A messziről jött ember
2011. november 17. - Látogatók száma: 94
Újabb történet a párkeresős korszakomból. A számítógépen dolgoztam, és pihenés gyanánt felléptem a társkeresőre körülnézni. Egy levél várt rám, egy Gyuri nevű fickótól.
Szegedről jött városomba néhány napra látogatóba, és egy csinos idegenvezetőre volt szüksége. Mivel nagyon megtetszettem neki, az iránt érdeklődött, hogy szabad vagyok-e délután, és lenne-e kedvem megmutatni neki a lakóhelyemet, mert még nem járt itt. Történetesen semmit nem terveztem délutánra, és első ránézésre a srác is szimpi volt, ezért igent mondtam.
A Pláza előtt találkoztunk. Fújt a szél, vacogtunk, ezért azt javasoltam, hogy mielőtt nyakunkba vesszük a várost, igyunk meg egy teát.
Amíg baktattunk fel a lépcsőn, feltűnt, hogy a fenekemet stíröli. „No, ez a fickó nem szívbajos! – gondoltam – Nem is próbálja leplezni, hogy alaposan szemügyre vesz.” Úgy éreztem magam, mint egy árucikk az üzletben. Gyuri volt a potenciális vásárló, és szemrevételezte a kiszemelt portékát.
Miközben a teát kortyolgattuk, játszani támadt kedvem. Megkérdeztem Gyuritól, hogy biliárdozunk-e. Természetesen nem volt ellenvetése, és rövid időn belül már javában ment a játék.
Ahogy belemerültünk a biliárdozásba, egyre feszélyezettebben éreztem magam. Gyuri állandóan bújt hozzám, mindig közelebb és közelebb, bele az aurámba, ami rettenetesen idegesített. Szerintem az energiaburok, ami körülveszi a testemet, egyre sötétebb lett, mert nem bírtam elviselni Gyuri testszagát, és a szájából áradó hamuzó szagú leheletet. Amikor egy lépést tettem hátra, ő két lépést tett felém, aztán újra távolodtam, ő közelített, egyre jobban, és jobban, szinte mászott rám…
De ez még semmi! Sündörgött, és „véletlenül” állandóan megérintette valamelyik testrészemet: a kezemet, a fenekemet, a combomat, vagyis undorító módon, feltűnően, pofátlanul tapizott, amitől nem beindultam, inkább hányingerem lett. „Nocsak-nocsak, a kis szemtelen! Nincs tudatában, hogy a kinézett árut tilos fogdosni?”
Furcsállottam még azt is, hogy hébe-hóba félrevonult, és telefonálgatott.
„Hogy lehet valaki ilyen bunkó! – berzenkedtem magamban – álmai nőjével randevúzik, és holmi telefonokat intéz! Ki az, aki nálam fontosabb?”
Amikor már körülbelül harmadik alkalommal bújt el egy félreeső sarokba telefonálni, feltűnt, hogy miközben a telefont szorosan a füléhez tapasztja, és suttogva beszél, sunyi pillantásokkal felém néz.
Veszélyt szimatoltam, és valószínűleg a vészhelyzet miatt, hirtelen, egy pillanat törtrésze alatt rájöttem, hogy mi folyik a háttérben.
Kecsesen, illegve-billegve, tudatában annak, hogy nálam van a labda – vagy a gyeplő? - odaballagtam Gyurihoz, és megkérdeztem tőle:
- Elárulod, kit hívogatsz állandóan?
- Ó, csak a haveromat. Tudod, ő is itt van a városban.
- És ő is randizik valakivel?
- Aha.
- Hm, hm – hümmögtem – Van egy olyan sejtésem, hogy ti valamiben sántikáltok. Csak nem fogadást kötöttetek, hogy ki viszi hamarabb ágyba a csajt?
Gyuri arca színt váltott, tekintetéből kiolvastam az igenlő választ.
- Figyelj Gyuri! – folytattam a mondókámat kissé komoly, hűvös hangon – Beszélgethetünk, biliárdozhatunk, esetleg a várost is megnézhetjük, de nem fogok veled lefeküdni, úgyhogy ha az a célod, jobb ha máris hazamegyünk.
Gyuri arca kissé eltorzult, elpirult. Meglepte, hogy a mocskos kis tervükre ilyen gyorsan fény derült, egy szót nem bírt kinyögni. Kérdő tekintetem nem vettem le róla, mire végre megszólalt:
- OK, menjünk haza.
- És mit fogsz mondani a barátodnak?
Pár másodpercig tűnődött, aztán rávágta:
- Azt, hogy szőke volt, de okos.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tisztelt Lizelotte!
Egy előző cikkénél jeleztem, hogy olvastam több írását (ugráltam, mint egy vén kecske a cikkei közt) és nem tetszett a kidolgozatlanságuk. (Itt is sejtem, hogy nem tehetséghiány, hanem időhiány lehet a háttérben.)
Ebben az írásban is a munkát keveselltem. Egy kis beiktatott hangulatleírás - ahogy mondani szoktam, narrátorozással- vagy több jellemábrázolás sokat dobott volna az íráson. Ugye érzi miről beszélek, nem veszi ezt piszkálódásnak?
Bokor
Köszönöm!
L.
Bokorur! Véleményt nem írt... :)
Egy előző cikkénél jeleztem, hogy olvastam több írását (ugráltam, mint egy vén kecske a cikkei közt) és nem tetszett a kidolgozatlanságuk. (Itt is sejtem, hogy nem tehetséghiány, hanem időhiány lehet a háttérben.)
Ebben az írásban is a munkát keveselltem. Egy kis beiktatott hangulatleírás - ahogy mondani szoktam, narrátorozással- vagy több jellemábrázolás sokat dobott volna az íráson. Ugye érzi miről beszélek, nem veszi ezt piszkálódásnak?
Bokor
Tisztelt Lizelotte!
Itt jártam, jelzem.
Bokor
Itt jártam, jelzem.
Bokor
Hát, természetesen ezzel a pasival, akiről írtál. Csak nem, lekopott?
Éljenek az okos szőkék!:)
Pussz,
Tündér
Melyik találkozóra gondolsz István?
Pussz,
Tündér
Látod előre te sem gondoltad, hogy milyen más testközelbe kerülni a kiszemelttel, ha az olyan, mint ez a Gyuri, egészen másként álltál a kérdéshez. Menekülőre fogtad, és meg tudlak érteni. Szörnyű tud lenni egy ilyen nyomulós, tapadós kani. Éppen az ellenkezőjét érte el, mint amit eredetileg eltervezett. Hát, ha még a fejedbe látott volna, az lett volna az igazi pofára esés. :-)
Jó kis sztori!
Éva
Szia Liz!
Tetszett nagyon a cikked, de mindjárt lenne egy kérdésem?
Mi volt a második találkozónál, vagy az már nem publikus? :)
Ment az 5-ös
Üdv. István
Szia Lizi!
Tetszett a sztorid!
A jó válaszért azért Gyurinak is jár egy pont;-) (neked 6)
Üdv,
Pinokkió
Jó kis sztori!
Éva
Tetszett nagyon a cikked, de mindjárt lenne egy kérdésem?
Mi volt a második találkozónál, vagy az már nem publikus? :)
Ment az 5-ös
Üdv. István
Tetszett a sztorid!
A jó válaszért azért Gyurinak is jár egy pont;-) (neked 6)
Üdv,
Pinokkió