Vízoltók 16.
Látogatók száma: 62
Nóra fel – alá járkál, gondolatai teljesen lefoglalják. Észre sem veszi, hogy a két férfi minden mozdulatát lesi. Ignác elismerően néz végig a nő formás alakján, és már nem is látja olyan nagynak a bajt. Kolos még egy szelet pizzáért nyúl, - csak azért, hogy lefoglalja magát. Elgondolkodva rágcsálja, miközben a hallottakat gondolja végig.
- KI az informátor? Az nem lehet belső ember! Vagy mégis? És mi van, ha az a belső ember rendőr? Elvégre mindenkit meg lehet venni! Akár zsarolással, akár pénzzel! Csak az árak változnak.
Nóra megáll, és Kolosra nézve megszólal.
- Kolos, drágám hoznál nekem egy pohárka rozét, és egy kis ásványvizet?
Amíg Kolos eleget tesz a kérésnek, odafordul Ignác felé.
- Most nagyon figyeljen Boronkay úr!
- Ignác, - ha kérhetem!
- Rendben! Akkor Ignác, - nagyon jegyezze meg, - amit most mondok! Dömötör, - vagy, ahogy maguk nevezik, Dörmögő, egy nagyon tisztességes, csak roppant önfejű ember! Nagyon jól ismerem! Jók a megérzései, csak időnként felelőtlenül merész! Ezzel sokszor bajba sodorja magát és a környezetét!
Kolos visszaérkezik az italokkal, és leteszi Nóra elé az asztalra.
- Parancsolj, kérlek! Még valamit?
- Köszönöm! Mást nem kérek!- kortyolt bele a kellemesen hűs italba Nóra, majd folytatta:
- Amit most fogok mondani, - azt nem mondtam! Úgyis letagadom! Ugyanis csak a belügyi szervekre tartozik! De, - szerintem jelen helyzetben joga van tudni róla!
- Az Interpol figyelmeztetett minket, hogy az USA alvilág szindikátusának egyik fő embere elhagyta az államokat, és célállomásként Magyarország lett megjelölve! Ez az úr összeköttetésben áll a mexikói Sinaloa drogkartellel, akik a columbiai kokaint terítik. Eddig csak az államokat látták el, - de már szemet vetettek Európára is! Nos, ez az amerikai úr egyelőre hozzáférhetetlen, mert diplomata útlevelet kapott, - mint konzuli futár! Paulo Fisher néven van kiállítva az útlevele! A kérdés csak az, hogy miért jön az amerikai alvilág egyik vezetője ide Magyarországra? Szerintünk itt valami készül! Ha sikerül összerakni ezeket a kis mozaikdarabkákat, akkor tisztábban fogjuk látni az egészet!
- Mit tudunk eddig? A kolumbiai Daniel Barrera, vagy ahogy ismerik, az „őrült Barrera”, aki plasztikáztatta magát, - nehogy felismerjék! Még az újbegyeit is lemaratta savval, hogy ne tudják azonosítani az újlenyomatai alapján, - nos, ez a drogbáró látja el a mexikói Sinaloa drogkartellt, akinek a vezetője el Chapo, azaz Joaquin Guzmán Loera. Ők azok, akik szállítják a kokót az USA-ba, és akarnak terjeszkedni Európába! Nos, ezzel a bagázzsal van összeköttetésben Paulo Fisher!
- Egyszerű! Akkor ez a Paulo itt is szervezkedni akar!- vágta rá Ignác.
- Ez elképzelhető, de koránt sem biztos! A diplomata útlevél ráadásul mentelmi jogot ad neki! Ha igazolja magát, akkor a Genfi konvenció értelmében még meg sem állíthatjuk! De most már igazán mennem kell, - mert várnak otthon!
- Kedves Nóra! Ha megengedi, hálám jeleként, - mert szakított rám időt, - hazaviszem!
- Én meg el is fogadom, - mert késésben vagyok, és hárman is várnak rám! Bizonyára már nagyon éhesek!
- Gondolom, a férje a gyerekekkel várják haza!
- Nem hiszem, - mert két éve elváltunk, és nem volt gyerekünk!
- Akkor, - ha nem vagyok túl indiszkrét, - ki várja?
- A macskám, a papagájom, és a vitorlás halam!- nevette el magát Nóra.
Miután elbúcsúztak Kolostól, beültek Tina Mercedesébe és Ignác megszólalt.
- Akkor most hová vihetem?
- Miért? Hová szeretne?- évődött vele Nóra.
- Hát, ha rajtam múlna, akkor elvinném hozzám, - a villába! …….. Persze csak azért, hogy lássa a helyszínt!- szabadkozott elvörösödve Ignác, mert gondolatban már a hálószobában ténykedett Nórával.
- Jól van, akkor menjünk a villához! Úgyis ráfér egy kis koplalás a macskámra, mert eléggé duci. A szeme meg pont olyan kék, mint a magáé!
- Kék szemű a macskája?- csodálkozott Ignác.
- Igen! A sziámi macskák gyönyörű kék szeműek, és én a szemükbe szerettem bele!
- Akkor nekem is van esélyem, - mert kék a szemem?- mosolygott Nórára Ignác.
- Hát, - lehet…….. válaszolt sokat sejtetőn Nóra.
Ahogy a villa felé haladtak, egyre szebb lett a táj. Ignác rutinosan vette a kanyarokat, és a szebb látnivalóknál lelassítva haladt tovább, hogy Nóra élvezze a kilátást. Az úton a villa felé a panoráma valóban lenyűgöző volt!
Az egyik oldalon a várhegy mutatta magát a várral, addig a másik oldalon pedig a Duna kéken kanyargó szalagja, rajta a méltósággal úszó hatalmas hajókkal, és a fürge kis motorcsónakokkal. A hidak látványa a késő délutáni napsütésben csak megkoronázta a látnivalókat!
Nórát a látvány teljesen lenyűgözte.
- Tudnék itt élni!- mondta nagyot sóhajtva.
- Várjon csak egy kicsit, - majd a teraszról lesz csak igazán gyönyörű!- büszkélkedett Ignác.
Mire a villa bejárati kapuja elé értek, Dömötörék már a kapu előtt álltak.
- Szia, Dörmögő! Bemutatom neked Tomasekné Nórát, - régi jó ismerősömet!- mondta csúfondárosan az elképedt Dömötörnek.
Nóra belement a játékba. Csak hogy piszkálja Dömötört, letegezte Ignácot, - hogy tényleg meggyőzzék Dörmögőt, hogy ők ketten régi jó ismerősök.
- Nem kell engem bemutatnod Ignác drágám, - mi ismerjük egymást Dömötörrel, és az embereivel! Aztán Dörmögő felé fordulva megkérdezte: - Szevasz, Dömötör! Bejössz velünk a villába kávézni, - vagy itt kint maradsz?
- Szervusztok! Bemegyek én is, mert mondanivalóm van!- nézett még mindig hitetlenül egyikükről a másikra Dömötör.
Amíg Ignác a kávéfőzéssel volt elfoglalva, addig Nóra és Dömötör kint a teraszon helyet foglaltak.
- Jó is, hogy nincs itt az Ignác! Képzeld Nóra, egy limuzin érkezett ide a villához, akit mi megállítottunk és igazoltattunk. A megállított személy arra hivatkozott, hogy anyai ágról Ignácnak a nagybátyja, és most jött haza először külföldről! Igazoltatáskor egy diplomata útlevéllel igazolta magát, ami Paulo Fisher névre volt kiállítva! Elküldtem azzal a szöveggel, hogy jöjjön vissza később, mert nincs itt az unokaöccse, és mi nem tudjuk be engedni! Keresse talán a Hőscincér mulatóban a rokonát!
- Itt hozom a legjobb kávét, amit valaha ittatok! Miről pusmogtatok, amíg nem voltam itt?- kérdezte Ignác az összedugott fejüket látván.
- Mondd csak hőscincér, mi volt az édesanyád leánykori neve? És, hogy hívják az anyai nagybátyádat?- kérdezte felelet helyett Dömötör.
- Halász Arankának hívták az én drága jó anyámat. Az anyám öccsét meg Halász Pálnak! De én már vagy negyven éve nem is hallottam róla! Az anyámnak a későn született kisöccse volt, - nekem meg a keresztapám! Ő volt a család fekete báránya. Én azért szerettem, - mert három éves koromtól mindig vitt magával pecázni, meg csavarogni, amíg itthon volt! Ő ugyanis katona korában dezertált a cseh balhé idején. Azóta sem láttam és nem is hallottam róla! Miért kérdezed?
Csak nem keresett engem?
-
Várjunk csak! …………… - Úristen! Halász – Fisher, Pál – Paulo! Itt volt? Mit mondott? Visszajön? Dörmögő! Ne kelljen minden szót harapófogóval kihúzni belőled!
Dömötör Nórára nézett, aki helyeselve bólintott.
- Hát, ha annyira tudni akarod, - igen, Ő volt itt, és igen visszajön!
Szótlanul ültek a kihűlt kávék mellett a gondolataikba merülve. Mikor elkezdett jelezni a kapucsengő, Dörmögő és Ignác szinte egyszerre ugrott fel.
- Tessék!
- Helló! Itt van a Te keresztapád Ignácka! Beengedsz, - vagy hiába jöttem át hatezer mérföldet, hogy láthassalak?
- Nyitom már a kaput!- mondta Ignác, és kezében a távnyitóval elindult a teraszról a kapu felé. Dörmögő követte.
Amikor végre kinyílt a kapu, egy limuzin hajtott be rajta, és beállt a vendégparkolóba. A sofőr kiugrott a kocsiból, és gyorsan a hátsó ajtóhoz sietve előzékenyen nyitotta a limuzin ajtaját.
Ignác és Dömötör irányt változtatott a vendégparkoló felé, és kíváncsian várták, hogy megjelenjen a kocsi ajtajában a rég nem látott rokon.
Ekkor a záródó kapu felől jóízű nevetés hallatszott. A kapu felé fordulva egy napbarnított, sportos alakú, fehér hajú urat láttak, aki Hawaii- mintás ingében, Bermudanadrágban, napszemüveggel a fején, az ezüst fejű sétabotját a kezében fogva fürgén lépegetett befelé.
- Hát melyikőtök az én keresztfiam?
Ignác hitetlenkedve nézte az ősz urat, és sehogy sem tudta felfedezni benne a nagybátyja fiatalkori vonásait. Igaz, mióta utoljára látta, - eltelt negyvennégy év. Ez majdnem fél évszázad! Iszonyú sok idő!
- Kételkedsz bennem fiam? Megértelek! Mondok valamit, amit csak mi ketten ismerünk. Amikor utoljára voltunk együtt horgászni, a kifogott halat Te direkt mellédobtad a haltartó szák mellé! Igaz?- majd válaszra sem várva folytatta.
- Amikor megkérdeztem, hogy miért nem a szákba dobtad? Azt válaszoltad rá, hogy megsajnáltad a halacskát, és direkt haza elengedted! Aztán ahogy a vízbe dobtad, egy csuka rögtön ráugrott, és elvitte! Te meg megsirattad! Én meg megígértem neked, hogy nem árulom el soha senkinek, hogy emiatt pityeregtél!
Ignác ezt hallván szó nélkül odalépett az ősz emberhez, és megölelte! Sokáig álltak ott szó nélkül, egymást átölelve, amikor Dömötör megszólalt.
- Talán menjünk vissza a teraszra!- indítványozta, és elindult a villa felé. A két rokon meg követte.
