Megoldható

Látogatók száma: 54

Meg kell mondjam, hogy én is ahogy a többiek a házasság elején még tele voltam ambícióval lelkesedéssel.Arról nem is beszélve, hogy a párom és a gyerek kitöltötte az életemet.

Boldog voltam, egész nap csináltam a dolgomat a lakásban is meg a gyerek körül is. De azért ez megváltozott egy idő után, mert ugye jött a második gyerek és mire az első végig aludta az éjszakát addigra megint volt egy új tagja a családnak aki újra rendezte a nappalokat és az éjszakákat. A nők saját maguknak köszönhetik, hogy nem kapnak segítséget vagy nem olyan segítséget kapnak amilyen kellene az otthoni munkával kapcsolatban. Meg azt is hajlamos elfelejteni az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb energiája jut a dolgokra. Húszévesen szinte soha nem voltam fáradt, most meg elég sokszor előfordul. Amikor már csak ketten maradtunk a párommal akkor megbeszéltük, hogy nem fogok mindennap főzni aki éhes az kiáll a konyhába és csinál valami kaját, persze úgy hogy a másiknak is jusson. Dolgoztunk mind a ketten. Az elején volt párszor, hogy a kivett hús végül ki lett dobva, de szépen lassan kialakult ez a helyzet is. Nálunk azért úgy van, hogy ha főzni akarok akkor nem kell először a boltba mennem szinte minden van itthon. Tehát csak oda kell állni és megfőzni a nyers alapanyagot. Nagyon élvezem, mert így nem fáradok el, ha nincs kedvem akkor a munka után olvasok vagy filmet nézek, vagy csak alszok egy nagyot. A nők otthonról hozzák szerintem -legalábbis én otthonról hoztam- a mindenkinek meg akarok felelni a családban dolgot. De elég ha csak magadnak felelsz meg hidd el, hogy akkor már boldogabb ember lehetsz. A lényeg az lenne szerintem, hogy tudj nemet mondani, ha úgy gondolod neked már nem jó az amit csinálnod kellene.

A cikket írta: ginesz

támogatóink