Vízoltók 26.

Látogatók száma: 43

- Na, végre megjöttek az angolok! Kiosztom nekik a kobakokat, - aztán indulhattok! Vigyázzatok rájuk!- mondta Géza bácsi, és útjára bocsájtotta a csapatot.

- Lilla, szépségem, te menj elől, hogy tudjak benned hátulról gyönyörködni! Én meg majd terelem az angolokat utánad!- vigyorgott Katona Jóska, és bátorítón Lilla vállára tette a kezét. Lilla elpirult, és zavarában elkezdett csúfolódni!
- Mi vagy te, - terelő juhász, vagy lovas rendőr? Esetleg mindkettő?
- Jól felvágták a nyelvedet kislány! Csak nem baj, hogy tetszel nekem? Egyébként, ha befejezem az egyetemet, akkor valóban rendőr leszek! Rendőrtiszt! Tehát jó lesz, ha szót fogadsz, és szépen beszélsz velem, mert most nincs itt az apád, hogy megvédjen!
- Nem az apám!
- Nem? Akkor ki?
- Tudod, ..... - együtt élünk! És szeretem!- vágta rá sejtelmesen Lilla.
Katona Jóska teljesen elképedt.
- Nem túl öreg hozzád? .... Vagy, nem vagy te túl fiatal ahhoz, hogy összeköltözz egy ilyen öregemberrel?
- Mit csináljak, ha egyszer szeretem! Nagyon jó ember! És gazdag! A Rárót is ő vette nekem!- incselkedett tovább Lilla, és élvezte nagyon, hogy így felültette Jóskát!

Katona Jóska teljesen leforrázva merült a gondolataiba. A szemeit a földre szegezte, és csak akkor kapta fel a fejét, amikor Lilla elkezdett rajta hangosan nevetni.

- Jól van, elmondom a teljes igazságot! Valóban nem az apám! Ő féltestvéremnek, - a bátyámnak az apja! Az anyánk volt közös! Amikor a szüleim egy éve autóbalesetben meghaltak, Ő lett a gyámom, és a nevelőapám! Most már tudod a teljes igazságot! Nos, induljunk végre, mert mindenki lovon van.

Elindultak hegyen - völgyön, erdőn - mezőn, árkon - bokron át, és a kis csapat nagyon élvezte. Vágta, és ügetés váltotta a lassú poroszkálást. Egy réten átvágva megálltak az erdő szélén, a fák alatt pihenni. A nem messze lévő kőbánya felől ekkor tompa dörrenés hallatszott. Hóka idegesen kapta fel a fejét, és nyugtalanul elkezdett fülelni. A lábával elkezdett dobogni, majd hirtelen két lábra állva levetette a lovasát, és elszáguldott.

- Biztos a bányában robbantottak! Lilla, kérlek, maradj a csapattal, ne engedd, hogy elkószáljanak! Én megyek, és visszahozom Hókát!- mondta Jóska választ sem várva, és a ló után vágtatott. Az emberek leszálltak a lovakról és leheveredve a selymes fűre, halkan beszélgetni kezdtek.

Alig múlt el negyed óra, mikor megjelent Jóska a kantárszáron vezetett Hókával, és diadalmasan nézett körül! Mikor felfedezte Hóka lovasát, hozzá léptetett.

- Cseréljünk lovat? Az enyém nyugodtabb!- mondta az angol fiatalembernek, de az csak a fejét rázta.
- Eddig még soha sem dobott le ló! Tudom, hogy most vissza kell rá ülnöm, mert különben sose fogok!- ezekkel a szavakkal nyeregbe pattant.
- Akár mehetünk is, mert mindjárt dél, és a busz nem vár!

