Vállalom / Házisárkány keresi megszelídítőjét jeligére/
Látogatók száma: 67
Hideg volt. Nem az a farkasordító, hanem az a fajta kellemesen csípős levegő, ami kisöpri a városból a szmogot. Szinte harapni lehetett a tiszta, friss levegőt.
Évek óta most esett karácsonyra annyi hó, hogy meg is maradt. Reggel óta szitált, elfedte a már piszkos hókupacokat, vékony fehér leplet húzott a járdákra.
Senki nem sietett eltakarítani, a léptek alatt halkan ropogott a friss hó.
Szilveszter éjszaka volt, mégsem volt kihalt a város. Egész családok, kisgyerekekkel is, a városközpont felé tartottak, ahol éjfélkor tűzijáték lesz, addig a színpadon, harmadrendű zenekarok húzták a talp alá valót.
Kisebb, nagyobb társaságok verődtek össze, családok, barátok üdvözölték egymást. Durrogtak a petárdák, dudák válaszoltak egymásnak, kereplők szóltak közbe.
Sehol másutt, nem érzi az ember a magányt olyan erősen, mint a tömegben. Még otthon sem, ahol magára húzza az ajtót.
Hosszú évek óta élt egyedül, egy faluba, mikor nagy elhatározásra jutott. Felégetett maga mögött mindent, és a városba költözött.
Olyan igazi testi-lelki barátnője sosem volt. Nem mintha nem akart volna, csak így alakult. Voltak barátnők, barátok is, jó volt velük eljárni ide-oda, de mióta úgymond elkeltek, már nem szívesen ment velük. Zavarta, hogy ő a felesleges harmadik.
Most is hívták. Már elígérkezett, mondta akkor.
Nézte a nevető társaságokat, az összebújó párokat, érezte, ahogy könny szökik a szemébe.
Mintha mindenki őt nézné, szánakozva, hogy egyedül van, pedig szinte láthatatlan volt.
Futva menekült haza!
Gondosan bezárta a lakás ajtaját. Próbálta visszafojtani a sírást.
Egy rossz házasság, egy még rosszabb élettársi kapcsolat volt mögötte.
Hosszú utat tett meg, amíg eljutott arra a pontra, hogy jó lenne egy társat találni, akivel megoszthatná örömeit, bánatait.
Ennek érdekében regisztrált is egy társkereső oldalon, ami hatalmas csalódás volt.
Nyomdafestéket nem tűrő üzeneteket kapott, egy fiatal fiú felajánlotta szolgálatait némi anyagi segítség fejében.
Amíg nem érezte késznek magát egy kapcsolatra, még voltak, akik megpróbáltak közeledni, őket rendre elhajtotta.
Ha a tükörbe nézett, egy negyvenes évei közepén járó nőt látott, aki nem látszott fiatalabbnak a koránál, de idősebnek sem. Az utóbbi hónapokban felújította a ruhatárát, a hosszú, kinyúlt pulóvereket nőies blúzokra cserélte, melegítő nadrágokat farmerre, szoknyára. Próbált csinosan, fiatalosan öltözni, de ügyelt, ne legyen kihívó. Hosszú idő után most vett magának magas sarkú csizmát.
Ahogy bekapcsolta a tévét, meglátta a tetején a kis figurát. Mikulás állású mécses tartó volt.
Kézbe vette, simogatta! A fiaitól kapta, akik már felnőttek, saját életük van. Nekik sincs már szükségük rá.
Feleslegesen van a világon!
Álomba sírta magát.
Másodikán kis nyilallást érzett a szíve körül, mikor a munkatársak a jól sikerült szilveszteri bulikról meséltek. Barátokkal volt, mondta kurtán a kérdésre hol volt, és gyorsan beletemetkezett a munkába.
Szerencsére gyorsan lecsengett az ünnepek varázsa, minden visszakerült a régi kerékvágásba.
