Apa csak egy van

Látogatók száma: 72

Kettesben élünk Apával, mert Anya egy évig vendégtanárként a New York-i Columbia Egyetemen tanít. Nem tárgyaltuk ki Apával, de mindkettőnknek az a gyanúja, hogy Anya egyáltalán nem szerette volna, ha vele tartunk, annak ellenére, hogy hívott bennünket. Nem akartam halasztani az egyetemen, hasonlóképpen Apa sem szívesen vált volna meg a munkájától, melyet nem tartanának fenn számára az amerikai kiruccanás utánra.

Apával kialakítottuk a mindennapi rutint. A takarítás, mosás, vasalás az én reszortom, apa főz és bevásárol. Most derült ki, hogy milyen jó szakács!

Anyával Skype-on tarjuk a kapcsolatot, ezért amint valamelyikünk hazaér, azonnal bekapcsolja a számítógépet, hogy el ne mulasszuk Anya hívását.
A nagynéném, Apa húga, eleinte eljött segíteni nekünk, de belátta, hogy nélküle is boldogulunk és megsértődött.

Ma később ér haza Apa és meglepem egy rakott krumplival, abba talán nem törik bele a bicskám. Felhívott Kerubina, hogy feljön, ha nem zavar. Jöjjön csak, jut neki is a vacsorából.

Korán sötétedik. Hamarosan karácsony lesz, és mi nem állítunk fát, elmegyünk apával egy tíznapos hazai körútra, így az ünnepeket három különböző szállodában töltjük.
- Ennek az lesz előnye, hogy jól szórakozunk, nem kell sütni-főzni, kiszolgálnak bennünket, és a fenyőfa tűleveleit nem kell húsvétig porszívóznia lakásban! Erre szánom a prémiumomat. Három szállodában foglaltam két egyágyas szobát! ! Jó lesz?

Boldogan beleegyeztem, legalább kirándulgatunk, és ahogyan Apát ismerem, már kész az útiterve, hol miket nézünk meg, és áldozunk a kulináris élvezeteknek is.

Kerubinával együtt jártunk általános iskolába, majd gimnáziumba is, és végig egy padban ültünk. Nagyon jó barátnők vagyunk és nincs titkunk egymás előtt, még most sem, hogy ő medika, én meg építész szakra járok a műegyetemre. Barátságunk akkor kezdődött, amikor elsős korunkban kicsúfoltak bennünket a fiúk a keresztneveink miatt. Kétségtelenül a Kerubina nem igazán ismert név, ahogyan a Hanga sem. Kerubina két héttel ezelőtt felugrott hozzánk és lelkesen magyarázta, hogy genetikai gyakorlatra megy, és mi lenne, ha mindkettőnk apjánál elvégeztetnénk az apasági tesztet. Miután a szülei elváltak, nála biztos a negatív eredmény, hiszen a nevelőapjával tíz éve kötött házasságot az édesanyja, nálunk meg természetesen száz százalékos pozitív eredményre számíthatunk. Egy sima, egy fordított, mondta nevetve és Apa hajkeféjéből elloptuk a hajszálakat.

Az étkezőben, a pohárszékben tárolja Apa a borait. Egyet beteszek a hűtőbe, majd azzal koccintunk vacsora után az ünnepekre, hiszen valószínűleg már nem találkozunk az idén Kerubinával.

Már héjában fő a krumpli, feltettem a vizet a tojásnak is. Gyorsan megterítek az étkezőben, hogy arra se legyen gondom. Felkarikázom a füstölt kolbászt, fájó szívvel, mert nagyon finom. Apának hozza vidékről az egyik kollégája. Rúgja meg a kánya, csak egy két decis tejfelem van! Sebaj. majd reszelek egy kis trappistát is hozzá, és vajdarabokat teszek a rétegek közé, azzal, sokkal finomabb, mint zsírral vagy olajjal.
Kerubina is hoz egy üveg pezsgőt és segít a leszedni a krumpli héját és azt mondja, ha teszünk a tojás főzővizébe egy csipet sót, akkor biztosan lejön a héja.

Nem is olyan nagydolog ez a főzés! A tele tepsi már a sütőben, végre pihenhetünk és fecseghetünk kedvünkre.

Barátnőm kapacitál, menjünk ki az erkélyre, gyújtsunk rá.

Hűha, itt valami baj van! Egyikünk sem dohányzik, csak akkor gyújtunk rá egy-egy gyenge cigarettára, ha baj van, akkor is többnyire lejmolunk egy dohányostól. Most azonban egy bontatlan vékony mentolos cigarettát és öngyújtót vesz elő a barátnőm, s rám szól, hogy vegyek kabátot, mielőtt megfáznék.

Nincs elviselhetetlen hideg, azt a néhány pöfékelést kibírjuk kabát nélkül is, gondolom, de szót fogadok, elvégre orvos tanonc barátnőm csak jobban tudja nálam a megfázással járó szövődményeket.

Háttal állunk a nappali ablakának, nem igazán látjuk egymás arcát.
- Hanga, megvannak az eredmények. Úgy lett, ahogyan tippeltük, csak fordítva.
- Milyen eredmények? – kérdezek vissza, mert nem tartom olyan fontosnak az apasági tesztet, hogy különösebben izgasson.
- Hát az apasági teszteké.
- Akkor minden rendben.
- Dehogy van rendben! Nem érted? Mondom, hogy fordítva jött ki!
- Mi az, hogy fordítva jött ki?
- András, az anyám második férje a valódi apám! Érted?
- Hű, az nem semmi!
- Ellenben Zombor bácsi nem az apád!
- Mi van? Összekevertétek a hajszálakat! Az lehetetlen!
- Csináltunk egy kontrollt is. Ugyanaz jött ki! Mit tegyek?
- Mit tegyünk? Nem csak rólad van szó!
- Jól van, akkor sem tudom, mit tegyünk!
- Megkérdezzük Apát! Fél óra múlva itthon lesz!
- Jó, de rólam nem tud semmit!
- Tanácsot azért adhat! Egyébként is, meglátod, hogy összecserélted a mintákat!

Vacog a fogam, ráz a hideg, pedig nem is fázom! Kerubina rágyújt a második cigarettára is, kínál engem is, de nem kérek, így is hányingerem van.

Is,is,is! Mindketten benne vagyunk a pácban! Már nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk a dologgal!
- Tudod, ezek nagyon drága vizsgálatok! Éppen ezért szinte nulla a tévedési lehetőség, olyan a rendszer kialakítása, hogy itt nem lehet mellétrafálni!
- Pillanat, Kerubina, megnézem a sütőben a krumplit!

Muszáj kicsit lecsillapodnom, és ennek a legjobb módja, ha a kezem jár és nem az eszem. Pirulni kezd a rakott krumpli teteje, megfordítom a sütőben a tepsit.

Az nem lehet, hogy Apa nem az apám! Mindenre megtanított, amire egy apa megtaníthatja a lányát. Sokszor elvitt az állatkertbe, még iskolás sem voltam, és már fújtam kívülről az állatok fajtáját, tudtam, hogy melyik kontinensen élnek és azt is, hogy mit esznek. Neki köszönhetem, hogy gyorsan megtanultam számolni és olvasni, mert esténként, vacsora előtt, minimum fél órát csak velem foglalkozott, olvastatott, számoltatott. Kamaszként pontosan elmagyarázta mennyire másként élik meg a fiúk a szerelmet, mint a lányok, s a veszélyekről is felvilágosított, nem kertelt sokat. Emlékszem, Anyának ez nem nagyon tetszett, de mi csak nevettünk az egészen.
Lekapcsolom a gázsütőt, kiveszem a tepsit és a tűzhelyre teszem. Kigőzöli magát, mire Apa hazaér.

Kerubinát is becsalogatja az erkélyről az étel illata.
- Idefigyelj Papp Hanga! Ne legyen Kovács Kerubina a nevem, ha e mögött nincs egy elhallgatott történet! Megkockáztatom, hogy Zombor bácsi tudja az igazságot! Szívesebben beszélem meg vele, mint a szüleimmel!

Hát, igen! A barátnőm sem sokat lamentál, egyszerűen kimondja, amit gondol!
- Mi lenne, ha én meg a te apádat faggatnám? – riposztozok, de amint kimondom, máris érzem, ez nem valami jó ötlet.

Megérkezik Apa, széles mosollyal az arcán, köszönt bennünket, és megy átöltözni. Tíz perc múlva ott ülünk az asztalnál, Apa konyakot tölt nekünk, koccintunk és nekikezdünk a rakott krumpli elpusztításának. Közben bort iszunk és Apa megpróbál bennünket szórakoztatni. Sikertelenül.

A második tányér étel után, újra tölti a poharainkat, és hátradől a székén:
- Oké, lányok, gyertek ki a farbával! Valami nagyon sem stimmel, látom, hogy mindkettőtöket bánt valami! És ugyanaz lehet, mert még az orrotokon is egyforma a fintor! Ki kezdi?

Összenézünk Kerubinával, és szinte egyszerre szólalunk meg:
- Apa, biztos, hogy te vagy az édesapám?
- Zombor bácsi, hogyan lehet az édesapám a nevelőapám?

Apa kissé elsápad, majd felpattan, áthozza a nappaliból a hamutálat és a cigarettáját, rágyújt, csak azután szólal meg:
- Felvilágosítanátok, lányok, honnan jutott eszetekbe ez a két kérdés?
Kerubina gyorsan elmondja a teszt történetét, majd előveszi a cigarettáját és rágyújt. Engem meg sem kínál.
- Jól van, lányok, értem. Mindig mondtam, hogy egyszer eljön az igazság pillanata, de rajtam kívül senki sem akarta, hogy megtudjátok az igazat, melyet eddig a pillanatig csak négyen tudunk. Bocsánat, öten. Bízom benne, hogy képesek vagytok felnőttként feldolgozni a történteket, és a jelenlegi helyzeteteken semmit nem akartok megváltoztatni! Tovább megyek! Úgy kell tennetek, mintha soha nem is beszéltünk volna erről! A múlt az történelem, azt megváltoztatni nem lehet, csak újra meg újra átértékelni, s ezzel tönkre téve a jelent, aminek semmi értelme! Az emberi szeretet, az egymás iránti tisztelet, az összetartozás érzete rajtatok múlik, ne hagyjátok, hogy bárki bármely címen manipuláljon benneteket! A vérszerinti kötelékek semmit sem jelentenek, ha nincs mögöttük tartalom!

Megszeppenve hallgatjuk Apát. Legszívesebben közbeszólnék, most hagyd abba! A szívem tiltakozik, ne légy kíváncsi, ám az eszem kiabál, de én tudni akarom! Így van ezzel Kerubina is.
- Az egyetemen Andissal a legjobb barátok voltunk. Sok mindenben egyet
értettük, csak a lányok terén más volt az ízlésünk. Őt a szőke lányok érdekelték, nekem pedig a fekete hajúak tetszettek. Az egyik egyetemi bulin megismerkedtünk Teklával és Noémivel, a két barátnővel. Andris Teklával járt, én meg Noémivel. Gyakran szerveztünk közös programokat is. Az egyiken kibéreltünk egy kulcsos házat Pomáz felett. Második nap reggelre úgy begyulladt Tekla szeme, hogy szinte ki sem tudta nyitni. Vitatkoztunk, hogy menjünk haza és vigyük orvoshoz, vagy kibírja még a hátralévő két napot. Noémi és Andris nem akarták félbeszakítani a kiruccanást, így én mentem le Teklával Pomázra, az orvoshoz, aki azonnal tovább küldött bennünket Budára, a János kórház ügyeletére, ahonnan közel ót óra múlva szabadultunk. Hazakísértem Teklát és meg visszamentem a kulcsos házba, ahol egyértelmű helyzet várt, ugyanis Noémit és Andrist az ágyban találtam. Sarkon fordultam és hazamentem. Másnap szakítottam Noémivel. Egy hét múlva felhívott Tekla, hogy Andris bevallotta neki a félrelépését és most mit tegyen, mert terhes. Találkoztunk, egyszer, kétszer, aztán úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk, és megszületett Hanga, a lányunk. Andrissal is megszakítottam a kapcsolatot. Az ötéves egyetemi találkozónkon csak annyit mondott, hogy Noémi máshoz ment feleségül, de elvált, van egy kislánya és ismét összejött vele. Ennyi a történet.

A döbbenettől szólni sem tudok!
- Zombor bácsi… akkor anyáék is tudják, hogy Hangával féltestvérek vagyunk? – kérdezi Kerubina.
Apa rezzenéstelen arccal figyeli, mint száll fel cigarettájának füstje.
- Teklával egyszer beszéltünk a történtekről, amikor az általános iskola első osztályában egymás mellé kerültetek, és az első szülői értekezleten Noémi vett részt. Abban maradtunk, hogy ti nem tehettek a történtekről, barátkozzatok, nincs ezzel semmi baj, de mi nem akarunk találkozni sem Andissal, sem Noémivel. Nem jártunk szülői értekezletre, inkább a fogadóórákra mentünk be. Noémi- fordul hozzám Apám, - amikor hazahoztunk a kórházból, az első etetés után én büfiztettelek, s te azonnal le is hánytál, ahogyan egy apát illik felavatnia az újszülött gyerekének. Akkor tudatosodott bennem, hogy az apád vagyok. És ezen senki és semmi nem változtat. Erre érdemes innunk egy korty pezsgőt.

Apa felbontja a pezsgőt, és a durranástól alig halljuk a Skype jelzését. Anya keres bennünket.
- Szervusztok! Mintha pezsgő durranását hallottam volna!
- Szia, Anya! Itt van Kerubina is, most akarunk koccintani a karácsonyi ünnepekre! Jókor hívsz!

A számítógép előtt ülök és Anyát nézem a képernyőm, mégis, mintha hallanám, hogy Apa megkönnyebbülten sóhajt egy nagyot. Pár másodperc múlva mellém ül Kerubinával együtt, kezembe ad egy pohár pezsgőt, és köszönti Anyát:
- Szervusz, Tekla! Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Emeljük poharunkat, koccintunk, közben Anya is tölt magának egy italt, ha jól látom, vörösbort.
- Hanga, kislányom, most már igazán elárulhatod, hogy mit talált ki apád, megúszandó a karácsonyfa állítást? Fogadjunk, hogy körbehurcol a fél országon!
- Nyertél Anya! Tíznapos körútra megyünk, három szállodában foglalt helyet! Ennél szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphatnék!

Apa tréfásan megböki az oldalam:
- Nono, te gyerek! Mondtam én olyat, hogy ez a karácsonyi ajándékod?
Visszabököm:
- Apa, te vagy az igazi karácsonyi ajándék!

Anya nevet, ránk emeli a poharát és kiissza a maradék borát.

Egyedül Kerubina marad komoly, és arcán legördül egy könnycsepp, egyenesen a pezsgőspoharába készül beleesni.

A cikket írta: Yolla

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

wadbikaiy

Naonjo. Grt.

Flower

Kedves Yolla!
Köszönöm én is neked ez a karácsonyi történetet :)
Amiről nem tudunk az nem fáj ...
Én is befizetek egy ilyen körutazásra! Ezek a kötelező családi eszem-iszomok már nem lelkesítenek. Biztos bennem van a hiba.
Flo