ötig nyitva tart, és kizárólag zóna adagokat ad, rántott húsból, pacalból, zúzapörköltből, töltött káposztából, ellenben annak semmi akadálya nincs, hogy a vendég végig egye az étlapon szereplő ételeket!
- Miket mondasz, Ákosom! Abban a kocsmában kinéznének minket!
- Tévedsz, kedvesem, nagyon empatikusak és befogadók a kocsma törzsvendégei, az egyetemi tanártól a hajléktalanig bárkivel találkozhatsz. Igazi társadalmi anziksz!
- Ezt ki nem hagynánk, ugye, Boglárka?
A vacsora utáni néhány perces szünetet a hölgyek arra használják, hogy elmennek sminket igazítani, Tóni bácsiék pedig kimennek a teraszra dohányozni.
- Tóni, jól sejtem, hogy te vagy az a Sáfár professzor, aki részt vett az akadémiai kutatásban az igazságszolgáltatás helyzete a gazdasági peres ügyekben.
- Bocsáss meg, Ákos, inkognitóban vagyok, és nem akarok a hölgyek előtt erről beszélni.
- Megértelek. Nagyon csinos az ügyvédnő és amennyire emlékszem a statisztikákra, 95 %-ban simán megnyeri az ügyeit.
- Igen, tudom, azért is lettem a kísérője.
- Ó, én azt hittem, hogy ennél azért több van köztetek, nagyon összeilletek!
- Á, csak barátok vagyunk! – vágja rá az öreg és magában hozzáteszi: sajnos. – Komolyan mondtad a kiskocsmai kiruccanást?
- Természetesen! Nórika haragszik rám, ha kéthetente ott találkozom az újságíró barátommal, és megiszunk néhány pohár bort. Már meggyanúsított az asszony, hogy az egyébként nem létező barátnőmmel találkozgatok, azért gondoltam, egyszer megmutatom neki a nagy magyar kocsmai valóságot, hadd lássa a saját szemével az én drágám, mennyit kell szenvednünk, míg elszopogatunk egy liter borocskát.
- Ha jól értem, nem véletlenül jártok ebbe a csehóba.
- Valóban, mert igazság szerint az én lúdtollal papírt véső barátom ott tájékozódik arról, hogy mi érdekli az embereket, mert azokról a témákról érdemes írnia. Jóskával együtt jártunk az egyetemre, onnan datálódik a barátságunk, és annál sokkal szorosabb, mintsem felrúgjuk azt bármely fehérnép miatt.
Az éjféli pezsgős koccintás után Ákos javasolja, hogy induljanak, és taxit akar hívatni a pincérrel, amikor Tóni bácsi közli vele, hogy ők kocsival jöttek, azért ivott egész este gyerekpezsgőt.
A kinti mínusz két fokban hosszan keresik az öreg kocsiját, mert úgy megtelt a parkoló, hogy a gyér köztéri világításban Tóni bácsi nehezen tájékozódik az idegen terepen. Végül Boglárka talál rá a kocsira és Ákos vállalja a mitfárer szerepét, hogy minél előbb eljussanak a kiskocsmába.
Jól sejtette Tóni bácsi, hogy a kiskocsma a belváros egyik eldugott kis utcájában van, apró cégtábla jelzi az arra járóknak, ha ezen az ajtón beléptek és a pincébe vezető kissé meredek lépcsőn lementek, akkor ott találjátok a múlt század hetvenes éveit idéző kocsmát, retro berendezésével és ételeivel, mindössze annyit modernizáltak rajta, hogy bevezették a gázfűtést, klímát szereltek fel és tilos a dohányzás. Mintha a kocsmában megállt volna az idő, nyoma sincs a szilveszteri hangulatnak, és ahogyan azt Ákos előre jelezte, itt valóban találkozhatnak egymással olyan emberek, akik máshol meg sem látnák egymást.
- Ákos!!! – kiabál a helyiség túlsó végéről egy érces férfihang. - Gyertek ide, szorítunk nektek helyet!
Ki más kiabálhatna egy bíróra, mintsem az újságíró barátja, akivel nem véletlenül találkoznak.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Na jó, hajlok rá, mert az eddigiek ismeretében akár még az is lehet, egy rendes ember! :-)
Puszi
Kedves Éva,
vannak azért rendes emberek is!
Puszi: Yolla
Puszi
Ez vegre jo hosszu novella lesz, nem maradok olvasmany nelkul!! :)
Csak írok, írok, rengeteg az időm, s ha tetszik Neked, akkor már megérte!
Üdv: Yolla
Én másként mondanám! Inkább szivatnak! Résen kell lenni!
vannak azért rendes emberek is!
Puszi: Yolla
Az efféle öregurak igen szívósak tudnak lenni:-)
relatív az életkor megítélése, nekem 63 évesen már nem is olyan öreg egy 65 éves!
Üdv: Yolla
Kedves Yolla!
Mikor lesz kész a 10. rész? nagyon várom!
(:-D)
Pussz: emillio
Kérésed számomra parancs! Máris olvashatod!
Puszi: Yolla
Az efféle öregurak igen szívósak tudnak lenni:-)
Kedves Cathy!
Ha az öreg Tóni bácsi egészséges, és
megéli az emberi kor legvégső határát,
akkor bizony hosszú lesz.... (:-D)
(ez a mi, - olvasni szeretők szerencséje!)
Pussz: emillio
Ez vegre jo hosszu novella lesz, nem maradok olvasmany nelkul!! :)
Ha az öreg Tóni bácsi egészséges, és
megéli az emberi kor legvégső határát,
akkor bizony hosszú lesz.... (:-D)
(ez a mi, - olvasni szeretők szerencséje!)
Pussz: emillio
Mikor lesz kész a 10. rész? nagyon várom!
(:-D)
Pussz: emillio