Tóni bácsi visszavonul
Látogatók száma: 59
11. rész
Leesett a hőmérséklet, mínusz tíz fokot mutat a kinti hőmérő. Cirmos is kapkodja a lábát, gyorsan elintézi folyó ügyeit és máris bekéredzkedik a házba, mert hiába rendelkezik méretre szabott, hibátlan bundával, semmi kedve azt kitenni a zimankós időjárás szeszélyeinek, egyébként sem szívesen hagyja magára gazdiját, mert nagyon gondterhelt, már délelőttönként sem üldögélnek kettesben a füles fotelben, hogy szunyókáljanak a televízió előtt, jóformán régi szokásaikból pusztán a közös ágyban való alvás maradt fenn. Azért bizonyára szereti a gazdi, mert eteti és itatja, néha beszél is hozzá, főleg akkor, ha megpróbál az ölébe ugrani, mint régen tette, hogy ott doromboljon neki, de erre már nincs ideje, ami érthetetlen az iromba macska számára, ahogyan az is, hogy helyette miért azokat az élettelen zörgő papírokat és a számítógépet választja, mikor azok még dorombolni sem tudnak! Igazán lenne oka megsértődni Tóni bácsira, ám annyira szereti, hogy ilyet nem tesz, inkább elfoglalja magát, és megpróbál hasznot hajtani, mert mintha a spájzban egérszagot érzett volna, amikor két nappal ezelőtt a gazdi lába mellett besurrant a helyiségbe.
Hogyan mondhatná meg, hogy engedje be a spájzba? Jobb ötlet híján a spájz ajtaja elé ül és elkezd nyávogni, hosszan, elnyújtva, és addig nem hagyja abba, míg bebocsájtást nem nyer. Kétségbeesett nyávogása süket fülekre talál, mert gazdija számára a papírjain kívül semmi sem létezik. Ne legyen többé Cirmos neve, ha kandúrként képtelen erőszakot alkalmazni! Puha léptekkel a gazdi íróasztalához lopózik, óvatosan körüljárja, hol talál rajta szabad helyet, majd nekilendül, felugrik rá, átgyalogol a papírokon és szembefordul a gazdival, s olyat tesz, mint még soha nem tett, mérgében fúj egy nagyot.
- Jaj, Cirmos, most ne zavarj! Látom, haragszol rám, de dolgom van! Most meg mi a bajod? Hová akarsz menni?
Ez már érthető az iromba macska számára, nagy lendületet vesz és két ugrással a spájzba vezető ajtó előtt terem, onnan visszanéz a gazdira és nyávog egyet. Csak egyet. Annyi is elég lesz, mert figyel rá a gazdi.
- Szóval a spájz érdekel? Nem bánom, beengedlek, ám ha bármit leversz vagy megdézsmálsz, száműzlek az udvarra!
Lesújtó pillantást lövell a gazdira, ugyan, ezt nem gondolhatja komolyan, nincs ott semmi fogára való, csak konzervek, liszt, rizs és cukor, meg néhány üveg befőtt, bezzeg a húst, kolbászt, szalonnát és a felvágottat a hűtőszekrényben tárolja.
Elmosolyodik az öreg, biztosan egérszagot érez Cirmos, kinyitja a spájz ajtaját és úgy is hagyja, nem baj, ha bemegy a helyiségbe egy kis meleg. Jól jön neki Cirmos közjátéka, ami jó alkalom arra, hogy megmozgassa öreg csontjait, főzzön magának egy kávét, és még az is lehet, hogy kabátot és csizmát vesz, majd kimegy a kertbe, a friss levegőre, és kényelmesen elszív egy cigarettát.
