Zakatoló szív - 1.
Látogatók száma: 40
Tavasz volt, virágba borultak a fák. A méhek rajzottak a levegőben, a fecskék megjöttek délről, és elkezdték kijavítani tavalyi fészkeiket. Bódító volt a friss élet illata a levegőben.
Lilla kilépett a házuk ajtaján, és sietős léptekkel indult el a kiskapu felé. A kapuban még körülnézett, hogy látja-e valaki, de ebben az időszakban senki sem járt az utcán. Szaporán szedte lábait, karcsú teste remegett az izgalomtól, hosszú barna haja minden lépésnél ritmusra libbent. Minden percben zakatoló szívvel nézett körül, hogy látja-e valaki. Gesztenyebarna szemei riadtan kémleltek körül minden egyes zajra.
Eközben szerelme, Carti türelmetlenül várta a lányt. Aggódott, hogy ki tudott-e szökni szigorú szülei elől. Lilla már az ajtóban állt, mire a fiú észrevette, hogy megérkezett. Odalépett hozzá, átölelte és magához szorította.
-Megfojtasz! -szólt rá Lilla.
-De mikor úgy aggódtam érted!
A lány kedvesen eltolta magától, ujjaival beleszántott kócos, szénfekete hajába, és komolyan szegezte rá tekintetét.
-Nem tudom, hogy meddig tudok még elszökni, férjhez akarnak adni.
Carti keze ökölbe szorult.
-Nem tehetik ezt! -kiáltott mérgesen.
-Már kijelölték a vőlegényemet.
-Csak az életem árán! -szűkült össze a haragtól a fiú fekete szeme. -Nem vagy árucikk.
-De úgy kezelnek, egyáltalán nem veszik figyelembe az érzéseimet -keseredett el. -Én csak egy tárgy vagyok a szemükben, akit feláldoznak a jó családi kapcsolatok oltárán.
-Ez nem igazságos, tenni fogok valamit.
-Semmit sem tudsz tenni -mondta beletörődve Lilla.
- Márpedig nem fogom hagyni, hogy elvegyenek tőlem -gondolta magában Carti, és egy merész ötlet fogalmazódott meg a fejében...
-Szeretlek! -mondta Carti, miközben hevesen megszorította a lány vállát. -És megölöm az a fattyút, akihez hozzá akarnak adni, ha el akar venni tőlem!
-Ne légy bolond, sosem leszek az övé, az egy undorító, hidegvérű szörnyeteg. Inkább meghalok!
Carti szemében megcsillant az elszántság, megrázta Lilla foglyul ejtett vállait.
-Idefigyelj, elmondom mi a tervem...
Éjjel Lilla lódobogást hallott emeleti szobájának ablakából. Kinézett a teliholdtól megvilágított utcára, és meglátta szerelmét, amint ott állt a kapuban két lóval. Óvatosan, nesztelenül leeresztette egy batyuban a holmiját, majd a fél évszázados lugasszőlőbe kapaszkodva lemászott a fiúhoz. Carti kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse a lóra.
-Sietnünk kell! -sürgette a fiú, majd belerúgott a ló véknyába, és előrezúgott, a lány követte a példáját.
Órákon keresztül lovagoltak, a zabolátlan vágta kioldotta belőlük a feszültséget. Carti ráhajolt a ló nyakára, hogy még gyorsabb vágtára ösztökélje.
-Már majdnem ott vagyunk -kiáltotta Lillának.
Fél óra múlva meg is érkeztek egy romos templomhoz. Leszálltak a lovakról és kikötötték őket egy fához.
-Valahol itt kell lennie -mondta Carti, miközben kézen fogva maga után húzta a lányt. -Hajnalodik, ilyenkor kezdődik a mise. Csak elcsípünk egy papot. Tudom, hogy nem erről álmodtál egész életedben...
-Hagyd! -hallgattatta el a lány. -Arról sem álmodoztam, hogy férjhez kényszerítenek akaratom ellenére. Így legalább maradandó élmény lesz.
-Milyen ironikus vagy ma.
-Ugye? De ezt tényleg nem fogom elfelejteni, amíg csak élek -nevetett fel Lilla.
-Remélem is! -fenyegette meg játékosan Carti, azután szerelme felé fordult, nyaka köré fonta a karját és megcsókolta. -Mennünk kell -gyengéden kibontakozott az ölelésből és a templom felé húzta.
A következő percben észrevették, hogy a lovaik izgatottan toporzékolnak, majd a távolból lovak vágtáját, és férfiak mérges kiáltásait hallották.
-Hogyan vehettek észre? Felismerem apám hangját -ijedt meg Lilla.
-Az most már teljesen mindegy, el kell rejtőznünk, mielőtt felfedeznek, a lovakat úgysem veszik ott észre. Majd a szerzetesek reggel elviszik magukhoz.
Carti kézen fogta Lillát, és bevezette egy szűk, sötét folyosóra, ami az erdőbe vezetett. A férfiak hangja egyre közelebbről hallatszott, rohanni kezdtek az ősi erdő menedéke felé. A cserjék sűrűek és magasak voltak. Amint beljebb nyomultak a fák közé, a hangok máris elhalkultak, kivehetetlenné váltak. Lilla kapkodta a levegőt, szúrt az oldala a futástól, megállt egy pillanatra, hogy ránézzen Cartira és felfoghassa, együtt vannak végre. Szíve zakatolva vert az izgalomtól.
Folytatás következik...
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
mert sajnálom a macskát.
miért kellett azt a szegény macskát beadni a menhelyre? otthonról is el lehetett volna vinni, ugyanúgy. ez nagy kiszúrás volt a cicussal. aztán, ha egy cicust elvisznek egy idegen helyre, egy kandúrt, aki előzőleg ilyen szörnyű tapasztalaton ment keresztül, és rögtön kiengedik az udvarra, úgy elszökik, hogy sose látják többé. végül, nincs az a vénasszony, aki örülne annak, hogy az új lakója terhes, na ne már, ez nem reális.
Miért vagy ilyen negatív, valami baj van?
Én is várom a folytatást :))
Dehogy:-) Azt akartam mondani, hogy olyan hasonló (jó) a stílusotok!
Szégyenlem magam!!!
Tedd is! :)))
Nem tudom miért... Talán nem vagyok elég aktív... :(
Kivárom. :)
Szégyenlem magam!!!
Jé! Az egyetlen hozzászóló Babó. Ugyan miért is?! Ma már találtam egy Laurásat, most meg egy Babósat...
Gratulálok, nagyot fejlődtél mióta nem olvastalak!
Bocsi, de esküszöm el fogom olvasni, amit kaptam tőled! A nyaralásomra már ráraktam a pendriveomra is! Persze nyaraltam helyette:-(
Kivárom. :)
Gratulálok, nagyot fejlődtél mióta nem olvastalak!
Bocsi, de esküszöm el fogom olvasni, amit kaptam tőled! A nyaralásomra már ráraktam a pendriveomra is! Persze nyaraltam helyette:-(
Nem rossz. Várom a folytatást! :)
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/rebeka-2-resz_2091