újabb események régebbi események további események
17:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
17:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:16
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
08:21
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:47
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
11:28
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
22:31
Új cikk került fel a weboldalra
22:29
Ilona új cikket töltött fel
21:47
Yolla módosította a naplóbejegyzését
21:47
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
19:59
Új cikk került fel a weboldalra
17:29
D Klári új cikket töltött fel
17:24
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
16:16
Anyu módosította a cikkét
19:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
19:01
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
18:45
D Klári új cikket töltött fel
18:41
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Anyu új cikket töltött fel

Erotikus

Virágének blues - pályamű

2011. május 30. - Látogatók száma: 412

- Iszalag, iszalag, szalag - Emese felém emelte egymáshoz szorított ökleit. A csuklóján zöld indák és levelek, fehér virágok, alig néhány árnyalattal világosabbak a bőrénél.
Növényfetisiszta volt; senki mást nem ismertem, aki ennyire ragaszkodott volna a kedvenc virágaihoz. Mindig akadt nála egy bimbó - hajba tűzve vagy ujjak közt forgatva -, a könyveiben egy-egy lepréselt levél, vagy legalább egy virágmintás borítójú füzet. Aznap a ruhája volt soron: műselyem blúzt viselt, félregyűrt gallérral és fakó margarétákkal.
Felkönyökölt, dekoltázsa villant - a csuklójáról lepattantak az indák -, és nekem szegezte a kérdést:
- Tulajdonképpen miért szebb a virágok népi neve a latin nevüknél, hm?
Gyakran kérdezgetett így, szeszélyesen, egy-két logikai lépcsőfokot átugorva. Mások bolondosnak tartották ezért, hebehurgya kislány-butaságot olvastak a fejére - én viszont úgy véltem, egyszerűen gyorsabban gondolkodik, mint a legtöbb ember.
- A latin nevet a tudósok adják - sóhajtottam azon a magyarázó hangon, amit Emi tancibácsisnak nevezett, és nagyon-nagyon szeretett. - A tudósok pedig elemeznek. A szépség meg már csak olyan, mint egy jó dalszöveg: ha elemezni próbálod, szertefoszlik.
- "A szépség - ízlelgette - szertefoszlik." Mint egy jó szöveg. Vagy mint Charlie Parker szaxofonszólói, hm?
- Igen, mint Charlie szólói, például.
Emi rám mosolygott, a hátára fordult - a mellén megfeszült a műselyem -, és legördült az árokba, a fiatal, elvirágzó bodzabokor alá. Fűszálak tapadtak a ruhájára, a hajába, és ettől úgy festett, mint akit zöldre melírozott egy habókos fodrász.

A telket néhány hete fedeztük fel, a vizsgaidőszak elején. Emese egy délután átjött hozzám, a hóna alatt a könyveit cipelte. Unja a szobáját, herótot kap a négy faltól, panaszkodott. Impulzusok, azok kellenek, csapta az asztalra a sörösdobozt - sosem láttam, hogy pohárból itta volna -, és megkért, segítsek neki valami ingergazdag környezetet találni, ahol végre megfelelően koncentrálhat.
Mikor megjegyeztem, hogy az új impulzusok csak nehezítenék a koncentrációt, ciccegett, és egy te-nem-értesz-semmit pillantást dobott felém.
A kávéház túl drága volt neki, a fagyizó túl zajos. A park vénkisasszonyoknak való, különben is, fantáziátlan hely. Másfél órája kószáltunk már a városban. Beletörődtem, hogy aznapra lőttek a tételezésnek, és fél lépéssel lemaradva, ál-sztoikus nyugalommal követtem a kócos, barna tincseket, amikor Emese megtorpant, gyorsan és váratlanul. Nekiütköztem a lapockájának.
- Hm?
- Nézd csak! - Kinyújtotta a karját, és egy üres telekre mutatott, két bérház ablaktalan tűzfalai közé beszuszakolva.
- Aha - mondtam semleges hangon, mivel nem tudtam, hová akar kilyukadni.
- Itt fogok tanulni! - jelentette ki diadalmasan.
- A gazban?
Szemrehányóan nézett rám.
- Ez nem gaz. Rét. A virágok illata segít a tanulásban.
Mikor megjegyeztem, hogy ilyenről még sosem hallottam, megvonta a vállát.
- Semmivel sem különösebb, mint zene mellett magolni.
Kénytelen voltam igazat adni neki.

