Zöldszemű szörny I.
Látogatók száma: 72
A nap sugarai már kora reggel erőteljesen perzseltek, a fény átszűrődött a narancssárga virágmintás sötétítő függönyön keresztül, és félhomályba borította a szobát. A hálószoba halványsárga falára árnyék vetődött. Anna kábultan ébredt és pokoli fejfájással. Emiatt okolta is magát, miért volt olyan ostoba, hogy hagyta gondolataiba beférkőzni a "zöldszemű szörnyeteget" a féltékenységet... Mert minden baj forrása ez volt! Pontosan nem is tudta, hogy .... Csak érezte, valami olyan más, olyan titokzatos.... Az imádott szerelmét titok lengi körül.
Még álmosan végigfuttatta szemeit Flórián arcán. Ő még szuszogva aludt. A férfi arcvonásai nyugodt természetéről árulkodott. Barna, nem túl rövidre vágott haja, ápolt arca frissen borotvált volt mindig. Igazán sármos, jó megjelenésű, harmincas évei elején lévő fiatalember volt.
Anna jól ismerte már a férfit, tudta hogy a jóképű archoz, az izmos testhez, egy végtelen érzelmekkel teli lélek is hozzátartozik.
Flórián ösztönösen megérezte hogy a lány nézi, felébredt. Melegséget sugárzó barna szemeivel a lányra nézett, és boldog mosollyal "Jó reggelt! " kívánt Annának. A lánynak most egyszeriben elszállt minden rossz érzése. Ölelkezve, jó kedvvel, nevetgélve lustálkodtak még egy kicsit a fából készült kényelmes nagy ágyban. Vasárnap lévén megtehették, hiszen dolguk felől igazán ráértek. Madárdal töltötte be a szoba csendjét, a nyárhoz tartozó csodaszép muzsika.
Flórián hirtelen ötletnek tűnő, de már jól előre kigondolt tervvel állt elő.
- Az idő ragyogó! - menjünk ki a rétre piknikre.
A lány fejében kavarogtak a gondolatok , annyira titokzatos volt minden, de tetszett neki is az ötlet. Érezte hogy ma az élete egyik fontos döntését hozza meg...
Gyorsan bepakolták a kosarat, sajtot, gyümölcsöt, egy üveg finom vörös bor is került a
kosárba. Elindultak kéz a kézben.
Anna szíve majd kiugrotta mellkasából, zabolátlan vad kis csikóként ficánkolt.
Flórián is hasonlóképpen érzete magát, bár próbált nyugodt maradni.
Ő is tudta, hogy ma élete egyik fontos eseménye megtörténik. A szél langyosan simogató volt, pajkosan bele-bele kapott a hajukba és könnyedén fújta szét.
Lassan az erdei tisztáshoz értek, vadvirág illata töltötte be a rétet, a madarak mintha ma hangosabban daloltak volna, mindketten érezték, hogy valami új van születőben.
Leterítették a kockás plédet, kipakolták a kosárból a sajtot és a bort, előkerült két pohár is.
Flórián kinyitotta a bort, majd töltött a poharakba. Lassan, élvezettel kortyolták a finom nedűt. Nem szóltak egymáshoz, de nem is volt szükség szavakra, mert értették, érezték egymást szavak nélkül is. Anna kényelmesen végigdőlt a pléden, becsukta a szemét, élvezte a pillanat varázsát. Flórián a lány fölé hajolt, finoman megpuszilta a lecsukott szemhéjait, majd egy érzéki csókot adott a szájára.
Annát végtelen nyugalom töltötte el. Egyszer csak villámként hasított belé megint az a rossz érzés, ami napok óta rá-rátört. Gondolataiban egy másik lányt látott, aki vetélytársként jelent meg... Titokban keresgélt Flórián e-mailjeiben, bár ez a dolog nem töltötte el büszkeséggel, mert elvei ellen cselekedett. De a "zöldszeműnek" annak a bizonyos "szörnynek" a bűvkörébe került. Szégyellte is emiatt magát.
De most visszatért a pillanatba ami most van, átadta magát Flórián ölelésének.
A férfi elővarázsolt egy piros szív formájú bársony dobozt. Óvatosan lefejtette Anna kezét nyaka öleléséből, és bal keze gyűrűs ujjára egy apró köves gyémántgyűrűt húzott.
Annának a szemei megteltek könnyel, hagyta végigcsorogni az arcán. Ezek a könnyek elsősorban az öröm könnyei voltak, de a szégyené is. Szégyellte hogy nem bízott szerelmükben és Flórián hűségében. Életre szóló jó kis leckét kapott a bizalomról. Flórián feltérdelt, kivett a zsebéből egy papírlapot, amire pár sort írt...
" Életem álma, szívem illatos virága , ma arra kérlek, légy az életem párja!"
Erre a lánykérésre mit is mondhatott volna mást Anna?
- Igen, szívesen leszek hű társad egy életen át!
Anna töredelmesen bevallotta, hogy napok óta féltékeny volt, mert érezte hogy van valami készülőben , csak azt nem tudta hogy mi. Flórián természetesen megbocsátott, egy csókkal pecsételték meg a bocsánatkérést.
Az idő mindeközben gyorsan elszaladt, a nap sem perzselt már olyan vadul. Elfogyasztották a megmaradt gyümölcsöt, és lassan kezdtek összekészülődni, a vasárnapi piknik a vége felé közeledett. A hazafelé vezető utat is kéz a kézben sétálva tették meg. A madarak még mindig csilingelve énekeltetek, de már nem szólt olyan hangosan a daluk. Annának és Flóriánnak a szívében boldogság volt, mert mindketten tudták, hogy új fejezet íródik közös sorsuk könyvében. De a zöldszemű szörny nélkül...
Folyt.köv.
A cikket írta: frézia
Hozzászólások
időrendi sorrend
a szerelem= birtoklás. tetszik, nem tetszik, ki akarjuk sajátítani egymást.
mondjuk, nem szokott sikerülni, de az akarat megvan.
Egyet ertek Koniggel, igen ez valami belenk taplalt program, eppen a csalad megmaradasanak erdekeben. A feltekenyseg jelzes arra, hogy valami meglazult a csaladi kotelekben. Valamit tenni kell, hogy az eredeti harmonia, ha lehetseges egyaltalan, helyre alljon. Nyilvan nem a kiabalas a megoldas.
Eva, nagyon elgondolkodtattal!
`Miért is nem tudunk mi nők megbékélni azzal a ténnyel, hogy az a férfi, aki számunkra kedves, rajtunk kívül másokhoz is az lehet?... `
Egyaltalan mi emberek, akar nok, akar ferfiak miert nem tudunk megbekelni azzal, hogy akit tarsunknak valasztunk, az mas szamara is kedves legyen? Talan van valami osi program bennunk, ami ezt diktalna?
mondjuk, nem szokott sikerülni, de az akarat megvan.
Eva, nagyon elgondolkodtattal!
`Miért is nem tudunk mi nők megbékélni azzal a ténnyel, hogy az a férfi, aki számunkra kedves, rajtunk kívül másokhoz is az lehet?... `
Egyaltalan mi emberek, akar nok, akar ferfiak miert nem tudunk megbekelni azzal, hogy akit tarsunknak valasztunk, az mas szamara is kedves legyen? Talan van valami osi program bennunk, ami ezt diktalna?
A család. Érdeke így kívánja .szépet neked.
Kedves Cathy!
Lehet hogy lesz :) de ez volt az első próbálkozásom ebben a műfajban , köszönöm hogy
véleményezted :)
Így tovább!
Eva, nagyon elgondolkodtattal!
`Miért is nem tudunk mi nők megbékélni azzal a ténnyel, hogy az a férfi, aki számunkra kedves, rajtunk kívül másokhoz is az lehet?... `
Egyaltalan mi emberek, akar nok, akar ferfiak miert nem tudunk megbekelni azzal, hogy akit tarsunknak valasztunk, az mas szamara is kedves legyen? Talan van valami osi program bennunk, ami ezt diktalna?
Az emberi természet, a neveltetésünk, a jó, rossz példák mind belejátszanak... talán mégis a magunk és a társunk jobb megismerése segíthet elfojtani még csírájában a bennünk előtörő kételyeket...
Az ember életében akadnak örömteli pillanatok, úgy érzi olyan jó lenne, ha ez a boldogság örökké tartana... Fél, hogy elveszítheti, nem is gondol arra, hogy elég egy sötét gondolat, ami befészkeli magát a fejébe és egyre erőteljesebbé válik... észre sem veszi, hogy mennyit árt ezzel nem csak magának... és még, ha lenne is alapja, miért nincs akkora bizalma maga, vagy a másik iránt, hogy nem hagyja ezt a kellemetlen érzést eluralkodni...
Szerintem az ember itt ronthat el egy kapcsolatot, már az elején...
Miért is nem tudunk mi nők megbékélni azzal a ténnyel, hogy az a férfi, aki számunkra kedves, rajtunk kívül másokhoz is az lehet?... A birtoklási vágy, az önzőség és még ki tudja mi minden természeti adottság nehezíti meg a saját életünket... Én is megismertem a "zöldszeműt"... Szörnyű! :-)
`Miért is nem tudunk mi nők megbékélni azzal a ténnyel, hogy az a férfi, aki számunkra kedves, rajtunk kívül másokhoz is az lehet?... `
Egyaltalan mi emberek, akar nok, akar ferfiak miert nem tudunk megbekelni azzal, hogy akit tarsunknak valasztunk, az mas szamara is kedves legyen? Talan van valami osi program bennunk, ami ezt diktalna?
Szerintem az ember itt ronthat el egy kapcsolatot, már az elején...
Miért is nem tudunk mi nők megbékélni azzal a ténnyel, hogy az a férfi, aki számunkra kedves, rajtunk kívül másokhoz is az lehet?... A birtoklási vágy, az önzőség és még ki tudja mi minden természeti adottság nehezíti meg a saját életünket... Én is megismertem a "zöldszeműt"... Szörnyű! :-)
Lehet hogy lesz :) de ez volt az első próbálkozásom ebben a műfajban , köszönöm hogy
véleményezted :)