Hidd már el, hogy szeret!
Látogatók száma: 103
A minap ismételten rácsodálkoztam a páromra, amikor csóközönnel köszöntött ébredés után. Ez igaz? Tényleg ennyire szeret? Már több, mint 20 hónapja...
Két napja nem találkoztunk, ma reggel e-mailt kaptam tőle: "Nagyon, nagyon hiányzol! Csók minden porcikádra! Szeretlek Gyönyörűm!"
A leghosszabb párkapcsolatom a férjemmel volt, nagyjából 10 évig tartott. Miután elváltunk meg voltam győződve arról, hogy lesz egy új szerelmem, akivel leélem majd a hátralévő életemet. De nem ez történt. 'Villámrandik', rövid kapcsolatocskák, csalódások, sokkok, érthetetlen és hihetetlen élethelyzetek váltogatták egymást. Már kezdtem azt hinni, hogy ezen a pörgős hullámvasúton fogok vergődni örökkön-örökké, amikor megjelent a színen Valaki.
Ő számomra a CSODA.
A csoda akkor érkezik, amikor az ember legkevésbé számít rá.
Minden nap legszívesebben megcsípném magam, mert képtelen vagyok elhinni, hogy rajongásig imád. Amikor bókol, néha megfogom a fejét, ellenőrzöm, hogy van-e láza, mert nem értem mit eszik annyira rajtam.
És amikor szerelmet vall, figyelmeztetem, hogy ne szeressen már annyira. Nem érti miért mondom ezt, csak mosolyog, és megerősíti a szerelmi vallomását. Én pedig legbelül 'fájok' mert a korábbi csalódások, rossz tapasztalatok hatalmas nyomot hagytak bennem.
Sohasem akarom őt elveszíteni, mindig ilyen tökéletes kapcsolatra vágytam, mégsem tudom teljes mértékben átadni magam a jónak...
A hiba az én készülékemben van?
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
(Már árulja a lakást, és ha megveszi vki, nincs más lehetőségünk, mint tényleg a mamához költözni.)
Nehéz sors vár rám, sajnáljatok... :P
Bocsáss meg, hogy csak így ismeretlenül belevágok a gondolatmenetedbe, de egyszerűen muszáj egy virtuális vállveregetést dobnom neked. Reménykedtem, hogy van élő példa és megnyugodtam. Élvezd csak! Ahogy az előttem szóló is mondta. Az elmúlás meg ráér. Ezek az élet nagy pillanatai és ezért éri meg! ( persze van még néhány, de ez egy jó kezdet! )
Örülök, hogy végre örül valaki! Sok boldogságot a továbbiakban is!
Üdv, Ailet
Soha ne félj boldognak lenni! Fogad el, hogy imád, viszonozd, örülj, szárnyalj! Ritka kincs az, ami most a te öledbe hullott.
Pussz,
Tündér
Puszik Orsolya
Én is pont tegnap este gondolkoztam el azon, h. ő még sohasem élt senkivel sem, nem is akart. Előző barátnőjével mikor összeköltöztek, 2 hét után elcuccolt tőle. Velem meg már lassan 2 éve. De azért látom rajta, h. menne vissza a mamához, mert ott rend van és meleg étel.
(Már árulja a lakást, és ha megveszi vki, nincs más lehetőségünk, mint tényleg a mamához költözni.)
Nehéz sors vár rám, sajnáljatok... :P
Szia Lizelotte!
Bocsáss meg, hogy csak így ismeretlenül belevágok a gondolatmenetedbe, de egyszerűen muszáj egy virtuális vállveregetést dobnom neked. Reménykedtem, hogy van élő példa és megnyugodtam. Élvezd csak! Ahogy az előttem szóló is mondta. Az elmúlás meg ráér. Ezek az élet nagy pillanatai és ezért éri meg! ( persze van még néhány, de ez egy jó kezdet! )
Örülök, hogy végre örül valaki! Sok boldogságot a továbbiakban is!
Üdv, Ailet
Az élet könnyű, az élet szép, és minden jó ránk talál!
:)
L.
Kedves Liz!
Soha ne félj boldognak lenni! Fogad el, hogy imád, viszonozd, örülj, szárnyalj! Ritka kincs az, ami most a te öledbe hullott.
Pussz,
Tündér
Pusz,
L.