Feri, a szájhős (1. rész)
Látogatók száma: 97
Olvasd el ha kíváncsi vagy egy újabb kacagtató és véresen komoly mondanivalót hurcoló Netes párkereső történetre! Az életem írta, az ujjaim pötyögték...
A zsigereimben éreztem, hogy Ferivel tiszavirág életű lesz a kapcsolatunk, mégsem fojtottam el csírájában a l’amourt. Miért is nem? Nem tudom. Most felelevenítem az eseményeket, talán rájövök.
Őt egy esemeses társkeresőn szedtem össze. Jöttek-mentek az üzenetek, míg végül felhívott. Már a telefonbeszélgetésünk alkalmával feltűnt milyen lelkes tud lenni. Ő a joviális, örök vidám, "tejbetök" típust testesítette meg. A tipikus Keljfeljancsi, bármikor feldöntheted, talpra áll.
Egy parkolóban találkoztunk, pár nappal karácsony után. Kiszálltam az autóból, és toronymagasnak tűntem mellette. „Hopsz! – szóltam magamhoz – el is felejtettem, hogy a fickó mélynövésű, még 170 centi sincs talán. Na, most már mindegy.”
„Lenéztem” rá, miközben tipegtünk egy közeli kávézó felé, ő, mint egy hűséges kiskutya loholt mellettem, és egyáltalán nem zavarta a magasságom. Már a csaholásából, a tekintetéből látszott, hogy álmai nőjét testesítem meg.
Miközben két kóla mellett csevegni kezdtünk, az járt a fejemben, hogy mi a fenét keresek én ott. Itt nem helyrajzilag a kávézóra gondolok, mert az egy barátságos, kellemes hely volt, hanem a találkozó tényén agyaltam. Nos, ez az a kérdés, ami számos társkereső sorstársam fejében megfordul, amikor a randi első percében kiderül, hogy nem a számára rendeltetett fickóval hozta össze a Net, vagy a mobil telefon.
Képzeld csak el a szituációt!
Egy vadidegen pasival leülsz egy asztal mellé, kimondottan azzal a nem titkolt céllal, hogy ti a későbbiekben intim viszonyba kerüljetek. Nos, ez egy meglehetősen bizarr helyzet, nemde? Az teszi még bizarabbá, hogy szinte alig tudtok egymásról valamit, mégis titkon mind a ketten abban reménykedtek, hogy a beszélgetés alatt robban a bomba, és kiderül, hogy a veletek szemben ülő fél életetek nagy szerelme. Minden vágyatok az, hogy az első pár másodpercben izzadni kezdjen a tenyeretek, gombóc kerüljön a torkotokba, pillangók röpködjenek a gyomrotokban, a szívdobogásotok olyan hangossá váljon, hogy elnyomja az utca zaját, és a szemetekre kerüljön egy rózsaszínű szemüveg, amin keresztül attól a perctől kezdve az égvilágon minden csodálatosnak fog tűnni. Ez a hipotézis, százból egy mázlistának be is jön, de a valóság ettől sokkal, de sokkal ridegebb, könyörtelenebb és szomorúbb, a legtöbb esetben ez a vágyálom egy pillanat törtrésze alatt szertefoszlik.
Az esetek túlnyomó részében a veled szemben ülő férfinek „látszó tárgyra” úgy nézel, mintha egy idegen bolygóról csöppent volna oda. Arcodon a döbbenet, amit jól nevelt lányka lévén nagy igyekezettel palástolsz, és mindent el tudsz róla képzelni, csak azt nem, hogy bármi közöd is lesz hozzá a közeljövőben. „Ez az a fickó, aki telefonon olyan aranyosnak tűnt?” – teszed fel a kérdést. Vagy: „A fotón nem is így néz ki, ki a fene ez? Már átment egy-két rostán, hogy tudtam így mellélőni?”
Lehull a lepel. A „fantom” előtted áll teljes valójában. Nem az előnyös beállításban készült fényképet látod, nem a telefon vagy monitor képernyőjén megjelenő kedves szavakat olvasod, eléd tárul a rémisztő, néha sokkoló valóság.
(folyt.köv.)
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
netről pasit soha - persze kíváncsian várom a folytatást
Lelked rajta... te még nem tudod, majd megtudnád kivel jöttél össze! :-)
Ha még nem volt elég ez neked, kívánom, hogy szembesülj a valósággal! :-)
Ha még mindig unatkoznál!?
Hát igen. A valóság sokszor kiábrándító a szép szavakkal, előnyös fényképpel szemben.
Várom a folytatást.
Várom a folytatást.
Szia Lizi!
Egy esélyt megérhet egy-egy Feri:-)
Majd meglátjuk...
Üdv,
P.
Kedves Lizi!
Ezek a vakrandik már csak ilyenek, bármi kisülhet belőle, és az nem feltétlen bukta. :)
Pussz, Tündér
Egy esélyt megérhet egy-egy Feri:-)
Majd meglátjuk...
Üdv,
P.
Ezek a vakrandik már csak ilyenek, bármi kisülhet belőle, és az nem feltétlen bukta. :)
Pussz, Tündér
Igen, de nem tudjuk mikor jön el az a váratlan helyzet... türelmetlenek vagyunk, elébe akarunk menni. :)
Honnan tudtad, hogy ugyanezt akartam én is elmesélni? Szinte kottára ezek a gondolatok röppentek át a fejemen, szemtől, szembe... miközben elmondtuk egymásról, amit el lehetett. Mint kiderült ő is keresi az igazit. Hát nem mi voltunk azok egymásnak! De mint két "jóbarát", ettől kezdve, hogy ezt tisztáztuk az alatt a röpke egy óra alatt, és elfogyasztottam a barack üdítőt, melyet bármikor szívesen vettem volna, de nem akkor... és előjöttek az anyagiak... Na rögtön tudtam, hogy nem ő az igazi!
Arra jó volt a randi, hogy megismertem a Pláza eme csücskét, ahol csodálatos finomságok vártak arra, hogy egyszer azért közelebbről is megstíröljem!... De csak ha egyedül leszek! :-)
Szia Lizi!
Én ebben nem vagyok otthon, nem ismerkedek így... vagy én nem akarok elébe menni a dolgoknak? (Lehet velem van a baj.)Nem tudom, de nekem ez túl fárasztó módszernek tűnik, de jót szórakozom az írásaidon. :)
Pusz:A
Most már én is rettentően jól szórakozom, anno inkább jókat bosszankodtam. :)
Puszi,
L.
Én ebben nem vagyok otthon, nem ismerkedek így... vagy én nem akarok elébe menni a dolgoknak? (Lehet velem van a baj.)Nem tudom, de nekem ez túl fárasztó módszernek tűnik, de jót szórakozom az írásaidon. :)
Pusz:A
Arra jó volt a randi, hogy megismertem a Pláza eme csücskét, ahol csodálatos finomságok vártak arra, hogy egyszer azért közelebbről is megstíröljem!... De csak ha egyedül leszek! :-)
Így van ez Lizi. És amikor majd feladod ezt a fajta társkeresést, akkor a legváratlanabb helyzetben a semmiből ott terem Ő, akitől elkezd izzadni a tenyered, jönnek a pillangók stb.... Szerintem nem 100-ból egynek, esetleg 10 ezerből egynek jön be ez a fajta társkeresés. Az uncsitesóm anno újsághirdetésekre válaszolt, majd kifogta azt a csajt, akit a legjobban utáltunk a gimiben...azóta is boldogan élnek, két gyerekük van és én nagyon jóban vagyok az "unokasógornőmmel". Szóval kivétel erősíti a szabályt, a vakrandik meg erősítenek téged ;-)))