Vízoltók 27.

Látogatók száma: 34

Mister Paul Fischerből nem hiányzik a humor, gondolja Dr. Váraljay Vazul ügyvéd, amikor az öregúr ragaszkodik ahhoz, hogy az új cégének neve Caboose International Real Estate Ltd., magyarul Kalyiba Nemzetközi Ingatlanhasznosító Kft. legyen, melyet 45-45 %-ot Pali bácsi két amerikai cége, míg a maradék 10 %-ot pedig Boronkay Dalma tulajdonol. A cégalapító okirat elkészítésénél Pali bácsi mellett természetesen jelen van Dalma is, aki nagyon megtetszik Váraljaynak. Az ügyvéd nem érti, hogy miért nem ez a szépasszony lesz az ügyvezető, hanem az a nagydarab, barna bőrű spanyol, James Juraez, aki még mindig akcentussal beszéli az angolt.

Dalma könnyekig meghatódik nagybátyja nagyvonalú ajándékán, mert a kft. tulajdonlása, még ha csupán tíz százalékban is, nagy ajándék számára. Ennek ellenére valahol a lelke mélyén érzi, hogy ennek lesz még böjtje is, mert rokoni kapcsolattól függetlenül, a nagybátyja nem ad senkinek semmit ingyen. Megkérdezni azonban nem meri az öreget, hogy milyen elképzelései vannak vele hosszú távon, mert sem az idő, sem a hely nem megfelelő erre a párbeszédre. Váraljay ügyvéd úr, az enyhén hízásnak indult, ötvenes évei közepén járó, magas, ősz hajú férfi, gyakran rajta felejti a szemét, és ez nem kerüli el Dalma figyelmét sem. Sőt, imponál neki, végre valaki feledteti vele Kolost. Ha tehetné, még a környékét is elkerülné, de egymás melletti lakásban laknak és óhatatlanul is találkoznak a lépcsőházban vagy a liftben. Éppen emiatt azt tervezte, hogy a kimegy Helsinkibe a keresztfiáék gyerekét dajkálgatni, ám Zaránd nagyon finoman fogalmazott levélben tudatta vele, hogy szívesen látják Ignáccal és Lillával együtt gyereklátogatásra, úgy karácsony környékén, amikor már a baba kicsit megerősödik, egyébként is, Réta nagymama kimegy hozzájuk egy hónapra, a szülés után, hogy Hildának segítségére legyen a kezdeti időszakban a kisbaba ellátásában.

Az ügyvédnél jól eltelt az idő, és Mister Fischer meghívja az egész társaságot a Hőscincérbe egy ebédre. Váraljayra már várnak a következő ügyfelek, kimenti magát, és hagyja, hogy a titkárnőjével vitatkozzanak a következő időpontot illetően, lesz, ami lesz, de ezt az ebédet nem hagyja ki, részint, mert még nem járt a pubban, de híre már eljutott hozzá, részint pedig abban reménykedik, hogy alkalma lesz Dalmának csapni a szelet. Ez utóbbi hiú ábrándnak bizonyul, mert az ötfogásos, igen finom ebéd alatt végig Mister Fischer viszi a prímet és mire az ügyvéd észbe kap, jó néhány ingyenes jogi tanáccsal ellátja az öregurat, és egyetlen szabad perce sem marad az udvarlásra.

James Juarez feszeng öltönyben és nyakkendőben, számára ez az öltözék páncélzatnak tűnik és legszívesebben levetné a zakóját, csakhogy alatta ott a pisztolytáska, amiről a kedves ebédlőpartnereknek nem kell tudniuk, így marad a zakó. Ebéd után megmutatja Mister Fischernek a két budapesti villát, melyet jónak talál, az egyik Budán, a Hunyadi lejtőn, a másik Zuglóban, a Korong utcában van. A bécsi villaügy is alakul, három közül lehet választani, de arról majd négyszemközt beszél a főnökkel, megvan rá az oka, hogy Dalma asszony előtt ne hozza fel a témát. Ismeri jól az öregurat, pontosan tudja, hogy szereti kezében tartani a szálakat és nem köti senki orrára a terveit. Neki is mindig annyit mond el, amennyit muszáj. Jobb munkaadót nem is kívánhatna magának, tisztességes fizetést kap a családja Amerikában, itt meg valamennyi költségét fedezi, sőt, annyi zsebpénzt is kap, amennyire szüksége van.

Tulajdonképpen a Hunyadi lejtőn lévő villa azért lenne jó, mert annak az alagsorában két háromszobás lakást alakított ki az előző tulajdonos, nyilvánvalóan a bennlakó személyzet részére. A felette lévő két szint, több mint négyszáz négyzetméterével, csak elég lesz Mister Fischernek, kergetheti magát benne. A kert végében, négy beállásos, földszintes garázst alakítottak ki, oly módon, hogy onnan egy keskeny alagúton át egyenesen a villába lehet jutni, mégpedig a baloldali szuterénlakás nappalijába. Ez lesz az ő lakásuk, Zelda ugyan berzenkedik majd az alagút miatt, de úgyis belátja, ez a legokosabb megoldás.

A feketekávé után Mister Fischer asztalt bont, elbúcsúzik az ügyvédtől, kikíséri az ajtóig, nehogy kísértésbe essen és maradjon, hogy tegye végre a szépet Dalmának, majd vált néhány szót Ignáccal és az unokahúga meg James társaságában elindul megnézni a két kiszemelt villát.

#

Kovács Tarcalné Réta alig várja, hogy megszülessen az első unokája és kimehessen a lányáékhoz Helsinkibe. Nem csupán azért, hogy segítsen a lányának a kisbaba ellátásában, hanem azért is, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét, feledje az itthoni gondokat.

A könyvtárból elment a kolléganője, vállalkozó lett, s helyette nem kapott szakképzett munkaerőt, mert a polgármester úgy döntött, hogy a diplomás közmunkások közül kerül ki az új kolléganője, három hónapra, majd utána másik jön, azaz három hónapos forgóban mindig mással kell dolgoznia. Hiába győzködte a munkáltatóját, hogyan lehet ilyen feltételek mellett leltárfelelősséget vállalni, hiszen nem csupán a könyvekkel kell elszámolnia, szerencsére azokat nem lopkodják, hanem négy számítógép, fénymásoló, fax is a látogatók rendelkezésére áll, alacsony díjazás ellenében.

Tarcal is egyre idegesebb, a kertészetben sok a munka, és kevés a szakképzett munkaerő, ráadásul a zöldségeket kénytelen a nagybani piacon olcsón eladni, mert a környék zöldségboltjai egymás után zárnak be, csak a vegyesboltoknak és a vendéglőknek szállít, amely ugyan biztos bevétel, de ettől még nem lesz rentábilis a kertészet.

A munkájukkal kapcsolatos gondjaikat nem lehet levetni, mint az utcai ruhát és helyette felvenni az otthoni kényelmes öltözéket, ezért ott munkál bennük a feszültség, amikor pedig éppen lazítaniuk kellene.
- Megint elsóztad a gulyáslevest! – jegyzi meg Tarcal az első kanál leves elfogyasztása után.
- Talán nem kellett volna beletenned két kiskanállal az Erőspistából! Az is sós! – riposztozik Réta.

Mindketten arra gondolnak, hogy fenébe a sóval és az Erőspistával, nem erről kellene beszélgetni, hanem egészen másról.

Réta aggódik Erik miatt. A fia Hilda lakásában lakik, és bár minden vizsgáját letett eddig, nincs benne semmi ambíció. Lassan végez a jogi egyetemen, még sincs semmi elképzelése, hol szeretne dolgozni, milyen szakterületen helyezkedne el, egyszerűen nem lát, nem hall a szerelemtől, amióta megismerte Kincsőt, a manikűröslányt, aki kétségtelenül nagyon csinos és mutatós, ám nem állt sorban, amikor az észt osztogatták. Többször lehozta, több napra is, de a kislány huszonkét évesen úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Az sem tetszik Rétának, hogy legutóbb Kincsőre rájött a hányinger, amikor a fiataloknak reggelire sült szalonnát és tükörtojást készített. Ebédnél meg a tejfeles, gombás szelethez megevett három kovászos uborkát. Kincső alakján még nem látszik a terhesség, de Réta biztos benne, hogy a kislány anyai örömök elé néz. Megemlítette négyszemközt Eriknek, aki csak nevetett, ugyan anya, nem akarok nősülni, szó sincs gyerekről, csak a barátnője gyomra nem bírja a zsíros ételeket. Jó lenne gyanúját megosztani Tarcallal, de nem mer vele előhozakodni, mert látja a férjén, hogy nagy gondban van. Hiába kérdezne rá, úgysem mondana semmit, csak akkor osztja meg vele, ha már a megoldást is tudja.