- Tul'képp miért a közgázra jelentkeztél?
Vállat vontam.
- Mindenki ezt kérdezte. A tanárnak azt mondtam, azért, mert jók a jegyeim; fateréknak, hogy ezzel lehet a legjobban keresni.
- Na és valójában miért?
Kiköptem az agyonrágcsált fűszálat.
- Mit tudom én? Úgy értem, tényleg jók a jegyeim, és tényleg jól fizetne egy közgazdász állás... de ezen az alapon programozónak is jelentkezhettem volna, vagy tolmácsnak, vagy űrhajósnak...
- Az űrhajós szakma nem is fizet jól.
- ... az egész olyan esetleges volt. Mint mikor úgy mész be a könyvtárba, hogy még nem tudod, mit akarsz olvasni. Aztán hazafelé tartva meglepődsz, hogy a hónod alatt ott egy Dosztojevszkij vagy valami laza kis lektűr. Okok nélkül - egyszerűen így történt.
Egy ideig némán feküdtünk, én a hátamon, fejemet az árok partjának vetve, Emese hasra fordulva, állát a tenyerébe támasztva.
Ha jobbra fordultam, profilból láttam az arcát. Apró orra volt, fitos és hegyes, engem mindig az animefigurákra emlékeztetett. Az állán feltorlódott a bőr, elmélyült a gödröcske, ahogy a tenyerébe helyezte a feje súlyát. A tekintete ide-oda ugrált a címszavak, definíciók és tételszámok között. Ahogy figyeltem, barna írisze villanásai, a szuszogása és a papírlapjai zizegése között öntudatlan ritmus körvonalai bontakoztak ki. Különös kis ritmus volt ez: váratlan helyeken elszórt hangsúlyokkal, nekiiramodásokkal és megtorpanásokkal tűzdelt offbeat - Kenny Clarke dobolt így a régi bop lemezeken. A napfényhez és a lassú délutánhoz nem illett ez a lüktetés, mégis úgy éreztem, órákig el tudnám nézni.
- Megvan töriből a húszas tételed? - fordult felém egyszer csak Emese.
- Az melyik?
- Második világháború.
- Nincs, ki sem dolgoztam. Annyi filmet láttam már róla, hogy kívülről tudom az egészet.
- Aha. Mással is így vagy?
- Hogy így?
- Hát, hogy ha elég filmet nézel, mindent tudsz a témáról.
- Nem - ismertem be a fejem ingatva, tarkóm a fűcsomóknak dörzsölve. - Legalábbis most nem tudnék ilyet mondani.
- Akkor jó. Ha sok romantikus filmet néznél, mindent tudnál a szerelemről. És az unalmas lenne, hm?
- Igen, azt hiszem, nagyon unalmas lenne.
Egyszerre mellém hengeredett, fölém hajolt. Éreztem, ahogy az ujjai belemarkolnak a bicepszembe.
- Figyelj, szeretnék kérni tőled valamit - rekedt el a hangja. - Ígérd meg, hogy mindenáron megpróbálsz eljönni az ötéves osztálytalálkozónkra.
- Hiszen azt sem tudom, holnap milyen tételt fogok húzni - mosolyodtam el. - Hogy ígérjem hát meg, hogy öt év múlva biztosan eljövök?
Csücsörített, ujjai feljebb vándoroltak a karomon.
- Nem, nem érted. Én csak azt kérem, próbálj meg ott lenni az osztálytalálkozón.
- Nem látom a különbséget.
- Ha most csak úgy elválnánk, az borzalmas lenne. Képzeld el! Várok rád a találkozón, és te nem jössz el. Azt is hihetem majd, hogy elfelejtettél engem. Viszont ha megígéred: mindent megteszel, hogy ott lehess, akkor azt fogom gondolni: "Már csak néhány nap. Biztosan elképzeli, milyen lesz újból találkozni velem. Gondolatban eljátssza, miket fog mondani, hogyan dicséri meg a ruhámat, hogyan simogatja meg a hajamat. Lehet, hogy közbejön valami - de ahogy közeledik az évforduló, egyre többet gondol rám, ebben biztos vagyok."
- Értem - simítottam meg az arcát. - De azért fura egy csajszi vagy.
Nevetett, fehér kavicsfogsora felvillant a szám fölött.
- Igen, tudom.

A felhőket figyeltem. Tiszta volt az ég, mély és mélykék, csak néhány bárányfelhő úszott el a tűzfalak között.
- Na és - kérdeztem, egy barna tincset kisöpörve a bárányfelhőm útjából - mi lesz a barátoddal?
Mikor Emese egy februári délutánon, két biliárdjátszma közt bejelentette, bepasizott, egyáltalán nem lepődtem meg. Emit felszedte egy idősebb, jóképű srác, aki már egyetemre jár, és a campus rockbandájában zenél? Ó, igen, gondoltam a krétát forgatva, ismét a helyére kattant valami, kerekebbé vált a világ.
- Hiányozni fog, persze - mélázott Emese. Mutatóujja egy hangya útját terelgette a fűszálak között. - Máshogy, mint te, és talán nem is annyira. Tudod, szeretőt úgyis könnyebb találni, mint barátot.
- Megtisztelő.
- Ugyan, csak igaz.
- Ha már témánál vagyunk... hogy állsz "azzal"? Még mindig nem sikerült egyszer sem elmenned?
- Tudod, hogy frigid vagyok - válaszolta Emese egyszerűen. - A nőgyógyászom szerint fejletlen a klitoriszom. Kicsi a bibém - mosolygott. - Azt mondta, ha szerencsém van és jó partnerem, hüvelyi orgazmusom talán lehet. De olyas sikítozós elélvezésre jobb, ha nem számítok.
- A pasid tudja?
- Aham.
- Mit szólt hozzá?
- Próbálkozott, nem sikerült. Azóta nem törődik ezzel. Velem van, mert ő élvezi.
- Miért nem hagyod ott, ha ilyen önző?
- Mert ő élvezi.
- Te... te szamaritánus.
- Néha jó adni. Csak úgy - hirtelen a vállamra hajtotta a fejét. Halk ropogást éreztem, a zselé engedett, a bubifrizura a mellkasomra lapult. - És te? Még mindig a nagy őt várod?
- Nem feltétlenül. - Átkaroltam Emesét, tenyeremet a vállán nyugtattam. - Csak az a fontos, hogy bízhassak benne. Legalább annyira, hogy fenntartás nélkül kiadhassam magamat neki.
- Félsz, ugye?
- Nem magától a szextől. Inkább az zavar, ami szeretkezés közben zajlik. Az öntudatlan becézgetés, amikor eldurran az agyad, és csak jönnek belőled a szavak és a nyögések... Kontrollhiány. Mintha pucérra vetkőztetném az agyamat is. Ezért kell olyan lány, akiben bízhatok.
- És hány ilyen csaj van?
- Szerintem ezt te is tudod.
Szellő libbent. Bár gyenge volt, és szinte azonnal elült, a szélcsendhez szokott bőrünk megérezte. Száraz bodzavirágok potyogtak ránk, néhány tételbe belekapott a szél.
Emese nyújtózkodott, ajkával lesöpörte a nyakamra és mellkasomra hullott fehér virágokat.
- Tudtad, hogy a bodzából pezsgőt is készítenek?
- Pezsgőtablettát nem?
- Mindig viccelsz, ha attól tartasz, hogy meglátom rajtad a szorongást - simította meg a homlokom Emese.
- Úgy tűnik, hiába.
- Sodródsz az eseményekkel, mint egy zen buddhista, vagy egy beatnik költő. Sodródsz, mégis aggódsz. Nyugodj meg!
Az oldalamhoz nyomta a csípőjét, jobb combját felhúzta egészen az ágyékomig. Az öle puhán tapadt a medencecsontomhoz. Más lányok tiritarka övekkel és óriási övcsatokkal takargatták a hurkáikat, vagy ami még rosszabb, bontották meg vonalaik harmóniáját. Emese sosem tett ilyet: büszke pucérsággal mutogatta farmerja testhez simuló szegélyét.
- Most jó, ugye? - dünnyögte. Nem feleltem, csak megszorítottam a vállát.
Feljebb húzódott, szájon csókoltam. A mentolon keresztül is éreztem a szétrágcsált ceruzája farost-ízét.
- Néha jó adni? Csak úgy?
Egy pillanatra megdermedt. Azzal a mosollyal nézett rám, amit csak nekem és a kedvenc orchideáinak tartogatott.
- Mégis, mit képzelsz rólam? - kérdezte. - Szerinted tennék bármit is, ha nem szeretnélek?
Kénytelen voltam igazat adni neki.
Meglepő ügyességgel gombolta ki a blúzát. A felsőteste fölém csavarodott, bordáin és apró mellein megfeszült a bőr. A hasa kisfiúsan lapos volt, a medencecsontja kidomborult. Jobb keze bekúszott a nadrágom szövete alá.
- Teljes merevség - állapította meg.
- Mások is mondták már, hogy nem tudok lazítani.
- Hülye.
- Az is.
- És még?
- Boldog.
Mielőtt megakadályozhattam volna, Emese felmarkolta az irodalomtételeim, és a fejem alá gyűrte a lapokat.

Kézzel csinálta, mert nem volt óvszerünk. A bal könyökére támaszkodott, válla rándításonként megemelkedett. A nyakában himbálózó lánc minden páros ütemben az államnak ütközött.
A bőrömhöz csapódó faragott borostyánkő tette talán, hogy rájöttem, mi az, ami ellenállhatatlanul vonz Emesében.
A szívdobbanásaim tökéletes kánont játszottak a szuszogásával, a teste ritmusával. A két töredezett, zaklatott dallam egybefolyt, hogy tökéletes dalt alkosson. Ta-rapp-pa, ta-rapp-pa... szinkópák sorozata, szvinges harmónia.
Éreztem, hogy a végét járom. Megfogtam Emese vállát, és megpróbáltam eltolni magamtól.
- Nem akarlak lefröcskölni.
- Javíthatatlan - állapította meg nagy komolyan. Valami sima és könnyű szövet csúszott a péniszem és Emi keze közé. Felemeltem a fejem, lepillantottam.
A kedvenc zsebkendője volt, gyöngyvirágmintával és -parfümmel.
Tizennyolc éves volt. A mellei laposak és libabőrösek, a fülei kipirultak az izgalomtól és az igyekezettől. Néztem őt, és hirtelenjében világosan és tisztán éreztem, hogy nem a wonderkidek egymásrautaltsága volt az, ami négy éven át Emese mellett tartott, hanem az öntudatlan, érdek nélküli szerelem.
Megborzongtam, az ágyékom összerándult. A nyúlós, halszagú váladék, amit máskor undorral eresztettem a papír zsebkendőbe vagy a lefolyóba, most magától értetődő könnyedséggel spriccelt ki belőlem, megnyugvást hagyva maga után. A legjobb hely, ahova kerülhetett, az Emese-illatú zsebkendő, és a pici, áttetsző-fehér kéz volt.

Az árokparton ültem, cigarettát szívtam. Vártam, hogy kiszellőzzön a fejemből a magömlés utáni tompaság. Emese mellettem hevert, bal kezem a zselétől tüskés tincseivel játszadozott. Nem szóltunk egymáshoz.
Negyed óra múlva, mikor a nap eltűnt a szemközti ház teteje mögött, felszedelőzködtunk. Felajánlottam Eminek, hogy hazakísérem.
- Köszönöm, de nem kell - rázta meg a fejét. - Hazatalálok. Meg aztán, gondolom, te is szeretnél egy kicsit egyedül lenni.
Elbúcsúztam hát tőle. Megcsókoltam - a nyelvünk egy leheletre találkozott - összeszedtem, ami a tételeimből megmaradt, és elindultam hazafelé.