Szilveszter óta Boglárkával nem beszéltek, nem keresték egymás társaságát, mintha szégyellni kellene magukat a másik előtt, és ennek semmi köze ahhoz, hogy az ügyvédnő kissé becsiccsentett. Ancikával üzengetnek egymásnak, kizárólag munka ügyekben, és e-mailben leveleznek, hűvös, kimért, rövid mondatokban, kizárólag szakmai kérdésekben. Ettől függetlenül Tóni bácsi gyakran felidézi Boglárka csókját, majdnem meztelen testét, amint ráteríti a takarót, vagy fürdőköpenyes alakját, ahogyan frissen mosott hajjal kijön a fürdőszobából, és az emlékképektől melege lesz, erősebben dobog a szíve, máris nyúl a mobiljáért, hogy felhívja az asszonyt, csakhogy a telefont az íróasztalán hagyta. Szerelmes kamasznak érzi magát, elvégre a szerelem nincs korhoz kötve, ez olyan betegség, amely bárkin bármikor kitörhet, lehet enyhe lefolyású, tartós, vagy sírig tartó, bár ez utóbbi napjainkban kiment a divatból, ám a legutóbbit Tóni bácsi nyugodtan felvállalhatja, miután életéből mennyi lehet hátra, mindössze huszonöt, harminc év, azt fél lábon is ki lehet bírni, még egy házsártos feleség mellett is, de Boglárka nem lenne az, hanem gyengéd, figyelmes szerető, gondoskodó társ, aki még szülhetne egy gyereket is neki. Hűha, mi lenne, ha tudná, milyen gondolatok foglalkoztatják? Azért az a csók nem volt semmi!
Résnyire nyitva maradt a ház bejárati ajtaja, s ez éppen elég ahhoz, hogy Cirmos kibújjon rajta, szájában egy kövér egérrel, melyet odavisz a gazdihoz, leteszi eléje és felnéz rá, mintha azt mondaná, látod, ezért akartam a spájzba menni. Szegény szürke egérke azt hiszi, elfuthat, de nem tud, mert Cirmos fogai belemélyedtek a gerincébe, csak vonszolja magát, melyet a macska menekülésnek vél és elkezdi a mancsával pofozgatni.
- Cirmos, nem illik kínozni, öld meg és edd meg, vagy kidobom a kukába!
Bátor kijelentés a gazditól, aki eddigi életében egy legyet sem csapott agyon. Hiába, nem tudja, hogy a macska számára az egérfogás pusztán sportnak számít, mert annyira civilizáltak a macska nemzedékek, hogy nem ízlik már nekik az egérhús, sőt, a városi macskák úgy élik le az életüket, hogy élő egeret nem is látnak.
Az öreg elővesz egy újabb cigarettát, azt még elszívja, utána délig el sem mozdul az íróasztala mellől. Átnézte a három peres ügyet, kutakodott a neten, mégsem talált semmit a Halmai Hubáról, pedig zsigereiben érzi, hogy valahol itt kell lenni annak, amit keres, talán éppen az orra előtt, mert nem látja fától az erdőt.
- No, mi lesz, Cirmos? Látom, csak játszol az egérrel, jobb, ha hozol egy zacskót, beleteszem és úgy dobom a kukába.
Bemegy a házba a zacskóért, és visszafelé jövet azon meditál, vajon jogában áll macskája elől elvenni az általa fogott egeret és a kukába dobni? Kié az egér? Jobban átgondolva a dolgot, az ő macskája fogta, akkor pedig Cirmoson keresztül az övé is a kis szürke jószág, s átnyúlva macskája feje felett, önállóan rendelkezhet vele!
A fenébe is! Ez az! Kidobja az egeret, kezet mos és előveszi a Tárkonyos és Szappanos Béla ügyekről készült jegyzeteit, cégneveket keres, és talál is, majd lekérdezi a cég adatokat és láss csodát, az egymást tulajdonló céghálót kibogozva kiderül, hogy azok Halmai Huba tulajdonában állnak.
Délre végez, éppen csak átöltözik, és máris mehet ebédelni. Melegen öltözik, mert ebéd után szokása szerint sétálni készül, kell a mozgás, és séta közben jobbnál jobb ötletei támadnak. Ösztönösen zsebre teszi a mobilját, sohasem lehet tudni, hátha keresik. Persze, ez nem jellemző, de maga a tudat is fontos, hogy elérhető legyen.