Hildának lakást vettek, akkor Eriknek is illene legalább egy garzont venni. Hiába állapodtak meg, hogy három év alatt félretesznek annyi pénzt, amiből legalább a lakás árának felét ki tudják fizetni, a másik felét meg hitelből fedeznék, alig tudnak annyit megspórolni, ami vésztartaléknak kell. Amin lehet, azon spórol, mégsem csökken a rezsijük, mert amit megtakarít, azt ráfizeti a rendkívüli kiadásokra.
- Szívem, arra gondoltam, hogy felmehetnénk Pestre szombat reggel, Kolosnál aludnánk és vasárnap este jönnénk haza. Kicsit körülnéznék a plázákban, meg arra is kíváncsi vagyok, hogy mennyire forgatta fel Erik Hilda lakását.

Tarcal nagyot harap az almás pitéből, és csak bólogat.
- Nem bánom, Réta, menjünk Pestre. Hanem ne Kolosnál szálljunk meg, hanem Ignácnál, ott jobban elférünk és a nászurammal jobban kijövök, mint a sógorommal. Majd beszélek Tóni bácsival, hátha elad két litert a harmadévi szilvapálinkájából, azt szereti Ignác.

Nagyot sóhajt Réta, ha a nászurához kell menni, akkor odamennek, de mindenképpen Erik körmére akar nézni.
- Jól van, Tarcal, menj televíziót nézni, én meg elmosogatok. Hívd fel Ignácot is, mert ha nem ér rá, akkor nekem kell beszélnem Kolossal.
- Hagyd békén az én szerelmetes sógoromat. Szerinted komoly a kapcsolata Dalmával? Nekem nem úgy tűnik.
- Ugyan, ne féltsd Kolost! Már Hilda esküvőjén illett volna megmondanom Dalmának, hogy az öcsém egy megrögzött agglegény, és sohasem fog megnősülni!
- Okos ember!
- Nono, Tarcal, vigyázz, mit mondasz! A végén kinn maradok Helsinkiben!
- Nem hiszem, Réta. Nem engedlek el. Mármint egyedül nem mehetsz. Veled megyek, az lesz a mi nyaralásunk! Meglapogatom a vejem lapockáját, hiszen nem mindennapi dolog, hogy életmentésért kitüntetést kap valaki!
- Arról tudsz, szívem, hogy Dalma felajánlotta Hildáéknak, hogy kimegy hozzájuk bébiszitterkedni?
- Említette a lányunk, de nem vettem komolyan. Szerintem csak Kolos elől akar menekülni, mert mi másért vállalna fel az unokánkkal való foglalatosságokat, amikor maga még nem nevelt soha gyereket.
- Van benne valami. Majd óvatosan puhatolózom az öcsémnél.
- Ne merülj bele, asszony, mert abból nem jöhetsz ki jól! Kolos egész életében különc volt, csak magára gondolt, nem hiszem, hogy középkorúan képes lenne megváltoztatni az életszemléletét. Nem irigylem Dalmát, ha vége szakad a kapcsolatuknak, akkor is szomszédok maradnak, és nem lehet neki kellemes látni, mit művel a sógor más fehérnépekkel.
- Node, Tarcal! Ne húzd rá az öcsémre a vizes lepedőt, mert mindezek ellenére Kolos kiváló egyetemi tanár!
- Nem arról van szó, milyen jó tanár, hanem arról, milyen ember. Jól van, ezen ne vitatkozzunk, megyek, felhívom Ignácot.

#

Boronkay Ignác vacsora után tölt magának egy italt, fáradtság ellen, hátha majd jobban elalszik tőle, s nem jár az agya az aktuális problémákon, mert azoknak bizony bővében van.

