Vízoltók 22.

Látogatók száma: 47

Amikor Ignác elaludt, a testőr vezette Mercedes nekilódult az útnak. Csak úgy falta a kilométereket. Szinte megállás nélkül értek ki Bécsbe, és álltak meg a belvárosban, a bérelt lakást tartalmazó ház előtt. A bodyguard figyelmesen körülnézett, és csak azután engedte kiszállni a főnökét, és a megérkezésükkor felkeltett Ignácot. Mire felhordta az összes úti poggyászt a testőr a második emeleti lakásba, addigra Ignác csak úgy ruhástól eldőlve az ágyon, ismét mélyen aludt.

- Hagyd csak fiam, hagy aludjon! - Legalább nem kell rá is vigyáznunk, - úgy is van bőven intézni valónk!- mondta Pál a testőrnek. - Be kell mennünk az amerikai követségre, utána meg az osztrák külügyminisztériumba.

Már erősen sötétedett, amikor Ignác halk zörejre ébredt. Felpattant az ágyról, és keze ösztönösen a zsebében lévő bokszert tapogatta. Tágra nyílt szemmel vizslatta a zaj forrását, és megkönnyebbülten látta meg a nyíló ajtóban a nagybátyja még mindig sportos alakját.

- Felkeltettelek, fiam?- kérdezte Pál ártatlanul, miközben az öngyújtója fedelét visszacsapta. - Itt az ideje, hogy fürödni menj, mert mindjárt indulunk vacsorázni!

- Rendben van keresztapám, megyek! - Napok óta végre sikerült kialudnom magam, és most friss vagyok, - és nagyon éhes!

Miután jóllakottan visszatértek a bérelt lakásba, Pál észrevette, hogy amíg ők vacsorázni voltak, valaki járt a lakásban. Leült egy fotelba, és körülményesen rágyújtott egy szivarra a kedvenc márkájából, hogy legyen ideje átgondolni az egészet.
Látszatra nem hiányzik semmi, tehát nagy valószínűséggel bepoloskázták a lakást!- futott át rajta a gondolat. Hogy az alvilág, vagy a bűnüldözők tették, az jelen esetben tök mindegy! Nem baj, reggel úgyis elmegyünk! Mégis csak volt értelme, hogy felkerestem az amerikai nagykövetséget, és az osztrák külügyminisztériumot! Mennyivel gyorsabban és rutinosabban álltak az eseményekhez, mint a magyar hatóságok! Így már 100%-ban nyugodtak lehetünk a testi épségünk miatt. Arról már letett a drogkartell, és a magyar alvilág is, hogy megszerezze Ignác villáját és a mulatóját. Az alvilág végleg le lett szerelve, és én sem lepleződtem le!

Pál elégedetten elmosolyodott.
El lett húzva a drogterjesztők orra előtt a mézes madzag, amely új lehetőséget kínál az alvilágnak a velencei tónál kialakítandó szórakoztató centrumba való beépülésükhöz! Azt még csak nem is sejtik, hogy abból sem lesz semmi! Hiába, a kapzsi magyar mentalitás, a felelősök úgysem tudják átjátszani egy pár milliócska csúszópénzért a tulajdonjogokat a tó körül! A Velence- gate nyilvánosságra fog kerülni! A titkosszolgálati eszközökkel megszerzett információkat lassan szándékosan kiszivárogtatják, tehát nem fog összejönni a közfelháborodás miatt, - ezért botrányosan meg fog hiúsulni!

Pál elégedetten dőlt hátra.
- Nos, fiúk, ideje eltenni magunkat holnapra! - Jó éjszakát!

Szép napra ébredtek Ignácék. Miután a reggeli tisztálkodást megtették, frissen borotválva, és arcszesztől illatosan bevonultak az étkezőbe, ahol már a testőr megterítette az asztalt, hogy a frissen vásárolt bőséges reggelijüket együtt elfogyasszák. Miután megreggeliztek, lehordták a poggyászukat, és a ház gondnokánál leadták a bérelt lakás kulcsait.
- Lassan talán indulhatunk is a Schwechati reptérre, mert ki tudja lesz-e dugó útközben? - Mégis csak 22 kilométerre vagyunk a reptértől!- jegyezte meg Ignác. - A Finnair járata 11.15-kor indul Helsinkibe, de egy órával előtte kell becheckolni!
- Nyugi fiam, időben ott leszünk, hogy elbúcsúzhass a gyerekektől!- csitítgatta Pál a keresztfiát.

A schwechati repülőtér óriási előcsarnokában nagy a sürgés - forgás. Mivel nem volt megbeszélve, hogy személyesen is el fognak búcsúzni a gyerekektől, nehéz lesz a tömegben felfedezni Zarándot, Hildát, és a Kovács családot.
- Gyerekek!- szólalt meg Pál, - javaslom, hogy menjünk a C 36-os beszállókapu pultjához, mert ott kell a Helsinkibe induló géphez a beszállókártyát és az útlevelet bemutatni. - Ott biztosan találkozunk velük!

Először, akiket észrevettek a tömegben, az Lilla és Erik volt, akik mint két zabolátlan csikó, izgatottan szaladgáltak ide - oda, hiába is próbálta Tarcal nyugalomra inteni őket. Közeledtek a beszállókapu pultjához, ahol Ignácék mosolyogva fogadták őket.