A kocsmában Cikornyás Czakó Sanyi azzal fogadja, hogy igyon meg vele egy pohár bort, mellyel nagy meglepetést okoz, mert nem jellemző a kocsmáros komájára, hogy a vendégekkel iszogat. Cikornyás úgy ülteti le Tóni bácsit a pulthoz, hogy háttal legyen a törzsközönségnek, és széles háta miatt nem látni, amint a pult alól előveszi a megyei néplap kettéhajtott aznapi példányát, s szó nélkül rámutat egy cikkre, melyet a Tárkonyos ügyről írtak, meglehetősen röviden, mert tulajdonképpen Balláné dr. Dankó Boglárka ügyvédnőről szóló dicshimnusz az egész, aki egy huszárvágással felmentette Tárkonyost a gyilkosság vádja alól, s azzal zárul a cikk, hogy írója azt tanácsolja, hogy mindenkinek ilyen jó ügyvédet érdemes megbízni, akkor is ha, vétlen az illető. A cikket, azt a bizonyos Jóska írta, akit Tóni bácsinak volt szerencséje szilveszterkor a kiskocsmában személyesen is megismerni. Rezzenéstelen az arca, nem nehéz megjátszani a közömböst, mert annyit gyakorolta élete során, hogy el sem tudná felejteni.
- Köszönöm, Sanyikám, hogy megmutattad a cikket, de e nélkül is tudom, hogy az ügyvédnő kiváló munkát végez! Köszönet a borért is, ha megengeded, azt az ebéd után fogyasztom el.
Bármit automatikusan megenne az öreg, amit csak elé tesznek, akár mákos tésztát is uborkasalátával, mert gondolatai másutt járnak, Összeállt a mozaik kép, nem volt véletlen, hogy szilveszterkor Ákosékkal kerültek egy asztalhoz, hasonlóképpen gondosan kitervelt az újságíróval történő kocsmai találkozó is, és gyanúja szerint mindez összefügg Halmai Huba valamely peres ügyben való érintettségével. Amennyiben egy bíró és egy újságíró képes bevetni magát Halmai ügyében, akkor a nagydolog lehet! Halmai nyilvánvalóan Boglárkát akarja megbízni a jogi képviseletével, melyet öngyilkosság lenne elfogadni. Azonnal figyelmeztetni kell az ügyvédnőt! A süteményt becsomagoltatja, egyébként is elment az étvágya és a bort is érintetlenül hagyja.
Amint kilép az utcára, rezeg a telefonja, Ancika keresi:
- Jó napot, Tóni bácsi! Az ügyvédnő üzeni, hogy két órára ér haza a bíróságról, és kéri, hogy akkorra jöjjön be, mert fontos ügyben szeretne magával személyesen beszélni!
- Kézcsók, Ancika, ott leszek!
Hosszú beszélgetés lesz, toppon kell lennie, ezért serkentő szerre lesz szüksége, hogy jobban tudjon koncentrálni, ezért a bolt felé veszi az irányt, beszerez két nagydoboz bonbont, hátha Boglárka is szereti az édességet. A biztonság kedvéért megfejeli két tábla keserű csokoládéval, az jó lesz vacsora gyanánt is.
Háromnegyed kettőkor az ügyvédi irodában kávézgat Ancikával, amikor telefonálnak az iskolából, hogy Patrik belázasodott, menjenek érte. Nem kérdés, hogy Ancika azonnal útnak indul, őt ismeri a kisfiú, hiszen több alkalommal vigyázott rá, ha az ügyvédnőnek elfoglaltsága volt és nem tudta kire bízni a gyereket.
Az ebédhez kapott piskótatekercs ott lapul a kabátja zsebében, ideje megenni. Előveszi a kissé lelapult édességet, éppen beleharapna, amikor megszólal a mobilja.
- Szervusz, öregfiú! – harsog a fülébe Hegyesi Margó hangja. - Nincs időm, ne kérdezz, csak szólj a kis védencednek, hogy a Halmai ügyét semmiképpen ne vállalja el! Csókollak!