Fent a teraszon, miután helyet foglaltak, ráértek kölcsönösen bemutatkozni egymásnak.
- Kézcsókom, asszonyom! Halász Pál vagyok! Ennek a zsiványnak a keresztapja és a nagybátyja. Az Ő anyja volt az én szeretett nővérem!
- Jó napot! Tomasekné, - de hívjon csak Nórának!- nyújtotta a kezét kézfogásra Nóra, de az ősz hajú ember inkább gálánsan kezet csókolt.
- Fiam, és ez az úr, - ez kicsoda?
- Ő a barátom Dömötör! Mi csak dörmögőnek hívjuk, - a mély hangja miatt!
- Üdvözlöm Dömötör úr! Halász vagyok, - Halász Pál!- nyújtotta a kezét Dömötör felé.
- Fiam, kevernél nekem egy dupla whiskyt sok – sok tört jéggel? Nagyon megszomjaztam!
Miután megkapta az italát, mohón belekortyolt, aztán letette maga elé az asztalra.
- Nos, mire vagy kíváncsi? Hol kezdjem?
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tisztelt Bokor úr!
Valakitől azt hallottam kb.: egy éve, hogy
Ön tavaly tavasszal elhunyt!
Nagyon örülök, hogy ez nem így történt!
A mondás szerint: Az az ember, akinek
holt hírét keltik, - sokáig él!
Ennek meg még jobban örülök!
Sok erőt, egészséget kívánok Önnek!
Még sokáig fogja az ezen az oldalon irkáló
amatőrök kezét, és lássa el hasznos
tanácsaival Őket,- minket!
Köszönöm, hogy olvasott!
Tisztelettel: emillio
Szerencsémre tévedtek "orvosaim" (boncnokaim) :D Próbálok még segíteni, de lassan már Önöknek kellene Nékem.
Tanácsolom: írjanak sokat!
Bokor
Tisztelt Emillio!
Jó folytatás, egy kis nyitással, megyek is tovább ;-)
Bokor
Valakitől azt hallottam kb.: egy éve, hogy
Ön tavaly tavasszal elhunyt!
Nagyon örülök, hogy ez nem így történt!
A mondás szerint: Az az ember, akinek
holt hírét keltik, - sokáig él!
Ennek meg még jobban örülök!
Sok erőt, egészséget kívánok Önnek!
Még sokáig fogja az ezen az oldalon irkáló
amatőrök kezét, és lássa el hasznos
tanácsaival Őket,- minket!
Köszönöm, hogy olvasott!
Tisztelettel: emillio
Jó folytatás, egy kis nyitással, megyek is tovább ;-)
Bokor
Kedves Yolla!
Örülök, hogy tetszik! Nem kevés fáradtságomba
és időmbe került, hogy hihetően életszerűvé
tegyem ezt a részt is! Amíg az olvasó csak olvas, addig
az író (már amennyiben nevezhetem magamat annak)
az ír, - de előtte hozzáolvas, tanulmányoz, küszködik,
izzad, fárad, agyal....
Majd a képen látható limóhoz hasonló limuzinnal
viszlek magammal az első közös író - olvasó találkozóra!
(:-D)
Pussz: emillio
Szavadon foglak!
Pussz: Yolla
5*
Örülök, hogy tetszik! Nem kevés fáradtságomba
és időmbe került, hogy hihetően életszerűvé
tegyem ezt a részt is! Amíg az olvasó csak olvas, addig
az író (már amennyiben nevezhetem magamat annak)
az ír, - de előtte hozzáolvas, tanulmányoz, küszködik,
izzad, fárad, agyal....
Majd a képen látható limóhoz hasonló limuzinnal
viszlek magammal az első közös író - olvasó találkozóra!
(:-D)
Pussz: emillio
Ügyes húzás az amerikai és a kolumbiai maffiaszál bevonása! Ezzel nem tudok mit kezdeni, de majd a másik vonalon erősítek.
Pussz: Yolla