Alig végzett Lilla a lova csutakolásával, amikor megérkezett Ignác a régi Golfjával, és beállt a lovarda udvarára, a parkolóba.
- Szia, Ignác! Elromlott a Mercedes, hogy ezzel az öreggel jöttél?- kérdezte csúfondárosan Lilla a nevelő apját.
- Nem, kicsim!- lépett oda Lillához Ignác, és homlokon csókolta. Tudod, elvittem egy szerelőhöz ezt az öreg autót, és csináltattam rajta egyet - mást! Nem vagy éhes? Vagy ettél már?
Mikor Lilla közölte vele, hogy már evett, a lovát is visszavitte a bokszába, és megfürödve, frissen illatosan kész indulni, - Ignác belekarolt és a Golfhoz vezette.
- Gyere, szállj be kicsim!- nyitotta ki Lillának az autó ajtaját.
- Jé, Ignác! Ebbe a kocsiba mindkét oldalon vannak pedálok!
- Tudom, kicsim! Ezért volt szerelőnél, mert csak így szabályos! Ugyanis arra gondoltam, hogy ideje lenne megtanulnod vezetni! Velem így hivatalosan gyakorolhatod a vezetést, csak az elméleti tananyagot, és a vizsgát kell majd az autós iskolában elvégezned! Szerintem jó, - ha minél előbb meglesz a jogsid! Soha nem lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükséged! Ha meg ezt az öreg kocsit gyakorláskor meghúzod, vagy össze - vissza töröd egy kicsit, - az nem olyan nagy baj!
Lilla szeme könnybe lábadt az örömtől. Ignác nyakába ugrott, és örömében hatalmas cuppanós csókot adott a nevelőapja arcára.

Elindultak hazafelé. Már beértek Budapestre, mikor Ignác letérve a főútról bekanyarodott a jánoshegyi kilátó felé vezető szerpentin útra. Ott az út szélén megállt, feltette a kocsira a tanulóvezetőt jelző mágneses „T” betűs matricát, és helyet cseréltek.
- Nos, kislányom, a baloldali pedál a kuplung, a középső a fék, a jobboldali a gázpedál!
Nyomd ki a kuplungot, tedd be első sebességbe a váltót, majd kis gázadás mellett óvatosan engedd fel a kuplungpedált!
- Megpróbálom!
- Ne próbáld, - hanem csináld! … Jól van, most már kicsit tekerd a kormányt balra! … Ne annyira, - kicsit vissza! … Jó! Most adhatsz egy kicsit több gázt!

Lilla úgy igyekezett, hogy még a nyelvét is kidugta, - persze észre sem vette. Ignác mosolyogva figyelte igyekezetét. A kocsi megugrott a hirtelen gázadásra. Lilla ijedtében lekapta a lábát a gázról, és ráugrott a - gázra. A Golf csikorgó kerekekkel meglódult. Ignác hirtelen az oktatófékre lépett, erre sikító kerekekkel megálltak egy kidőlt fatörzsnél, éppen csak meglökve a fatörzset.
Kiszálltak megnézni a jobb oldali sárvédő sérülését. Ignác látva Lilla rémületét, - elnevette magát.
- Kicsim! Nem probléma! Sose legyen ennél nagyobb bajod!- vigasztalta a még mindig remegő lányt.
- Ignác! Én ezt nem tudom, és nem is merem tovább csinálni!- fakadt ki Lilla.
- Emlékszel, hogy mit mondtam? Ha ledob a ló, azonnal vissza kell rá ülni, mert különben soha sem fogsz lovagolni! Nos, a kocsival is ez a helyzet! Folytatni, és gyakorolni kell!

- Igen, apa!- válaszolt halkan Lilla, és csak most esett le neki, hogy Ignácot apának szólította. Erre mindketten zavarba jöttek.

Visszaültek szótlanul az autóba. Kis idő múlva Lilla halkan megszólalt.
- Ignác, ne haragudj amiért…
- Semmi baj, kicsim! Nyugodtan szólíthatsz apának, - ha jól esik! Elvégre most már én nevellek, - már egy jó ideje! Ettől még nem felejtjük el az igazi apádat!- húzta a mellére a megkönnyebbült lányt!
- Most pedig indulj, de ne görcsösen, - kislányom!- simogatta meg Lilla haját.
Ezekre a szavakra megkönnyebbülten összemosolyogtak!

Két hónap telt el, amióta utoljára voltak a lovardában. Ez alatt az idő alatt a gimnáziumi tanulás mellett Lilla elvégezte az autósiskolai tanfolyamot, és le is vizsgázott elméletből! A gyakorlati vizsga a jövő hétre volt számára kiírva! Ő már nagyon hiányolta Rárót, és a lovaglást, ezért rábeszélte Ignácot, hogy menjenek ki egy jót lovagolni. Ignác is hamar ráállt, mert Ő már régóta nem ült lovon. Kiállt a garázsból, és elindultak lefelé a Kútvölgyi úton. Az automata kapu csendesen becsukódott mögöttük. A János kórháznál megálltak a piros lámpánál, egy autó mögött. Mikor a lámpa zöldre váltott, - elindultak. Az előttük induló autó azonban hirtelen lefulladt, és Ignác hiába fékezett, - nekikoccantak! Kiszálltak, hogy megnézzék a két autón lévő sérüléseket.

- Drága hölgyem! Elismerem, hogy én vagyok a hibás, mert nem figyeltem eléggé az utat! Mindjárt kitöltöm a kárbejelentő papírokat, - csak álljunk félre, hogy ne akadályozzuk a forgalmat!- mondta határozottan Ignác, aztán Lilla felé fordult.

- Kicsim, ott van szemben a távolsági busz megállója, most menj ki busszal, mert nem tudom meddig tart a papírok kitöltése! Majd megyek utánad, ha végeztünk! Adok egy kis pénzt, hogy legyen nálad buszjegyre, meg ebédre!- nyúlt be a tárcájába egy tízezresért.
- Ez sok lesz!- szabadkozott Lilla, de Ignác leintette.
- Tedd csak el, - mindig jó, ha van az embernél egy kis pénz! Soha sem lehet tudni…

Lilla felszállt a beálló buszra, az ajtó pedig rögtön becsukódott mögötte. Egy háromtagú kissé kapatos társaság hangoskodva, és röhögve körbevette a lányt, mindenféle élcelődésnek kitéve Őt.
Lilla lesújtó pillantással végigmérte őket, majd szó nélkül leült egy idősebb hölgy mellé.
Alig várta, hogy a lovardai megállóhoz érkezzenek, és leszállhasson!

Amikor leszállt, a három ittas is követte a lányt. Elkezdték molesztálni, fogdosni, mert nagyon tetszett nekik a lány. Még a blúza is elszakadt a nagy ellenkezésben! Szerencsére pont ekkor léptetett ki Katona Jóska a lovarda kapuján, aki azonnal a segítségére sietett Lillának! Erre a három nagyhangú elszaladt!

- De jó, hogy jöttél!- sírta el magát Lilla, és Jóska nyakába borult.
- Szia, kislány! Rögtön jövök vissza, csak el kell mennem az állatorvosért! De ma biztos, hogy nem lovagolhatsz ki a lovadon!
Lilla rosszat sejtve berohant az istállóba, a lova bérelt bokszához. Ott meglátta a lovát, aki a bokszban a szalmán feküdt, és keservesen nyerített!

- Szia, Lillus! Már elküldtem a Jóskát az állatorvosért, mindjárt itt lesznek!- mondta Géza bácsi nyugtatólag.
Lilla szomorúan biccentett köszönés helyett Géza bácsi felé, aztán kitámolygott az udvarra, és fáradtan lerogyott egy padra. Nagyon nehéznek érezte magát! Ez a mai nap kész katasztrófa!- gondolta. Előbb a karambol, aztán a részegek piszkálódása, az elszakadt blúza, és most meg a Ráró betegsége! Még a répa sem kellett neki!

Felhívom Ignácot, hogy siessen ide!- gondolta, és így is tett!

Mire Katona Jóska visszaért az orvossal, addigra Ignác is leparkolt az udvaron. Együtt siettek be a Ráró bokszához.
- Doktor úr, mi baja van a Rárónak? Gyógyítható? Biztos meggyógyul?- kérdezte Lilla aggódva.
- Hát, kislány, javaslom, hogy hívja inkább más néven a lovát, mert a Ráró, - az fiúnév! A kancáknak lánynév illik! Nevezze, - mondjuk …. Roxán -nak!
Aztán az orvos Ignác felé fordult, és azt mondta:
- Gratulálok! Jó vétel volt! Egyet fizetett, és kettőt kapott! Na, most már lássunk hozzá, és szüljük meg már azt a csikót!