újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Ami utána maradt...

2010. május 3. - Látogatók száma: 35

Fiatalabb koromban jobban összetartott a rokonság. Többet jártunk egymáshoz, különösen Sziszi unokatesómékhoz szerettem menni.

Sziszi unokatesóm egy veleszületett szívbetegségben szenvedett. Még apró gyerekkorában derült ez ki, amikor egyre betegebb lett. A bécsi rokonoknak köszönhetően, nagynevű osztrák professzor állította ki a diagnózist
- A gyermek szíve sajnos sosem fog rendbe jönni. Ezt a fajta rendellenességet lehet műteni, de az eredményt semmi nem garantálja. Ezzel a betegséggel meghalhat holnap is, de elélhet száz évig is, ha vigyáz magára! Én azt javasolom, hogy amíg az életvitelében jelentősebb akadályt nem okoz, ne nyúljanak hozzá.
Sziszi kicsi gyerekkorától fogva elfogadta, amit a szülei előírtak neki. Ő nem futkározhatott a többiekkel az iskolai szünetekben, hanem a padon ülve nézte őket. Kora tavasszal nem vethette le a kabátot hazafelé menet, nehogy megfázzon. Óvták még a széltől is. Engedelmes gyerek volt és csak kamaszkorában bolondult meg, ahogy édesanyja fogalmazott.
Fellázadt a korlátozások ellen, és a fiatalok könnyed életét szerette volna élni. Bucsukor gyakran voltunk a vendégeik.Elmentünk a bálba táncolni, és ahogy kiléptünk a kapun, Sziszi is kimászott a kis földszintes parasztház ablakán és jött velünk. Nem tudott annyit táncolni, mint mi, de éppen úgy élvezte, ahogy a többiek. Életvidám lány lett belőle. A nevetése ragadós volt. Ha Sziszi nevetett, akkor nevetett vele együtt mindenki, aki körülötte volt.
Gyönyörű lánnyá fejlődött. Egy szomszéd falubeli fiúval házasodtak össze. A vőt nem becsülték a szülők, lévén egy enyhén lumpen alkat. De Sziszivel remekül megvoltak és ez volt a lényeg. A házasságukból két fiú született.
Sziszi egy, másfél évente Budapestre ment szanatóriumba, ahol leszívták a szíve körül felgyülemlő vizet. Az ilyen utak alkalmával szokott, útközben megállni nálunk is. Alig láttunk rajta változást. Lencsi baba arcán felnőtt korában is ott bájoskodtak a kis gödröcskék. Néha a férje is vele volt, és olyankor halálra nevettük magunkat. Peti nagy bohóc volt! Addigra már az após is csak legyintett egyet a vejére.
- Bolond lukból bolond szél fúj! – szokta mondani. Sziszi nővére a szomszéd faluban építkezett, így ők maradtak a régi házban a szülőkkel. Az öreg kis házat lebontották és egy másikat, újat húztak a helyére. Addigra az após is eltávozott és csak az öreg mama maradt velük.Egyszer anyám telefonált.
- Meghalt a Sziszi!
Megállt bennem a levegő! Hogyan? Miért? Hiszen alig volt két évvel idősebb nálam! Aztán eszembe jutott a szíve. Amikor Pétert felhívtam, sírt a telefonba.
- Kihozták a műtőből, magához is tért aztán behunyta a szemét és meghalt!
Mint kiderült, abban a szanatóriumban, ahol évek óta kezelték, az orvos rábeszélte a műtétre. Hosszasan taglalta nekik, hogy Sziszi gyerekkora óta mennyit fejlődött az orvostudomány, és Sziszi, Péter akarata ellenére belegyezett a műtétbe.Ami sikerült is volna, de a beteg szív már nem volt képes a feladatát tovább ellátni.
Szépen nevető unokatestvéremet már csak a koporsóban láttam újra.
Péter magára maradt az anyóssal és a két kisfiúval. A rokonság összeült. A mamának a nagyobbik lányhoz kellene költöznie, mert Peti nem tudja ellátni. De a másik lány megtagadta, hogy az anyját befogadja!Ha a ház az övék lett, akkor maradjon az övék a Mama is!
Az emberekről általában a bajban derül ki, hogy mire képesek.
Péter azt mondta, na, jó akkor a Mama marad! Attól kezdve, a halála napjáig becsülettel ellátta meghalt felesége anyját. Voltak közöttük összezördülések, de ilyenkor Péter
humorral szerelte le az öregasszonyt.
Pár év múlva az egyik rokon asszony is egyedül maradt, és felajánlotta Péteréknek, hogy az öreg mama költözzön hozzá, jól meglesznek ők ketten. Mert micsoda dolog az, hogy egy felnőtt férfiember lásson el egy öregasszonyt.
- Menjen maga a bús p***ba! Éveken keresztül a lőtéri kutyát nem érdekelte, hogy hogyan látom el a mamát, akkor most mit foglalkozik vele? – dörrent rá Péter, majd felkapott a kerékpárra és eltekert a kocsmába meginni a maga napi egy sörét.
Mert ennél többet nem engedett meg magának. Fiatalkorában elég sokszor felöntött a garatra, de attól kezdve, hogy Sziszi meghalt, senki nem látta többet italosan.
Aztán a Mama is elment. Péter és a két kamasz fiú állt a koporsó mellett, mert a másik lány nem ment el a temetésre. A sírokat Péter tartja rendben. Nem nősült meg többet.
Egyszer rákérdeztem, hogy miért nem visz asszonyt a házhoz?
- Sziszi után? Ugyan már….- legyintett egyet, majd tovább vakargatta a kis korcs puli füle tövét.

A cikket írta: Babenko

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. május 4. 08:23
Itt most egy igazi szerelem történetét olvashattam, szép irás. Gratulálok!
2010. május 3. 23:24
Szomorúan gyönyörű történet.
2010. május 3. 20:03
Meghatottál.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: