Házasságkötés
Látogatók száma: 69
A nőket érő családon belüli erőszak és a kapcsolati kiszolgáltatottság megelőzésére adott egyik hozzászólásommal összefüggésben többfelé diskurzusba keveredtem a neten. Amennyire ez kideríthető, eddig csak férfiaknak voltak aggályai. Itt is felvetem...
Az eredeti hozzászólás:
„Választhatóvá kellene tenni a határozott időre köthető házasságot. A felek jobban meggondolnák a viselkedésüket, ha attól függne a szerződés meghosszabbítása.
Sokkal kevesebb bontóper és erőszak esne, és a nők nem kényszerülnének olyan tartós függésbe, amiből nincsen erejük kiszabadulni.
A jól működő kapcsolatokat közös akarattal meg lehetne hosszabbítani, a rosszul működők pedig tervszerűen, rendezetten, nem pedig a bontóperben felkorbácsolt indulatok kíséretében szűnnének meg.”
http://www.felesegek.hu/cikkek/belbecs-avagy-a-noi-lelek/ver-a-ferjem-avagy-a-hazassagon-beluli-nemi-eroszak/nok-elleni-eroszak_3833
Amennyire ez kideríthető, eddig csak férfiaknak voltak aggályai. Itt is felvetem a határozott időre köthető házasság gondolatát, h. bedobjam a köztudatba, é meghallgassam a véleményeket. Több szem mégiscsak többet lát…
A határozott időre köthető házasság azt a szakadékot hidalná át, ami a valóságos életviszonyok és a jogi szabályozás között tátong.
A jelenlegi szabályozás egy alternatíva nélküli, élethossziglan fennálló kapcsolatra van kidolgozva. Ezzel szemben, a megkötött a házasságok fele néhány év alatt felbomlik.
A működő házasságok nagy részét a családon belüli erőszak jellemzi, amiből a női érdekképviselet szerint a nők képtelenek kitörni. Itt félmilliós látens esetszámot említenek, ami egyúttal ennyi családot jelent.
Férfiak is tömegesen szenvedik el a családon belüli erőszak különböző formáit, és a jogi környezet miatt szintén képtelenek kilépni a rossz házasságból, csupán ezek a férfigondok kevésbé látványosan jelentkeznek, mert nincsen rájuk szabott kifejezéskultúra és nyilvánosság. Társadalmi beidegződések miatt, a férfiak nem is hajlamosak a felelősséget áthárítani, vagy a megoldást másoktól várni.
Elsősorban pedig, megdöbbentő tény, h. a gyerekek többsége ma csonkacsaládban nő fel.
Tény az is, hogy ezeknek a gyerekeknek a döntő többsége súlyos károsodást szenved a házasság felbontásának folyamataiban is, a felbontás elhatározásához vezető történések során is, és a felbontás utáni körülmények miatt is.
Az is tény, h. az ország népességének állandó szinten maradásához szükséges gyermekszám páronként 2,1 lenne, viszont ez a szám jelenleg 1,3.
Egyre kevesebben kötnek házasságot, mert a családon belüli együttélésre megvan ugyan a normális emberi igény, azonban ennek a megélésére nem alkalmas a mai fetisizált házassági kényszerkapcsolat.
A házasság szabályozása ma olyan, mintha más utakat elzárva, arra kényszerítenénk mindenkit, h. teljes erőből fusson neki egy kétméteres fal átugrásának, amikor jól tudjuk, hogy a legtöbben még másfél méter magasra sem képesek ugrani.
Az, h. a fal miért ilyen magas, és a magasugrók miért nincsenek jobb kondícióban, az egy külön történet, itt és most csak arról van szó, h. ilyen feltételek között mit lehet tenni.
A házasság jogi körülbástyázásának a kapcsolatra lépők biztonságát kellene szolgálnia, különös tekintettel a kapcsolatból születő gyermekek védelmére.
A szabályozás e helyett olyan idea megvalósítását próbálja kikényszeríteni, ami a többség számára elérhetetlen, és ezzel a biztonság garantálása helyett létbizonytalanságba kergeti a házasokat.
Alternatíva híján, ma a házassági jognyilatkozatot általában kellő élettapasztalattal nem rendelkező, fiatal emberek, módosult tudatállapotban, beláthatatlan időtávra kényszerülnek megtenni.
Mindez abban a helyzetben áll elő, amikor a tágabb család és környezet védő hatása megszűnt, az életviszonyok rövid idő alatt is előre beláthatatlanul, drasztikusan és befolyásolhatatlanul változhatnak.
A házastársi eskü így a felelőtlen ígérgetések előírt halmaza, amiknek betartásáért majd helyt kell állni, az összes személyes és jogi következményt el kell viselni anélkül, h. ezek tartalma és természete a házasságkötéskor tisztázott lenne.
Sajnos, a súlyos problémáknak csak jelzésszerű felsorolása is nagy helyet követel magának, de ez nem jelenti azt, h. ne lennének holtomiglan-holtodiglan nagyon jól működő házassági kapcsolatok, amiben a felek szeretetben, egymást megbecsülve és támogatva élnek.
A határozott idejű házasság választhatósága ezt semmiképpen sem kérdőjelezi meg, sőt azt biztosítaná, h. a harmonikus kapcsolatok élethossziglan fennmaradhassanak. A kapcsolat önkéntes meghosszabbíthatósága tudja csak formálisan azt garantálni, h. a házasságban nők, férfiak és gyermekek valóban kényszer és kiszolgáltatottság nélkül élhessenek.
Az emberek zömmel nem azért lépnek házassági kapcsolatra, h. egymást meglopják. Aki mégis ilyen szándékkal házasodik, az eddig vígan élt a különféle, bejáratott zsarolási technikákkal, ami számtalan konfliktus, gyűlölet és erőszak forrása. Ugye, az ilyeneket nem szeretnénk védeni?
A határozott idejű házasság ideje alatt a közös és a saját vagyon ugyanúgy értelmezhető, mint eddig. Elválás után az elosztásuk sokkal kevesebb gondot jelent, mint a mai formában.
A határozott idejű házasság jelentősen beszűkítené tisztességtelen szándékok érvényesülési lehetőségeit, és lerövidítené a károkozás időtartamát.
Saját kárára persze, mindenki annyit felelőtlenkedhet, amennyit csak akar, de a gyermekvállalás az már egy más dimenzió. Igenis, rá kell kényszeríteni a házasulandókat a való életből származó tapasztalati tények megismerésére és elfogadására.
Arról az esetről mindenkinek megvan az elképzelése, h. mi van akkor, amikor a kapcsolata jól működik. A többség ilyen reményekkel indul. Nem ezzel vannak a problémák.
Tudomásul kell viszont venni azt is, h. a kapcsolatok nagy része nem a vágyaknak megfelelően alakul, és igen, határozott elképzelésekkel kell rendelkezni erre az esetre! A tények ismeretében ezt nem lehet megspórolni.
A határozott idejű házasság egyik előnye, h. rögzít egy pontos határnapot, amire felelősen tervezni lehet, és tervezni kell.
Az, h. tervezni kell, az különösen a gyermekek számára életbevágóan fontos. Nem lehet a sorsukat a bizonytalan jövő ködébe elúsztatni azzal, h. majd lesz valahogy, és nem is lesznek kitéve a szülői kapcsolatok megromlásával járó borzalmaknak.
Mindegyik fél pontosan tudhatja, h. mire készüljön, ha a kapcsolat nem az álmoknak megfelelően alakul, és tkp. nincs is miről vitatkozni tovább.
Természetesen, mindenkinek azt kívánnám, h. egymást szeretve és megértve, szinte észrevétlenül köszöntsön rájuk a határozott időre kötött házasságuk határnapja, és kézenfogva, örömmel mondják ki újra a boldogító igent.
Csupán a férjek memóriájára róna újabb terhet, h. egyre több házassági évfordulót kellene észbentartani, na és az alkalmakkal együttjáró extra virág, gyertyafény... :)
De, szerintem bevállalnák!
A cikket írta: bandibandi
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Letesztelnéd személyesen, hogy működik-e az elméleted? Csak a kísérlet kedvéért. Hm?
:o)
Csók! D. J.
Ui.: Hány évenként lenne a határidő? Mondjuk hét?
Tartok tőle, hogy ha olyan sok házassági évforduló halmozódna fel az évek során, ugyanolyan elcsépelt lenne, mint a szeretlek szó túl gyakori alkalmazása. Talán elég lenne az utolsót megtartani. Persze ez a párokon múlna, azt az egyet is túl könnyű elfelejteni a rohanó hétköznapokban.
;o)
Látom nem nagyon mer senki véleményt alkotni. Talán itt is azon morfondíroznak, hogy ez vajon komoly, vagy csak viccelsz?