újabb események régebbi események további események
18:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
18:26
Tündér módosította a naplóbejegyzését
18:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
15:58
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
14:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
12:14
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
10:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
08:24
peonia új bejegyzést írt a naplójába
06:18
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
22:03
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
14:42
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:29
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
10:09
peonia módosította a naplóbejegyzését
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra

Kézenfogva

2018. március 5. - Látogatók száma: 54

Levél neki

Túl sok mindent akartam kitörölni és fojtottam el az emlékeim közül felnőtt koromig. Egy önvédelmi módszer része volt, hogy ne bolonduljak meg.

Már gondolkodom rajta egy ideje hogy miért van az, hogy olyan kevés dologra emlékszek kettőnkből. De élénken emlékszem arra a napra és leginkább arra az órára, amikor összejöttünk. Hogy mennyire ki voltam akadva, amikor rájöttem, hogy járni akarsz velem. De nem azért, mert nem tetszettél volna. Hanem, mert annyira hihetetlen volt, hogy akarsz engem. Hogy bárki akarhat engem. Nem is feltételeztem és nagyon váratlanul ért. Emlékszem, hogy azt mondtam, hogy "Öcsém! Anyám!" Nehezen tértem magamhoz a csodálkozásból. Ott, a szigeten.

És emlékszem az utolsó találkozásunkra a vasútállomáson. Emlékszem, hogy pánikba voltam esve, hogy meg akarsz csókolni. És aztán nem lett belőle semmi. Talán, ha nem tudom közben, hogy már kb mindenki ezen röhögött, hogy nem csókolóztunk még, talán megtörtént volna. És aztán nem jöttél többé. És később már telefonon se értelek el.

És próbálok emlékezni, hogy mi volt a kezdet és a vég között, és nem sokra emlékszem. Mindig másokkal lógtunk és sosem voltunk kettesben.

De egy emlék úgy bukkan elő, mintha a legfontosabb üzenet lenne a jövőre nézve. Emlékszem, hogy megyünk és te fogod a kezem. Kéz a kézben. És látom, hogy boldog vagy. Miattam vagy boldog. És én bízom benned, mindenkinél jobban. És te... Te fogod a kezem. A kezem a kezedbe helyeztem. Neked adtam. Téged kerestelek egész életemben.

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: