Ismerösöm társkeresése ...
Látogatók száma: 64
A Társkeresőket nem csak fiatalok ,hanem idősebbek is megkeresik ,bízva abban ,hogy társat találnak és nem lesznek egyedül .A magányt nem mindenki szereti . Ez érthető is ,hiszen az ember társas lény . Vágyik arra ,hogy szeressen és szeretve legyen...
Ismerősöm ,eleinte minden alkalommal örömmel telefonált és újságolta azt ,hogy kik jelentkeztek a hirdetésére , mikor fognak majd találkozni . Minden egyes alkalommal csinosan felöltözött ,haját befestette, becsavarta .Nem festette az arcát ,de ezen a napon még azt is megengedte magának ,majd boldogan elindult a randira ... Finom parfüm illat áradt ,az amúgy is mindig ápolt nő után ,ahogy lépkedett . Időnként visszanézett rám .... Mosolygott ,boldog volt nagyon ..... Ilyenkor Én is mindig jókedvű voltam ,hiszen láttam ,hogy boldog . Mosolyogva szóltam utána , hogy nagyon csinos , biztos szép napja lesz . Próbáltam biztatni ,erőt adni ,hiszen félt a találkozásoktól minden egyes alkalommal . Minél több volt az ilyen találkozó , annál nagyobb volt az önbizalomhiánya...
Boldogan ment ,de mindig szomorúan ,csalódottan jött haza . Az első mindig az volt ,ha hazaért , telefonált , megkért ,hogy menjek át hozzá ,mert fontos . Nagyon szeretne velem beszélni , hogy a fájdalmait szeretné velem megosztani . Sírva fogadott szinte mindig egy ilyen randi után és csalódásokkal volt teli . Mondta ,hogy Ő egy nagyon bolond nő ,mert mindig nagyon őszinte . Az első alkalommal mindent elmond magáról ezeknek a férfiaknak . Őszintén bevallotta azt, hogy megműtötték ,hogy nincs melle . Ahogy ezt meghallották ,már rögtön menni akartak a találkozásról , - mesélte sírva tovább ...
Kérdeztem tőle ,hogy ezt miért kellett rögtön elmesélnie és miért nem hagyta ,hogy előbb megismerjék , mint embert ? Utána döntsék majd el azt ,hogy megfelelnek -e egymásnak ,vagy nem ? Ráért volna ezt megtudni . Ráért volna akkor ,amikor már esetleg érzelmek is valamennyire kialakultak volna . Addig megismerték volna ,hogy Ő maga amúgy egy csodálatos nő ,aki teli van szeretettel ,kedvességgel ,jóindulattal . Akkor talán nem a mell hiánya lett volna a a fontos .
Szomorúan válaszolta azt ,hogy ez így nem lenne jó ,mert jobb , ezt még az elején tisztázni ,mert ha lefekszenek egymás mellé ,úgyis meglátják és inkább tudják meg még az elején . Elmesélt egy történetet arról ,hogy Ő már járt úgy valakivel ,hogy amikor ezt megtapasztalta ,gúnyos megjegyzésekkel távozott tőle az illető és ezt Ő többet nem szeretné átélni ,mert ez a megjegyzés neki akkor nagyon megalázó volt és óriási lelki fájdalmat okozott .
Elszomorodtam Én magam is ezt hallva ...majd felháborodva válaszoltam ,hogy nem hiszem ,hogy ebben a korban a férfiak nem szenvednek valamilyen betegségtől ,mert még sokkal fiatalabbak is megbetegednek és ettől még nem hiszem ,hogy elhagyják Őket , vagy nem nézik Őket emberszámba .... Szomorúnak tartom azt ,hogyha egy nőnek nincs melle ,mert azt betegség miatt el kellett távolítani azért ,hogy tovább élhessen ,hogy akkor neki nem lehet kapcsolata ,nem szerethet ,nem lehet szeretni Őt magát , ha nem is a mellei miatt ,de embersége miatt ....
A női mell a nőiességünk ,anyaságunk szimbóluma. Elvesztése minden nőnek a rémálma .Ha ez megtörtént , komoly lelki bajokat okozhat ....Ezt csak akkor tudhatjuk meg ,ha mi magunk is átéljük . Ezeknek a nőknek sokkal érzékenyebb a lelkiviláguk ,mint az egészségesnek mondható nőké . Sok nem érzi magát ettől NŐ - nek ,pedig nem a mellek teszik a nőt NŐ -vé , hanem önmaga egyénisége .
Nem a mellek teszik az embert emberré ,hanem maga a viselkedés ... Mellek hiánya nem változtatja meg azt ,hogy szeressenek ,szeretve legyenek . Ezekhez nekik is joguk van és szükségük van rá . A lényeg az ÉLETBEN MARADÁS az ,hogy mell nélkül is élhetnek közöttünk tovább .
Betegség bárkit elérhet ,függetlenül attól ,hogy Nő ,vagy Férfi az illető . Attól még szüksége lehet egy igaz szívű társra . Soha nem tudni mikor ki lesz beteg és nem hiszem ,hogy az bárkinek jól esne ,ha csupán a betegsége miatt kerülnék el .... . Ezért kell egymással kicsit toleránsabban viselkedni ,megértőnek lenni ,mindenkit úgy elfogadni ,amilyen .
Nekem ez a véleményem erről .
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nos ez egy más kérdés, hogy társunk hogy fogadja el! Sarkalatos kérdés, mert sokan hagyták már cserbe a másikat betegség okozta dolgokért sajna! De azért egyet nem szabad elfelejteni, bárkit utól érhet a betegség! Ezt nem mi választjuk az élet hozza és a pakliba benne van! Ma egyikünk, holnap másikunk!
Remélem az a nő, akit így lesújt a betegség, átvészeli, s miután megtanulta elfogadni saját magát és sikeresen társat talál megtalálja a boldogságot is! Én legalább is ezt kívánom minden nőnek! üdv Orsolya