Mindjárt itt vannak a Lillával kapcsolatos gondjai. Érezte előre, hogy a fizetős egyetemi helyet kell megjelölni a felvételinél, mert nem tud annyi pontot összeszedni a kislány, mint amennyi az ingyenes oktatásban való részvételhez kell. Rendben, ha sikerülne jövőre a felvételije, úgy a Semmelweisen megkezdheti a tanulmányait, félévenként 1 020 000 forintért. Ha nem ismétel félévet, akkor 12.240.000 forintért átveheti hat év után az orvosi diplomáját. Megvan a rávaló, azzal nincs gond, csak lesz-e Lillában kitartás a sok magoláshoz, meg bírja-e majd a boncolást és hasonló kiképzéseket? Rajta nem fog múlni, de ha a harmadik szemeszterig csak bukdácsol, akkor lebeszéli a pályáról, mert pénzt kidobni nincs semmi kedve azért, hogy legyen a lányának egy orvosi diplomája, ami mögött nincs annyi tudás, hogy jó és eredményes karriert fusson be. Sikerélmény és kihívások nélkül nincs az a munka, amit élvezni lehet. Persze, ezzel még nem hozakodik elő a kislánynak, megvárja, hogyan alakulnak az egyetemi dolgai.

Jelenleg Lillának az a legfőbb gondja, hogy Roxán felnevelje kis kancacsikóját, akit Hajnalcsillagnak nevezett el. Jól mondta az állatorvos, hogy egyet fizetett és két lovat kapott, de ezzel együtt a gondjai is növekedtek. Lilla megreggelizik, és máris indul a buszhoz, hogy mielőbb kinn lehessen a lovardában, odahúzza a szíve és gyanítja, nem csupán a lovai miatt. Látta, amit látott, annak a Katona Jóskának a szemében a szerelem csillog, ha csak ránéz Lillára!

A Hőscincérben rendben mennek a dolgok, és ahogyan a gazdálkodási mutatókból is látszik, sokkal több nyereséget termel a pub, mint tette azt éjszakai bárként, mert jóval kisebbek a költségek. Ügyes üzletember a nagybátyja, kiváló üzleti érzékkel nyúl bele a dolgokba, és most is töri valamin a fejét, mert állandóan vigyorog és suskusol a sofőrjével. Valamit Dalma is említett, hogy belevette egy cégébe tíz százalékkal, és ingatlanokkal akar foglalkozni az öreg. Honnan van ennyi pénze, Mister Fischer? – tenné fel neki a kérdést, ha adóellenőr lenne, mert a Hőscincérből nem, az biztos. Tudja, hogy Amerikában még egyetemi előadásokat tart az öreg, de nem hiszi, hogy abból nagy jövedelme származna.

Minek is töri ezen a fejét? Nem az ő dolga, hiszen eladta a Hőscincért az öregnek, és attól kezdve csak egy jól fizetett alkalmazott, aki étteremvezetőként irányítja a bagázst.
- Apa – szólal meg a háta mögött Lilla, majd hozzálép, és a vállát kezdi masszírozni, - felhívom Dalma nénit, mikor érne rá, vennem kell néhány ruhát. Nem szeretek egyedül vásárolgatni.
- Jaj, de jó! – hunyja le szemét Ignác -, honnan tudtad, hogy éppen erre van szükségem? No, nem a vásárlásra gondoltam! –mulat magában.

Megcsörren a mobilja és Lilla ugrik érte, nyújtja az apjának. Tarcal keresi, hogy a hétvégén felmennének Pestre és nála aludnának, ha nem zavarnak.
- Gyertek csak, egyáltalán nem zavartok! Éppen most mondja Lilla, hogy vásárolgatni szeretne, és ahogyan a nászasszonyomat ismerem, ő is beleveti magát a plázák világába, így mehetnek kettesben, legalább mi, nászurak, békében tölthetünk néhány órát!

Lilla a fentiek hallatán vág egy nagy grimaszt, szerencsére nem látja az apja. Nincs semmi baja bátyja anyósával, csak néha olyan érzése van, hogy Réta a veséjébe lát és most éppen erre nincs szüksége.
- Megoldódott a vásárlási gondod! Rétával plázázhatsz kedvedre a hétvégén! Hanem, folytathatnád a vállam masszírozását, olyan jól esik.

Ennek bizonyítására visszaül a fotelbe, lehunyja a szemét és élvezi, amint kislánya erős keze nyomán eltűnnek nyakizmaiból a csomók.
Szombatig a koccanásos balesettel kapcsolatos ügyeit is rendeznie kell. Nagyon csinos nő a koccanó autóstárs, minimum egy kávéra meg kell hívnia.

A cikket írta: Yolla

támogatóink