Margó nem hazudtolja meg magát, rövid és lényegre törő, ugyanakkor rendes, hogy rajta keresztül figyelmezteti Boglárkát. Feltehetően nem tudna többet mondani, vagy nem is akarna, de ez éppen elég ahhoz, hogy Tóni bácsi nyugtalan legyen, mert Hegyesi professzor asszony arról híres, hogy mindig minden lényeges ügyről, történésről tud, de a véleményét megtartja magának. Nagy bajban lehet Halmai Huba és bepánikolt, mert nem tudja tartani a száját és meglehet, hogy valamely jóakarója szétkürtöli a dolgait, mellyel, azon túl, hogy nem illendő, sokat árt Halmainak, sőt, Boglárkának is.
Hirtelen felpattan a dohányzó asztal melletti fotelből, amely a kedven helye, odamegy az ügyvédnő íróasztalához, kezébe veszi a naptárát és figyelmesen lapozgatja.
Másnaptól tíz napig nem lesz bírósági tárgyalása. Heuréka! Mehetnek telelni! Előveszi telefonját és megkeresi Barkóczi Jani telefonszámát:
- Halló, szervusz, Janikám, Tóni bácsi vagyok! Tudnál nekem két felnőttnek és egy gyereknek egyhetes európai utat szerezni? Két nap múlva indulhatnánk!
- Üdvözlöm, Tóni bácsi! Körülnézek. Hallottam, vidékre költözött.
- Igen, itt nyugodtabb az élet!
- Küldhetem az ajánlatokat a régi e-mail címére?
- Természetesen. Köszönöm, Janikám! Várom!
Barkóczi Jani a menye csoporttársa volt az egyetemen, s átnyergelt az idegenforgalmi területre, egy utazási iroda társtulajdonosa lett, és eddig jobbnál jobb utakat szervezett az egész Sáfár családnak, remélhetőleg most sem hagyja cserben.
Megérkeznek Ancikáék, s az asszisztensnő még ki sem hámozza Patrikot a dzsekijéből, amikor belép az iroda ajtaján az ügyvédnő, akinek arca piros, de közel sem biztos, hogy a hidegtől, inkább az izgatottságtól, melyet megfejel az újabb aggodalom, hogy mi történt Patrikkal. A kisfiú bizonygatja, hogy már sokkal jobban van, nem kell orvoshoz vinni, csak nagyon éhes.
Tóni bácsinak eszébe jut a piskótatekercs, amit azonnal felajánl a kisfiúnak, és nevetve figyeli, milyen jól esik a gyereknek az édesség. Ancika párizsis szendviccsel kínálja, azt nem kéri, helyette szemez a Tóni bácsi előtt, a dohányzóasztalra készített két doboz bonbonnal.
- Gyere, Patrik, foglalj helyet itt mellettem, Sáfár Tóni bácsi vagyok, anya kollégája. Melyik dobozt bontsam fel? Ezt? Rendben van.
- Tóni, éhes a gyerek.
- Tudom, azért kínáltam meg csokoládéval. Az is laktató. Ugye, Patrik?
Bólint a kisfiú, és mosolyog, erre vágyott, az édességre, mert ebédelt az iskolában, csak az izgalomtól lett nagyon éhes.
- Hölgyeim, tartsatok velünk! – kínálja a két nőt is, akik azonban nem kérnek, sőt, visszavonulnak a fogadótérbe, ott megbeszélhetik mindazt, ami nem tartozik Tóni bácsira, Patrikra meg végképp nem.
Három szem bonbonnál többet nem enged megenni a gyereknek, inkább kérdezgeti, hogy mi történt az iskolában. Méregeti a gyerek az öreget, azt hitte, sokkal fiatalabb anyja kollégája, ám nagyon kedves bácsinak tartja, olyan jóságos a szeme.
- Nem mondod el, anyának, ugye?
- Ígérem!
- Hármast kaptam számtanból, és Apa azt mondta, hogy abból ötösnek kell lennem. Nehogy jogász legyek, mint anya, vagy bölcsész, mint ő. Tóni bácsi, te tudod, mi az a bölcsész?
- Tudom és majd megbeszéljük, ha több időnk lesz.
E-mail érkezését jelzi a telefonja. Megnézi, kettő is érkezett. Az elsőt Barkóczi Jani küldte, három utat sorol fel:
- A Balti-tenger kincsei
- Benelux körutazás
- Svájc csokoládéval és sajttal.
A másodikat Hegyesi Margó küldte, kissé bosszankodik, bizonyára ismét figyelmeztetni akarja, ám amikor megnyitja, meglepődik, mert fél éves határidővel egy tanulmányt kell írni az akadémiának egy megadott témakörben, ahhoz kéri fel szerzőtársnak, fejenként ötmilliós a tiszteletdíj.
Patrik kihasználja az alkalmat, hogy Tóni bácsi nem figyel rá, ezért újabb három bonbont elfogyaszt, enne még többet is, csakhogy nagyon szomjas lett.
- Mondd, kisfiam, hogyan állsz az olvasással?
- Azt nagyon szeretem! – vágja rá a gyerek.
- Nézd, küldtek nekem három utazási ajánlatot, megmutatom neked és válaszd ki, légy szíves, hová mennél el. És tudd, hogy észrevettem, újabb három szem hiányzik a bonbonból. Hozol neked inni, mert szomjas lehetsz. Ígérd meg, hogy nem eszel többet belőle!
- Megígérem.
- Rendben. Bízom benned, látod, itt hagyom az asztalon. Tessék a mobilom. Az utazásoknál megnyitottam. Tudod kezelni?
- Tudom hát!
Hogyan kérdezhet ilyen butaságot, ez a generáció már mobillal a kezükben, és Wolkman-nel a fülükben jönnek a világra.
A két nő elhallgat, amint megjelenik Tóni bácsi, pedig semmi különösről nem beszélnek, egyszerűen azt latolgatják, melyik orvoshoz vigyék Patrikot, vagy hívják ki hozzá az ügyeletet. Boglárka rendkívül ideges, bár nem emeli fel a hangját, épp ellenkezőleg, egyre halkabban beszél, arcáról eltűnt a pirosság, olyannyira, hogy inkább sápadtnak látszik.
- Hölgyeim, engedtessék meg nekem, mint gyakorló nagyapának, hogy Patrikkal elbeszélgessek betegségének mibenlétét illetően, s azt követően döntsünk a továbbiakról. Előtte azonban, kedves ügyvédnő, váltanom kell veled néhány szót, ha megengedi Ancika, ezt négyszemközt tenném. Kérem, vigyen Patriknak egy pohár vizet, mert megszomjazott. Köszönöm.
Ancika sértődötten eleget tesz Tóni bácsi kérésének, kezében a pohár kristályvízzel bevonul az ügyvédnő irodájába és kicsit hangosabban húzza be maga után az ajtót.
- Hallgatlak, Boglárka!
- Kaptam egy nagyon érdekes felkérést…
- Halmai Huba úrtól!
- Honnan tudod?
- Tudom. Remélem, nem fogadtad el?
- Nem, gondolkodási időt kértem. Két napot kaptam.
- Helyes. Holnap majd felhívod, hogy sürgősen el kell utaznod és nem áll módodban elfogadni a megbízást.
- De én nem utazom sehová!
- Dehogynem! Patrik most választja ki az utat!
- Bocsáss meg, de neked is felment a lázad?
- Lehetséges, csak egészen más okból, mint Patriknak! Holnapután hármasban elutazunk egy hétre. Nem részletezem, miért és hogyan jutottam arra a következtetésre, hogy mindenképpen megpróbálnak téged becserkészni, hogy vállald el Hubai jogi képviseletét, oly módon, hogy semmit sem tudsz annak mibenlététől. Annyi bizonyos, hogy vakon nyúlsz méhkasba, ha elvállalod. Rajtam keresztül üzenik neked, hogy semmiképpen ne vállald el!
- Mégis, ki üzeni?
- Bocsáss meg, azt nem mondhatom meg, ám legalább annyira megbízhatsz benne, mint bennem.
- Nekem erre a polémiára nincs időm! Beteg a kisfiam!
- Nyugodj meg, nem beteg! Szomjas, de Ancika vitt neki innivalót.
- Miért akarsz helyettem dönteni?!
- Tévedsz! Nem akarok! Féltelek! Lehet, hogy azok hangja, akit neked jót akarnak, halkabbnak tűnnek számodra, mint azoké, akik biztatnak, hogy vállald el, mert mekkora szakmai kihívás, és ezt át tudod ugrani, s ha átviszed a magasságot, akkor számodra eljő a szakmai Kánaán… csakhogy ezt éppen azok mondják a leghangosabban, akik a lekörözött versenytársaid, ellenfeleid, irigyeid! A korombeli öreg, tapasztalt rókák jó szándéka megkérdőjelezhetetlen, mert mi már a versenypályán kívülről, a dísztribünről szemléljük az eseményeket, ahonnan azt is érzékeljük, és látjuk, amit sem a versenyzők, sem nézők nem vesznek észre!
- Tamás is küldött egy sms-t…
- Látod, két rajongód egymástól függetlenül ugyanazt mondja!
- … csakhogy Tamás az ellenkezőjét mondja!
- Akkor már értem, miért hívott fel Hegyesi Margó, hogy figyelmeztesselek, nehogy elfogadd a felkérést!
Patrik széles mosollyal az arcán megjelenik az ajtóban, majd anyjához fut és mutatja Tóni bácsi mobilját:
- Nézd, anya, Svájcba megyünk csokoládét és sajtot enni!
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kicsit belegondoltam magam, hogy én hova is mennék
telelni egy hétre. Jó a tengeri út, de én is egyetértek a
kis sráccal! Én is inkább a lila tehenek hazájába mennék,
csokit enni egy kis sajttal! Mi bajunk lehetne tőle?
Pussz: emillio
Egyfelől örülök, hogy folytatod az elbeszélést, mert tetszik, másfelől aggódom, hogy a felületességed és kapkodás miatt, nem olvasod vissza, amit írsz... Engedsz a sürgetésnek, pedig én is ráérek...
Nem vagyunk napi kapcsolatban, ezért itt írom le... hogy töröd a magyart. Az pl. aranyos, hogy "...Hozol neked inni"...
Tudom, hogy felesleges, de talán nem reménytelen, hogy ilyen apróságokra is egyszer majd odafigyelsz. Megéri!... Értünk, érted...
Úgy kanyarog a történet, mint egy hegyi patak!
Most éppen bajban vagyok, hol legyen Cirmos, amíg külföldön van a gazdi?
Majd kitalálom!
A történet nagyon izgalmas,de egyet kell értsék Évával.Olvasd át mielőtt megnyomod a gombot."Akit neked jót akarnak..."Most több ilyen apróság is becsúszott.Várjuk a folytatást,mert gondolom az is jó lesz.Nem piszkálni akarunk,hisz kedvelünk téged is,a történeteidet is.
Puszi
Nem vagyunk napi kapcsolatban, ezért itt írom le... hogy töröd a magyart. Az pl. aranyos, hogy "...Hozol neked inni"...
Tudom, hogy felesleges, de talán nem reménytelen, hogy ilyen apróságokra is egyszer majd odafigyelsz. Megéri!... Értünk, érted...
Léteznek olyan kisállatmegőrzők, ahol el lehet helyezni a kedvenceket néhány napra...
Úgy kanyarog a történet, mint egy hegyi patak!
Most éppen bajban vagyok, hol legyen Cirmos, amíg külföldön van a gazdi?
Majd kitalálom!
Mint egy utazas! Mindig masfele fordul kicsit a tortenet, de eppen ettol lesz izgalmas! Na es Cirmos! Csoda aranyos ahogy irsz rola!
Most éppen bajban vagyok, hol legyen Cirmos, amíg külföldön van a gazdi?
Majd kitalálom!