Útközben betértem egy éjjel-nappali közértbe. Dobozos sört vettem, cigarettát és óvszert. A pultnál az eladónő elkérte a személyimet, figyelmesen megvizsgálta, aztán mosolyogva utamra engedett. Tizennyolc év plusz huszonhárom nap. Fizettem, zsebre vágtam a holmikat, és kiléptem az utcára.
A háztömbünk körül keringtem, míg leszakadt az este, s kigyulladtak a köztéri lámpák. Túl kábult voltam, hogy megtaláljam a lakásunkat. Leültem egy friss festék-szagú padra, bámultam a hazafelé tartó embereket, a galambcsapatokat, és furcsamód mély, korgó irigység fogott el. Ittam a sört és puzzle-t játszottam, de Emese szétszaladó arcvonásai nem akartak egésszé összeállni.

19 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus
2013. február 17. 05:22
Grt.
Anonymus
2012. június 15. 12:26
Tisztelt Cikkíró!
Ez másodjára is kiváló írás. Jó volt újra olvasni.
Bokor
 
2012. május 18. 09:56
Szerintem Vámos Miklósnál tanultál írni, vagy te magad vagy ő:)) Remek írás! Nagyon nagyon remek! Már jó ideje nem olvastam ilyet:))
Anonymus
2012. május 18. 08:45
tök nevetséges, hogy 18 éves kor előtt tilos gumival szexelni. de ha elmúlt 23 nap, vagy akár csak 23 perc, akkor már mindent szabad. hülye törvények.
Anonymus
2011. szeptember 21. 08:38
Egyedi romantika, egyedi erotika. Remek írás.
Annácska
Anonymus
2011. szeptember 19. 16:53
Az oldalon a legjobb írás! Jobb mint amik beelöznek! Hajrá drukkolók:D
Tyson
Anonymus
2011. szeptember 19. 16:48
Ez nagyon tetszett!
Bokor
Anonymus
2011. szeptember 17. 21:14
O, de jo!
J.A.G.
Anonymus
2011. szeptember 8. 22:09
Gratulálok neked, remek írás! :)

Szoncsi
Anonymus
2011. szeptember 8. 15:36
Gratulálok, megérdemelted!

Anubis
Anonymus
2011. szeptember 6. 17:26
Megérdemelted! Nagyon tetszett! Gratulálok! :-)

Éva
Anonymus
2011. szeptember 6. 10:43
szívból gratulálok
natasa
Anonymus
2011. szeptember 6. 09:40
Naggyon jó :)
És gratulálok!
P.
Anonymus
2011. szeptember 6. 09:06
Bizony! Engem is, engem is! :)
Komolyan:)

Annyira jó volt ez a sztori:)

Bianka:)
 
2011. szeptember 6. 08:58
Én is gratulálok!

És azt hiszem, hogy nem csak engem furdal a kíváncsiság, hogy ki tisztelhetünk a személyedben. :)))

Donna J.
Anonymus
2011. szeptember 6. 08:48
Gratulálok! Nálam benne voltál az első 4-ben (dönteni nem tudtam, h. a 4 közül, melyik a legjobb:)), ezek szerint másnál is.:)

Hozol még ide más történeteket?:)

Vagy már vannak?:)

Bianka:)
Anonymus
2011. szeptember 6. 08:11
Hát, én ezt már olvastam, és akkor is nagyon tetszett, gratulálok, jogos az első hely! :)
Anonymus
párbeszéd
2011. szeptember 5. 22:16

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. szeptember 4. 17:55

Köszönöm szépen mindenkinek a dicsérő szavakat! Jól esik tudni, hogy egy kis élményt csempészhettem a napjaitokba :)

Megdolgoztál a sikerért, szívből gratulálok. :)

Zsötem
Cikkíró
2011. szeptember 4. 17:55
Köszönöm szépen mindenkinek a dicsérő szavakat! Jól esik tudni, hogy egy kis élményt csempészhettem a napjaitokba :)
 
2011. szeptember 3. 12:29
Átolvastam még egyszer és a véleményem nem sokat változott, sőt...
Csak akkor tetszett volna jobban, ha mégis összejön Emesének is. Bár a fiatal korral járó kezdeti esetlenséget és kísérletezést jól visszaadta.
Nagyon klasszul, alaposan kidolgozott részleteiben is és hangulatos. Látni lehetett a szereplőket.

Donna Juanna
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: