Vacsora

Látogatók száma: 75

Villára szúrta a hatalmas, forró krumplit, és komótosan héjazni kezdete. „Jól választottam a főzéshez” - gondolta elégedetten. Sosem kapkodott semmivel. Éhes volt már, de a készülődés a vacsorához egy fajta előjáték volt számára. A tojásokra hideg vizet eresztett, és megpucolta őket. Az egyforma kockákra vágott krumpli mellé helyezte mindet. Néhány szelet bacont fektetett melléjük, és körbe szórta az egészet vékonyra szelt lila hagymával. Megsózta. Kedvenc csészéjébe hibiszkusz teát töltött. Mélyet szippantott a felé áramló, illatos gőzből. Egy pillanatra még a szemét is lehunyta, hogy jobban átadhassa magát a gyönyörnek.
Az asztal közepére helyezte a kosárkát a szeletelt kenyérrel. Szalvétát és evőeszközöket tett a tányér mellé. Leült, és meggyújtotta az odakészített mécsest.
Egyedül volt. Egyedül, mint majdnem mindig. Egyedül, de sosem magányosan. Lassan evett. A késsel villájára igazította a falatot, majd bal kezével a szájához emelte. Óvodás kora óta így étkezett. Megszokta. Négy éves volt, amikor megtanulta. Elmosolyodott. Azon a nyáron először készült nyaralni az anyukájával. Balatonlellére kaptak beutalót. Teljes ellátással, háromszori étkezéssel az étteremben. Élete harmadik célja volt, hogy ott már úgy egyen, mint a „nagyok”. Természetesen sikerült! Sőt, Lellén aludt először külön ágyban! Persze, mi az annak a kislánynak, aki két és fél évesen már két elért céllal dicsekedhetett? Addigra tetőtől talpig fel tudott öltözni, és teljesen tisztán beszélt. „Anya azt mondta, hogy csak akkor mehetek oviba. Maga sem gondolta, hogy ez három éves korom előtt elérkezik. Szerencsére hely kellett a bölcsiben egy nálam kisebbnek. Én pedig óvoda érett voltam már! Igaz, így kétszer voltam kiscsoportos. Mini még nem volt.”
A lágy tojás kényeztette az ízlelőbimbóit, mielőtt lassan lecsúszott a torkán. A szalvétával megtapogatta száját, majd belekortyolt a teába. „Csudába az etikettel, nem lát senki” - és marokra fogta a csészét. Élvezte a meleget.
Megköszönte hangosan a vacsorát. Egyszer az egyik gyermeke meg is kérdezte tőle régen: „Anya, kinek köszönöd meg, hisz te készítetted?” „Megköszönöm a jó sorsnak, vagy ha úgy gondolod, Istennek, hogy elkészíthettem és elfogyaszthattuk együtt” - válaszolta. A tányérján lévő maradékot a szemetesbe kotorta, a szennyes edényeket a mosogatógépbe helyezte.
Visszaült a székre, és a cigarettatárcából kivett egy saját kezűleg tömött szálat. Meggyújtotta. Nap közben időnként bele szippantott az elektromos cigibe, de ilyenkor kellett a fűst a szertartáshoz. Nézte a nyitott ablak miatt táncoló lángot az asztalon. „Milyen szép, és megközelíthetetlen”. Finoman átölelte a füst, míg emlékezett: „ Elfogyasztottam egy pár férjet (szó szerint) és néhány szeretőt. Még jó, hogy nem hizlalnak! Mélyet szippantott, majd figyelte a felfelé gomolygó felhőt. „A terveimnek annyi megint! Mindegy. Átírom őket. Azért most jól jönne valami emésztés serkentő! ”
Becsukta az ablakot, és elfújta a már épp csak pislákoló mécsest. „Jó éjt Kicsim!” - és megsimogatta a radiátor előtt kucorgó, szunyókáló kutyát.

Kép: internet

A cikket írta: Ködmadár

támogatóink