Ő is visszazökkent régi énjéhez, aki nem enged közel a lelkéhez senki, mert már sok sebet kapott.
Hónapokig tervezte, szervezte a nyári szabadságot, előző évben életében először nyaralni volt, egy kisváros szállodájában, a testvérével, most csak pár napra sikerült szállást találni, talán most sem lesz csalódás az utazás.
Élményekkel telve tért haza a nyaralásból.
És akkor, valami arra késztette, nézze meg a társkereső üzeneteit, amit már egy éve nem tett meg.
Mikor regisztrált, végig nézett pár hirdetést, tudja, mit kell beleírni. Mindenki azt írta, hogy szép, meg jó, meg házias.
Hát ő egyik sem. Még hogy házias! Inkább ki megy a kertbe kapálni, minthogy főzzön, mosson, vikszeljen.
„ Házisárkány keresi megszelídítőjét” – Vállalom!- Volt a rövid üzenet.
Ugyan ez az üzenet ott volt másnap is, harmad nap is, negyedik nap egy e-mail cím volt.
Hiába próbált írni, elő kellet volna fizetnie, ő pedig elvből nem fizet ilyen kétes szolgáltatásért.
Alig küldte el az e-mailt, jött is a válasz.
Furcsa volt először, hogy kultúremberként írt, a tapasztalatok miatt.
A férfi éppen tíz évvel volt idősebb nála, ami részben riasztotta, részben pedig, éppen a kora miatt volt vonzó.
Szinte az első üzenetektől egy hullámhosszon voltak. Akármiről írt, könnyű, vagy komolyzenéről, könyvekről, a férfinek volt véleménye mindenről. Kívülálló, talán úgy látta volna, hogy tesztelik egymást, pedig erről szó sem volt, csak közös volt az érdeklődési körük.
Egész kis eposzokat irt, amire a férfi sokszor versel, vagy ódával válaszolt.
Sok történetet lehet hallani, olyanokról akik, hónapokig leveleznek, kialakul köztük egyfajta szimpátia, olykor szerelem, és a személyes találkozáskor jön a meglepetés. Egész más életben, mint amit elképzeltek egymásról.
Ők ebbe a hibába nem akartak bele esni.
Egy személyes találkozás még nem kötelez semmire, mondták, és megbeszéltek egy közeli időpontot, amikor megnézik egymást.
Egy arcképről nehéz elképzelni az egész embert.
A férfi sok mindent elárult magáról, az életéről, és arról, hogy régen nem volt olyan helyzetben, hogy felkeljen rendesen öltöznie, nincs is rendes öltönye, ami van az nem jó rá, mert hízott pár kilót. Úgy görcsölt miatta, mint egy szűzlány.
Neki nem volt különösebb elvárása, de kövér férfit nem akart maga mellé, ez pedig kövér, könyvelte el magában, csak nem meri elárulni.
Mégsem mondta le a találkát, legalább beszélget egy jót.
Hosszan készülődött, nem akart túl öltözni sem, de azt sem szerette volna, ha tramplinak nézik.
Egy megállóval előbb szállt le a buszról, úgy számolta éppen a megbeszélt időpontra fog oda érni a találka helyére.
Talán ez volt az egyetlen rigolyája, amihez ragaszkodott, a pontosság. Hét óra, az hét óra, nem negyed nyolc, de nem is fél hét, hanem hét óra.
Még az utolsó egy-két üzenetben, megcsillantotta a humorát, amiről lehet csak ő hitte, hogy humor. A férfi azt írta Zsigával lesz, ami olyan, mint a Lada. Először is tudni kéne milyen a Lada, írta ő, hogy tudja milyen a Zsiga!
Kihalt volt a parkoló, csak egy kocsi állt ott, mellette egy jóvágású férfi, sötétszürke öltönyben.
Aha! Szóval ilyen a Zsiga! Az meg ott a gazdája! Jó sokat gyakorolhatott, hogy így be tudja húzni a pocakját, ami ebben a korban már megjelenik.
Később, kiderült, nincs is pocakja!
Kellemes csalódás volt!
A kezében tartott virág meg, meglepetés. Gerbera, ami a kedvenc virága.
Bemutatkoztak, határozott kézfogás, egy bátortalan puszi.
Kicsit kényelmetlen volt a helyzet, a kocsiban nem is beszélgettek. Az étteremben oldódott kicsit a hangulat, megbeszélték ki mit iszik, az étlapot böngészték.
Vörös bórt kért, egy decit. Ha eljutott ilyen helyre, az utóbbi időben elég ritkán, bort kért, de csak, egy pohárral, azzal ő elvolt egész este.
A pincér elment a rendelésükkel, a beszélgetés kicsit döcögősen indult, de aztán belelendültek.
A férfi többször zavarba jött, lesütötte a szemét. Ő figyelte a mimikáját, és azt, hogyan eszik, mert időközben meghozták a vacsorájukat.
Ha ráveti magát az ételre az brutalitást sejtet, ha turkál benne, tétovaságot. Jó volt látni, hogy tudja az evőeszközöket használni. Nem nyiszálta a húst sem, hanem határozott mozdulattal vágta el. Talán más téren is határozott!
Kíváncsi volt rá, ezért figyelte minden szavát.
Pár hét múlva árulta el, azért volt zavarban, mert nem volt hozzászokva ilyen figyelemhez. Azt hitte van rajta valami nem oda illő és azt nézi.
Terítékre került sokféle téma, a zenétől kezdve a politikáig. Egyikük sem ugrott fel, mert kiderült a férfi balos, ő pedig jobbos. Az átlagember életében nem annyira meghatározó a politikai hovatartozás, hogy az befolyásolhassa az életüket, ebben is egyetértettek, mint szinte mindenben. Kicsit ijesztő is volt!
Az est végére olyan érzése támadt, mintha már régen ismernék egymást.
Mielőtt haza indultak a férfi szájából elhangzott egy bátortalan kérdés, csak halkan: Eljössz hozzám? Ő, határozott nemmel válaszolt.
Nem volt álszent, vagy prűd, csak nem akart semmit elsietni.
Még csak az kéne, hogy hozzá tegye: Felnőtt emberek vagyunk! Ezzel a világból ki lehetett kergetni. Ha felnőtt, akkor muszáj bárkivel összeadnia magát? Szerencsére a férfi nem mondott ilyet.
Megbeszélték, hogy következő hétvégén találkoznak, hátközben mindketten dolgoztak, addig nem írnak, és nem hívják egymást. Lesz egy hetük, átgondolni, érdemes e folytatni.
Persze nem bírták ki!
Minden nap többször megnézte az e-mail fiókot, remélte lesz üzenet, legalább annyi, hogy jól érezte e magát vele. Nehezen teltek a napok, alig bírta ki, hogy ne írjon, csak legalább annyit, hogy szép napot.
Kedden ott volt a férfi levele. Rögtön válaszolt is.
Röpködtek a levelek, ha csak egy percre gép közelébe kerültek már írtak is.
Kis félelemmel, de annál nagyobb várakozással nézett a hétvégi találkozás elé.
Vacsorára volt hivatalos a férfi lakására.
Megint busszal ment, nem akart a férfi elkötelezettje lenni, azért, hogy fuvarozza, mikor még az is bizonytalan, hogy együtt maradnak e.
Megbeszélték, hol kell leszállnia, oda ki jött elé.
A lakásba érve finom illatok csapták meg az orrát. Az asztal szépen meg volt terítve, gyertyatartóval, pezsgővel, a háttérben halk zene szólt. Az étel finom volt, a társaság, szórakoztató, a pezsgő pedig, bódító.
Ott folytatták a beszélgetést, ahol az étteremben abba hagyták.
Később átmentek a nappaliba, táncoltak, nagyokat nevettek.
Először, egy két gyors számra ropták, aztán andalgósra váltottak.
Amilyen magabiztos volt idáig, most zavarba jött. Talán a pezsgő, vagy a férfi társasága tette nem tartott sokáig a zavara.
Valahogy a hálószobába kerültek, és mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, összebújtak.
Mint egy összeszokott pár, ösztönösen tudták mi okoz örömet a másiknak.
Reggel, korán keltek, mert a férfi eltalálta menjenek kirándulni.
A budai vár volt a célállomás .
Készítettek néhány szendvicset, ásványvíz is került a kis hátizsákba. A buszhoz futottak, egymásra nevettek, érezték ez a nap is jól fog telni.
A vonaton nem beszélgettek, mert tele volt a fülke.
A Nyugatitól villamossal mentek a Moszkva térre, innen már gyalog indultak felfedező útra.
Belekarolt a férfiba, aki furcsán nézett rá. Már el akarta húzni a kezét, mikor az, megfogta.
- Sok minden újdonság nekem- mondta mosolyogva.
A vár alatt szembesültek azzal mire vállalkoztak. Meredek út vezetett fel.
- Én oda nem tudok felmenni!- mondta a férfi.
- Felviszlek!- erősen belekapaszkodott és vitte magával, fél úton megálltak pihenni.
Annak örömére, hogy felértek elmondott egy József Attila verset, hibátlanul, Ő Fodor Ákos kétsorosával válaszolt.
Gyönyörködtek a látványba, közbe a férfi némi magyarázatot adott arra, miért furcsa az a közvetlenség, amivel hozzá viszonyul.
Hosszú évek óta nem jártak már el együtt sehova, mert az arról szólt, hogy a felesége megy elől, mintha nem is együtt lennének.
Gyönyörködtek a Halász bástya tükörképébe, ami a mögé épített üvegpalota, hatalmas üvegtábláin csillant.
Valahonnan a férfi kerített egy apró lila virágokból kötött csokrot.
Egy tenyérnyi volt az egész, de egy világ volt a mozdulatban, amivel át adta.
Elidőztek a halászbástyán, átsétáltak a hídon,
Az országház előtt lementek a vízhez, és elő vették a hazait, meg osztoztak a magukkal hozott vízen is.
A Margit szigeten leültek a főbe, a zenélő szökőkútnál.
Az egész olyan volt, mint egy tündérmese! Mint egy álom, amiből nem akar az ember felébredni.
Szívesen maradtak volna még, de reggel munka van.
Csak vánszorogtak a percek, amit külön töltöttek, pedig volt belőle sok.
És a tündérmese is véget ért!
Szembe kellett nézniük azzal, hogy nem mindenki örül a boldogságuknak.
Először is a férfi gyerekei vádolták azzal, hogy miatta ment tönkre az apjuk házassága,holott már külön éltek mikor megismerte. Esélyt sem adtak a védekezésre, mert nem akartak vele találkozni sem.
Saját testvére kérte számon- Nem szégyelled magad! Nős ember vagy! – Figyelmen kívül hagyva, azt a tényt, hogy az asszony költözött el otthonról.
Sokszor kellett lemondani a találkozókat a férfi gyerekei, testvérei miatt.
Bántotta ez a helyzet, az hogy a férfi őrlődik! Bizonytalan is volt, 25 év, mégiscsak több mint pár hét.
Ha őszinte akart lenni magához, kívülállóként, ő is nehezen hinné el, hogy pár hét alatt, ilyen mély érzelmeken alapuló kapcsolat kialakulhat.
- Én kilépek az életedből, hogy visszakapd a gyerekeid! Szép álom volt idáig is, és ezt köszönöm!- A férfi átnyúlt az asztal fölött,
- Még nem is ismertelek, ők már meg vádoltak! Az anyjuk mellé álltak, pedig ismerik. Nem hibáztatom őket! Ha választanom kell, téged választalak! A gyerekeim felnőttek saját családjuk van! Ha hiányzik, az apjuk majd megkeresnek.
Ráadásul meghalt a férfi nővére, és egyedül kellett megküzdenie vele, a család egyenesen megtiltotta, hogy mellette legyen.
Azok a hónapok bizonytalanságban teltek!
Nem tudta meddig lesz képes ezt a helyzetet elviselni. Nem is maga miatt aggódott, hanem a férfi miatt, mert látta mennyire megviseli.
Egyszerűen nem értette, felnőtt emberek hogy viselkedhetnek így azzal, akit úgymond szeretnek!
Külön töltötték a karácsonyt, az ujjévet, még a húsvétot is, hátha így megenyhülnek iránta.
Egy év kemény küzdelem után, tört meg a jég, akkor is csak azért, mert nem volt más, aki vigyázni tudott volna az unokára a nyári szünetben. Nem is a saját gyereke volt, hanem a nevelt fia.
És bizony minden önuralmára szüksége volt ahhoz, hogy ne abban a hangnembe válaszoljon, ahogy, hozzá szóltak!
Talán a második év végén mondhatta el, hogy elfogadták.
Azóta eltelt öt év! A kapcsolatuk ugyanolyan meghitt, mint kezdetben.
Akár boldogok is lehetnének!
A versek, a zene, az írás az életük!
Addig, míg csak maguk szórakozására készültek kis gyöngyszemek, nem volt baj.
Csak kiálltak a sorból, megmutatták másnak is, sőt olyan szentségtörésre vetemedtek, hogy nyilvánossá tették.
Szégyent hoztak a családra!
Mert, milyen szégyen az, ha egy verset a hónap versének választanak. Vagy az, ha egy- egy dallal meghívást kap kisebb rendezvényekre, vagy egy novellával, egy lapon szerepel, neves írókkal.
Ez ám a szégyen! Nem az, ha alkoholgőzösen rettegésbe tartja a családot, vagy csalja a feleségét fűvel, fával!
Talán, ezen is túl tudnak lépni! Bár nagyon nehéz elfogadni!
Fogják egymás kezét, és mennek tovább az úton!
Immár egyedül! Család, barátok nélkül!
De együtt!!!!
A cikket írta: Kathy Godhy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Örülök, hogy ilyen is van, amikor két ember megtalálja egymást. Ehhez tényleg kellett egy jó adag szerencse.
Gratulálok az írásodhoz is!
Pussz,
Éva
szia Kathy.
örülök, hogy neked sikerült, én azért nem merném kipróbálni a netes társkeresést.
De hatalmas adag szerencse kell hozzá az biztos, mint minden más kapcsolathoz.
Szia Müszélia! Örülök, hogy felkeltette érdeklődésed az írásom.
Igen, hallottam én is sok ilyen történetet. Szerencsére velem ez nem fordult elő, bár kaptam pár érdekes üzenetet. Ezzel el is árultam rólunk szól a történet. Hét éve vagyunk együtt.
Én felelőtlennek tartom azt, ha valakit alig ismer és rá bízza az értékeit. Amúgy, tőlem kérhetett volna, mert pénzem az nincs!
örülök, hogy neked sikerült, én azért nem merném kipróbálni a netes társkeresést.
szia Kathy.
az ilyen történetek rendszerint úgy végződnek, hogy a pasi kölcsönkér egy nagyobb összeget, aztán örökre eltűnik.
Igen, hallottam én is sok ilyen történetet. Szerencsére velem ez nem fordult elő, bár kaptam pár érdekes üzenetet. Ezzel el is árultam rólunk szól a történet. Hét éve vagyunk együtt.
Én felelőtlennek tartom azt, ha valakit alig ismer és rá bízza az értékeit. Amúgy, tőlem kérhetett volna, mert pénzem az nincs!
az ilyen történetek rendszerint úgy végződnek, hogy a pasi kölcsönkér egy nagyobb összeget, aztán örökre eltűnik.