Tóni bácsi visszavonul
Látogatók száma: 54
12. rész
Cirmos lassan kezdi megszokni, hogy gazdája rövidebb, hosszabb ideig magára hagyja, de megszokni soha sem fogja az egyedüllétet, és nem is akarja. Ivarérett, egészséges kandúrként jobbnak látja, ha a macskalányok után kajtat. Hideg az idő, ami önmagában nem lenne nagy baj, csakhogy azokat a lányokat, akiket kinézett magának, gazdáik szigorúan benn tartják a házukban, közülük nem is egyet, még csak ki sem engednek a szabadba, amely megmagyarázhatatlan, mert minden macska szereti a szabadságot és nem megy el végleg a gazdájától, legfeljebb körülnéz a környéken, egyébként is, egy magányos, házba zárt macskának nincs szerelmi élete, nem beszélve a szexualitásról, ami legalább annyira az életük részének kellene lennie, mint a gazdiknak.
Amikor először hagyta magára a gazdi, elvitte őt egy idegen házba, ahol fiatal nőre bízta a gondozását, aki azonnal megharagudott rá, amikor körbejárta a helyiségeket és megjelölte a sarkokat, ahogyan az kandúr macskához illik, mit illik, akitől ez egyenesen elvárható, elvégre a terület kijelölése alapvető ösztöne. Akkor aztán nagy kiabálások közepette kizavarta, és többe be sem engedte, kinn kapott ételt és italt, s ez utóbbiból ivott egy keveset, ám mire újra megszomjazott, már belefagyott a víz az itatóba.
Találékony a macskafiú, rendbe szedte bundáját, kimosakodott és útnak indult, hátha összehozza jó sorsa olyan macskalánnyal, aki megdobogtatja a szívét. Járta, egyre csak járta a falut, bekukkantott szinte valamennyi ház portájára, és eredménytelenül teltek a napok, mígnem a Csonka dűlőnek csúfolt zsákutcába tévedt, melyben két oldalán két-két hatalmas, többszintes ház nézett farkasszemet egymással. Itt nem tartanak macskát, gondolta lemondóan, amikor a fehér rácsos kerítés mögötti épület szuterénjének ablakában meglátta a nyúlánk, nála is hosszabb termetű, karcsú, rőt színű Abesszin leányzót, aki fenséges tartással ült az ablak belső párkányán és kíváncsi szemmel vizslatta őt, az ismeretlen fiatalembert. Cirmos nyávogott egyet, így tudatva tetszését a leányzóval, ám erre megjelentek a másik három ház különböző ablakaiban is az újabb macska hölgyek, a tigrismintás Bengáli, a vastagbundás Sziámi, és aki a Cirmos szívét azonnal elrabolta, a pajkos szemű Perzsa!
A gazdi hétnapos távolléte alatt hevesen udvarolt mind a négy macskalánynak, miközben feltérképezte, hogyan lehetne benti fogságukból kicsalni őket.
Aztán hazajött a gazdi, vége lett a csavargásnak, majd, hipp-hopp, ismét elutazott a gazdi és távolléte alatt Cirmosnak sikerült becserkésznie az Abesszin leányzót. Sajnos, csak röpke szexuális aktusra került sor, mert jött a macskalány gazdája, egy zsémbes asszonyság és elzavarta Cirmost. A tigrismintást két nap múlva sikerült elkapnia és már bízott benne, hogy a vastagbundás is sorra kerül, ám gazdija hazatérése felborította szerelmi terveit.
Visszatértek a közös szép napok, azzal a különbséggel, hogy délelőttönként Tóni bácsi dolgozik, és Cirmos egyedül szundikál a füles fotelben. Az ebéd utáni egyórás sétájához azonban ragaszkodik Tóni bácsi, az tartja fitten és a friss levegőn végzett hosszú séta abszolút alkalmas gondolatai rendezéséhez, mind a hivatalos, mind a személyes ügyeit illetően.
Hegyesi Margó valóságos hajcsár, a kutatási alapadatok feldolgozását egyetemista diákjaira bízta, amelyek ha megfelelők és értékelhetők lesznek, akkor félévkor vizsga nélkül megadja nekik a jelest. Az öreg ismeri Margó módszereit és vizsgáztatási gyakorlatát, s ennek tükrében nem okoz számára meglepetést, hogy tucatnyian jelentkeztek a feladatra, és abban is biztos, legalább ugyanannyi féle megoldást tesznek az asztalra, közöttük lesz a nyilvánvalóan legjobb is, de azt kiválasztani sem lesz egyszerű, nem beszélve a tanulmány megírásáról, amelynél egy dolog lebeg a szeme előtt, a sokmilliós tiszteletdíj. Előre látja sanyarú sorsát, mert Margó bizonyosan nagy előadás körutakat és konzultációkat szervez, melyekbe aztán gyorsan beleun és rálőcsöli az utazások többségét, amely szintén jelentős bevételt jelent, csakhogy ott van Boglárka is, akinek ingyen dolgozik, és akibe szerelmes. A közös utazásuk során Patrikkal is összebarátkoztak, és néhány alkalommal, amikor az ügyvédnő bevásárló körutat tett, kettesben múlatták az időt. Értelmes, érzékeny, nagyon okos kisfiú Patrik, akinek ezernyi kérdésére kellett válaszolnia, és észre sem vette, mikor szólította elsőször Papusnak a gyerek.
Néhány nap múlva már február lesz, és idő hiányában Daniékkal nem tartották meg a pótszilvesztert, legfeljebb farsangi összejövetel lesz helyette. Az lesz a legjobb, ha ismét megkéri Barkóczi Janit, hogy keressen egy kellemes, hosszú hétvégi családi programot, befizeti, és akkor már nem visszakozhatnak Daniék sem.
Egyforma, hosszú léptekkel átszeli a falut, mire észbe kap, a település vége táblánál jár. A visszafelé útra a párhuzamos utcát választja. Itt sincs ember az utcán, néhány kutya megszokásból megugatja, de nem törődik vele, megy a maga tempójában. Szórakozottan bepillant a négy házból álló szákutcába és mintha Cirmost látná üzekedni egy sziámi macskával. Nem, az lehet, nem áll meg, megy tovább, hiszen innen nagyon messze lakik, nem valószínű, hogy macskája ilyen mesze kóboroljon. Bár, ki tudja, mire képes a kandúr, ahogyan a férfiember is elkövet sok butaságot, csakhogy szerelme közelébe férkőzzön, és ehhez még messze sem kell mennie, hiszen ő maga is a svájci utazással akarta Boglárkát becserkészni.
Ha az eszére hallgat, akkor nem megy bele egy kapcsolatba a nála huszonöt évvel fiatalabb, sikeres, gyermekét egyedül nevelő ügyvédnővel, hiszen a környéken mindenki ismeri Boglárkát, híre menne a kapcsolatuknak, szárnyalna a pletyka, amely tönkretenné szerelmüket, sőt, talán az ügyvédnő praxisa is ellehetetlenülne, és máshová kellene költöznie az asszonynak, rajta meg röhögnének, hogy kellett neki a pipi hús. Patrikon látszik, hogy nincs mellette férfi példa, amennyi időt az apjával tölt, az csupa humor és kacagás, mert Balla Tamás inkább barátként viselkedik fiával, mintsem apaként, és ez, Tamás jelleméből adódóan, sohasem fog megváltozni. Boglárka egyetlen szóval sem utalt arra, hogy nehezen viseli az egyedüllétet, hiszen nincs széles nagy környéken férfiember, aki megpróbálna udvarolni neki, mert megközelíthetetlen, távolságtartó, komoly, nagy tudású asszonynak tartják, és sokkal jobban tisztelik, mintsem a korban hozzáillő, még vagy már független férfiak megkörnyékezzék.
Leszámolni a szerelemmel, beletemetkezni a munkába, elfogadni a magány adta előnyöket és hátrányokat, nem könnyű dolog, pedig Tóni bácsi ezt tervezte, azt hitte, ha elássa magát vidéken, könnyű lesz megvalósítani ilyetén elképzelését, köszönhetően Pollák Beával folytatott viszonya tapasztalatainak, és annak a hamis képnek, amit magáról magának kialakított, mely szerint hatvanon felül szinte lehetetlen igazi társat találni, aki szerelemből maradna mellette, nem a pénze vagy a kapcsolatai miatt. Boglárkát mindez hidegen hagyja, és valahol a lelke mélyén úgy érzi, hogy vonzódik hozzá, emberileg is, és nem lenne nehéz elcsábítani, mégis felelőtlenség lenne, mert nem akar házasságot. Valóban nem akar? Ingatag talajra lép, maga sem biztos ebben, főleg amiatt, hogy Patrikkal is megkedvelték egymást, mellette legalább húsz évet fiatalodik, valahányszor együtt töltik az időt, és mekkora örömöt okoz neki, amikor tanítgatja a kisfiút, hol direkt, hol meg indirekt módon, és látni, mennyire fogékony az új ismeretekre, legalább annyira, mint Dani volt az ő korában.
Érdekes, az unokáival nincs szoros kapcsolata, pedig megpróbált jó nagyapa lenni, csakhogy a menyének nem tetszett a dolog, a saját szüleihez húz, ami természetes, azért a józanészre apellálva, jobban kihasználhatta volna, hogy vele egy városban laktak, szívesen vigyázott volna a gyerekekre, ha a szülőknek elfoglaltságuk volt. Az unoka és a nagypapa közötti viszonyt sohasem árnyékolta be az aktuális barátnővel való kapcsolata, mert arra ügyelt, hogy a nők láthatatlanok maradjanak, bár egyiket sem kellett volna szégyellnie, sőt! Egyedül Hegyesi Margót ismeri a családja, mert az asszony, válását követően, hetekig Tóni bácsihoz járt dolgozni, ha nyugalomra volt szüksége, mely sem az egyetemen, sem az albérletében nem adatott meg, neki pedig határidőre meg kellett írnia a felvállalt tanulmányokat és szakértői munkákat, hogy azok tiszteletdíjából újra talpra tudjon állni. Margó reggel fél kilenckor érkezett Tóni bácsihoz, aki addigra munkába ment, és fél ötkor távozott, mielőtt a házigazda hazaért, mígnem egyik alkalommal napközben váratlanul beállított Tóni bácsi menye, aki igencsak meglepődött, hogy nincs otthon az apósa, s keszeg, ráncos matróna nyitott neki ajtót. Csélcsap az apósa, és a nők terén nincs ízlése, állapította meg, ám ennél is jobban idegesítette, hogy egy idegen nőt befogadott az otthonába, akit még a végén feleségül is vesz, akivel majdan osztozkodniuk kell a vagyonon.
Végre hazaért, és a láss csodát, és kissé csapzotta Cirmos jön eléje a terasz felől. Hiszen akkor nem csalt a szeme, valóban a macskáját látta szerelmeskedni a zsákutcában! Legalább neki van szexuális élete, sóhajt egy nagyot:
- Nagy kujon vagy, Cirmos!
Hosszú volt az ebéd utáni séta, éppen csak átöltözik, főz egy kávét, némi ropogtatnivalót ad a kandúrjának, majd felhívja Barkóczi Janit, akit beszédes kedvében talál:
- Kedves Tóni bátyám, máris egy újabb utazás? Most beszéltem egy órája a barátnőmmel, Ausztriába mennek két hétre síelni, ha velük tervezte volna az utat, akkor előbb velük kellene egyeztetni.
- Köszönöm, Janikám! Jó ezt tudni! Szervusz!
Egy fricska a menyétől! Nem baj, legalább végleg kiábrándult a nőszemélyből, most, hogy egy kisebb vagyont adott az unokáinak, nem érzi kötelességének, hogy továbbra is finanszírozza a nagyságos asszonyként veselkedő menye pénzköltéseit! Tanuljon meg Dani addig nyújtózkodni, amíg a takarójuk ér, nem az apjára támaszkodni negyvenkét évesen! Még nem késő tanulni, neki is tanulnia kell, hatvanöt évesen is, mégpedig nem mástól, hanem a saját macskájától, hogy el kell venni az élettől azt, amit útjába sodor az élet, mert nem lehet a végtelenségig halasztgatni a dolgokat, hátha megoldódnak maguktól, és állandó jelleggel másokra tekintettel lenni, még akkor is, ha annak semmi értelme, sőt, inkább hátrányunkra szolgál!
Semmiképpen nem akar Dani életébe beleavatkozni, tudomásul veszi, hogy a fiát a menye irányítja, éljenek boldogan, neki velük nincs más dolga, mintsem a partvonalon kívülről szemlélni az eseményeket, mi mást is tehetne, hiszen az unokái sem nyitják rá az ajtót, még csak nem is telefonálnak, rendben van! Felveszi a kesztyűt! Nézzük, egymás nélkül hogyan boldogulnak!
Mindössze egy gombnyomás a telefonon és máris hallja Hegyesi Margó agyondohányzott, rekedtes hangját:
- Szervusz, Tónikám! Mi a gond?
- Szervusz, Margó! Mikorra lesznek készen a táblázatok? Arra gondoltam, hogy megírom egyedül a tanulmányt, kettőnk nevében beadjuk, te pedig keress egy másik pénzes feladatot, jók a kapcsolataid! Pénzre van szükségem!
- Kérlek, Tóni, ha így akarod? Holnap átküldöm mind a hat anyagot, amit a diákjaim készítettek! Ne aggódj, néhány héten belül lesz másik két megbízásunk!
A megbízásokra bizton számíthat, mert Hegyesi Margó nem ígérget felelőtlenül, valószínűleg már tárgyalásban áll a megbízókkal, csak addig nem teszi rá az i-re a pontot, amíg szerzőtársa rá nem bólintott. Ez megtörtént, szabad a pálya.
Margó is azon nők egyike, akinek az ad biztonságot, ha áll mellette egy férfi, aki ne csináljon semmit, ne segítsen neki, mert számára pusztán a tudat kell, hogy jelen van az életében és máris szabadon szárnyal, akár életveszélyes produkciókra is képes, mindennemű biztonsági kötél nélkül. Szakmájukban Tóni bácsi jelenti Margó számára a férfi jelenlétet, benne feltétel nélkül megbízik, ez szorosabb kötelék, mintha testvérek, szeretők, vagy házastársak lennének. Ez fordítva is igaz, Tóni bácsi is megbízik Margóban.
- Jól van, Cirmos, gyere, beülünk a füles fotelbe, te szunyókálsz egy nagyot, én meg kidolgozom a stratégiámat! Tudod, nálunk, embereknél, kissé tovább tart a nők meghódítása! És én megszerzem Boglárkát! Örökre!
Odakinn leszállt az éj, sötétkék égen úszik a hold, ragyognak a csillagok, és a füles fotelben békésen alszik Cirmos és a gazdája. Mindketten nőkről álmodnak, a kandúr nem tud betelni Sziámival, az öreg pedig Boglárkával, csakhogy szándékaik nem egyformák. Cirmosnak tetszik Sziámi, kicsit jobban, mint a többi macskalány, és ki nem hagyná a skalpját, ám természetéből adódóan, fogalma sincs a hűségről. Ezzel ellentétben Tóni bácsi nem vadászik skalpokra, neki csak Boglárka kell, és örökre.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
A szegény öreg! Képes lenne másodszor is hurokba
dugni a fejét! Mi a fenének megvenni a tehenet, ha
egy kis tejre szomjazik? Lám a macskájának sokkal
több esze van, pedig nem is járt egyetemre! Mindig
mondtam, hogy az utca az élet iskolája. Aki ott nyitott
szemmel él, az tapasztalt és minden hájjal megkent
zsivány lesz! Azt nem lehet csak úgy bevinni az erdőbe!
Pussz: emillio