Feri, a szájhős (2. rész)
Látogatók száma: 87
Miközben a srácot beszéltettem, azon törtem a buksimat, hogy mi a fenét csináljak.
Még jó, hogy mi nők képesek vagyunk egyszerre több dologra is figyelni, mert bár forogtak az agykerekeim, a Ferifiú mondandóját is követtem.
„Namármost – beszélgettem becses személyemmel – két lehetőség van. Vagy gyorsan közlöm vele, hogy úgy érzem mi nem az az álompár vagyunk, akiket a Jóisten egymásnak teremtett, és búcsút intek neki, vagy „gyakorolok” rajta, bájcsevegünk, behörpintjük az üdítőnket, illedelmesen elköszönünk, és búcsúzáskor, amikor megkérdezi, hogy mikor láthat, könnyedén, egy kedves mosollyal a szájam szegletében közlöm vele, hogy szeretnék még aludni rá egyet. Nem vagyok én kegyetlen némber! Nagyon is empatikus embernek születtem. Lelki szemeim előtt az lebegett, hogy egy olyan fickóval randizok, akinek én nem jövök be, és mielőtt a kávézóhoz érünk, félvállról odaveti: „Baby, ne pazaroljuk egymás idejét, én nem a te típusodra bukom, szóval viszlát!” Brr! Ha most Ferit hasonlóan embertelen módszerrel kidobom, lehet, hogy legközelebb ezt kapom vissza! A látszat néha csal. Az is lehet, hogy egy csiszolatlan gyémántot sodort utamba az élet, adnom kell egy esélyt neki.”
Miután így elbeszélgettem magammal, rögtön más szemmel tekintettem rá.
Elkísért az autóig, és feltette az elkerülhetetlen kérdést:
- Találkozunk még? Én szeretnélek még látni, nem tudom, te hogy gondolod.
Komolyan mondom, ez a randi legeslegkínosabb pillanata. Amikor tudod, hogy nem akarod őt soha többé látni, de nem szeretnéd megbántani sem. Még egy rutinos randizó is - hacsak nem egy szívtelen, a férfinemből kiábrándult perszóna - nehezen éli át ezeket a perceket.
- Még aludjunk rá egyet, jó? – böktem ki, de az előre eltervezett mosoly picit kényszeredettre sikerült.
- Oké – válaszolta – majd hívlak.
Beülten az autómba, beindítottam a motort, de még az autó zúgását is túlharsogta a kő, ami leesett a szívemről. „Na, ezzel megvolnánk, nyertem egy kis időt.” – morogtam magam elé, de csöppet sem voltam felvillanyozva.
(folyt.köv.)
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagyon rendes csaj vagy, az már biztos. Finoman adtad a tudtára, hogy ez nem az a helyzet, ahol ő nyerésre áll.
Pussz, Tündér
Kedves Lizi!
Nagyon rendes csaj vagy, az már biztos. Finoman adtad a tudtára, hogy ez nem az a helyzet, ahol ő nyerésre áll.
Pussz, Tündér
Várhatnál is hátha kikel a lárvából egy szép pillangó! XDXDXD
Nekem sokkal egyszerűbb volt a dolgom az elválásnál... Még én lepődtem meg, aki pedig addigra tudtam, hogy ebből nem lesz semmi. Két kijárata van a Plázának, elköszöntünk egymástól, mint illik, ő ment balra, én meg jobbra. Mégis miért gondoltam, hogy lesz benne annyi udvariasság, hogy hazarepít? Igaz, nem győződtem meg arról, hogy kocsival jött a randira. :-)
Erről eszembe jut egy másik történet! Egyszer a vakrandin miután megbeszéltük már a kávézóban, hogy nem jövünk be egymásnak, a pasi megkérdezte kocsival vagyok-e. Válaszoltam, hogy igen, ekkor lazán arra kért, hogy vigyem el X helyre. Már rutinos netes randizó voltam, és én is lazán rávágtam, hogy ne hari, de n-e-m viszlek sehovááááá! :) Mire fel???