Valóság -1-

Látogatók száma: 58

Mindennapi történet szenvedésről, ármányról. Nem kell szappanopera, a téma valóban itt hever előttünk.

Kórterem. Steril és rideg. A nő kinyitotta a szemét és körbenézett. Pislogott néhányat, megmozdult, de a fejébe hasít a fájdalom.
'Mi történt velem...?' - zavarodott össze hirtelen.
Az agya zakatolt és zúgott a füle. Az ablak felé pillantott, a fény szinte vakít! Lecsukta a szemét és próbálta összeszedni magát. Mi is történt vele? Még emlékezett, hogy vásárolni indult. Az autóval beparkolt, kiszállt és egy felállványozott ház mellett indult a közeli üzlet felé. Aztán meglátta a kislányt. Utána már csak a sikítás...
- Szép jó reggelt kollegina!
Nem hagyták gondolkodni. Nem tudott emlékezni nyugodtan. Egyre csak idegesítette a nővér és az orvos. Hát persze, ilyen amikor a hóhért akasztják. Jutka egyetemen tanított évek óta. Kissé megfáradt ugyan, de most igazán összetörtnek érezte magát. Az orvos meg csak beszél hozzá! Agyrázkódásról, meg hogy csoda egy tettet hajtott végre.
' Mit is? Hogy én? Egy kislányt elkaptam, amikor kiesett az ablakon? Őrülten fáj a fejem! ' - gondolkodott.
Még nem tudta összerakni a képet és a valóságot. Pihennie kellett. Aludt hát és közben szépen lassan helyreállt minden. Csak a feje hasogatott, de arra kapott gyógyszert. Aztán már a fény is megszelídült, nem bántotta, inkább melengette. Jó volt a csend. Kitisztult a tudata. Számba is vette amire emlékezett.
'Én egy 44 éves egyetemi tanár vagyok, van egy öcsém, aki vak. Az apánk elhagyott, mikor 4 éves lettem, közvetlen öcsi születése után. Anyám ezért öngyilkos lett. Nagyszülők, tanulás, majd szegényes, küzdelmes élet. Igen, ez teljesen tiszta. De ki lehet az a kislány? Csak egy szerencsétlenül járt gyerek. Na és hol van öcsi? Miért nem látogat meg? Ja és van egy szeretőm. Na jó, inkább barátom. Már özvegy, úgyhogy hivatalosan előléptem.' - Ahogy idáig ért, egyszer csak nyílt az ajtó és belépett János. Judit felnézett rá. A férfi szinte ragyogott, ő pedig rezzenéstelenül fogadta a látogatót. Tény, hogy jól esett neki, a mindig elegáns prof már annyira megszokott látványt nyújtott jól fésült hajával, acélszürke zakóban, mint egy kényelmes bútordarab.

János, a szeretője elmesélte mi történt vele és Judit némán hallgatta. Megmentett egy kislányt. Elkapta, mikor kizuhant, bár mindketten sérültek, nem történt nagyobb baj. Kis agyrázkódás, néhány horzsolás, pár nap és mehet haza. Ő is és a kislány is. Remek kilátások. Judit el tudta magáról képzelni, hogy képes egy zuhanó test alá állni, nem törődve semmivel, hisz ezért lett orvos. Hogy mentse, aki menthető. Bár csalódott, így inkább az elmélet felé fordult, legalább öccsének is tudott segíteni, aki ügyvédnek készült. Vak ügyvédnek. Rögös az élet útja, de ezt mindig becsülte testvérében, hogy sosem adja fel. Keményen küzd. Eddig még teljesen meg voltak győződve róla, hogy örökre vak is marad, de mostanság új lehetőségek nyíltak, az orvostudomány fejlődése lehetővé tenné, hogy Misi láthasson. Persze nem ingyen. Judit kis fintora annak a milliós ajánlatnak szólt, amire még a barátok is elkezdtek gyűjteni. Épp fél éve, Misi szülinapján adták át neki a műtétre összegyűlt hatszámjegyű összeget, de Misi kereken elutasította. Judit megértette öccsét, még akkor is, ha talán soha nem tudnak majd annyit összeszedni, hogy láthasson.

Judit annyira elgondolkodott, hogy észre sem vette János lelkesedését. Csak arra kapta fel a fejét, hogy megfogja a kezét és valahonnan egy ékszeres dobozka került elő. János már ki is nyitotta, a nő orra elé dugta, majd egy szóözön kíséretében a gyűrűs ujjára húzta a valóban csinos darabot. Judit a gyűrűre pislogott.
-Hozzám jössz feleségül!? - mondta János.
A kijelentés zavarta Juditot. Semmit sem érzett. A kényelmes kanapé annyira nem kavarta fel, mint egy pohár víz látványa. Mégis együtt vannak évek óta. Pontosan azóta, hogy plussz munkát vállalt, hogy öccse tanulhasson. Judit felelősnek érezte magát öccséért, ezért mindent megtett érte, főállása mellett elment János feleségét ápolni. Közben valahogy összejöttek a férfival. Maga sem tudta miért. Egy langyos kis viszony húzódott közöttük, még akkor is, amikor a feleség meghalt. Úgy egy éve.

folyt.köv.

kép: net