újabb események régebbi események további események
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra
22:54
Cindybebey regisztrált a weboldalra
16:24
Juicerqdn regisztrált a weboldalra
16:23
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:55
KitchenAidmxr regisztrált a weboldalra
08:53
Holographicmnw regisztrált a weboldalra

Góliát (3. rész)

2011. október 12. - Látogatók száma: 74

- Hű, mi a pitypalatty! - húztam fel a szemöldököm - Na, most erre mit lépjek? Akkor egyáltalán nem volt kedvem szeretkezni. Néztem a szavakat a telefonon, átütött a vágy, amit István érzett, de nem sodort magával.

„Most menjek át, csak azért, hogy szexeljünk? Ez nem úgy működik.” - hezitáltam.
Már a kezemben tartottam a kis készüléket, pötyögtem a választ, amikor váratlanul megzendült, és István neve villódzott a kijelzőn. „Hú, a kis türelmetlen!” Felvettem.
A vonal túlsó végén a kedvesem zaklatottan hadarta:
- Szia Szívem! Nem tudunk ma találkozni, hirtelen adódott egy kis probléma az egyik üzlettársammal. Pestre kell utaznom.
- Ok. Mikor jössz haza?
- Nem tudom, majd hívlak. Jó legyél! Szia.
- Szia.
Még el sem köszöntem, máris lerakta a mobilját.
Nagyon feldúlt, zavart hangon beszélt. Irtó nagy gáz lehetett, éreztem.

Este megtudtam tőle, hogy az egyik üzlettársa lelépett 76 millió forinttal. Szőrén-szálán eltűnt, keresik. István úgy döntött, hogy a hétvégét Pesten tölti, rendőrökkel, ügyvéddel, és a könyvelőjével tárgyalt.

Töprengtem, hogy hogyan fogom megvigasztalni. Még soha nem kerültem hasonló helyzetbe. „Én, a törékeny virágszál hogyan öntsek lelket egy erős, tökös gladiátorba?”
Belegondoltam, hogy minden sikeres férfi mögött egy okos nő áll. Sok politikus, államfő, híres művész köszönhet rengeteget feleségének, mert az ő életük tényleg egy hullámvasúthoz hasonlít, és lelki támasz, biztos hátország nélkül sokan összeomlanak. „Nem csinálok semmi különöset, egyszerűen ott leszek mellette teljes vállszélességgel.” - gondoltam.

Csütörtökön jött haza, ebédidőben futottunk össze. Mintha nem is ugyanaz a férfi sétált volna be az étterembe, mint akit hetekkel azelőtt megismertem! Egy leamortizált Istvánt csókolgattam. Testtartása görnyedt volt, talán már a ruhamérete is egy számmal kisebb lett. Arca beesett, szeme kialvatlan, beszéde lassú. Azt tettem, amit kiokoskodtam. Szeretgettem, kedveskedtem, és elsütöttem a filmekből ellesett sablon szöveget: „Ha bármit tehetek érted, csak szólj!” , szóval 'édi-bédi' voltam. Láttam rajta, hogy nagyon jól esik neki a babusgatásom, örültem, hogy ha pénzt nem is tudtam kölcsönadni, a puszta jelenlétemmel is gyógyítottam a sebeit.
Aznap este rengeteg dolga akadt, másnap viszont ismét Budapestre utazott.

A hétvégét egyedül töltöttem, néha felhívott, és beszámolt a fejleményekről. Igazság szerint fejlemény, az nem volt. Semmi nem történt. A fickó nem került elő, nyoma veszett.

A következő héten már szörnyen éreztem magam. Vágytam Istvánra, felidéztem az együtt töltött estéket, és gondolatban minden éjjel a paplanom alá varázsoltam őt. „Milyen érdekes! Még nem is aludtunk együtt!” – sóhajtottam fel.

Szerdán megígérte, hogy csütörtökön hazajön, és úgy tervezte, hogy a hétvégét már velem tölti.

Csütörtök reggel, amikor kipattant a szemem, elképzeltem, hogy összefonódva, lélegzet visszafojtva örülünk egymásnak, hétvégén úgy tapadok rá, mint egy matrica, és attól a pillanattól kezdve soha, de soha nem engedjük el egymás kezét…
Már este hatot mutatott az óra, de a kedvesem még mindig nem jelentkezett. Hét körül írt egy esemest: „Nagyon hiányzol, de még nem tudok hazamenni. Ha szükséged van rám, csak csörögj, és visszahívlak!”
- Ennyi!? Arra sem méltatsz, hogy felhívj? - morogtam az orrom alatt.
Dühösen, gondolkodás nélkül írtam a választ: „Nekem nem beszélgetésre van szükségem, hanem a testközelségedre.”
István reakciója váratlanul ért, és ütős volt: „Nekem meg a 76 millió forintomra van szükségem.”
No, ez észhez térített. Mi a francot rinyálok itt, mikor az emberem az anyagi csőd szélén áll?
Nem akartam háborgatni, úgy véltem jobb, ha egy időre békén hagyom, ezért ennyit pötyögtem a telefonba: „Jó. Akkor szia.”
Ezt a jóakkorszát István valószínűleg szakításnak vélte, mert a következő napokban nem írt esemest, nem hívott.

Én sem tettem.

Dúltam-fúltam, mardosott az ideg, de meghoztam egy döntést: „Nem fogom keresni!” Gondolatban felidéztem azt a beszélgetést, amikor büszkén ecsetelte, hogy nincs félnivalója, mert utána loholnak a nők. Nem akartam beállni a futó nők sorába, azt vártam, hogy keressen. Egyszerű a képlet, ezt mondtam magamnak: „Ha szeret, úgyis hív. Nem fogok teperni utána."

Ekkor eszméltem rá, hogy milyen törékeny egy kapcsolat. Soha nem érezhetjük magunkat nyeregben, mert bármelyik pillanatban jöhet a krach, a vég. Sokszor lepergett előttem a jövőm: Istvánhoz költözöm, és élünk, mint hal a vízben. A rengeteg csalódás után arra számítottam, hogy a sors végre kegyes lesz hozzám, és nem szingliként, hanem egy erős, biztonságot nyújtó férfi oldalán élem tovább az életem.
Úgy éreztem, nagyon ragaszkodik hozzám, és ha elbűvölő, kedves kislány vagyok, szeretettel fordulok felé, akkor hosszú távú, stabil kapcsolatunk lesz.
Ezt mondtam akkor, amikor István rajongott értem, amikor még sejtésem sem volt arról, hogy mit hoz a holnap, pedig tudhattam volna, hogy Damoklész kardja folyton ott lebeg felettünk. Mindig, mindenki fölött...

(Igaz történet.)

A cikket írta: Lizelotte

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. október 13. 09:13

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. október 12. 16:05

Nekem felbolygatta a lelkivilágomat ez a befejezés. Annyi rosszat vetít elő, ami még jöhet. Olyan sok hasonlatosságot látok, ami engem is kísért, főleg abban a bekezdésben, amikor elképzeled a jövőt, no és ami utána... meg előtte, meg közben? Inkább bele se gondolok. :-)

Jó volt! :-)

Szia Éva!

Sajnálom, hogy felzaklattalak. Az élet nemcsak móka és kacagás, tudod...

Puszi,

L.
2011. október 13. 09:12

megtekintés Válasz erre: - 2011. október 13. 07:21

Szia Liz!

Hát igen, aki annyira magabiztos annak a legbizonytalanabb.
Köszönöm, hogy olvashattam, én valami más poénra számítottam, de így is nagyon jó, még ha nem is volt a vége mulatságos.
Ment az 5-ös :-)

Üdv.

István

Köszi István!
2011. október 13. 09:12

megtekintés Válasz erre: - 2011. október 12. 19:07

Szia Liz!

1./ Ezért jó, ha az ember nem álmodozik fölöslegesen.
2./ Ha igaz a történet, nem úgy viselkedtél, ahogy a pasi elvárta volna. Ebben az esetben nem nőként, hanem barátként kellett volna mellette állnod. Nő lehettél volna később is!!
3./ Igaz, akkor tényleg nem tudtad volna EZT a történetet megírni. Bár egy másikat....
pusz
Juli :))

Szia Juli!

A második pontodra reagálok: Az ember sokszor utólag jön rá mit kellett volna tennie!

Pusz,

L.
 
2011. október 13. 07:21
Szia Liz!

Hát igen, aki annyira magabiztos annak a legbizonytalanabb.
Köszönöm, hogy olvashattam, én valami más poénra számítottam, de így is nagyon jó, még ha nem is volt a vége mulatságos.
Ment az 5-ös :-)

Üdv.

István
2011. október 13. 05:49
Szia Liz! Valóságpont is ment, nem minden történet ér jó véget, de az élet megy tovább nem? Teccet amúgy:)))

Puszillak Orsolya
2011. október 12. 19:26
De kár… és mégsem meleg. Hah. :)
 
2011. október 12. 19:07
Szia Liz!

1./ Ezért jó, ha az ember nem álmodozik fölöslegesen.
2./ Ha igaz a történet, nem úgy viselkedtél, ahogy a pasi elvárta volna. Ebben az esetben nem nőként, hanem barátként kellett volna mellette állnod. Nő lehettél volna később is!!
3./ Igaz, akkor tényleg nem tudtad volna EZT a történetet megírni. Bár egy másikat....
pusz
Juli :))
2011. október 12. 17:45
Kár, hogy így ért véget, Liz!
Viszont jó, hogy megírtad!

Pussz, Tündér
2011. október 12. 16:05
Nekem felbolygatta a lelkivilágomat ez a befejezés. Annyi rosszat vetít elő, ami még jöhet. Olyan sok hasonlatosságot látok, ami engem is kísért, főleg abban a bekezdésben, amikor elképzeled a jövőt, no és ami utána... meg előtte, meg közben? Inkább bele se gondolok. :-)

Jó volt! :-)
2011. október 12. 13:47

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. október 12. 11:56

Azért a 76millát kicsit sajnálom;-) kerülhetett volna jobb kezekbe is (pl. fele a tiedbe).

:)

Na ja!

A Jóisten is azt akarja, hogy dolgozzak meg a pénzemért. :(
2011. október 12. 11:56

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. október 12. 11:48

Ennek így kellett lennie. Pont. Nem kell sajnálni.
(Különben most nem tudtam volna miről írni. :)

Üdv,

L.

Azért a 76millát kicsit sajnálom;-) kerülhetett volna jobb kezekbe is (pl. fele a tiedbe).
2011. október 12. 11:48

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. október 12. 10:55

Szia Líz!
Hát nem olyan vége lett, amit vártam. Bevallom, hogy megleptél, pedig csak egy csöppnyi valóságot írtál ide.
Valahol az előzőekben kérdezted, kinek adunk igazat?!
Senkinek. Sajnálom mindkettőtöket:-(
Üdv,
Pinokkió

Ennek így kellett lennie. Pont. Nem kell sajnálni.
(Különben most nem tudtam volna miről írni. :)

Üdv,

L.
2011. október 12. 10:55
Szia Líz!
Hát nem olyan vége lett, amit vártam. Bevallom, hogy megleptél, pedig csak egy csöppnyi valóságot írtál ide.
Valahol az előzőekben kérdezted, kinek adunk igazat?!
Senkinek. Sajnálom mindkettőtöket:-(
Üdv,
Pinokkió
2011. október 12. 09:45

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. október 12. 09:43

Gondolhatod mit éreztem! Még jó, hogy nem zúgtam bele halálosan...
:)

Puszi,

L.

...még jóóóóó!!!! :D
2011. október 12. 09:43

megtekintés Válasz erre: Black Angel - 2011. október 12. 09:41

Liz, ez tényleg meglepetés volt....!!!"..Damoklész kardja folyton ott lebeg felettünk. Mindig, mindenki fölött..."
Olyan ismerős történet, egyszer fent, azután nagyon lent!!! Gratula....
Pussss: Angel

Gondolhatod mit éreztem! Még jó, hogy nem zúgtam bele halálosan...
:)

Puszi,

L.
2011. október 12. 09:41
Liz, ez tényleg meglepetés volt....!!!"..Damoklész kardja folyton ott lebeg felettünk. Mindig, mindenki fölött..."
Olyan ismerős történet, egyszer fent, azután nagyon lent!!! Gratula....
Pussss: Angel
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: